Biztonság és megelőzés. Talán ezek a szavak jutnak az eszünkbe, ha a céginformációs piacról beszélünk. De mi lenne, ha védekezés helyett terjeszkednénk?
Legyen szó nagyvállalati felhasználásról, ahol a teljes termékpalettát igénybe veszik, vagy kkv szektorról, ahol a standard termékek a népszerűek, általánosságban el lehet mondani, hogy a céginformáció egyre több vállalkozás életében rendszeresen használt szolgáltatás. Ez részben a piaci szereplők növekvő tudatosságának, részben a termékportfólió folyamatos innovációjának köszönhető. A kockázatmentesítési fázisban olyan új szolgáltatásokkal találkozhatunk, melyek segítségével megbizonyosodhatunk meglévő és leendő partnereink kifizetési szokásairól vagy éppen mobilapplikáción keresztül deríthetünk ki minden számunkra lényeges információt másodpercek alatt. De a mindenkit érintő járvány okozta válság által is születtek új mutatók, ilyen például a „válságállóssági index”.
A céginformációs piac nem csak a kockázatcsökkentés területén hódít, de nagy szerepe lehet az ügyfélszerzésben, akár a beszállítók versenyképességének felülvizsgálatában is. Nem csoda, hogy az e célokra épülő szolgáltatások évről évre egyre népszerűbbek, hiszen a recept egyszerű: összekapcsolni a keresleti és kínálati oldalt mind-össze pár kattintással. Az Opten tapasztalata alapján elmondható, hogy menekülés helyett a gazdasági válság okozta kieséseket sokan új ügyfelekkel próbálják kompenzálni. Nem csak a hazai, de a nemzetközi piacon is észrevehető viszont, hogy a tudatos vállalkozók exporttevékenységükre egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek, az új ügyfeleket nem csak belföldön keresik.
„Keményen budai” lányként mindig vágyott a vidékiségre, budai üzletében ma keményen megdolgozik érte. Forgács Judit nem delikátot, hanem házi boltot nyitott – szerinte a kettő között nagyon sok munkaóra a különbség.
Erdélyi sonka, házi májas, tormás sonkakrém, padlizsánkrém, friss kenyér és tökös-mákos rétes kerül a betévedt pár szatyraiba, ajándékba kapnak hozzá egy kalácsot, meg a főtt sonka megmaradt csücskét – akkora vigyorral sétálnak ki a Nagymama házi boltjából, hogy a maszkjukból is kilóg. Egy idős néni sajtért jön be, egy fiatal, környezettudatos lány a dobozait nyújtja, friss tanyasi csirkét, házi parizert visz bennük. „Drágám, ezt a boltot nem lehet maszkban csinálni, ennek része a mosoly – fordul közben felém Forgács Judit, aki bár nem ismeri minden vevőjét személyesen, de majdnem. – Ez itt nem csak üzleti fogás, ahhoz, hogy huszonegy évig folyton itt állj, szenvedély kell és szeretet.”
Judit vendéglátós iskolát végzett, aztán közgazdaságtant tanult, de összesen öt hónapig volt alkalmazott. Szerette a jót, szépet és finomat, illetve a minőségit, és amikor a rendszerváltás után tíz évvel, a piacra betörő multik között nem találta, saját bizniszre adta a fejét. Hentes és állattartó ismerősei figyelmeztették, hogy nem lesz könnyű menet, de ha Judit vállalja a kockázatokat, partnerei lesznek. Így is lett.
Előbb pesti zöldséges, aztán első kerületi kisboltos lett a lányból – a tulajdonosi szemléletet magától tanulta meg; definíciója szerint ennek része a kemény munka. „Ezt én nem megörököltem, hanem felépítettem” – ismétli el többször. A Nagymama boltja minden nap 10 és 21 óra között van nyitva, de a tulajdonos munkaideje hajnalban kezdődik, és éjjel ér véget. Csak a hűtőpultokat be- és kipakolni többórányi feladat, hát még a kencéket elkészíteni, sajtokat szeletelni, az idős asszonyokat a bolt feletti konyhában a sütemények elkészültében segíteni. Hogy az árubeszerzésről, a takarításról-mosogatásról és a kiszolgálásáról ne is beszéljünk.
Ahogy minden más delikát- és kisbolttulajdonos, Judit is nagyon nehéz helyzetben van a munkaerővel. „Az olyan nő, aki legalább napi 16 órát dolgozik, nem sok pasinak kell” – egy kapcsolata már ráment, de azóta új, fiatalabb párja, Mácsai Miklós is szépen beletanult a kétkezi feladatokba. Hozza is később a frissen bontott nyíregyházi csirkét a konyhából, rám köszön, de a belépő vásárlók lecsapnak rá.
Juditnak ez az élete – „2003-ban jöttem ide, azóta nagyon sokat beletettem, csak az utolsó, 2020-as felújítás több tízmillióba került” – és mint minden jó gasztrós, csak olyan dolgokat kínál, amiket maga is szeret. „Forgácsízű” reform dolgokat nem, de nincs nitrit a húsáruban, tartósító a kencékben, sem szója és más adalékanyag. Tejjel, tejszínnel és vajjal készül a fonott kalácsa, szaftos és kövér a diótól-csokitól a zserbója – ezeket is asszonyok gyúrják, a képzett cukrászok pont ilyet nem tudnának, vallja Judit. És értem, mire gondol. A nagymamám tudta pont így, és azóta még nekem sem sikerült.
Becsei András lett az év bankára a Mastercard szavazásán. Miért bíznak benne ennyire a kollégái? Milyen előnyöket érezhetnek az ügyfelek a nagy banki digitalizációs menetelésből? Revolut vagy Google: kiktől tartanak a bankok jobban, a nagy fintech cégektől vagy a bigtechektől? Mennyire hitelez válságban a legnagyobb magyar bank? Interjú az OTP budapesti régiójának, illetve a csoport jelzálogbankjának és lakástakarékjának vezetőjével, aki a Bankszövetség alelnöke is.
A Kompánia Tanoda mentoráltjai nem szoktak megbukni. Amellett, hogy az alapítvány szakemberei hátrányos helyzetű iskolásokkal tanulnak, a szülőknek is segítenek. Ha kell, élelmiszercsomaggal, ha kell, egyéni szakpszichológusi konzultációval. Alter nevű telephelyükön pedig a függőségektől és a végső leszakadástól igyekszenek megóvni a fiatalokat.
Mikor lesz újra minden normális? Ezt a kérdést hallottam a legtöbbször 2020 márciusa óta. Kezdettől azt válaszolom rá, hogy soha, mert szerintem eddig se volt olyan, hogy normális. Megszokott, az volt. Megszoktuk az életünket valahogy, éltünk egy bolygó hátán a magunk kis önző szabályai szerint, aztán jött egy világjárvány, és kihúzta a lábunk alól a talajt. Nem véletlenül tette Maslow […]
