Varga Sára, a Socially alapító-tulajdonosa rajong a gasztronómiáért és a divatért. Előbbi nem látszik rajta, utóbbi viszont nagyon is.
Karrier
Varga Sára 24 évesen, három év ügynökségi tapasztalat, egy kisebb kiégés és egy egyéves San Sebastian-i kitérő után indította el cégét, a Sociallyt, ami mára Magyarország egyik legjobban futó, gasztromarketingre specializált ügynökségévé nőtte ki magát. Többek között a hazai gasztro- és turisztikai szektor meghatározó szereplőinek nyújtanak teljes körű kommunikációs és marketingszolgáltatásokat, már egészen az alapoktól, hiszen az arculat mellett éttermeket is terveznek.
Referenciáik a Zing Burger, a Bortársaság, a Vapiano, a Wolt, a Marriott és a Felix Kitchen & Bar. „A partnereink egytől egyig nagyon inspirálók, a munkanapok minden percét élvezem” – válaszolja arra a kérdésre, nem tart-e egy újabb kiégéstől. Azért nevetve hozzáteszi: ha a következő öt év is olyan lenne a vendéglátásban, mint 2020 volt, nem biztos, hogy ezt válaszolná.
Mennyi a beltartalom a Déryné bujálkodó szövegei és házhoz szállítós üzemmódban is átgondolt részletei mögött? Rendeltünk.
Az éttermeket sújtó újabb lockdown ősz végére nagyon egy irányba tolta a mezőnyt: lényegében mindenki, aki eredendően nem foglalkozik házhoz szállítással, elengedte a szokásos étlapját, és a szállítást jobban viselő comfort foodra rendezkedett be. Többféleképpen is ki lehetne tűnni innen, a Déryné például elsősorban a Woltra írt, marketingtörténeti mértékben túlfűtött szövegeivel teszi. A hallevesben bohém fehérbor van, a cukkinispagetti egy epic hit, az uborkasalátához mindig óvatosan hámozzák a Cegléd melléki uborkát (ez fontos: a gondatlan, önveszélyes uborkahámozás kerülendő), és a bundáskenyér kenyér és tojás orgiája a szájban. Mondhatnánk erre, hogy túl van tolva, mert eléggé túl van, de olyan emberekről beszélünk, akik sikerre vitték a házhoz szállított bundáskenyeret, szóval tudniuk kell valamit. A műfaj csúcspontján, a secret tomato minute-nél azért ez odáig jut, hogy a leírásból nem derül ki, hogy tulajdonképpen micsoda az étel, de minden ételrendelésbe kell izgalom.
Mindenesetre, ha nem egy sálban, bepezsgőzve és Mel Gibsonként a nappaliban táncolva írta ezeket az étlapköltő, rém csalódott lennék. Természetesen a befőttesüvegekre, amikben a levesek érkeznek, is az van írva, hogy reuse with love. Lényegesen minőségibb az érzet, mint egy agyonfóliázott műanyag mélytányérnál, viszont csak az emberiség ügyesebbik felének (amelyikbe én nem tartozom bele) fog sikerülni anélkül mélytányérba átöntenie a tartalmat, hogy a betétek nagyokat csobbannának a végén.
A #kicsiknek blokkból érkező húsleves alapleve rendben van, de nekünk is túl sós, nemhogy annak a gyereknek, akinek rendeltük. Nem is kapja meg az egészet, amit nem nagyon sajnál, hiszen se hús, se répa nincs benne azok közül a dolgok közül, amik érdekelték volna.
A bouillabaisse (marseilles-i mosolygós halleves szerelemmel és szeretettel) kellemesen csíp, savanykás a paradicsomoktól, és a műfaj átlagánál csak jóval diszkrétebben tengerízű; két jelzésértékű kagylóval és egy darabka tőkehallal érkezik. Szerintem nincs olyan, hogy valami túlságosan halas, de fogjuk fel úgy, hogy ez lehetne a budapesti bouillabaisse-ok kapudrogja. Nem kötelező kellék hozzá a rouille, a „rozsdás”, fokhagymás, aioli-szerű szósz, de a Dérynééhez szerintem passzolna. Ezt onnan sejtem, hogy a cézársaláta szardellás-citrusos házi majonéze nagyon jó, feledteti a serpenyős csirkemell szokott semmilyenségét is. Csirkemellel készül a brassói is, de ott sokkal több értelme van, mert puha maradt és kacsazsír vonja be, miközben az egész fogást rengeteg frissen vágott majoranna húzza új irányba. Akik az egynemű borsos fokhagymaízt keresik, nem fogják megtalálni, de valami jobbra lelnek a helyén. (Igaz, a só itt is megborult.)
Szerintem a szilvás gombóc sem a gyerekkorból még halványan fejsejlő csoda, abban az értelemben, hogy az én gyerekkoromból sokkal tömörebb gombócok sejlenek fel egyáltalán nem halványan, bármennyire is szeretem a nagymamáimat. A Déryné gombóca gőzgombóc méretű, légies, a morzsája ropog, a tölteléke fanyar, és a családból mindenki szívesen megenné egyedül. Főételeket és desszertet kell a Dérynéből rendelni, és biztos, ami biztos, egy egykilós, remek, rozsos, maszkulin, roppanós héjú kovászos kenyeret is kérni a csomagba: jobbak lesznek a napok, amíg az elfogy.
Még két bisztró otthonra Fricska: Békeidőben a város egyik legjobb ár-érték arányú ebédmenüjét adja a bisztró – és ezt a szokást voltak kedvesek a kiszállítós hónapokban is megtartani. Háziasétel-monotónia megtörésére különösen ajánlott, a legtöbb napon lehet rizottót, halat, bárányt, nyulat stb. találni. A házi savanyúság kötelező, ha a rendeléshez nem passzol, majd elfogy valami mással. Stand25: A decemberben Forbes-címlapos Szulló–Széll-házaspár fesztelenebb, háztájibb éttermének a kiszállítása is ilyen, tejszínes, vékony rétegekkel dolgozó rakott krumplival, parasztsonkás cordon bleu-vel. A fogásokat otthon be kell fejezni, az instrukciókat soroló lapról kiszól Széll Tamás hangja.
Amíg a Netflix szinte felfoghatatlan mennyiségű tartalmat kínál, Böszörményi Gábor, a Mozinet filmforgalmazó cég alapítója mindig inkább olyan streamingszolgáltatóról álmodott, amivel egyfajta kurátori tevékenységet végezhet. Jól meg is válogatja, mi kerül fel a Cinegóra.
Jövőre megháromszorozná árbevételét a háromdimenziós tervező appjával befutott startup, a Shapr3D, miután 2019-ben hatmillió dollár befektetéshez jutott a Szilícium-völgyhöz szokott nagyágyúktól. Az Apple-platformokat kimaxolta, most a windowsos környezet felé nyit a cég, amelynek egyik mágiája Csanády István alapító szerint az olcsó ügyfélszerzés. Az efféle varázslatok miatt többé talán nem is lesz szükségük külső tőkére.
Igaz történetek a gondoskodási válságról. Az Örkény Színház új előadásában – pillanatnyilag streamelt verzióban – a színészek mellett hétköznapi hősök kerülnek reflektorfénybe. Ápolónő, idősgondozó, szociális munkás, lelki segélyszolgálatos, hospice-os nővér és társaik az alulfinanszírozott ellátórendszerből, akik nélkül leállna az ország, mégsem kapnak elég figyelmet, rangot. Most legalább egy pici jut nekik ebből, a színpadon.
