Igaz történetek a gondoskodási válságról. Az Örkény Színház új előadásában – pillanatnyilag streamelt verzióban – a színészek mellett hétköznapi hősök kerülnek reflektorfénybe. Ápolónő, idősgondozó, szociális munkás, lelki segélyszolgálatos, hospice-os nővér és társaik az alulfinanszírozott ellátórendszerből, akik nélkül leállna az ország, mégsem kapnak elég figyelmet, rangot. Most legalább egy pici jut nekik ebből, a színpadon.
„Valcz Edit vagyok, idősgondozó. Jelenleg holokauszt-túlélőket, illetve gulág- és munkatábor-túlélőket gondozok a családtagjaikkal együtt. Hát mit mondjak, nagyon szeretem csinálni” – így mutatkozik be a Kiváló dolgozók című darab elején az egyik szereplő. Aztán jönnek a többiek, nem színészek, hanem a civil társadalom tagjai: egy bába, egy intenzív-szakápoló, egy speciális gyermekotthonban dolgozó gyermekfelügyelő, egy hospice-nővér, egy otthonápolásban érintett anya, egy alkoholrehabilitációs intézet vezetője, aki eredetileg pszichológus, egy telefonos lelkisegély-szolgálatos, egy hajléktalanellátásban dolgozó, illetve egy demens betegekkel foglalkozó nővér. És a vallomásaik, visszaemlékezéseik lehetetlen szabályokról, munkahelyi harcokról, örömről és gyászról, a születés csodájától a demenciáig.
„Olyan embereket mutatunk be, akik annak ellenére, hogy hasonló problémákkal küzdenek, mégis buborékban, másoktól elzártan, mindenféle szupervízió nélkül, kiégésnek erősen kitéve végzik munkájukat, és sokszor tapasztalatcserére sincs lehetőségük. Akik ha olyan bizalmi légkörbe kerülnek, ami rangot ad nekik, igenis szívesen megnyilvánulnak, és szükségük is van a figyelemre, hiszen azt a társadalomtól és a döntéshozóktól nem kapják meg” – mondja a civil szereplőkről Boross Martin, a darab rendezője.
Siránkozásról persze szó sincs, a szereplők jó adag humorral, öniróniával és hatalmas emberséggel mesélnek hivatásukról, kemény mindennapjaikról. Görbicz Adria, a bába például elsüti ötéves fia poénját, aki szerint édesanyja egy gát-véder, míg Csengei Andrea, a szociális gondozó elmondja, hogy guberált a közös ruhásszekrényből egy férfipizsamát, és rábeszélte a demensotthon vezetőségét: hadd legyen az az új munkaruhája, mert sokkal közelebb érzi benne magát a lakókhoz.
Alkotóegyetemmé válik a Budapesti Metropolitan Egyetem. A fogalom mögött egy sok éves, a hazai felsőoktatásban példa nélküli koncepcióváltás áll, középpontjában a hazánkban egyedülálló portfólió alapú oktatási rendszer bevezetésével. Dr. Tóth Ágnes, az egyetem elnök-vezérigazgatója elmondta, a METU-n a diákok mellett a tanárokat is folyamatosan képzik, a cél a diploma után minél jobban hasznosítható gyakorlati tudás átadása, és az egyetemi oktatás alkalmassá tétele a jelen és a jövő kihívásaira.
„A márka, amit építünk, a Metropolitan Egyetem maga, amihez most találtuk meg azt a kifejezést, ami a legfontosabb értékeinket egy szóban meg tudja jeleníteni” – kezdi dr. Tóth Ágnes, a Metropolitan Egyetem elnök-vezérigazgatója. „Az Alkotóegyetem kifejezés – ahogy a mögötte álló, több éves munkával felépített egyedülálló oktatási koncepció is – »belülről jön«, az oktatókkal közösen fogalmaztuk meg. Mindkét egyetemi karunk szellemiségét kifejezi: nem csak a Művészeti és Kreatívipari, de az Üzleti, Kommunikációs és Turisztikai Karunk oktatói is alkotásként tekintenek a tevékenységükre. Az Alkotóegyetem kifejezéssel azt deklaráljuk, hogy a célunk ezt az alkotóképességet erősíteni a hallgatókban.”
„Az Alkotóegyetem fogalom bevezetése csak egy lépés az úton, ami nem most kezdődött és nem most ér véget” – mondja a vezérigazgató. „E mögött egy teljes módszertani váltás áll, amely sokéves előkészítő munka után most teljesedett ki. A váltás célja az egész oktatási rendszerünket – a tananyagtól az oktatókon át a képzések felépítéséig – úgy átformálni, hogy hallgatóközpontúan és minél hatékonyabban tudjon gyakorlati tudást és kompetenciákat átadni a diákoknak.”
A METU hallgatói portfólió alapú oktatásban vesznek részt. Ebben az oktatási rendszerben minden diáknak a kezdetektől épül egy személyes portfóliója, amibe a tanulmányai során megszerzett, munkaerőpiacon értékelhető készségeket és tudást tudja összegyűjteni. A módszer célja, hogy feloldja a „tapasztalt pályakezdő” ellentmondást, és már az egyetemen olyan tudást és tapasztalatot adjon a hallgatóknak, amit a diploma után nem kell még egyszer, immár „élesben” megtanulniuk. Ennek érdekében az oktatók jelentős része gyakorló szakember, az üzleti szféra különféle területeiről.
„A gyakorlatközpontúságban az egyik legnagyobb értékünk az oktatói gárda. A szakok vezetői a saját munkáikba is integrálják a hallgatóikat, akik így például valós filmforgatásokon szerezhetnek gyakorlatot. A másik értékünk az a többezer cégből álló szakmai bázis, akik vállalják, hogy a hallgatóknak kávéfőzés helyett valós gyakorlati munkát nyújtanak. Ez a fajta képzés a munkaerőpiacnak is egyértelműen érdeke.”
A METU portfólió alapú oktatási rendszere a hallgatók soft skilljeit is tréningekkel fejleszti. „Erre a legelejétől óriási hangsúlyt fektetünk. Nem csak szakmai tudást szeretnénk átadni nekik, de fejleszteni akarjuk a kompetenciákat is, a csapatmunkától az önismereti kérdéseken át a munkahelyi viselkedésig. A hallgatók portfólióiba ezek a képességek is bekerülnek” – mondja dr. Tóth Ágnes.
Az egyetem nem csak a hallgatóknak vezetett be tréningrendszert és mentorprogramot. Az oktatókat is folyamatosan képzik, hogy az általuk tanított ismereteket még inkább a készségfejlesztésre fókuszálva tudják átadni a diákoknak. Az oktatók és szakemberek egymás óráit is látogatják és értékelik. „Gyűjtjük, mérjük és elemezzük a visszajelzéseket, amelyek alapján a szakmai stábunk fejleszti tovább a módszereinket. A módszertanunk nem lesz soha teljesen kész, hiszen folyamatosan változnak a viszonyok, amihez a gyakorlatot is igazítani kell, és sokat kell tenni azért, hogy mindig az élen járjunk.”
„Ilyen tudatos építkezésről nincs tudomásom a hazai felsőoktatási rendszerből” – teszi hozzá az egyetem vezérigazgatója. „A portfólió alapú képzési módszer szintén alulról jövő kezdeményezésként indult, amit az egyetem felkarolt, erőforrást tett mellé, és rendszerszintűvé tett. Ennek a fejlődésnek a csúcsa az lesz, ha a karok közötti integráció is megvalósul. Itt még nem tartunk, de már most is vannak olyan oktatási projektek, melyek karok közötti együttműködésről szólnak, például egy divatbemutató, aminek a sikeres megvalósításához az üzleti és a kreatív szakokon tanuló hallgatók együttműködésére van szükség.”
Dr. Tóth Ágnes szerint az oktatás, emberekről lévén szó, sosem lesz teljesen standardizálható, és mindig megmarad a jelentősége a hallgatók és oktatók közti személyes kapcsolatoknak, az így átadott tudásnak, inspirációknak, mindemellett rendszerszinten a módszerek, folyamatok integrációjának van jelentősége.
A METU vezérigazgatója a folyamatos fejlesztésre, az egyetemek jövőbeli szerepének megtalálására személyes misszióként is tekint. „Régen az egyetem maga volt a tudás forrása: a szakmai ismereteket semmilyen más forrásból nem lehetett megszerezni. A tudáshoz ma már bárki bármikor hozzáférhet, az egyetemek működésében azonban ennek ellenére több mint száz évig nem változott semmi lényeges. Aminek meg kellene változnia, az az, hogy az egyetemek ne tekintsék egyértelműnek a jövőben a pozíciójukat, mert a tudás demokratizálódásával már teljesen más a jelentőségük. Nem az egyetem a tudás forrása.Abban mégis tudják támogatni a hallgatókat, hogy hogyan haladnak végig a tanulási folyamaton, bármi is legyen a tudás forrása. Ehhez kell optimalizálni a módszertant. Nos, ezt tesszük mi.”
Hogy a Metropolitan Egyetemnél ez a váltás meg tudott történni, az dr. Tóth Ágnes szerint nagyon sokban múlott az egyetem oktatóin és vezetőin, az ottani szemléleten, és azon, hogy a főiskola, majd egyetem magánintézményként folyamatos versenyre volt kényszerítve. „Sok más magánegyetemmel ellentétben itt sikeresen összeállt minden, és rendszerszinten végig lehetett vinni a változást. Számomra a legfontosabb kihívás, hogy a jó példákból, kezdeményezésekből rendszert építsünk, és biztos vagyok benne, hogy ez hosszútávon hatni fog az egész magyar felsőoktatásra is. Megfogalmazott stratégiai célunk az is, hogy a kelet-közép-európai régió legmeghatározóbb egyetemévé váljunk” – mondja a Metropolitan Egyetem vezérigazgatója.
Dr. Tóth Ágnes 2019 óta a Budapesti Metropolitan Egyetem elnök-vezérigazgatója. 20 éve dolgozik a felsőoktatásban, 11 éve vesz részt a Budapesti Metropolitan Egyetem munkájában. Vezérigazgatói kinevezése előtt ügyfélkapcsolati vezérigazgató-helyettesként, marketingvezetőként, stratégiai tanácsadóként segítette az intézmény munkáját. Hozzá kötődik a hallgatóorientált szemlélet megerősítése: ő vezette be az egyetemen az NPS (Net Promoter Score) mutatószám mérését, amely mentén a Metropolitan vezető szerepet kíván szerezni a kelet-közép-európai régió felsőoktatási piacán.
Egy újabb, az Accel Ventures vezetésével bevont 5,7 millió eurós befektetés mutatja igazán, hogy a magyar Turbine AI jól fordult rá a jó stratégiára: a magyar startupról egyre inkább elhiszi a piac is, hogy gyógyszercégként komolyan kell őket venni.
A Kompánia Tanoda mentoráltjai nem szoktak megbukni. Amellett, hogy az alapítvány szakemberei hátrányos helyzetű iskolásokkal tanulnak, a szülőknek is segítenek. Ha kell, élelmiszercsomaggal, ha kell, egyéni szakpszichológusi konzultációval. Alter nevű telephelyükön pedig a függőségektől és a végső leszakadástól igyekszenek megóvni a fiatalokat.
A családi vállalati tanácsadás majdhogynem inkább pszichológiai munka, mint jogi, mondja Ránky Anna, a Klart Legal Ügyvédi Társulás partnere. Szerinte nem kell generációt váltani a sikerért: sok mindent tehetünk azért, hogy egybetartsuk a vagyont akkor is, ha a fiataloknak már közel sem jelent annyit a családi ezüst, mint az apjuknak. Hogy mivel kezdjük? Üljünk le egy asztalhoz!
