Egyszer vége lesz ennek, a repülőterekről leverik a lakatot, és újra utazni fogunk. Például Portóba, amiről még kora ősszel néztük meg, hogy maszkban, távolságtartással együtt is milyen jó helyszín egy elnyújtott előszezoni hétvégére.
Úgy meg vagyunk illetődve attól, hogy tényleg felszállt velünk a repülő – miután mint mindenkinek, aki egy ilyen cikkbe belekezd, számtalan Agárdnál merészebb utazási tervünket döntötte romba 2020 –, hogy elsőre nem is merjük bevenni a belvárost. Taxival szeljük át az éjszakai Portót, az autópályahíd – mint a képeslapokról ismerős összes – szédítő magasságban feszít a város és a Douro folyó torkolata fölött. Miramarban, egy óceánparti, kertes elővárosban tesz ki minket a sofőr: távolságra Szentendre, hangulatra egy sós levegőjű Balatonföldvár, ahol a kívülről csempézett tornácok mellett váratlan sűrűséggel bukkannak fel jelei annak, hogy Portugáliában nagyobbat ment a Bauhaus, mint Zugligetben.
Historizáló portóis hordók, szemben Porto Pestje
Ez akkor is élmény, ha egyébként a likőrös vonal nem annyira zsánere valakinek.
Mint azt a másnap a korzón araszoló kabriók számából és későbbi beszélgetésekből összerakjuk, az iménti hasonlatok mindegyike stimmel, és sikerült a helyi kisgyermekes marketingigazgatók és más középkorú yuppie-k kedvenc elővárosát telibe lőni. Itt meglepően precíz social distancing gyakorlatot mutatnak be a fövenyen a Portóból kihévező víkendezők két sziklatömb és homárétterem között. Egy álló napig nézzük őket, közben tőkehalat, krumplit meg tejszínes polipot majszolunk, és a harminc négyzetméteres kisboltból horgászott random négyeurós (tökéletes) fehérborral olajozzuk be az atlanti naplementét.
Vizuálisan erős Hoffer Rajmund Pozsonyi úti boltja, a kirakat és a belső polcok is a plafonig vannak pakolva értékesnél értékesebb, különlegesnél különlegesebb finomságokkal – a tulajdonosnak pontosan a fejében van, melyik sarokban mi bújik meg.
Gyerekkoromban, amikor kaptam egy kis zsebpénzt, mindig sajtot vettem belőle. Mindig mást, abból a tíz fajtából, ami akkoriban kapható volt Magyarországon – értem meg interjúnk felénél a szenvedélyt, ami Hoffer Rajmundból árad. – Aztán később, amikor elkezdtem dolgozni az ország első sajtboltjában, az még jobban megerősített benne, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom.”
Rajmund a vendéglátásban minden volt – szakács, pincér, cukrászinas –, épphogy csak mosogató nem. Végzett mixer- és sommelier-képzést is, aztán belevetette magát az iparba, ahogy az ott lenni szokott, napi bő tízórás munkarendben. Szerette, ugyanakkor menekülés is volt ez a javából, miután 21 évesen elvesztette édesanyját. T. Nagy Tamás sajtboltjában is rengeteget tanult, majd tapasztalatai és álmai összegyúrásából született a Fromage 2012-ben.
„Én nem ismertem a környéket, egy ismerősöm ajánlotta a Pozsonyi utat. Ahogy ideértem, azonnal megfogott az atmoszféra, mondtam is, ebből még lehet egy gasztroutca, megvan hozzá a varázsa.” Kibérelte a szűk üzlethelyiséget a Katona József utca sarkán, és úgy képzelte, majd a kirakatban is sajtok lógnak. A jelenleg a padlótól a plafonig szorosan sorakozó termékeknek úgy az ötvenede volt az akkori készlet – egy–kétmilliónyi megtakarítással a zsebében Rajmund, ha akart volna, sem tudott volna rögtön a mostanival vetekedő értékű árukészletet felhalmozni. „Október 17-én kinyitottuk az ajtót, és beállt a sor – ez motivált.” Feleségével, Hoffer-Szabó Beatrixszal onnantól egy éven át heti hét napon, napi tizenhárom órában dolgoztak a talpalatnyi helyen, „hogy minél gyorsabban megismertessük magunkat, hogy a vásárlók visszajöjjenek, és szájról szájra elterjedjen a hírünk”. Így is lett, sőt közben az is kiderült, mire van igénye a kerület lokálpatrióta közösségének.
Érlelt francia és holland sajtokat kockáz fel nekem, juhsajtot Szardíniáról, megmutatja, melyik volt Napóleon kedvence, de a legjobb hazait is megkóstolhatom. És nem csak sajtokat: félig aszalt, ízgazdag olívát Liguriából, egy hetvenéves olasz minimanufaktúra szűretlen olaját, és kapok egy nagy, krémesen omló szeletet a szarvasgombás olasz szalámiból, amelynek készítőjéhez több mint négy évig fohászkodott partnerségért.
A Fromage-ban akár egy mindennel megpakolt szendvicset is szívesen összeraknak. Vendéglátás is folyik itt ugyanis, reggeltől estig az utcai bárszékeken kávézhatunk, antipastizhatunk vagy borozhatunk bevásárlás előtt, alatt és után. Rajmund azt mondja, neki nem elég, hogy jók a termékek, „ennek a boltnak ötven százaléka a prémium kiszolgálás”. A személyes kapcsolat nyilvánvaló: sokszor interjúztam már úgy üzletvezetőkkel vagy vendéglátósokkal, hogy odaköszönő törzsvendégek gyakran megakasztották a beszélgetést, de Rajmund más. A Pozsonyi úton, a bolt előtt ülve nem megy el mellettünk szinte egyetlen ember sem, hogy ne érdeklődnének hogyléte, a családtagok vagy például a következő piemonti mogyorószállítmány felől.
Rajmund 3 kedvenc terméke:
Brontei D.O.P. pisztáciakrém: 4190 Ft/190 g Fehér szarvasgomba-esszenciás szalámi: 2199 Ft/100 g IGP Piemonti mogyoró, fatüzelésű kemencében sütött: 3990 Ft/250 g
A törzsvásárlók3 kedvenc sajtja: Žemaitijos Pienas Dziugas 48 hónapos érlelésű parmezán-gouda sajt Litvániából (csak itt kapható): 1399 Ft/100 g Central Moliterno al Tartufo fekete szarvasgombás juhsajt Szardíniáról (négyszeres világversenygyőztes): 2499 Ft/100 g Landana 500 napos érlelésű holland gouda: 899 Ft/100 g Yobolt Kft. Alapítva: 2012 Tulajdonos: Hoffer Rajmund Alkalmazottak: 5 fő Árbevétel (millió forint) 2018 57,8 2019 67,6 Adózott eredmény (millió forint) 2018 3,4 2019 3,5 Forrás: Bisnode
Amíg a Netflix szinte felfoghatatlan mennyiségű tartalmat kínál, Böszörményi Gábor, a Mozinet filmforgalmazó cég alapítója mindig inkább olyan streamingszolgáltatóról álmodott, amivel egyfajta kurátori tevékenységet végezhet. Jól meg is válogatja, mi kerül fel a Cinegóra.
„Keményen budai” lányként mindig vágyott a vidékiségre, budai üzletében ma keményen megdolgozik érte. Forgács Judit nem delikátot, hanem házi boltot nyitott – szerinte a kettő között nagyon sok munkaóra a különbség.
Igaz történetek a gondoskodási válságról. Az Örkény Színház új előadásában – pillanatnyilag streamelt verzióban – a színészek mellett hétköznapi hősök kerülnek reflektorfénybe. Ápolónő, idősgondozó, szociális munkás, lelki segélyszolgálatos, hospice-os nővér és társaik az alulfinanszírozott ellátórendszerből, akik nélkül leállna az ország, mégsem kapnak elég figyelmet, rangot. Most legalább egy pici jut nekik ebből, a színpadon.
