Mikor lesz újra minden normális? Ezt a kérdést hallottam a legtöbbször 2020 márciusa óta. Kezdettől azt válaszolom rá, hogy soha, mert szerintem eddig se volt olyan, hogy normális. Megszokott, az volt. Megszoktuk az életünket valahogy, éltünk egy bolygó hátán a magunk kis önző szabályai szerint, aztán jött egy világjárvány, és kihúzta a lábunk alól a talajt. Nem véletlenül tette Maslow […]
Mikor lesz újra minden normális? Ezt a kérdést hallottam a legtöbbször 2020 márciusa óta. Kezdettől azt válaszolom rá, hogy soha, mert szerintem eddig se volt olyan, hogy normális. Megszokott, az volt. Megszoktuk az életünket valahogy, éltünk egy bolygó hátán a magunk kis önző szabályai szerint, aztán jött egy világjárvány, és kihúzta a lábunk alól a talajt. Nem véletlenül tette Maslow a biztonság, kiszámíthatóság iránti vágyunkat a piramisa aljára. Egy év alatt első kézből tapasztalhattuk meg, hogy mennyire elveszettek tudunk lenni, ha nem érezzük magunkénak a kontrollt.
Próbára tettük a személyes kapcsolat nélküli kommunikáció formáit, és rájöttünk, hogy nem véletlenül születhetett korábban könyv is A társas lény címmel.
Nyolcvanból egy. Az hetvenkilenc, legalábbis a matematikában. Egy világjárvány árnyékában viszont inkább egy perspektíva. Ha felteszem, hogy a jelenleg élő népességünk viszonylag nagy arányban marad életben a járvány lecsengése után is, akkor sokak mondhatják majd el magukról, hogy életük nagyjából nyolcvan évéből volt egy, ami igazán más volt, mint a többi. Amikor a történelem részei voltak, első sorból szemlélték egy civilizációs válság kibontakozását, sőt életmódjuktól függően aktív szerepet is vállaltak a helyzet rontásában vagy javításában. Ha így nézzük ezt az egy évet, akkor van előnye is bőven (a kétségtelen és sokat hangoztatott hátrányok mellett). Hirtelen a következő öt (plusz egy) jut eszembe.
Varga Sára, a Socially alapító-tulajdonosa rajong a gasztronómiáért és a divatért. Előbbi nem látszik rajta, utóbbi viszont nagyon is.
Karrier
Varga Sára 24 évesen, három év ügynökségi tapasztalat, egy kisebb kiégés és egy egyéves San Sebastian-i kitérő után indította el cégét, a Sociallyt, ami mára Magyarország egyik legjobban futó, gasztromarketingre specializált ügynökségévé nőtte ki magát. Többek között a hazai gasztro- és turisztikai szektor meghatározó szereplőinek nyújtanak teljes körű kommunikációs és marketingszolgáltatásokat, már egészen az alapoktól, hiszen az arculat mellett éttermeket is terveznek.
Referenciáik a Zing Burger, a Bortársaság, a Vapiano, a Wolt, a Marriott és a Felix Kitchen & Bar. „A partnereink egytől egyig nagyon inspirálók, a munkanapok minden percét élvezem” – válaszolja arra a kérdésre, nem tart-e egy újabb kiégéstől. Azért nevetve hozzáteszi: ha a következő öt év is olyan lenne a vendéglátásban, mint 2020 volt, nem biztos, hogy ezt válaszolná.
Stílus
Ha három szóban kéne jellemeznie a stílusát, Sára azt mondaná: fekete, fekete, fekete. „A ruhatáram kilencven százaléka fekete, ami nagyon izgalmas, amikor reggelente szeretnék valamit megtalálni a szekrényemben” – ironizál. Komolyra fordítva a szót elárulja, hogy a sportosan elegáns vonalat képviseli letisztult darabokkal, amikben van valami csavar.
Fotósaink kedvéért irodájában pózolt, de apró, ám hangulatos lakásáról is küldött nekünk egy képet
Szereti a magyar tervezőket: Szegedi Kata, a Nanushka és a Nubu a nagy kedvencek, rendszeresen vásárol is tőlük, de a megvett holmikat általában pár szezonos csúszással avatja csak fel. „Nem tudom, erre mi a magyarázat, talán rá kell hangolódnom a ruháimra, és ezt szerencsére ezekkel a holmikkal meg is engedheti magának az ember. Ha egy Zara nadrágot állni hagysz a szekrényben, az három hónap alatt kimegy a divatból, a tervezői darabok viszont időtállók” – magyarázza. A cipőválasztásnál a kényelem az elsődleges szempontja: „Egész nap rohanok fotózásokra, megbeszélésekre, ezt az életformát nem lehet magas sarkúban folytatni.” Hozzáteszi: 180 centis magassága miatt amúgy sem lenne rá igénye.
Sűrű beosztása ellenére karórát egyáltalán nem hord, ékszerek közül csak gyűrűket és bokaláncot visel. Előbbieket a Luiza Jewelstől, utóbbiakat a The Sentimentalisttól szerezte be, és az angol márkanév ellenére mindkét vásárlásával magyar alkotót támogatott. Smink és illatok terén a minimalizmus híve, csak BB krémet és szempillaspirált használ, amit néha feldob valamilyen könnyebb textúrájú, szájfény állagú rúzzsal. Parfümből tizenöt éve kizárólag az Emporio Armani She illatát tudja elviselni magán, pontosabban a ruháin, a bőrére sosem fújja.
Relax
Az utazás és a színház nagy rajongója, de mint mindenkinek, 2020-ban neki is másban kellett megtalálnia a kikapcsolódást. Gyerekkorában élsportoló volt, később mégis sokáig kereste, melyik mozgásformát érezné a magáénak. Tavasszal rátalált a teniszre, ezt most annyira élvezi, hogy már az amatőr bajnokságra is készül. Emellett a fürdőszobában szokott feltöltődni: ha felteheti a kedvenc kozmetikai arcmaszkját, kívül-belül feltöltődik.
Varga Sára KEDVENCEI 1. Teniszütő: Wilson Clash. Az első ütő, amivel teniszezni kezdett. Ha valamiért, ezért a sportért hálás 2020-nak. 2. BB krém: Herbsgarden. Ugyanazt tudja, mint egy alapozó, de natúrkozmetikum lévén kizárólag növényi alapanyagokból készül, ráadásul magyar. 3. Névjegykártya: Ha stílusról van szó, a részletekre is odafigyel. 4. Arcmaszk: Omorovicza. Ha otthoni kikapcsolódásra vágyik, ezt az iszappakolást használja. 5. Rúzs: Lancôme Matt Shaker. Könnyed, szájfényállagú. 6. Arcolaj: Levendárium. Az esti relaxáló rutin része. 7. Gyűrűk: Luiza Jewels. Kevés kiegészítőt hord, de ezeket akár mindennap. 8. Fotók: Polaroid. A család és a barátok mindennél fontosabbak. Szereti megörökíteni a közös pillanatokat. 9. Pezsgő: Mindig van valami alkalom a koccintásra.
A családi vállalati tanácsadás majdhogynem inkább pszichológiai munka, mint jogi, mondja Ránky Anna, a Klart Legal Ügyvédi Társulás partnere. Szerinte nem kell generációt váltani a sikerért: sok mindent tehetünk azért, hogy egybetartsuk a vagyont akkor is, ha a fiataloknak már közel sem jelent annyit a családi ezüst, mint az apjuknak. Hogy mivel kezdjük? Üljünk le egy asztalhoz!
„Keményen budai” lányként mindig vágyott a vidékiségre, budai üzletében ma keményen megdolgozik érte. Forgács Judit nem delikátot, hanem házi boltot nyitott – szerinte a kettő között nagyon sok munkaóra a különbség.
