Mikor lesz újra minden normális? Ezt a kérdést hallottam a legtöbbször 2020 márciusa óta. Kezdettől azt válaszolom rá, hogy soha, mert szerintem eddig se volt olyan, hogy normális. Megszokott, az volt. Megszoktuk az életünket valahogy, éltünk egy bolygó hátán a magunk kis önző szabályai szerint, aztán jött egy világjárvány, és kihúzta a lábunk alól a talajt. Nem véletlenül tette Maslow […]
Mikor lesz újra minden normális? Ezt a kérdést hallottam a legtöbbször 2020 márciusa óta. Kezdettől azt válaszolom rá, hogy soha, mert szerintem eddig se volt olyan, hogy normális. Megszokott, az volt. Megszoktuk az életünket valahogy, éltünk egy bolygó hátán a magunk kis önző szabályai szerint, aztán jött egy világjárvány, és kihúzta a lábunk alól a talajt. Nem véletlenül tette Maslow a biztonság, kiszámíthatóság iránti vágyunkat a piramisa aljára. Egy év alatt első kézből tapasztalhattuk meg, hogy mennyire elveszettek tudunk lenni, ha nem érezzük magunkénak a kontrollt.
Próbára tettük a személyes kapcsolat nélküli kommunikáció formáit, és rájöttünk, hogy nem véletlenül születhetett korábban könyv is A társas lény címmel.
Nyolcvanból egy. Az hetvenkilenc, legalábbis a matematikában. Egy világjárvány árnyékában viszont inkább egy perspektíva. Ha felteszem, hogy a jelenleg élő népességünk viszonylag nagy arányban marad életben a járvány lecsengése után is, akkor sokak mondhatják majd el magukról, hogy életük nagyjából nyolcvan évéből volt egy, ami igazán más volt, mint a többi. Amikor a történelem részei voltak, első sorból szemlélték egy civilizációs válság kibontakozását, sőt életmódjuktól függően aktív szerepet is vállaltak a helyzet rontásában vagy javításában. Ha így nézzük ezt az egy évet, akkor van előnye is bőven (a kétségtelen és sokat hangoztatott hátrányok mellett). Hirtelen a következő öt (plusz egy) jut eszembe.
Hatszázalékos recesszióval vészelheti át a magyar gazdaság az idei évet, de kínzó kérdés, hogy menthető lett volna-e a gazdaság jóval kevesebb halálos áldozat mellett is? A Forbes negyedéves és éves makrogazdasági jelentése.
Az összes várakozás, prognózis szinte percek alatt mehetett a kukába 2020-ban, a koronavírus pusztítása mindenkit új helyzet elé állított és úgy kívánt azonnali reakciót, hogy szinte soha nem látott bizonytalanság közepette kellett döntéseket hozniuk a gazdaság szereplőinek. Az év végére a védőoltások érkezéséről szóló hírek hoztak megnyugvást, de a kilábalás gyorsaságát illetően ma is nagyon eltérőek a szakértői várakozások. A piacok mindenesetre sok iparágban a legoptimistább forgatókönyvet árazzák, azt, hogy a vakcina jön, a vírus marginalizálódik, az élet visszatér a megszokott kerékvágásba.
Ennek a különleges esztendőnek a végén a szokásos negyedéves makrojelentésünket évesre bővítjük. Nemcsak azért, mert tanulságos az egész koronaévre egyben visszatekinteni, de az év vége fejleményeit, a döntéshozók jelenlegi dilemmáit is magyarázzák a korábban történtek. A visszatekintéshez az idei korábbi negyedéves jelentéseinkből idézünk.
Q1 jelentés: március vége Sok mindentől omlott már recesszióba a világgazdaság a második világháború óta eltelt nyolcvan évben, de világjárványtól még nem. A tavalyi év végét is úgy megtolta a magyar gazdaság, hogy az előző évi 4,9 százalékkal megegyező növekedést produkált 2019-ben is. Ezzel csak azért nem lett Európa-bajnok, mert Málta is tagja az uniónak. Az idei évnek úgy futott neki az ország, hogy a növekedés 3,5 százalékig lassulhat, de még ezzel is meglehet az EU-s dobogó környéke.
Február közepén Krisztalina Georgijeva, a Nemzetközi Valutaalap vezetője szomorúan jelezte, hogy a januárihoz képest csökkentenie kellett a szervezetnek az idei globális GDP-növekedésére vonatkozó becslését. A változás 0,1 százalékpont, ennél kisebb nem is lehetne, a 3,3 százalékból lett 3,2, az indoklásban szerepelt a Kína egy részét megbénító koronavírus-járvány. Három héttel később, március 5-én még szomorúbban közölte, hogy a globális növekedés várhatóan alatta marad a tavalyi 2,9 százaléknak. Újabb 17 nap alatt aztán a prognózis a következőre módosult: durva globális recesszió lesz idén, olyan, de inkább még rosszabb, mint 2008–2009-ben. És néhány nap alatt már 80 ország jelezte, hogy segítséget kér az IMF-től. Ilyen gyors összeomlásra még sose volt példa.
Március közepére lett egyértelmű, hogy igazából nem maradt választás: a fő cél az emberéletek védelme, minden eszközzel el kell kerülni, hogy mások odáig jussanak, mint Lombardia, ahol már dönteniük kellett az orvosoknak, hogy kinek jusson lélegeztetőgép, kinek adják meg az esélyt az életben maradásra. Ezért a hónap második felében egyrészt szinte mindenki a lehető legnagyobb mértékben próbálta felfuttatni az emberek tesztelését, illetve bővíteni az egészségügy eszköz- és humán ellátottságát. Másrészt, felismerve, hogy a leállás akár hosszú hónapokra szólhat, a kormányok és jegybankok soha nem látott pénzesővel próbálják életben tartani a gazdaságot.
A kritikusok most joggal mondhatják, hogy nem volt jó ötlet sem a jegybank, sem a kormány részéről konjunktúra idején mesterségesen túlpörgetni a gazdaságot, inkább anticiklikusan tartalékolni kellett volna. Most, a hirtelen beütött, külső sokk okozta krachban ugyanis így sokkal kevesebb eszköz maradt az élénkítésre.
Lett törlesztési moratórium, közteherfizetések felfüggesztése, korlátlan fedezett hitel a bankoknak, de például a régióban szinte mindenhol bevezetett másodpiaci állampapír-vásárlásról nálunk nincs szó, és a munkájukat elvesztők megsegítésével kapcsolatos intézkedések is gyérek, összességében jóval kisebb a magyar mentőcsomag annál, mint amit nemzetközi összevetésben láthatunk. A jegybank ettől függetlenül is elég nehéz helyzetbe kormányozta magát azzal, hogy egyszerre kellene lazítania, hogy mérsékelje a recessziót, meg szigorítania, hogy meggátolja a forint további gyengülését.
Q2 jelentés: június vége Van egy fősodor, amelynek irányába a legtöbb ország eltérő reakcióidővel, de elindult. Ennek legfőbb elemei a járványvédelmi oldalon az emberek érintkezésének minimalizálása, valamint a lehető legszélesebb tesztelés és kontaktkutatás. Gazdaságmentésnél pedig a brutális fiskális stimulus a munkahelyek megőrzéséért, az utcára kerülők megsegítéséért, az időlegesen likviditási csapdába került vállalkozások átsegítéséért a krízisen.
Mivel a gazdasági teljesítményről csak később lesznek adatok, jó pár hónap, mire reálisan megítélhetjük, hogy legalább a gazdasági oldal teljesítménye alapján megérte-e elengedni a járványt.
Mindenki máshogy és eltérő mértékben csinálta, de az a pont mindenhol hamar eljött, amikor ellentétbe kerültek egymással az egészségvédelmi és a gazdaságélénkítési szempontok. A járványügyi szakemberek a lehető legtovább fenntartották volna az emberek mozgását, illetve fizikai kapcsolatba kerülését minimalizáló korlátozásokat, a gazdaságpolitikusok viszont látták, hogy ha ezt túltolják, annak őrült nagy recesszió és a nyomában növekvő elszegényedés, éleződő társadalmi feszültségek a velejárói. Amikor az első országok már áprilisban elkezdték a korlátozások oldását, ezt sokan még felelőtlenségnek tartották. Aztán mivel Európa nagy részén a lassú oldások nem durrantották be újra a vírus terjedését, ez lett az általános irány.
Magyarországra is nagyjából érvényes az, ami Európát jellemzi, az extrém pesszimizmus lassú csökkenését jól mutatja, hogy a GKI konjunktúraindexe májusban és júniusban az áprilisi nagy beszakadás kevesebb, mint felét dolgozta le. De nálunk csavar nemcsak a Matolcsy György vezette jegybank különutas monetáris politikája, de fiskális oldalról is eltérően reagált a magyar kormány a válságra, mint az országok többsége. A különböző akciótervekből összeálló program elég sok szakmai kritikát kapott önmagában azért is, mert nagyon szűkmarkú és szociálisan érzéketlen.
Kétségtelen, hogy nemzetközi összehasonlításban minimális költségvetési forrást állítottak hadrendbe, főleg átcsoportosításokkal teremtettek elő pénzt. Szinte korlátlan összegek állnak rendelkezésre beruházásokra a cégeknek hitelprogramok, garanciarendszerek keretében, de sok iparágban a nullára csökkenő bevételű cégeknek vagy az utcára kerülőknek a három hónap segély után már kevés segítség jutott.
A prognózisok nagy része azzal számol, hogy jövőre az idei visszaesésnél alig kisebb mértékű növekedés várható, tehát 2022-re dolgozhatja le a vírus okozta hátrányát a magyar gazdaság. De csak akkor, ha a gazdaságot nem zavaró, kevés korlátozással járóan kicsi lesz a járvány második hulláma.
Q3 jelentés: szeptember vége A járvány második hullámának bedurranásával már nem az a kérdés, hogy nagyobb lesz-e a 2021-es visszapattanás a 20-as beomlásnál, hanem hogy megússza-e az ország újabb komolyabb, a gazdaságot is megütő lezárások nélkül.
Egyelőre nincs rá magyarázat, hogy miért nem lépett semmit Magyarország augusztusban, amikor már csak hozzánk lehetett mindenféle kontroll nélkül beutazni a súlyosan fertőzötté vált Horvátországból. Amikor már itt volt a vírus, és a határokon belül terjedt sebesen, lezárta a kormány a határokat, majd kiderült, hogy a „felkészülten várjuk a második hullámot” mondás sok sebből vérzik. Úgy engedtük be, majd hagytuk terjedni a járványt, hogy az egészségügy személyi kapacitásai szűkösek, védekezés címén pedig káosz és kapkodás látszik.
A kormány válságkezelésével kapcsolatban is annyit lehet tudni, hogy számukra a halottak száma a mérvadó, ezért a villámgyors terjedést sztoikus nyugalommal szemlélve egészen minimális óvintézkedéseket hoztak csak: kevesebb korlátozás van ma nálunk, mint tavasszal a különutas Svédországban volt. A legtöbb szakértő viszont attól tart, hogy a következő hetekben nőni kezd a betegek átlagéletkora, vele a kórházak leterheltsége és a halálozási ráta. És akkor már megint elkésettek lesznek a szigorítások.
Gazdaságvédelem terén sem látni igazából szinte semmi konkrétumot. A munkájukat vesztők továbbra sem kapnak semmit három hónap segély után, a takaréküzemmódba kényszerült cégeket segítő kurzarbeit is kifutott, és nem jött utána semmi. A gazdaságvédelmi operatív törzsről sokszor kiderül, hogy folyamatosan dolgozik, de a törlesztési moratórium szelektív meghosszabbításán túl nincs más, ami a nevükhöz kapcsolódna.
Q4 jelentés: december közepe A szeptember vége óta eltelt két és fél hónapban egyrészt az derült ki, hogy a járvánnyal kapcsolatban a szakértőknek volt igazuk, Magyarország a második hullámban a legsúlyosabban fertőzött európai államok közé került, a halálozási statisztikában pedig sok héten át a harmadik helyen állt. Ugyanakkor a gazdasági teljesítményben egyelőre nem látszik érzékelhető eltérés az európai átlaghoz képest. A második hullám hatásairól persze csak jövőre kapunk képet, de a decemberben elérhető adatok arra utalnak, hogy az ipar jó teljesítménye megmentheti az év végét. Az előző, felpattanó negyedévhez képest biztos kisebb lesz a gazdasági teljesítmény, tehát W alakúnak ígérkezik a görbe, de a visszaesés mértéke nem lesz drasztikus.
Fontos és helyes volt tehát, hogy a második hullámra a világ legtöbb országa úgy készült, illetve reagált, hogy megpróbálta a lehető legjobban összehangolni az emberi élet és a gazdaság védelmét. Másképp fogalmazva: a lehető legkisebb lezárásokkal, a gazdasági teljesítménybe a lehető legkevésbé beavatkozva próbált bevezetni járványvédelmi intézkedéseket. De kevesen jutottak el odáig, hogy a legkisebb korlátozásokkal is kivárjanak addig, amíg az egészségügyi ellátórendszer a teljesítőképessége határára jut. A magyar kormány ezt választotta. Az okokat nem ismerjük pontosan, a gazdasági és politikai elemzők is csak valószínűsítik, hogy a miniszterelnök a tavaszi eseményekből vonta le azt a tanulságot, hogy hiba volt a lockdown, túlzóak voltak a korlátozások, és túl nagy gazdasági kárt okoztak. Márpedig ez komoly veszély a kormánypárt népszerűségére nézve, főleg, mivel lényegében most először harcol valódi ellenféllel, nem pedig olyannal (EU, Soros, migránsok), akit magának kreált.
Az európai tapasztalatok egyre inkább azt mutatták az év vége felé, hogy a járvány letöréséhez nem elegendőek a részleges korlátozások. Gyorsan és egyértelműen a legtöbb országban csak a teljes zárás hatott. A magyar járványkezelés különutasnak bizonyult azzal, hogy már kifejezetten rossz járványhelyzetben vezetett be fél-lockdownt, és nem szigorította tovább. Ezért nagyon lassan jön a tetőzés, december közepén tűnik úgy először, hogy lassan lefelé indul a járványgörbe.
Abból, hogy Orbán Viktor szeptemberben még arról beszélt, hogy a sikert a megmentett életekben méri, és vállalja a felelősséget a járványkezelésért, majd decemberben, hétezer halott után már eltolta magától, kikérve magának a kritikákat, arra lehet következtetni, hogy a második hullám életekben mért pusztítását illetően alaposan elszámította magát. Mivel a gazdasági teljesítményről csak később lesznek adatok, jó pár hónap, mire reálisan megítélhetjük, hogy legalább a gazdasági oldal teljesítménye alapján megérte-e elengedni a járványt.
Az, hogy a második hullám mindenhol sokkal súlyosabb az elsőnél, közben a magyar gazdaság mégis sokkal kisebb visszaesést szenved el, igaz. Ugyanakkor az is felvethető, hogy a gazdasági húzóerő, az ipar teljesítménye úgy is fenntartható lett volna-e, ha legalább néhány hétre szigorúbb, hatékonyabb járványügyi intézkedéseket hoz a kormány, jobban figyelve a kontaktok csökkentésére, vele az életek védelmére (például ingyenes parkolás helyett kocsmák korábbi bezárása, bevásárlóközpontok, nem létszükségletet kielégítő üzletek, családi rendezvények korlátozása). Emellett a magyar válságkezelés túl sok politikai indíttatásúnak tűnő intézkedést tartalmaz: az önkormányzatok pénzügyi kivéreztetése sehol Európában nem cél, és az is hungarikum, hogy miközben a munkahelymegtartó támogatások szerények, szinte teljesen leállt szektorok és szakmák maradtak az út szélén, a hatalmas beruházási támogatások sokszor a kormányhoz közel álló üzleti körök tulajdonszerzését, terjeszkedését szolgálják.
A nyári vírusmentes idill idején, a harmadik negyedévben mindenesetre a GDP rekordmértékű visszapattanást mutatott: 11,4 százalékkal nőtt az előző negyedévi értékéhez képest. Az előző év azonos időszakával összevetve 4,6 százalékos volt a visszaesés. Most, az év végén a kiskereskedelem látványosan szenved, és a karácsonyi szezon is gyenge lehet. Nemcsak az általános bizonytalanság miatt, de a jellemző karácsonyi ajándékok egy részét már előrehozott vásárlások keretében megvették az emberek a digitális átállás, home office-ba kényszerülés idején. A jármű- és az elektronikai ipar viszont a havi adatok alapján év/év alapon is nőni tud, ez az igazán jó hír, a GDP előző negyedévhez képesti visszaesése akár fele akkora lehet csak, mint amennyit felpattant a harmadik negyedben.
Így az éves recesszió hat százalék körül alakulhat, ami azért érdekes, mert már áprilisban is majdnem ekkora volt a várakozás. Nyáron a kilátásokkal kapcsolatban nőtt az optimizmus, de az első negyedéves tényadat rossz lett, ezért csak kicsit javultak az éves GDP-visszaesésre vonatkozó prognózisok. Ősszel pont fordítva, romlottak a kilátások, de jobb lett a második negyedéves tényadat. Az elmúlt hónapokban pedig a durva járványadatok mellett is csak szerény romlás jött a várakozásokban, ebből lett az, hogy a rendkívül mozgalmas időszak ellenére nem változott jelentősen az elemzői konszenzus az éves GDP-prognózist illetően.
Ami pedig 2021-et illeti, az idei visszaesés felét-kétharmadát dolgozhatja le a jelenlegi várakozások alapján a magyar gazdaság. A forint végre stabilizálódott, az infláció csökkenhet, a jegybank mozgástere nő. A kormány az európai alkuban elérte, hogy az uniós támogatások a következő években is jöhetnek, miközben pár évig a jogállamisági problémák miatti elvonás miatt sem kell aggódnia. A kilábalás gyorsasága most az exportpiacok teljesítményén túl leginkább azon múlik, hogy milyen gyorsan tudja az ország beoltani az emberek lehető legnagyobb részét, mennyire gyorsan tud felállni a kiskereskedelem és a szolgáltató szektor.
Tornaházi Party, túlélőtúra és Matula bácsi jól bevált pedagógiai módszere – friss magángimnáziumos gyűjtésünkből kiderül, hogy vannak iskolák, ahol bevallottan az atipikus tehetségeket karolják fel, máshol nemzetközi érettségit adnak, és persze rajta van a listán az AKG, meg pár Waldorf is. Angol, amerikai mintára nálunk is terjed a gap year intézménye: nem minden végzős akar azonnal egyetemre menni, inkább előbb egy picit ismerkedik a világgal.
Amíg a Netflix szinte felfoghatatlan mennyiségű tartalmat kínál, Böszörményi Gábor, a Mozinet filmforgalmazó cég alapítója mindig inkább olyan streamingszolgáltatóról álmodott, amivel egyfajta kurátori tevékenységet végezhet. Jól meg is válogatja, mi kerül fel a Cinegóra.
Allergiaközponttal indult, ma különböző profilú egészségközpontok láncba szerveződő csoportja Babai László kevéssé ismert cégbirodalma. A kicsit orvos, gyakrabban üzletember alulról és csendesen építkezik, és sok szempontból más utat jár, mint a legtöbb versenytárs.
