Nagyon gyorsan nő a fenntarthatósági, vagyis ESG néven futó zöld befektetési alapokba érkező pénz, és egyre szebbek a hozamok is. A trend várhatóan nem változik 2021-ben sem, minden kisbefektetőnek érdemes figyelnie rá, de azért akad néhány bökkenő.
Egy viszonylag szűk befektetői réteg kis kedvencéből a piacot meghatározó tényezőkké váltak igen rövid idő alatt a zöld vagy fenntarthatósági alapok. Az angol ESG (enviromental, social and governance) mozaikszónak nincs elterjedt magyarosítása, a lényeg, hogy olyan felelős befektetési politikára utal, amelynél a környezeti, a társadalmi és vállalatirányítási szempontok dominálnak. Nagyon leegyszerűsítve az ESG alapok olyan befektetéseket eszközölnek, amelyek a fenntartható fejlődés irányát, illetve az ez iránt elkötelezett vállalkozásokat segítik, a részvényalapok ilyen cégekbe teszik a pénzüket.
Ez iszonyat jól hangzik, és az idei számok azt mutatják, hogy a világ befektetői vették az adást, egyre nagyobb tételben csatornázzák át pénzeiket az ESG címke alatt futó befektetésekbe. Az első félévben a befektetési alapokból összességében távoztak a pénzek, azonban az ESG alapok egyre nagyobb összegeket vonzottak be világszerte: 2020 első felében a Morningstar adatai szerint egészen konkrétan 20,9 milliárd dollárt, ami majdnem eléri a 2019-ben mért teljes beáramlást.
Az ESG mentalitás népszerűségének különösen jót tett az idei, koronavírustól sújtott év. A járvány ugyanis a zöldülés mellett felértékeli a cégek szociális érzékenyégét, a munkavállalók megbecsülését is. Az érdeklődés az ilyen irányú befektetések iránt Magyarországon is egyértelműen nő, sorra indulnak új alapok, a Befektetésialap-kezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz) pedig októberben bejelentette, hogy januártól ESG szempontból is besorolja az alapokat. Ezzel a befektetők számára megkönnyítik a keresést, illetve választást. Mielőtt azonban beugrana bárki egy ESG befektetésbe, néhány apróságot érdemes átgondolni.
„Keményen budai” lányként mindig vágyott a vidékiségre, budai üzletében ma keményen megdolgozik érte. Forgács Judit nem delikátot, hanem házi boltot nyitott – szerinte a kettő között nagyon sok munkaóra a különbség.
Erdélyi sonka, házi májas, tormás sonkakrém, padlizsánkrém, friss kenyér és tökös-mákos rétes kerül a betévedt pár szatyraiba, ajándékba kapnak hozzá egy kalácsot, meg a főtt sonka megmaradt csücskét – akkora vigyorral sétálnak ki a Nagymama házi boltjából, hogy a maszkjukból is kilóg. Egy idős néni sajtért jön be, egy fiatal, környezettudatos lány a dobozait nyújtja, friss tanyasi csirkét, házi parizert visz bennük. „Drágám, ezt a boltot nem lehet maszkban csinálni, ennek része a mosoly – fordul közben felém Forgács Judit, aki bár nem ismeri minden vevőjét személyesen, de majdnem. – Ez itt nem csak üzleti fogás, ahhoz, hogy huszonegy évig folyton itt állj, szenvedély kell és szeretet.”
Judit vendéglátós iskolát végzett, aztán közgazdaságtant tanult, de összesen öt hónapig volt alkalmazott. Szerette a jót, szépet és finomat, illetve a minőségit, és amikor a rendszerváltás után tíz évvel, a piacra betörő multik között nem találta, saját bizniszre adta a fejét. Hentes és állattartó ismerősei figyelmeztették, hogy nem lesz könnyű menet, de ha Judit vállalja a kockázatokat, partnerei lesznek. Így is lett.
Előbb pesti zöldséges, aztán első kerületi kisboltos lett a lányból – a tulajdonosi szemléletet magától tanulta meg; definíciója szerint ennek része a kemény munka. „Ezt én nem megörököltem, hanem felépítettem” – ismétli el többször. A Nagymama boltja minden nap 10 és 21 óra között van nyitva, de a tulajdonos munkaideje hajnalban kezdődik, és éjjel ér véget. Csak a hűtőpultokat be- és kipakolni többórányi feladat, hát még a kencéket elkészíteni, sajtokat szeletelni, az idős asszonyokat a bolt feletti konyhában a sütemények elkészültében segíteni. Hogy az árubeszerzésről, a takarításról-mosogatásról és a kiszolgálásáról ne is beszéljünk.
Ahogy minden más delikát- és kisbolttulajdonos, Judit is nagyon nehéz helyzetben van a munkaerővel. „Az olyan nő, aki legalább napi 16 órát dolgozik, nem sok pasinak kell” – egy kapcsolata már ráment, de azóta új, fiatalabb párja, Mácsai Miklós is szépen beletanult a kétkezi feladatokba. Hozza is később a frissen bontott nyíregyházi csirkét a konyhából, rám köszön, de a belépő vásárlók lecsapnak rá.
Juditnak ez az élete – „2003-ban jöttem ide, azóta nagyon sokat beletettem, csak az utolsó, 2020-as felújítás több tízmillióba került” – és mint minden jó gasztrós, csak olyan dolgokat kínál, amiket maga is szeret. „Forgácsízű” reform dolgokat nem, de nincs nitrit a húsáruban, tartósító a kencékben, sem szója és más adalékanyag. Tejjel, tejszínnel és vajjal készül a fonott kalácsa, szaftos és kövér a diótól-csokitól a zserbója – ezeket is asszonyok gyúrják, a képzett cukrászok pont ilyet nem tudnának, vallja Judit. És értem, mire gondol. A nagymamám tudta pont így, és azóta még nekem sem sikerült.
Sikeresen zajlott a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság „Felzárkózási Együttműködések Támogatása” elnevezésű kiemelt projektje által szervezett „Közös társadalmi felelősség: esélyteremtő utak” című online nemzetközi konferencia
Ami másnak elemi csapás volt, az az online nyelvoktató szoftvert fejlesztő és a távoktatást segítő Xeropan csapatának újabb megerősítés. Mile Ferenc és AlGharawi Attila éppen 2020-ban tudtak megugrani, friss tőkével, új fejlesztéssel törnek globális pozícióra.
