Sikeresen zajlott a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság „Felzárkózási Együttműködések Támogatása” elnevezésű kiemelt projektje által szervezett „Közös társadalmi felelősség: esélyteremtő utak” című online nemzetközi konferencia
A konferencia résztvevőit online köszöntötte Langerné Victor Katalin, társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár és Sztojka Attila, a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság (TEF) főigazgatója. A kormányzat felzárkózási területen végzett szakpolitikai és operatív munkája új alapokra került a TEF megalakításával, amely az önkormányzatokkal kapcsolatos együttműködésekre alapozva, hatékonyabban tudja – vidék és területfejlesztési célú – feladatait megoldani, amelynek fókuszában a sérülékeny társadalmi csoportok, egyének társadalmi mobilizációjának támogatása áll.
A TEF háttérintézményként közvetlenül segíti a hátrányos helyzetű személyeket és közösségeket, szoros együttműködésben a települési megvalósítókkal. Kesznyéten község polgármestere a településen három éve zajló felzárkózási programot mutatta be, majd civil oldalról a Társadalomklinika Egyesület szakmai vezetője ismertette a Kömlő községben elért jelentős eredményeiket. Kaposfő római katolikus plébánosa a kaposmérői külterületi szegregátum társadalmi fejlesztésének és integrációjának két évtizedes múltját mutatta be és elmondta, hogy a siker titka nem szentimentális elképzelésekben, hanem a gyakorlatias és szeretetteljes tettekben rejlik.
Makroszintű kitekintésként szó esett a TÖOSZ Legjobb Önkormányzati Gyakorlatokat bemutató programjáról. A Debreceni Egyetem tanszékvezetőjének előadása a helyben maradó falusi fiatalok közösségét és céljait mutatta be, a Károli Gáspár Egyetem előadójának beszámolója a telepfelszámolások történeti tapasztalatairól szólt.
„Keményen budai” lányként mindig vágyott a vidékiségre, budai üzletében ma keményen megdolgozik érte. Forgács Judit nem delikátot, hanem házi boltot nyitott – szerinte a kettő között nagyon sok munkaóra a különbség.
Erdélyi sonka, házi májas, tormás sonkakrém, padlizsánkrém, friss kenyér és tökös-mákos rétes kerül a betévedt pár szatyraiba, ajándékba kapnak hozzá egy kalácsot, meg a főtt sonka megmaradt csücskét – akkora vigyorral sétálnak ki a Nagymama házi boltjából, hogy a maszkjukból is kilóg. Egy idős néni sajtért jön be, egy fiatal, környezettudatos lány a dobozait nyújtja, friss tanyasi csirkét, házi parizert visz bennük. „Drágám, ezt a boltot nem lehet maszkban csinálni, ennek része a mosoly – fordul közben felém Forgács Judit, aki bár nem ismeri minden vevőjét személyesen, de majdnem. – Ez itt nem csak üzleti fogás, ahhoz, hogy huszonegy évig folyton itt állj, szenvedély kell és szeretet.”
Judit vendéglátós iskolát végzett, aztán közgazdaságtant tanult, de összesen öt hónapig volt alkalmazott. Szerette a jót, szépet és finomat, illetve a minőségit, és amikor a rendszerváltás után tíz évvel, a piacra betörő multik között nem találta, saját bizniszre adta a fejét. Hentes és állattartó ismerősei figyelmeztették, hogy nem lesz könnyű menet, de ha Judit vállalja a kockázatokat, partnerei lesznek. Így is lett.
Előbb pesti zöldséges, aztán első kerületi kisboltos lett a lányból – a tulajdonosi szemléletet magától tanulta meg; definíciója szerint ennek része a kemény munka. „Ezt én nem megörököltem, hanem felépítettem” – ismétli el többször. A Nagymama boltja minden nap 10 és 21 óra között van nyitva, de a tulajdonos munkaideje hajnalban kezdődik, és éjjel ér véget. Csak a hűtőpultokat be- és kipakolni többórányi feladat, hát még a kencéket elkészíteni, sajtokat szeletelni, az idős asszonyokat a bolt feletti konyhában a sütemények elkészültében segíteni. Hogy az árubeszerzésről, a takarításról-mosogatásról és a kiszolgálásáról ne is beszéljünk.
Ahogy minden más delikát- és kisbolttulajdonos, Judit is nagyon nehéz helyzetben van a munkaerővel. „Az olyan nő, aki legalább napi 16 órát dolgozik, nem sok pasinak kell” – egy kapcsolata már ráment, de azóta új, fiatalabb párja, Mácsai Miklós is szépen beletanult a kétkezi feladatokba. Hozza is később a frissen bontott nyíregyházi csirkét a konyhából, rám köszön, de a belépő vásárlók lecsapnak rá.
Juditnak ez az élete – „2003-ban jöttem ide, azóta nagyon sokat beletettem, csak az utolsó, 2020-as felújítás több tízmillióba került” – és mint minden jó gasztrós, csak olyan dolgokat kínál, amiket maga is szeret. „Forgácsízű” reform dolgokat nem, de nincs nitrit a húsáruban, tartósító a kencékben, sem szója és más adalékanyag. Tejjel, tejszínnel és vajjal készül a fonott kalácsa, szaftos és kövér a diótól-csokitól a zserbója – ezeket is asszonyok gyúrják, a képzett cukrászok pont ilyet nem tudnának, vallja Judit. És értem, mire gondol. A nagymamám tudta pont így, és azóta még nekem sem sikerült.
Lassú víz partot mosott a Slow Budapest üzletfejlesztésében. A kisvállalkozás nyolc év alatt a kétszeresére nőtt, főként Krajcsó Nelli anti-határidőnaplójának köszönhetően.
Összefogás az építőipari ügyeskedés ellen, youtuber hidegburkolók és családi kripta mint pozitív társadalmi példa – Illy Gáborral, a 30 éves Baumit Magyarország ügyvezetőjével beszélgettünk a cég sikerének titkáról, a piacon betöltött meghatározó szereppel járó különleges kötelezettségeiről, és arról, miért fogjuk oktatóvideók segítségével magunknak kifesteni a lakást a jövőben.
