A budai Várnegyed aljában egy régi gangos társasház több emeletének több lakása Babai László diszkréten, ám következetesen terjeszkedő cégbirodalmát rejti. Ránézésre egymás szoros szomszédságában nyitott régimódi lakásrendelők küszöbén állunk, valójában egy mára milliárdos forgalmú, szisztematikusan építkező magánegészségügyi hálózat bölcsőjében és központjában.

A szektor több meghatározó szereplőjénél megszokott látványosabb kellékek itt hiányoznak: nincs modern kórházszerű székház, messziről világító óriás céglogó a bejáratnál, nincs központi fogadótér olasz dizájn­nal, selymes textiltapétával és céges egyenruhában mosolygó recepciósokkal. A külső egyrészt azt sejteti, hogy itt már a 2000-es évek eleje óta zajlik a privát gyógyítás, másrészt azt, hogy a koncepció inkább a konzervatív szakmaiság, semmint az arany vécécsésze felől formálódik.

A külső egyrészt azt sejteti, hogy itt már a 2000-es évek eleje óta zajlik a privát gyógyítás, másrészt azt, hogy a koncepció inkább a konzervatív szakmaiság, semmint az arany vécécsésze felől formálódik.

A cégcsoport neve – Prima Medica – sincs igazán benne a köztudatban, és sokatmondó, hogy a hátterezések során nem egy konkurens első reakciója is a „fogalmam sincs, nem ismerem” volt. Az alapító-tulajdonost is inkább csak névről ismerik, a versenytársak körében amolyan magányos farkas hírében áll, és a legutóbbi időkig a szakmai eseményeket is jobbára kerülte – aki tudja róla, hogy a piacon van, és van is valamilyen benyomása róla, az a friss trendekkel dacoló kissé különcnek tartja.

A Budai Allergiaközpont, Endokrinközpont, Cukorbetegközpont, Anyajegyszűrő Központ, Immunközpont és vagy tucatnyi más egészségközpont neve már ismerősebben csenghet, a vállalkozásnak pont az a specialitása, hogy különböző orvosi szakmák láncba szerveződő csoportjaként határozza meg magát. Az pedig objektíven állítható, hogy egy hosszú évek óta stabilan – évi húsz százalékkal – bővülő magánszolgáltatóról beszélünk, amelyik az igazán nagy forgalmat hozó foglalkozásegészségügyi pillér nélkül, pusztán járóbeteg-szakrendelések révén mostanra nagyjából a hazai mezőny huszadik legnagyobb intézményévé nőtte ki magát (lásd összeállításunkat a szektor legnagyobbjairól – Forbes, 2020/10).

Csak egy allergiaközpont
Tizenhat évvel ezelőtt Babai László sem gondolta volna, hogy egyszer egy terebélyes és szerteágazó cégcsoport lesz a kezében, ő csak el akart indítani egy allergiaközpontot. Orvosi végzettséggel, németországi kórházi tapasztalatokkal és a családi anamnézisből egyáltalán nem levezethető vállalkozói hajlammal 2004-ben azt tapasztalta: nincs Magyarországon olyan hely, ahol a szénanáthától az asztmán át az ekcémáig teljeskörűen vizsgálnák és kezelnék az allergiás panaszokat.

„Mindig azt mondtam, hogy nem szeretnék mindent lefedni, de amit megfogunk, azt profin csináljuk – mondja, és így látott neki a Budai Allergiaközpont felépítésének. – Első körben tüdőgyógyászt, fül-orr-gégészt és bőrgyógyászt ültettünk össze, mert ezek a területek nagyon szorosan összefüggnek, az allergiások egy részénél a nyálkahártyán, másnál a tüdőben vagy a bőrön jelentkeznek a tünetek, szükség van egymás tapasztalatára, orvosi tudására.”

Ha Lászlón múlik, nem is feltétlenül lépnek tovább, de valaki mindig bekopogtatott ­– jellemzően egy idősebb, nyugdíjhoz közel álló professzor, docens vagy főorvos, aki pályája utolsó szakaszában az állami hierarchiát, ügyeleti rendszert és extra terheket hátrahagyva, több évtizedes tudására és ismertségére építve önmegvalósítási terepet keresett magának. „Balázs Csaba professzor azzal keresett meg, hogy ha Nékám professzor itt dolgozik, az biztos jó hely, továbbá az allergiától nem áll távol az immunológia, az meg kvázi endokrinológia, szívesen közreműködne egy endokrin központ kiépítésében, így lett az is, ma több mint tíz endokrinológussal.” És így lett később kardio­központ, trombózisközpont, cukorbetegközpont – húzták egymást az orvosok, organikusan épültek egymásra a szakterületek.

December elején éppen a frissen nyíló szemészeti központ gépei is megérkeztek, ez is úgy indult, hogy más – kardio-, trombózis-, cukor- – központokból már évek óta sürgették, sokszor lenne szükség szemészeti konzíliumra, és különösképp alapos szemfenék vizsgálatokra a lehető legjobb gépekkel. Hogy erre éppen 2020-ban jött el a pillanat, az egyrészt azt mutatja, hogy egy-egy ilyen központ előkészítése nem megy egyik napról a másikra, másrészt azt, hogy az új helyzetek ebben az üzletágban is kedveznek a rugalmas alkalmazkodásnak.

A koronavírus által totálisan felforgatott évet ugyanis új fejlesztési tervekkel és soha nem látott vizitszámmal kezdték (januárban 3600 orvos-beteg találkozójuk volt vér- és egyéb laborvizsgálatok nélkül), hogy aztán átéljenek egy nagy zuhanást, és újraütemezzék a beruházásokat. Az első hullámban az idősebb orvoskollégák prevenciós otthonmaradása, a másodikban már inkább a tényleges megbetegedések miatt csökkent a forgalom, bizonyos hónapokban a rendes üzletmenet felére – azért csak ennyire, mert a távkonzultációra való átállás valamennyit kompenzált. A novemberi háromezer vizit viszont már újra majdnem a régi volt, és közben az is látszik, hogy végső soron 2020 sem akasztja meg az üzleti növekedést.

Ehhez a kormány mentőcsomagjának egyes elemei is hozzátettek: a Prima Medica élt a hitel- és lízingmoratóriummal, igénybe vette a tavaszi munkahelymegtartó bértámogatást, és gyorsan beadtak pár beruházási pályázatot, miáltal hetvenmillió forint friss forráshoz jutottak. Az Ostrom utcai épület kapubejáróját ebből ugyan nem tudták felújítani, noha éppen tervben volt, de elhalasztották, cserébe előrevették a szemészeti központ kialakítását. Erre negyvenmilliót fordítottak a pályázati pénzből, miközben senkit sem kellett az év során elküldeniük.

„Mindig az orvosokra építek” – mondja a fejlesztésekkel kapcsolatban Babai László, vagyis akkor és úgy bővülnek, ahogy az orvosilag indokoltnak és észszerűnek látszik. A különböző centrumok beruházásigénye eltérő, a trombózisközponthoz például az orvoson és a helyiségen kívül túl sok minden nem kellett, csak laborháttér, a fül-orr-gégészetnél már pusztán a gépek húszmillió forintba kerültek, a szemészetbe negyvenmilliót forgattak be, és ezekre majdnem mindig rájön az ingatlan megvétele, átépítése. Az esetek többségében – kivéve például a Mammut-beli vagy a Bosnyák téri egységüket – ugyanis nem bérlik a helyet, hanem megveszik, így szívesebben ölnek bele négyzetméterenként 400 ezer forintot az átépítésre, kialakításra. Vagyis mindent összevéve László úgy számol, „százmillió alatt nincs meg egy rendelő”.

Az ausländer mindig ausländer marad
Babai László sok mindenbe belekapott már életében, de az orvosi és a vállalkozói énje valahogy mindig felülkerekedett. Pedagógus szülőkkel, jogász testvérrel nem volt automatikus egy saját egészségügyi szolgáltató kiépítése, bár egy távoli rokonról azért maradtak töredékek a családi legendáriumban, akinek egyszer Esztergomban volt egy patikája.

Ő mindenesetre a szekszárdi gyerekkor után a szegedi orvosi egyetemet választotta, és közben több felvonásban több fontos hónapot németországi kórházakban gyakornokoskodott. Rend, tiszta hatáskörök és felelősség, precíz munkaszervezés, egyértelmű és mindenre kiterjedő betegtájékoztatás – olyan élmények voltak ezek a tauberbischofsheimi, a Bietigheim-Bissingen-i és heidelbergi kórházakban, amik alkatilag is közel állnak hozzá, és amikből később is sokat merített.

Vagyis mindent összevéve László úgy számol, „százmillió alatt nincs meg egy rendelő”.

Csakhogy „az ausländer mindig ausländer marad” érzéssel hazaköltözött Németországból, és egy ideig a Goodwill Pharmánál, illetve orvoslátogatóként a gyógyszeripart segítette. Közben elvégzett egy reklám- és marketingmenedzseri képzést, megcsinálta a Tiszanet – akkor Szeged és környéke legnagyobb internetszolgáltatója –­ online egészségügyi magazinját, és mellékesen teljesen más vonalon elindította első üzletét, a virágajándék.hu-t. A ma már nem működő virágküldő szolgáltatás üzleti modellje ott bukott el, hogy a Nyíregyházától Zalaegerszegig leszerződött virágüzletek nem tudták stabilan garantálni a sztenderd termékek – például folyton 100 centiméteres friss rózsák – készleten tartását, de László ma is büszkén mondja, hogy tudomása szerint az ő webshopjuk volt az első az országban, ahol bankkártyával lehetett fizetni.

Az útkeresés következő fázisában marketinges tudásával házalt a már egyre-másra megjelenő magánrendelőknél, de mivel nem sokan vették igénybe tanácsadói szolgáltatását, inkább cégépítésbe fogott. A 2000-es évek első felében járunk, ha nem is volt még akkora kereslet a privát orvoslás iránt, mint ma, egyértelmű volt, hogy valami elindult, és az állami mellett épülőben van egy egészségügyi magánellátó rendszer.

A tiszanetes múltból megvolt a programozói kapcsolat, így akadt, aki lefejlessze az informatikai rendszert, az addigi vállalkozói próbálkozásokból volt némi menedzsmenttudás, az orvoslátogatásokból meg adottak voltak az orvosi ismeretségek. Így indulhatott el az Allergiaközpont, ami után egy darabig László még mindig nem engedte el, hogy több lábon álljon. Igent mondott egy megkeresésre, és négy éven át cégével párhuzamosan az Oxygen Medicalt is elindította. A különböző ciprusi és amerikai cégeken keresztül több vállalkozásban érdekelt tulajdonosi csapat 2008-ban orvosi rendelővel akarta bővíteni az Oxygen csoportot, Sándor Kornél így megkereste a láthatóan vállalkozó kedvű orvos-üzletembert.

„Engem a szakmai koncepció fogott meg, hogy mozgást, étkezést, orvosi irányítást együtt kezelve hozzunk létre egy életmód- és egészségközpontot, és tetszett, hogy a nulláról lehet építkezni, én találhatom ki, milyen szakmák, helyiségek, gépek legyenek a rendelőben” – mondja László. Itt megemlíti szegedi PhD-dolgozatát is, amit kutyafuttatásból és iszkémiás prekondicionálásból írt, vagyis azt vizsgálta, hogy a fizikai aktivitás milyen védőhatással van a szívinfarktusok ellen. A futópadon edzett kutyákkal végzett kísérletek orvosi tanulságai persze emberre is átültethetők, nem véletlenül javasolja a WHO is a heti 150 perc közepes intenzitású kardiomozgást, méghozzá rendszeresen, legfeljebb egy nap kihagyással (ezt László is követi). Életmód orvosként tehát izgatta a koncepció, de végül úgy érezte, hogy az Oxygenben nem sikerül azt maximálisan megvalósítania, felülírták az egyes egységek – étterem, fitneszközpont, orvosi rendelő – eltérő üzleti érdekei, így 2012-ben kiszállt.

Teljes erőbedobással tehát igazából csak az elmúlt nyolc évben foglalkozik a Prima Medicával, ám ez pont az az időszak, amikor az egész hazai magánegészségügyi piac berobbant. A stabil húszszázalékos éves növekedés vállalkozása bevételében és a vizitek számában is állandósult, a lefedett szakmák sokasodtak, miközben maradt az alapkoncepció: foglalkozás-egészségüggyel, menedzserszűréssel, képalkotó diagnosztikával, fekvőbeteg-ellátással nem foglalkoznak, az ő céljuk, hogy kizárólag privát járóbeteg-szakrendelésen, de ott minél jobb színvonalon lássák el a pácienseket.

És maradtak a szerény külsőségek is, a piacon több konkurens által már inkább korszerűtlennek tartott lakásrendelős miliő. László ehhez ragaszkodik, szándékosan nem akarja egy csilivili központi épületbe szervezni az egységeit, neki ez a modell vált be. „Az Oxygenben csináltam, hogy tizenkét rendelőhöz tartozott egy recepció, nem volt jó. Gyakoribbak a félreértések, félretájékoztatások, a recepciósok nem értenek az egyes szakterületekhez, holott a gyógyítás ott kezdődik, hogy ki veszi fel a telefont, és milyen tájékoztatást ad az első megkeresésre. Nálunk nincs ügyélszolgálat, minden rendelőnkben képzett egészségügyi asszisztensek kezelik a telefont, és irányítják a betegeket. Gyógyítani szeretnénk, nem humbugolni” – zárja rövidre a kérdést.

Egy ideje maga is szívesebben gyógyítana többet, de 2020 ebbéli terveit is kissé átírta. Éppen ott tartott, hogy a cégvezetői székbe már szívesen ültetne valakit maga helyett, és a kicsit orvos, sokkal inkább menedzser arányokon változtatva heti egy-két napon át praktizálna. Tavasszal befejezte a háziorvosi rezidensképzést, de az őszre tervezett szakvizsgát már elsodorta a vírusjárvány, így hiába van meg a helye Budapesten a 11. kerületben, még nem tudta felvenni a praxist.

Az orvos nem matematikus
Azt az érzést viszont a járvány éve is megerősítette benne, hogy jó úton jár. „Azt kell továbbra is tennünk, amit eddig csináltunk, stabil orvosokkal, asszisztensekkel, rendszerrel.” Az persze nagy kérdés, hogy ezt a stabilitást mennyiben írja át az egészségügyi dolgozókra vonatkozó új törvény, és különösen annak azon pontja, ami ha türelmi idővel is, de választás elé állítja az orvosokat állami és magánszektor között úgy, hogy közben versenyképessé is teszi a béreket az előbbiben. A következményeket Babai László sem látja még tisztán, de abban bízik, hogy a magán és az állami rendszer hosszú távon képes egymás mellett élni, orvosai pedig elhiszik, hogy pusztán a privát szektorban is kiszámíthatóan és jól lehet keresni.
Az új állami bértábla szerint a tíz éve praktizáló szakorvos bruttó bére 1,4 millió forintról indul, a 37 éve pályán lévőé meg kétmillió forint lesz. Ez László szerint a magánban is emelheti a béreket, bár azt mondja, hogy orvosai ennyit ma is megkeresnek, csak ritkán számolnak utána. „A magánszektorban most főleg vállalkozók, órabéresek vagy mint nálunk, bevételmegosztással dolgoznak, és megkapják a vizitdíj egy bizonyos százalékát. Hiába számláznak le heti kétszer fél nap munkáért havonta egymillió forintot, vagyis heti ötször fél nappal le tudnának számlázni 2,5 milliót, ami egy állami kórház alkalmazottjaként 1,5 milliós bérnek felelne meg egy kvázi félállásért, és akár hárommillió is lehetne egy teljesért, nem biztos, hogy az orvosok innen közelítenek – mondja, és megerősíti, hogy a cégéből vett valós számokat hoz. – Egyrészt nem matematikusok, másrészt ott a hit. El kell hinniük, hogy ha évek óta stabilan számláznak, akkor erre hosszú távon is számíthatnak.”

A kérdés, most mindenesetre úgy tűnik, egy darabig még nincs élére állítva, László pedig azon dolgozik, hogy továbbra is bizonyítsa, cégbirodalma jó kiugrási lehetőség az idősebb, sokat tapasztalt, pályájuk vége felé önmegvalósítást tervező orvosoknak. Főleg, hogy néhány területre még nem léptek be – endoszkópiájuk, pszichiátriájuk, idegsebészetük nincs, mozgásszervben nem erősek, a meglévő fájdalom- és alvásközpontjukat lehetne még fejleszteni –, sorolja a továbblépés potenciális irányait. Abban ugyanis biztos, hogy a magánnak helye van, a plusz szolgáltatásokra van igény, és az egészségtudatosság folyamatosan nő.

Prima Medica cégcsoport
Alapítás:
2004
Tulajdonos:
Babai László
Árbevétel
(milliárd forint):
2018
1
2019
1,2
2020*
1,5
Adózott eredmény
(millió forint):
2018
96
2019
125
2020*
150
*Becsült adat.
Forrás: Bisnode, cégközlés