A sport digitális átalakulása megállíthatatlan. Az adatelemzés értékét már mindenki felismerte, várhatóan a közeljövőben megváltozik a sportolók teljesítményadatainak gyűjtése és feldolgozása is, ez pedig új bevételi lehetőségeket kínál az iparágnak.
Az adatgyűjtés az okos eszközöktől a videós technológián át a konditerem különböző gépein is megjelenik. A testben lévő és a testen kívüli mutatók mérése egyaránt lehetséges, a biometrikus, illetve biomechanikai adatok több száz új mérőszámmal segítik a sportolók felkészülését. A felhőalapú megoldások, a gépi tanulási algoritmusok lehetővé teszik az adatok valós idejű begyűjtését, kezelését és elemzését, ezáltal a még jobb döntések meghozatalát.
Ha nem változatunk az életmódunkon, 2030-ra az élelmiszer tehető majd felelőssé a legnagyobb arányú károsanyag-kibocsátásért. Pálinkás Zsolt, a Tesco vezérigazgatója az élelmiszeripar összes szereplőjét arra bíztatja, saját működésében tegyen a pazarlás ellen.
Az Európai Unió adatai szerint az élelmiszer-pazarlás feléért a háztartások felelősek, negyven százalékáért a termelő és a feldolgozóipar okolható. A kereskedők aránya a legkisebb, mégis a Tesco igyekszik a pazarlás elleni küzdelem élére állni.
Mert tudjuk, hogy nem csak felelősségünk, de lehetőségünkben is áll tenni a pazarlás ellen. A 2020/21-es pénzügyi évben 739 ezer tonna élelmiszert értékesítettünk a vásárlóinknak. Ekkora mennyiségnél óhatatlanul is keletkezik el nem adható felesleg és hulladék, még úgy is, hogy folyamatosan fejlesztjük előrejelzési, készletezési rendszereinket, és racionalizáljuk a választékot. A Tescónál ugyanebben az évben „csak” a kezelt élelmiszerek 0,64 százaléka lett hulladék, de számszerűsítve ez is közel 12 ezer tonnát jelent. Fontos viszont, hogy ez a szám csökkenthető. A 2016/17-es pénzügyi évhez viszonyítva kezdtük el mérni a nálunk keletkező élelmiszer-hulladék és -felesleg mennyiségét, azóta 59 százalékkal mérsékeltük a hulladékot, amivel 10 évvel a 2030-as céldátum előtt teljesítettük az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljainak élelmiszer-hulladék megfelezéséről szóló pontját.
Mi lett azzal a 12 ezer tonna élelmiszer-felesleggel?
Amennyit csak tudtunk, adományként ajánlottunk fel a Magyar Élelmiszerbank Egyesületnek. A megelőző pénzügyi évben a felesleg 83 százalékát adományoztuk nagyobb részt nekik, kisebb részt állatmenhelyeknek. Az élelmiszermentést a járvány legnehezebb napjaiban sem hagytuk abba, így folyamatosan tudtuk segíteni a nehéz helyzetbe került embereket.
Méréseink kezdete óta egyébként 28 ezer tonna élelmiszert mentettünk meg a kidobástól, ezzel pedig több mint 89 ezer tonnával mérsékeltük a működésünkből fakadó károsanyag-kibocsátást.
Hogyan számszerűsíthető az élelmiszer-felesleg károsanyag-kibocsátásként?
Az élelmiszeripar felelős a károsanyag-kibocsátás mintegy negyedéért, a pazarlásból származó kibocsátás pedig magasabb, mint bármelyik országban, kivéve az Egyesült Államokat és Kínát. Az élelmiszerellátási lánc minden pontján történik károsanyag-kibocsátás. A haszonnövények locsolásától és az állatok takarmányozásától kezdve a feldolgozáson át egészen odáig, hogy az élelmiszert az üzletekbe szállítják, majd az otthonokba kerül. Mi a FoodCloud átváltási rátáját használjuk, ami szerint minden kilogramm kidobott étel 3,2 kilogramm CO2-kibocsátásnak felel meg.
Mit tehetnek akkor az élelmiszer-ipar szereplői?
Egyetlen vállalat nem képes megoldani az élelmiszer-pazarlás problémáját, ez a küzdelem mindenki felelőssége, ezt muszáj tudatosítani a szektorban. Ezért ezúton is sürgetném az iparág összes szereplőjét, hogy aki még nem tette meg, kezdje el mérni, mennyit pazarol, tűzzön ki célokat, és minél hamarabb tegyen lépéseket a pazarlás ellen, mert az utolsó órában vagyunk.
Serpenyő alumíniumdobozból, többször használható csomagolás és az értékesítési lánc lerövidülése a helyi termelői együttműködésekkel – csak pár megoldás az Auchan Magyarország fenntarthatósági stratégiájából, ami évek óta fókuszban van a vállalatnál. Alapvetés, hogy a mindennapi bevásárlásaink és fogyasztási cikkeink hatással vannak a bolygó jövőjére és a környezetünkre, mégis, sokszor hiába szeretnénk tudatosan vásárolni, erre vagy épp nincs lehetőségünk, vagy túl sok energiába kerülne. A kényelmes és széles közönség számára elérhető nagy áruházláncoknak épp ezért kiemelt szerepe van abban, hogy környezetbarát alternatívákkal segítsék hozzá a vásárlókat a fenntartható fogyasztáshoz.
Kocsisné Gál Csilla 2012-ben kapta meg a diagnózist, hogy három és fél éves kislánya 1-es típusú cukorbeteg. Az első sokk után azzal is meg kellett küzdenie, hogy gyermekét nem akarták visszafogadni az óvodába. A Szurikáta Alapítvánnyal ma már ő segít a hasonló cipőben járó szülőknek a lelki feldolgozásban, és hogy tisztában legyenek jogaikkal. A pedagógusoknak pedig abban, hogy magabiztosan merjék fogadni a diabéteszes gyerekeket.
