Ha valaki filmet szeretne forgatni egy jelenkori magyar kereskedőcsalád evolúciójáról, ők lehetnének a tökéletes alanyok. A szülők a szocializmus maszekvilágában, ruhakereskedéssel kezdték, németül már felnőttként tanultak meg. Majd hollywoodi forgatókönyvírókat megszégyenítő véletlenek során kerültek egy másik iparágba, ahol nemcsak helytálltak, de az előzőnél sokkal nagyobb biznisz alapjait fektették le. A fiúk ehhez képest már az iskolában repitollal bizniszeltek, londoni egyetemeken szocializálódtak, és alapvető, hogy több nyelven is meg tudnak szólalni.
„Ma már nincs rossz toll” – állapítja meg a cégalapító az interjú közepén, amikor épp az évek óta szolgáló tollam a téma. „Látszik, hogy visszavonultál” – hangzik a válasz az idősebb fiától. Bukor Dániel és testvére, Bukor Péter három éve vették át a cég irányítását, és tudnának mesélni a rossz tollakról.
Az első Mustang
Budapesten, a Károly körút és a Király utca sarkán, ahol ma egy bankfiók működik, állt egy ruhabolt. Az 1985-ben nyílt BF Divatáru Kereskedés családi vállalkozás volt: a feleség gmk-ja gyártotta a ruhákat, bőrruhákat, cipőket, férje pedig csinálta, amit egy vérbeli kereskedő: eladta őket. Kereste a lehetőségeket, és meg is találta, ő hozta be elsőként az országba a legendás német Mustang farmereket.
Jól ment az üzlet, és ezen a rendszerváltás sem módosított, még új boltot is nyitottak a Margit körúton. Aztán jött egy lehetőség, amit tényleg kitalálni sem lehetne, ha nem a 90-es évek Magyarországán járnánk. Az történt, hogy a gmk könyvelését ekkoriban egy nyomdaipari vállalat igazgatónője végezte másodállásban, és megkereste őket, hogy privatizálják együtt a céget. Az ötlet megtetszett a Bukor házaspárnak, és ugyan az igazgatónő meggondolta magát, de ők – ha már a cég létrejött – belevágtak.
A Pirex Papír Kft.-t 1991-ben jegyzeték be. A nevet Ferenc felesége, Edit találta ki, és a családi legendáriumban is kétféle teória keringett arról, hogy honnan származik. Az egyik szerint – mivel akkoriban mindent valamilyen impexnek hívtak – a név az import-exportra utal. A másik a papír, az írószer és a rex szóból származtatta – mint a családtagok számára kiderült, ez a verzió a helyes. Mire nem jó egy Forbes-cikk.
Az alapítók lépésről lépésre haladtak. Ferenc elkezdett németül tanulni, szakipari vásárokra járt feleségével, igyekeztek beletanulni a szakmába. Új boltot is nyitottak a fővárosban, a Paulay Ede utcában, majd idővel a ruhabutikokat is átalakították. Egy ideig párhuzamosan foglalkoztak a divattal és a papír-írószerrel. Előbbi jövedelmezőbb volt, de valamiért mégis úgy érezték, a papír-írószereké a jövő.
„Ugyanúgy, mint a legtöbb induló vállalkozás, foglalkoztunk mindennel” – mondja Ferenc. Nagyker is voltak, kiszolgáltak vállalatokat, és cégképviseletet is elláttak, hozzájuk tartozott többek között a német Stabilo, az Uhu, a Durable, a svéd Esselte és az olasz Lecce márka is. „Hány ezer ilyen tollat raktam össze!” – sóhajt fel az idősebb fiú a Lecce szó hallatán. Dániel édesapja történeteit hallgatva ritkán szól közbe, de az mindig elég vicces.
Később közösen kezdenek nosztalgiázni. Kiderül, hogy a fiúk még bőven általános iskolába jártak, és a nyári szünet alatt a raktárban segítettek be, tollakat szereltek össze, vagy csomagoltak. Volt, hogy az egyik gyógyszergyár például kék-szürke tollakat kért tőlük, akkor a fiúk ilyen színű alsó- és felsőrészeket csavaroztak össze. De a kis Dani nemcsak a raktárban volt hasznos munkaerő, kereskedői erényeket is megcsillogtatott már az általánosban is. Szülei mintadarabokkal, többek között zongoramintájú tollakkal, különböző radírokkal tértek haza a külföldi szakipari vásárokról. Az ajándékok elég menőnek bizonyultak az osztálytársak körében, így aztán gond nélkül értékesíteni tudta őket a másodlagos piacon, közkeletű nevén az iskolai folyosókon.
Családi cégek egymás közt
Nyilván nem utóbbiból gazdagodtak meg, szóval joggal merül föl az emberben a kérdés, hogy mit tudtak ők, miért lettek jobbak, nagyobbak, mint az ekkoriban induló sok száz hasonló vállalkozás. Ha ki kellene emelni az első komoly mérföldkövet, valószínűleg az lenne, hogy sikerült megállapodniuk a Stabilo vezetésével, akiktől bevallásuk szerint rengeteget tanultak. Évente többször konferenciákra jártak, prezentációkat néztek át a különböző országokról, és megértették a nemzetközi piac gondolkozásmódját.
