Egy fészerbe jártam kendert darálni

A bölcsész végzettségű Fülöp Villő eredetileg unaloműzésből iratkozott be az Óbudai Egyetem könnyűipari mérnök szakára 2019-ben. Úgy döntött, hogy amíg gyesen van két kisebb gyerekével, kitanulja a textilmérnökszakmát. Ott találkozott az ipari kenderrel, és elkezdte foglalkoztatni, miként lehetne a műanyagot kenderrel vagy más anyagokkal helyettesíteni. „Vásárláskor sokszor azért tettem vissza a polcra valamit, mert láttam, hogy olyan szemét lesz belőle, ami soha az életben nem fog lebomlani. Ezért kezdtem azon gondolkodni, hogy a lehető legkisebb környezeti kárt okozó termékeket készítsek.”

Az ipari kender ötven évvel ezelőtt még az egyik legtöbbet termesztett haszonnövény volt Magyarországon, de termesztése a rendszerváltás után rohamosan visszaesett, éppen akkor, amikor a nyugat-európai országokban újra felfedezték a rostkenderben rejlő lehetőségeket. Villő azzal az ötlettel jelentkezett az EIT Climate-KIC (Európai Innovációs és Technológiai Intézet) klímaügyi pályázatára, hogy kikísérletezi, miként készíthetne ipari kenderből a műanyagok kiváltására alkalmas anyagot. A pályázatra kétfős csapatokat vártak, így Villő a férjét, Rédey Somát is bevonta a projektbe. „Már csak az volt a kérdés, ki vigyáz a gyerekre” – nevet. A Vilhemp cégnevet már ekkor kitalálta, a Villő és az angolul kendert jelentő hemp szó összevonásából.

Villő mellett feltűnik Soma is a képernyőn az online interjúnkon. Három gyermekükkel éppen Marokkóban élnek ugyanis, mert Villő a marokkói magyar nagykövetségen dolgozik. És ha már ott vannak, kíváncsiak lettek az afrikai piacra, és most Marokkóban is keresik a viszonteladókat.

A technikusok csak fogták a fejüket
„Amikor elindultunk az EIT pályázatán, még fogalmunk sem volt, mit gyártsunk az alapanyagból” – tér vissza az induláshoz Villő. Az EIT Climate-KIC Accelerator programban találták ki később, hogy gyártsanak evőeszközöket és szívószálakat. „Először mindössze azon agyaltunk, hogy milyen kötőanyagot kellene a kenderhez keverni, hogy abból aztán fröccsöntéssel vagy más eljárással termékeket lehessen előállítani.” A kender ugyanis önmagában nem alkalmas a műanyag helyettesítésére. Így akadtak rá a növényi keményítőből gyártott politejsavra. Az angol nevének (polylactic acid) rövidítéséből PLA-nak nevezett hőre lágyuló műanyag biológiai úton lebomló.

[caption id="attachment_306075" align="alignnone" width="480"] A harmadik tag, Szűts Gergely egy gimibe járt Villővel, Somával a Műgyetemen tanultak együtt.[/caption]


A PLA leginkább abban különbözik más lebomló műanyagoktól, hogy egyrészt nem kőolajból készül, másrészt bomlástermékei nem károsítják a természetet. „Ezért szoktuk azt hangsúlyozni, hogy ez az anyag komposztálható – mondja Soma. – Leggyorsabban akkor, ha megfelelő hőmérsékleten, páratartalomban sötétbe kerül. Ki lehet dobni a háztartási komposztálóba is, de akkor megváltozik a lebomlási idő. A legfontosabb, hogy káros anyag ott sem marad utánuk.” A Vilhemp Kft. egyébként azt is vállalja, hogy begyűjtik a használt evőeszközöket, és komposztálják őket.
„Mi leteszteltük a termékeinket – mondják –, és megfelelő körülmények között huszonnyolc nap alatt látványosan elkezdtek lebomlani, három hónap alatt pedig teljesen szétestek.” 2023. december 31. után Magyarországon is kötelező lesz a biohulladék külön gyűjtése. De ha a PLA-ból készült dolgokat véletlenül a kukába dobjuk, és a kommunális hulladékba kerülnek, majd elégetik őket, akkor sem terhelik a környezetet.
2020 tavaszán a Biopolimer Kft.-vel kezdték el az alapanyag-fejlesztést, az ipari gyártásra találtak egy tiszaújvárosi céget, az Innocomp Kft.-t. Utóbbi vevő volt az ötletre. „Szó szerint azt mondták, hogy »jó, Soma, hozzál ötven kiló granulátumot, és megnézzük, mi jön ki belőle«. Ez azért nem ment ilyen egyszerűen, mert ezeket a gépeket a hagyományos műanyag feldolgozására építették, és a technikusok csak fogták a fejüket, hogyan állítsák be a paramétereket. Hol túl száraz lett az anyag, máskor meg túl híg” – mondja Soma. Villő nevetve teszi hozzá, hogy kezdetben a gépekből kijövő villáknak csak fél fejük volt, sikerült túl sűrűre keverni az anyagot.
Az EIT program első körében nyertek ötezer eurót, ebből vették az első darálót 2019 őszén. De aztán kiderült, hogy a kender szárát nem olyan egyszerű ledarálni. „A daráló nagyon hangos, és porol – meséli Soma. – Mi pedig itt voltunk a koronavírus-járvány közepén, és leköltöztünk a Balatonhoz. Kisteherautóval levittük ezt az iszonyat nagy gépet. Aztán délutánonként, a falu szélén, egy fészerbe jártam kendert darálni.”