Naivitással és csavarhúzóval kezdtük

Magyarországon minden korszaknak megvan a maga hiánycikke. Ami a szocializmusban a banán, az a 2000-es évek elején a könnyen elérhető digitális gyártástechnológia volt. Bár léteztek innovációs laborok, dizájnstúdiók és high-tech ipari eszközök, ezek mind együtt még nem igazán. Még a Kitchen Budapestben (Kibu), a Telekom patinás innovációs műhelyében sem annyira, hogy az igazán kísérletező kedvűek is megtalálják a megfelelő technológiákat hardveres projektjeikhez, azaz amikor konkrét fizikai terméket készítenek.

Pap Dávid ügyvezető, egy kis műszaki affinitással


Juhász Márton és Sik Eduárd, a Kibu kutatói is ilyen falakba ütköztek, a hardveres prototípusok elkészítéséhez ugyanis egyszerre kellenek technológia, eszközök, lehetőség a gyors iterálásra és a kisszériás, mégis precíziós gyártásra. Osztozott az érdeklődésükben Lakatos Dávid is – szintén kibus berkekből –, aki most az unikornis státuszú bostoni Formlabs termékfejlesztési igazgatója, előző startupját, a Soldot pedig a Dropbox vásárolta fel. Amikor a panaszaikkal megkeresték Somlai-Fischer Ádámot, a Kibu társalapítóját, ő rögtön irányba állította őket: „Akkor csináljatok egy Fablabot.”