A kanos sün, a metálos vakond és a nyugis teknős

„Mindig teljesen átszellemülök, mire ide leérek” – mondja Lozsádi Dániel, miután kellemes másfél órás autózás és tájban gyönyörködés után megérkezünk a Nógrád megyei Szécsény külvárosában található gyártelepre. Az üzemcsarnok és a hűtőház tetején napelemek, a palackozóban patikatisztaság, szigorúan védőruhában léphetünk csak be. A dolgozói öltözőkben is katonás rendben állnak a fehér gumicsizmák, a szekrényeken pedig szép nyomtatott táblán ott van a használójuk neve.
„Ezt látva egyszer egy fővárosi ellen­őr jegyezte meg bosszankodva, hogy bezzeg őt ennyire nem becsülik meg a hivatalban” – meséli Dániel, miközben körbevezet. Ő az egyik tulajdonos, csak ritkán jár le Szécsénybe. Mint a rendes cégvezetők, kék ingben ülnek le velem beszélgetni a gyártelep szélén külön épületben berendezett, színes falú, modern tárgyalóban, és nevetve mutatják az ablakból Bognár Botond ügyvezetőt, aki viszont gyakran tartózkodik Szécsényben. „Ezt csinálja egész nap: telefonál és fel-alá járkál a gyárudvaron. De mindent megold.”

Én fújom a zöld habot, a többiek meg átvariálják életszerű modellé.

Dániel és Botond régóta barátok, sőt üzleti kapcsolatuk sem mai, Dániel évek óta az A38 ügyvezetője, Botond édesapja, Bognár Attila pedig a hajó tulajdonosa. „Én fújom a zöld habot, a többiek meg átvariálják életszerű modellé” – mondja a harmadik jelenlévő Funky-illetékes, Bertényi Gábor (akit mindenki csak Bertnek hív), amikor rákérdezek, mi a munkamegosztás a csapatban. Annyi alapja van a poénnak, hogy ő alapította és vezeti ma is az Agri Kulti kutatóműhelyt.
Az Agri Kulti 2010 óta dolgozik a város és a vidék kapcsolatának újraértelmezésén, és a szécsényi üzem elindítása előtt is rengeteg kutatómunkát végzett. „Egy régi barátom tette fel egyszer a kérdést: miért van az, hogy a vidék szóról Angliában a humuszban gazdag föld, a kövér fű és egy Landrover jut az eszünkbe, Kelet-Európában meg a wellness-szálloda? Ennek valami komoly agrokulturális tradíciótörés lehet az oka, és mi ezen lovagolunk már vagy tíz éve.”