Klasszikus reszelgetős makettműhelynek indultak, majd a 2008-as válságot túlélve jó nagyot váltottak. A Limes Model ma már a hazai makettpiac legnagyobb szereplője, ám tulajdonosai nem érik be az építőiparral és az ingatlanpiaccal. Most épp az állatgyógyászat forradalmasításán dolgoznak.
Müpa, Lánchíd, Galvani híd – tökéletes, kicsinyített verziókban. A Limes munkái között szép számmal sorakoznak kultikus épületek makettjei. Egy szép középületmodell helyett én mégis egy 3D nyomtatott kutyakoponya szemével (pontosabban szemgödrével) szemezhettem először a cég budai telephelyén.
Csizmazia Géza és Tálos László a kalocsai Duna-híd makettje mögött. Mindig is szerettek volna a Forbesban szerepelni, ezt a tételt most kihúzhatják a listájukról.
„A 3D nyomtatás a jövő és a jelen, de mi nem azt az utat akarjuk bejárni, amit a hasonló cégek. Mi konkrét iparágakra lövünk, például az állatorvoslásra” – mondja Tálosi László, a Limes Model egyik tulajdonosa. Az interjú előtti két hétben a Fuziovet Állatkórházban már élesben is kipróbálták az egyik közös fejlesztésüket. Egy kutya gerincébe úgy ültettek be implantátumot, hogy a műtéthez 3D nyomtatott fúrósablont használtak. A mintadarab tökéletesen illett az állat testére, meghatározta a csavarok pontos helyét, irányát és méretét is. A módszerrel a rögzítések garantáltan jó helyre kerülnek, a műtét biztonságosabb és gyorsabb lesz.
Abban nem partnerek, hogy az év végi megmaradt pénzeket pandás logóra cserélje egy cég, de alapos vizsgálat után akár autógyárakkal is együttműködnek. Ökolábnyom-számítást pedig cégmérettől függetlenül bárkinek végeznek. A magyar WWF-nek itthonról kell pénzt szereznie, és hiába a klímaszorongás, egyre kevesebb az alapítvány egyéni támogatója.
Évek óta egy plüss jegesmedve figyel az egyik szekrényemen. Annyira nem vagyok szentimentális, hogy nevet is adtam volna neki, mindenesetre jól látható helyen jelzi, hogy a WWF-nél korábban örökbe fogadtam egy veszélyeztetett állatot. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy néhány hónapig kisebb összeggel támogattam a WWF Magyarország klímavédelmi programját. Az örökbefogadási program továbbra is fut, tigrisek, barnamedvék, farkasok, hiúzok és – naná – óriáspandák élőhelyének megőrzését lehet ezzel legalább 7500 forinttal – fajtól függően konkrétan vagy szimbolikusan – támogatni.
Sokan a logójában világszerte emblematikussá vált panda miatt félreértelmezik a civil szervezet szerepét, hiszen a WWF ma már elsősorban az élőhelyek megóvásával segíti az állatokat.
„Nem állatvédelmi, hanem természetvédelmi szervezet vagyunk” – szögezi le Klacsán Csaba, a WWF Magyarország kommunikációs vezetője. Sokan a logójában világszerte emblematikussá vált panda miatt félreértelmezik a civil szervezet szerepét, hiszen a WWF ma már főként az élőhelyek megóvásával segíti az állatokat – de az kétségtelen, hogy afféle totemállatnak jól jönnek a nagyragadozók és az eukaliptuszt ipari mennyiségben fogyasztó pandák a kampányokhoz. Rendezvényeiken a gyerekek imádják az interjú alatt a hátam mögött figyelő hatalmas plüsspandákat. Meg is látszik rajtuk a nyúzottság.
Az alapítványi formában működő WWF Magyarország most a tavaly elindított tagsági programját szeretné felpörgetni. „Ez a főként egyszeri adományozásról szóló örökbefogadással szemben rendszeres, havi adományozást jelent, kevésbé meghatározott, akár pár ezer forintos összeggel” – mondja az adománygyűjtésekért felelős Bogschütz Dániel. A tagsági program kibővítése nagyobb mozgásteret ad a munkájukhoz. Míg az örökbefogadással általában egy-egy konkrét programjuk fenntartására kell fordítaniuk a beérkezett pénzt, a rendszeres adományokkal rugalmasabban tudnak bánni, és az aktuális ügyeikhez és tevékenységükhöz igazítják a felhasználást. Ennél fontosabb szempont a tervezhetőség. Ha kisebb összegekkel is, de folyamatosan tudnak tervezni, úgy négy fő területük, a folyók és vizes élőhelyek megőrzése, az erdők és hozzájuk kapcsolódóan a hazai nagyragadozók védelme, illetve a klíma- és energiaprogramjuk hosszabb távon lesz működőképes.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Fekete, szürke és zöld cégek „Nem szeretünk minimumösszeget megszabni, ez mindenkinek a pénztárcájától függ. Azt szoktuk mondani, hogy havi 1500 forinttal már érdemben tudunk valamit kezdeni” – mondja Dániel. A mostani adományozók egyébként átlagban 2000–2500 forintot utalnak a WWF számlájára. A jelentős nemzetközi hálózat ellenére a különböző országokban lévő tagszervezetek gazdaságilag függetlenek, ezért nagy jelentősége van, hogy a vállalati és magánadományok a magyar WWF bevételeinek harminc százalékát teszik ki. Ezt szeretnék 2025-re ötven százalékra feltornázni, főleg azért, mert a maradék hetven százalékot most javarészt konkrét célokra irányuló pályázatokból teremtik elő – vagyis épp a szervezet célkitűzéseiben szintén nagyon fontos helyi képviseleti és policyügyekre nem marad elegendő keret.
„Egy nyugat-európai teljesen természetesnek veszi, hogy a fizetése akár öt–tíz százalékát jótékony célra fordítja. A holland WWF-irodának adományozók például átlagban húsz eurót szánnak erre, és vannak 340 ezren” – mondja Dániel a holland és magyar donációk közti különbségről. Ehhez képest itthon négyezer adományozójuk van, és számuk csökken. „Szerencsénk van, a környezetvédelem az elmúlt években forró téma lett. Zöldebben működni pedig már nem csak CSR-kérdés, egyre inkább a fogyasztók elvárása is ez” – mondja Klacsán Csaba. Ezzel együtt a hitelességükre a korábbiaknál is jobban kell vigyázniuk, ezért felállítottak egy háromfokozatú skálát fekete, szürke és zöld jelzéssel. A feketével azokat a cégeket jelölik, ahonnan a károkozásuk miatt semmiképpen sem fogadnak el adományt (ezek közé sorolják többek között az olajipari vállalatokat), a szürke kategóriákba tartozókat (például az autógyártókat és a ruhaipari cégeket) alaposabban megvizsgálják, és csak szakmai együttműködésekben vesznek részt velük, a zöld jelzésűekkel pedig szívesen dolgoznak együtt. „A greenwashing jelentős probléma – mondja Csaba. – Előfordulnak céges megkeresések azzal, hogy szívesen átutalnák az év végére megmaradt CSR-keretet a pandás logóért cserébe. Ezeket gyorsan rövidre zárjuk.”
A környezetszennyező vállalatok látszattörekvéseiről is megvan a véleményük. Az ilyen cégek hangzatos faültetési és karbonsemlegesítési projektjei szerintük sokszor csak a lelkiismeret megnyugtatására elegendők. „Sosem szerettem, ha egy vállalat a fogyasztókra tolja ezt a felelősséget – mondja Dániel –, ráadásul például egy olajipari cégnél a világ pénze nem lenne elég, hogy az általa okozott károkat helyrehozza.”
Ökolábnyom-számítást cégmérettől függetlenül viszont bárkinek végeznek, és Dániel úgy érzi, ebben viszonylag gyorsan látványos eredményeket lehet elérni. Előfordult már, hogy egy céggel csapatépítő erdőtelepítést szerveztek, de a jövőben vállalati és egyéni szinten is a minél nagyobb hatásfokú változás elérése a cél. A szervezet szakértői WWF Léptem néven telefonos applikációt is fejlesztettek, amivel mindenki kiszámolhatja az ökológiai lábnyomát, és konkrét tippeket kaphat a csökkentésére is.
WWF Világ Természeti Alap Magyarország Alapítvány
Az alapítás éve: 1991 A csapat: 32 fő Éves költségvetés: 430 millió forint Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 adománnyal? 10 000: Közösségimédia-kampányt indítanának ökolábnyom-applikációjuk népszerűsítésére. 100 000: Egy vállalatnak tartanának külső képzést fenntarthatóság témakörben. 1 000 000: Ezer gyereknek tudnának környezeti nevelési oktatást tartani.
A számítástechnika története többnyire számítógépekről és egyéb hardverelemekről szól. Most elindulunk a legkisebb elképzelhető elemtől, a villogó visszajelző lámpától, ami egy egész korszakot meghatározott.
Puskás Ferenc óta Hanga Ádám kosárlabdázó az első magyar, aki magára öltheti a spanyol királyi gárda mezét a legmagasabb szinten. Az ide vezető út hátrányokkal, kudarcokkal volt kikövezve, de Ádámot hajtotta a szenvedély, sérülései nem hegeket hagytak, hanem csiszolták a jellemét.
Kocsisné Gál Csilla 2012-ben kapta meg a diagnózist, hogy három és fél éves kislánya 1-es típusú cukorbeteg. Az első sokk után azzal is meg kellett küzdenie, hogy gyermekét nem akarták visszafogadni az óvodába. A Szurikáta Alapítvánnyal ma már ő segít a hasonló cipőben járó szülőknek a lelki feldolgozásban, és hogy tisztában legyenek jogaikkal. A pedagógusoknak pedig abban, hogy magabiztosan merjék fogadni a diabéteszes gyerekeket.
