Müpa, Lánchíd, Galvani híd – tökéletes, kicsinyített verziókban. A Limes munkái között szép számmal sorakoznak kultikus épületek makettjei. Egy szép középületmodell helyett én mégis egy 3D nyomtatott kutyakoponya szemével (pontosabban szemgödrével) szemezhettem először a cég budai telephelyén.

Csizmazia Géza és Tálos László a kalocsai Duna-híd makettje mögött. Mindig is szerettek volna a Forbesban szerepelni, ezt a tételt most kihúzhatják a listájukról.

„A 3D nyomtatás a jövő és a jelen, de mi nem azt az utat akarjuk bejárni, amit a hasonló cégek. Mi konkrét iparágakra lövünk, például az állatorvoslásra” – mondja Tálosi László, a Limes Model egyik tulajdonosa. Az interjú előtti két hétben a Fuziovet Állatkórházban már élesben is kipróbálták az egyik közös fejlesztésüket. Egy kutya gerincébe úgy ültettek be implantátumot, hogy a műtéthez 3D nyomtatott fúrósablont használtak. A mintadarab tökéletesen illett az állat testére, meghatározta a csavarok pontos helyét, irányát és méretét is. A módszerrel a rögzítések garantáltan jó helyre kerülnek, a műtét biztonságosabb és gyorsabb lesz.

Szakbarbárok voltunk, jó építészek és makettezők, de ez édeskevés a sikeres céghez.

Nem kiforrott eszköz az egészségügyben a 3D nyomtatás, még a humán orvoslásban sem. „Ez egyszerre előny, hiszen elsők között fejleszthetjük a 3D nyomtatáson alapuló állatgyógyászati eljárásokat, de mivel új terület, sok mindent magunknak kell kikísérleteznünk” – mondja Bendzsel Dániel, a Fuziovet egyik tulajdonosa. „Az is kérdés például, hogy az állat gazdája hajlandó-e akár duplaannyit fizetni egy olyan eljárásért, ami biztonságosabb, de drágább, és sokszor körülményesebb is, mint a hagyományos eljárás.”

A Limes eddig elsősorban az építészeti modelljeiről volt híres, a portfólióbővítést egyelőre diszkréten kezelik. „Már nem csak egy makettezőműhely vagyunk, nagyon sok minden van folyamatban” – mondja Csizmazia Géza alapító. A 400 négyzetméteres üzem több millió forintos profi gépei és a tizenpár kolléga egyáltalán nem egy manufaktúra benyomását keltik. A 3D nyomtatók és lézergépek árnyékában azért diszkréten felsejlik Géza még Lipcsében vásárolt első „szent vágólapja és a sniccere”. Hosszú út telt el a konyhaasztalon vágott első makettektől az állatgyógyászatban használt protézisekig.

Külföldön a makettezés alap
Géza különutas volt már az egyetemen is. Az Ybl Miklós Építéstudományi Karon ő jelentkezett egyedül a lipcsei Erasmus-ösztöndíjra. Gyorsan kiderült, hogy a német építészkaron más a követelményrendszer, mint itthon. Sok tantárgyat, így a szerkezeti tantárgyak többségét az építőmérnök szakon tanították.

Feltalálta magát, beült az egyetemi büfébe, és szúrópróbaszerűen kiválasztott diákokat, hogy kedvenc tantárgyaikról kérdezze őket. Kijött egy gyorslista, visszament a tanulmányi osztályra, és jelentkezett a legnépszerűbb órákra. Hamar világossá vált neki, hogy a német építészeti oktatásban máshogy állnak az itthoni egyetemeken csak mumusként kezelt makettezéshez. Ott minden tantárgy nélkülözhetetlen része, így ő is hamar szintet lépett korábbi tudásához képest.

„Mikor hazajöttem, évet kellett ismételnem, mert vasbeton helyett mégsem fogadhatták el kreditként mondjuk a fény és építészet tantárgyat. Nem bántam, és már ekkor látszott, hogy a makettezésben, hát, finoman szólva sokkal jobb vagyok a szaktársaimhoz képest” – mondja Géza. Sokáig maszekolt tanároknak és építészirodáknak, majd miután 2002-ben lediplomázott, Zoboki Gábor kérésére a tervezés alatt álló Müpa belső makettezője lett. Ekkor ismerte meg későbbi cégtársát, Rácz Róbertet is. Róbert a „színes-szagos” reprezentatív makettekért, Géza a belső tervezést segítő modellekért felelt.

„Kinyomtatott tervlapok alapján dolgoztunk, Robi tolómérővel szerkesztette fel az alkatrészeket, amiket aztán sniccerrel vágtunk ki.” Zoboki Gáborral azóta is jó a kapcsolat, az építész különösen sokat segített nekik a cég indulásakor, szívesen ajánlotta őket más építészirodáknak is. Ma is vannak közös projektjeik, legutóbb a sencseni operaház nemzetközi tervpályázatán is együtt dolgoztak.

„Géza zseniálisan meglovagolta ezt az iparágat” – mondja Zoboki. Úgy gondolja, Csizmazia makettjeinek egyik erőssége abban rejlett, hogy a szokásos hiperrealisztikus ábrázolás helyett absztrakt, de a teret jól szemléltető modelleket készített, amik – a pontos kicsinyített másolatokkal ellentétben – sokkal jobban megmozgatják a megrendelők fantáziáját, előcsalogatják belőlük a gyermeki ént.

„A reneszánsz idején a pápa szóba sem állt Michelangelóval, ha nem hozott egy szoba méretű famodellt. Van pár olyan klasszikus épület, ami csak azért született meg, mert előtte a mecénás elvárta, hogy láthassa a terveket 3D-ben. A fizikai modelleknek történelmük van, és ugyan Magyarországon az utóbbi tizenöt évben háttérbe szorultak, a kliensek egyre inkább igénylik őket. Ha kapnak egy fizikai modellt, megakad a levegő, újra gyermekké válnak” – mondja Zoboki. Szerinte a Limes sok szempontból (tudás, méret, technológia) kiemelkedik a makettezőcégek közül.

Mint lopott hal a zacskóban
„A tiétekhez képest a másik makett olyan, mintha a Dörmögő Dömötör magazin gyereksablonjából ragasztották volna össze.” Az alábbi megfigyelés egy korábbi megrendelő szájából hangzott el, és jól jelzi azt a minőséget, amivel a Limes hamar ki tudott tűnni a hasonló cégek közül. A Géza és Róbert alapította vállalkozás 2006-ban indult (céget csak két évvel később hoztak létre), és az évek alatt piacvezetőkké váltak itthon. A szakmai tudás azonban nem járt kéz a kézben a növekedéssel, ekkor fordultak Tálosi Lászlóhoz.

Sencseni operaház, 2020 Tervező: ZDA-Zoboki Építésziroda A makett méretaránya: 1 : 500 Fotó: ZDA-Zoboki Építésziroda

Hübner Udvar, 2018 Tervező: Stúdió Kvarc Építésziroda A makett méretaránya 1 : 100 Fotó: Réthey-Prikkel Tamás

László kezdetben külső tanácsadójuk volt. 2018-ban Róbert kivált, egy évig Géza egyedül vezette a Limest, 2020-ban pedig László tulajdonostárs lett. „Azt már korábban is láttam, hogy csodálatos dolgokat csinálnak, de például a környezet, amiben dolgoztak… Hát, mondtam rá egy csúnyát” – mondja László. Első találkozóik az akkor még háromfős Limes első bázisán, egy belvárosi lakásban zajlottak. A tölgyfa padló és barokk csillár keretezte lakásműhely egyik sarkában a lézergép, a másikban a tányércsiszoló állt, az ügyfeleknek már külön kellett helyet varázsolni. Hogy ne balhézzanak a szomszédok, halkabb hobbigépekkel dolgoztak, de a kompromisszumok idővel tarthatatlanná váltak.

László szerint a barkácshangulat és a műhelynek tökéletesen alkalmatlan lakás mellett más akadályai is voltak a fejlődésnek. Hiányoztak a célok és a tudatosság, káosz volt a pénzügyekben és a folyamatokban. Hiába voltak jó szakemberek, Gézáék nem konyítottak a céges ügyekhez, és ez szinte a csőd szélére sodorta őket a 2008-as válságban. „Emlékszem, hallgattuk a híreket, hogy van valami gazdasági válság. Épp belefulladtunk a munkába, azt gondoltuk, ez egy jó nagy hülyeség” – mondja Géza.
Szeptemberre gyakorlatilag megrendelők nélkül maradtak, előfordult, hogy egy héten három munkát mondtak vissza. „A mostani fejemmel látom, hogy a gazdasági gondolkodás csírája sem volt bennünk. Semmi racionalitás nem volt abban, hogy nem zártunk be. Isteni csoda, hogy túléltük.”

2015-re jutott ki teljesen a cég a gödörből, amihez az kellett, hogy az előző években szép lassan kezdtek visszatérni a megrendelők. A növekedés lehetőségét a pályázatokban látták, ekkor keresték fel a közgazdász végzettségű Lászlót. Őt a lakásműhelyen túl a számok is elborzasztották. „Lehet, hogy Gézáék úgy érezték, hogy volt egy jó évük, de mikor ránéztem a számokra, ki kellett őket ábrándítanom.” Döntés elé állította őket: vagy megmaradnak két-három fős makettezőműhelynek, vagy tényleg elkezdenek céget építeni. Három évet adott arra, hogy a Limesből pályázatképes vállalkozás legyen.

„Ha nincs 2014 és ez a döntés, akkor nem ülnénk most itt – mondja Géza. – Szakbarbárok voltunk, jó építészek és makettezők, de ez édeskevés a sikeres céghez. Hiányoztak a stratégiai döntések, mi meg néztünk, mint lopott hal a zacskóban, hogy miért nem megy a cég.” László érkezésével átalakították a korábbi horizontális cégstruktúrát, kijelölték a szerepeket és a feladatokat. Belőtték az irányvonalakat, önálló üzletágakban kezdtek el gondolkodni, és nekiálltak termékeket fejleszteni. És persze tanulták, hogyan kell üzletet építeni. László a Károlyi-kertben képezte ki Gézáékat. „Ültünk a kávézóban, körülöttünk mindenféle szerelmi bánat, miközben Laci értékesítési helyzetekre tréningezett” – mondja Géza.

Kvázi műtárgyak
Laci gatyába rázta a céget, és a vérfrissítéssel a növekedés és a portfólióbővítés is elindult. Olyan márkát akartak, ami nemcsak az építészeti makettezésről szól, hanem innovációs, szakmai műhely is egyben. A pesti lakásműhelyből egy 400 négyzetméteres budai bérleménybe költöztek, és a szintlépéshez bevásároltak ipari minőségű eszközökből is.

A Limes az első néhány évben leginkább a különböző ingatlanberuházásokhoz szükséges építészeti makettekkel foglalkozott, de a tulajdonosok szerették volna, ha az ágazaton belül is bővíteni tudják a szolgáltatásokat. „Ha valakinek van például egy sokat érő jachtja, lehetséges, hogy azt az otthonában is szeretné látni kicsinyített formában” – mutat rá László egy luxushajó makettjére. Míg az építészeti makettek elsősorban a tervezést és a munkaközi folyamatokat segítik, a reprezentatív modellek kvázi műtárgyak, amiket csodálni lehet. A piaci igények alapján az látszik, hogy egyre többen hajlandók erre költeni. Egy reprezentatív modell ára hárommillió forintról indul, és a határ a csillagos ég, egy munkaközi modell ára 90 ezer és 300 ezer forint között van.

„Pont tegnap hangzott el egy szakmai rendezvényen egy kollégámtól, hogy »gyerekek, nincs azzal baj, ha keresünk is«” – mondja Géza. A Limes manufaktúrából tizenhárom fős cég lett, a pénzt visszaforgatják a kutatás-fejlesztésbe és az eszközpark bővítésébe. 2020-ban ugyan veszteségesek voltak, de ennek oka, hogy két nagy projektzárás is átcsúszott idénre, egyébként minimális nyereséggel zártak volna.

Jóval több, mint sörkartonvagdosás
A makettezésnek külföldön nemcsak az építészképzésben van fontosabb szerepe, hanem az építészirodák körében is. Míg itthon elsősorban a reprezentatív funkciót látják a modellekben, addig kint sokkal inkább mint munkaeszközt használják őket. Géza a félrecsúszott oktatásban látja ennek okát, ezért a Limes makettezőképzést tervez indítani. Jó makettezőből hiány van, az oktatással nemcsak a diákok, de az építészirodák is jól járnának, nem is beszélve arról, hogy a Limes így házon belül elintézi az utánpótlást is. Itt már nem csak arról van szó, hogy sörkartonból kivágnak egy formát – komplex anyagismeretre és technológiai tudásra van szükség. Az építészet egyre inkább határtalanná válik, és a makettezésnek ezt követnie kell. A makettnek ugyanazt kell elmondania, mint a nagy épületnek, csak ötszázszoros kicsinyítésben.

A modellnek ugyanazt kell elmondania, mint a nagy épületnek, csak ötszázszoros kicsinyítésben.

Gézáék legtöbbször azt a kritikát kapják meg, hogy a digitális valóság és kiterjesztés korában nincs már szükség a fizikai tárgyakra. „Volt olyan ingatlanfejlesztő, aki azt mondta, hogy »Géza, én elhiszem, hogy nagyon jók vagytok, de ez már ódivatú«.” A kritikák nemhogy eltántorították volna őket, de új irányokba terelték a céget.

A makettekhez fejlesztett korábbi innovációikat elkezdték más területeken is használni. A rendszerintegrációval, így drónokkal is foglalkozó Loricatus Kft. egy drónra szerelhető feketedoboz prototípus-fejlesztésével bízta meg a Limest. A fejlesztési költség 5,5 millió forint volt. A két kiló teher szállítására alkalmas prototípust itthon gyártják, de az értékesítés főleg dél-amerikai országokban zajlik.

Most egy applikáció fejlesztésén dolgoznak, amivel a fizikai modellre digitális adatokat vetíthetnek. A néző így egyszerre látja a valós tárgyat, miközben az alkalmazással adatokat, színt, textúrát és pluszinformációkat lehet rá – vagy éppen az építészeti alaprajzra – vetíteni. Ez nemcsak az ingatlanfejlesztés piacán fog nagyot szólni, de szép jövője lehet az oktatásban, az orvoslásban vagy akár a művészeti területeken is. „Egyértelmű a képlet. Fontos a virtualizáció, hiszen ma már nem tudsz enélkül élni – mondja Géza. – De könyörgöm, még mindig a fizikai térben léte­zünk, a kettő nem szakadhat el egymástól.”

Limes Model Kft.

Az alapítás éve:
2008
Tulajdonosok:
Csizmazia Géza, Tálosi László

Árbevétel
(millió forint):
2018
59,0
2019
85,0
2020
58,5

Adózott eredmény
(millió forint):
2018
−3,1
2019
0,1
2020
−11,8

Forrás: Bisnode, cégközlés