Hiába gondolunk úgy a billentyűzetre, mint egy mindig létező eszközre, valójában ezt is fel kellett találni. Felmerülhet a kérdés: miért? Akik látták teljes életnagyságban a Kozma László által tervezett MESZ–1 elnevezésű első magyar programozható számológépet, felidézhetik, hogy ehhez a magyar ősgéphez már csatlakozott egy Mercedes-gyártmányú villanyírógép. Valójában az írógép volt a kijelző, elektromágnesek húzták meg alulról a billentyűket, a gép pedig papírra gépelte a program által kiírt eredményeket. A programok betáplálása egy pár gombos adatbeíró billentyűzetről és egy gofrisütő alakú beolvasóegységről történt.

A teljesen ellenőrizhetetlen legenda szerint Seymour Cray, a szuperszámítógépek egyik atyja, a koloniál szekrénysor alakú CDC 7600 szuperszámítógép rendszerét az első indítás után a mérnöki pulton billentyűzte be. Ezek a pultok voltak a korai számítógépek és a szupergépek legfontosabb perifériái: villogó, a hibakeresést is lehetővé tévő fények, gombok sora, amik vagy QWERTY billentyűzetet formáltak, vagy semmilyet. A CDC 7600 konzolját egy asztalba ágyazott kis tévé és egy Commodore számítógép szerelemgyerekének érdemes elképzelni.

Egyenlővé Colt tett, írni Remington tanított
A QWERTY billentyűzetkiosztás több évtizeddel megelőzi a számítástechnikát. 1873-ban jelent meg a Sholes and Glidden cég írógépén, de a szabadalmat gyorsan eladták a Remingtonnak, ennek a cégnek a No. 2 nevű írógépe terjesztette el az új kiosztást. Christopher Sholes, aki újságíró és nyomdász is volt, azért tervezett saját billentyűelrendezést, hogy optimalizálja az angol nyelvű gépelést. Ideális esetben a gépíró váltogatja a két kezét a karakterek között, és míg az egyik kezének valamelyik ujjával lenyom egy billentyűt, a másikat már pozicionálja is a következő karakter irányába. A jó elosztás lehetővé teszi, hogy a kezek és ujjak táncának ne ütközések és keveredés legyen a vége.
Bár a városi legenda úgy tartja, hogy a gépírók lassítása és ezzel a kavarodások számának csökkentése volt a QWERTY kiosztás célja, valójában szó sincs erről. A gépelés ritmusát adja meg, mindezt úgy, hogy a bal kéz valamivel többet dolgozik. Sokkal több bal kézzel beírható angol szó van – ide esik a három leggyakoribb betű az angol ábécében, az E, a T és az A –, de hosszú távon, több érdekes optimalizációval (például a gyakori kettőshangzók leírásának könnyítésével) összességében gyorsítja a gépelést. (Pár országban voltak apróbb testreszabások, így például a németeknél a QWERTZ variáció vált be, mert a Z gyakoribb, mint az Y, a francia ajkú területeken az AZERTY. Magyarra szabott kiosztás nincs.)
Mivel a bevitel gyors, ezért a remek találmány megtalálta az útját a számítógépekhez is. Gépelni csak egyszerűbb, mint Hollerith-kártyákkal, azaz lyukkártyákkal bevinni adatot, avagy a nyolcas számrendszer számait jelképező nyolc kapcsolóval becsattogtatni. Előbb a nyomtatásra használt elektromechanikus írógépeket kezdték átalakítani adatbeviteli eszközzé, majd megjelentek a szekrényekben lakó nagy számítógép perifériájaként működő terminálok. Az erőt a nagy gép adta, a megjelenítés és az adatbevitel a terminál feladata volt. Egy kellően erős gép több felhasználót is ki tudott szolgálni, ha több terminált kötöttek rá. Elsőként az MIT Whirlwind nevű vákuumcsöves gépét szerelték fel 1955-ben billentyűzettel.

Mindenki anyja, Douglas
A ma alapvetőnek tartott egérnek sem volt egyszerű megszületnie. Ehhez az ötlethez egészen 1968-ig kellett várni. A 2013-ban elhunyt Douglas Engelbartot egyszerűen az egér atyjaként szokás emlegetni, pedig 1968-as kilencvenperces prezentációján lényegében a teljes modern számítástechnikát bemutatta. Az angol nyelvű informatikai történetírás a The Mother of All Demos, azaz minden bemutató anyja néven emlegeti ezt az ACM mérnökkonferencián tartott előadást.