„Hetedikben osztálykiránduláson álltunk a siófoki móló végén, és néztem a ki- és behajózó vitorlásokat” – meséli Mezey Zoltán, ahogy épp ülünk a tihanyi mólón, és ugyanezt csináljuk. Az általános iskolás nyaralás messze szállt, elmúlt csaknem harminc év, a Tihanyi Hajós Egylet kikötőbakjain pedig több olyan hajó is ring, amit a cégük épített. Ehhez kellett egy műanyagokról írt egyetemi doktori dolgozat, valamint egy ragasztástechnikai előadás is, ahol találkozott a szakma által zseniközelinek tartott Déry Attilával.
Azon kaptam magam, hogy azt se tudom, milyen órán ülök, de telerajzoltam a füzetemet az ötleteimmel.
Na, meg az, hogy egri fiú létére teljesen elvarázsolja a hajózás. Ezért tanult vitorlázni kamaszkorában a Velencei-tavon, és ezért specializálódott a kompozitokra a Budapesti Műszaki Egyetemen. „Tudtam, hogy akkor lehetek hajók közelében, ha hivatásszerűen foglalkozom velük.”
Attila némileg más utat járt be. A család szinte minden férfi tagja a mérnökpályát választotta. Édesapja egyetemen tanító, könyveket író építész, a 96 éves nagypapa az üvegipari kemencék fejlesztésének egyik úttörője volt, hiszen már a 70-es években is számítógéppel tervezett, mellesleg a tervei szerint több komplett gyárat is felépítettek a „béketáborban” – a béke jegyében ezért persze egy forintot sem kapott. Az ő apja pedig a sajószentpéteri üveggyár igazgatója volt 1936-tól a háború végéig.
„Itt töltöttem az összes gyerekkori nyaramat. A természet és a hajók is megfogtak” – meséli Attila, aki két testvérével és három unokatestvérével a vakáció ó betűjének felkarcolásától szeptember elsejéig a család tihanyi nyaralójában álmodozott a hajókról. Egyszer, már a rendszerváltás után egy évente visszatérő, a kikötőből ismerős holland pár megbeszélte a nagybátyjával, hogy nem cipelik haza a jolléjukat, leparkolják a kertben, és ők cserébe használhatják. A külföldi pár elköszönt – azóta sem látták őket, és mivel sem a nevüket, sem a címüket nem tudják, a hajó ma is ott áll a kertben. „Öcsém vezetett hajónaplót, gyakorlatilag minden nap vitorláztunk.”