Kiss-Egedi Adél a zsákbamacskaelv alapján készíti a táskáit: mivel a nagykereskedésektől beszerzett maradék anyagok mind különbözők, nincs két egyforma Delka bag. A vevők megőrülnek az egyedi darabokért.
A divattervező végzettségű Adél öt éve alapította a Delka bag márkát. Eleinte mindössze három fazont készített, de a táskák így is gyorsan berobbantak a köztudatba. Az eladások hamar beindultak, és beszállt az üzletbe Adél férje, Kiss Pál is, ő ma leginkább a gyártással és a kapcsolattartással foglalkozik. Négy hónap alatt kitermeltek annyi bevételt, hogy komplett kollekciókat tudtak készíteni. Egyre több üzletbe kerültek be, járták a nemzetközi dizájnvásárokat, és a nemzetközi sajtó is kezdte felkapni őket.
„Négy év után azt láttuk, hogy rengeteg anyagunk felgyűlt, és egyre megterhelőbb lett, hogy folyton kollekciókban kellett gondolkoznunk” – mondja Adél. Közben a nagykereskedőknél konténerekben állnak a maradék anyagok, amik általában a kukában végzik. A pazarlás megihlette őket, és újragondolták a márkát. Itthon az elsők között indultak el a fenntartható divat irányába. Táskáik ma már kizárólag kidobásra ítélt anyagokból készülnek, az árak 19 ezer és 65 ezer forint közt mozognak. Nincs két ugyanolyan termék, a színek és az anyagok az éppen aktuális maradékok szerint változnak. „Ez nyilván nehéz, mert minden darabot újra kell fotózni, és rengeteg munka van a webshoppal. Viszont jó a környezetnek” – mondja Adél. A vevők pedig imádják, hogy minden táska más. „Nagy a versengés – mondja Pali –, sokan szeretik, hogy lecsaphatnak egy konkrét táskára, és csak nekik lesz olyan.”
A koronavírus-járvány miatt a táskák iránti érdeklődés érezhetően alábbhagyott, de Adélék egyébként is gondolkodtak már olyan termékeken, amiket a vékonyabb pénztárcájú Delka-rajongók is megvehetnek. Nemrég megjelentek a kínálatukban a hasonló elven gyártott neszesszerek, majd jöttek a feliratos Delka pólók, zoknik és maszkok. Ezek biopamutból, etikus körülmények között készülnek Angliában, és papírcsomagolásban érkeznek a vásárlóhoz. A pandémiás időszakot maszkok eladásával vészelték át, és a pólók ebben az időszakban dupla annyi bevételt hoztak, mint a táskák. Ma már egyre többen készítenek feliratos termékeket, de Adélék ebben is hamar kapcsoltak, és piaci előnyt kovácsolt a gyorsaságukból. „És köszönni ki fog?” „Az arcomra van írva minden.” „Az fasza!” Ilyen és hasonló hímzések kerülnek rá a ruhákra, és viszik is őket rendesen.
A forgalom nagy része a webshopból jön, de egyre több viszonteladójuk van már vidéken és Budapesten is. Több céges megrendelést is vállalnának, és mivel egyelőre mindketten egyéni vállalkozók, tervezik, hogy közös céget alapítanak.
„Telített a piac, és figyeljük a konkurenciát, mert másképp nem lehet az elsők között maradni. Időben kell kapcsolni, így szállhatunk ki győztesen” – mondja Adél. Megjelentek a TikTokon is, és egyre több ismert emberrel, együttműködnek például a színész Ónodi Adéllal, valamint az énekes Pásztor Annával és Lovasi Andrással is. Ott Anna kulturális menedzserrel pedig olvasásnépszerűsítő zoknikollekciót dobtak a piacra.
Kiss-Egedi Adél és Kiss Pál egyéni vállalkozók Indulás éve: 2016 Árbevétel (millió forint) 2018 13,9 2019 16,0 2020 24,0 Adózott eredmény (millió forint) 2018 10,3 2019 10,8 2020 16,0
Adott három lelkes apa, akik elitképzést akarnak a gyerekeiknek. Majd a három gyerekből az egyik korosztályos válogatott, a másik felnőtt válogatott, a harmadik potenciális világklasszis lesz. A Főnix Gold modellje elvileg könnyen másolható, csupán maximalizmus, szigor, következetesség és rengeteg munka kell hozzá – csupa olyasmi, ami a hazai futballközegre kevéssé jellemző.
„Ez nem demokrácia. Ez diktatúra, és én diktálok” – mondja mosolyogva Szoboszlai Zsolt, ahogy a székesfehérvári Főnix Gold FC csarnokának tribünjén üldögélünk. A Főnix központja nem szép, inkább funkcionális. Nagy, szürke csarnok Fehérvár külső részén, a laktanyák mellett, pár kiegészítő épülettel. A központ szinte alig változott az elmúlt 14 évben, kapott ugyan egy külső, műfüves pályát, de látszik rajta: itt nem a dizájn számít. Bent büfé, előtér, két puritán öltöző, a csarnokban két műfüves kispálya.
A Főnixet három lelkes atya, Szoboszlai Zsolt, Molnár Csaba és Bolla László alapították 2007-ben, mert úgy látták, a hazai utánpótlás-nevelés képtelen megadni gyerekeiknek azt az elitképzést, amit elképzeltek nekik. A három apa három fián, Szoboszlai Dominikon, Molnár Dominikon és Bolla Bendegúzon már kiskorukban is látszott, hogy tehetségesek, a szülők Szoboszlai Zsolt módszereivel akarták képezni őket.
Zsolt bő húsz éve labdarúgó-utánpótlásedző, kiforrott elvei vannak, hogyan kell fejleszteni a gyerekeket. Ő a Főnix szakmai vezetője, edzéseibe nem hagy beleszólást alapítótársainak, a gyerekek szüleinek meg pláne nem. „Nem kell megértenie a gyereknek, hogy mit miért csinálunk, csak meg kell csinálnia. Majd fél év múlva a meccsen megérti, hogy miért kellett.” Módszerei két nagy kivételtől eltekintve nem különböznek a hazai akadémiai rendszertől – ez a két kivétel az, ami a három fiúból az egyiket korosztályos válogatottá, a másikat felnőtt válogatottá (Fabrizio Romano szerint gyenge volt a magyar válogatott az U21-es Eb-n. A neves olasz szakújságíró egy játékost emelt ki a keretből, Bolla Bendegúzt. Ő is főnixes volt.), a harmadikat potenciális világklasszissá tette.
Munka, szigor, következetesség – ez az egyik fő különbség. Zsolt már egészen kicsi korukban elvárja játékosaitól a motivációt és a rengeteg munkát. „Profi focistát csak így lehet nevelni, muszáj minden edzésen szinte meghalniuk.” Szerinte a hazai futballközeg csupán az elégségesre tör a lehető legjobb helyett, a gyerekek nem tanulnak kellő munkamorált ahhoz, hogy külföldön is helytálljanak.
A másik, hogy már hatéves koruktól szinte kizárólag a technikai képzettségre helyezik a hangsúlyt. Az edzéseken a kicsik vég nélkül gyakorolják a labdakezelést, hogy 14 éves korukra, amikor felkerülhetnek az akadémiákra, már a lehető legmagasabb szintű technikai tudásuk legyen. Ez a Főnix szűk lehetőségeiből (Egész más pályán játszanak, mint a nagy futballakadémiák. A Felcsúti Utánpótlás Nevelésért Alapítvány csak tavaly 9,2 milliárd forintból gazdálkodhatott.) is adódott – az induláskor nem volt nagyméretű pályájuk, kispályán kellett elsajátítani a rövid, de sok passzból álló játékstílust, ami a lehető legjobb labdakezelést igényli. Szoboszlai Dominik is megerősíti ennek hasznát: „A korosztályos tornákon minden csapat pont ugyanazt a játékot játszotta, kivéve mi, a Főnix rövid passzos játékát senki más nem tudta ezen a szinten.”
A magánegyesület nyögvenyelősen és rengeteg önfeláldozással indult. Sok székesfehérvári cégnél kilincseltek, hogy gyűjtsenek az induláshoz, végül a Korona Kereskedelmi Zrt. nyújtott támogatást. Tőlük bérlik a fehérvári telephelyet, részben a cég finanszírozta a csarnok felépítését, és ahogy Madarász László vezérigazgató mondja, ma is „méltányos” a bérleti díj. „Mi is az elvégzett munkában hiszünk, megláttuk Zsoltékban az elkötelezettséget” – mondja Madarász. Üzleti titok, hogy pontosan mekkora beruházás volt a Főnix központja, de a vezérigazgató nem számított gyors megtérülésre.
Az alapítók a magánvagyonukból is mind áldoztak a Főnixre, a csarnok felépítésén is dolgoztak. „Laci hegesztett, én asztaloskodtam, mindent, amit el tudtunk magunk végezni, azt elvégeztük” – mondja Molnár Csaba. Mivel a műhely pénzügyileg még most sem önállátó, az alapítók is beszállnak a finanszírozásba, de ennek részleteit szintén nem árulják el. Az egyesület bevételei a szponzori támogatások, a cégektől érkező taotámogatás, a gyerekek havi tízezer forintos tagdíja, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) által folyósított alaptámogatás és a produktivitási díj, valamint a volt főnixesek igazolásai után járó működési költségtérítés. Ezen felül nem kötelező, de elvárják a volt főnixesektől, hogy szponzorálják alma materüket. Szoboszlai Dominik, valamint Esterházy Mátyás cége, az EM Sports Consulting Kft. is rendszeresen támogatja az egyesületet.
A 240 főnixes gyerekkel a műhely tíz edzője foglalkozik. Zsoltot nem különösebben érdekli az edzők képesítése, (a C licence mindenkinek megvan, de Pro licence senkinek sincs (A C licences vizsgát a gyermekekkel foglalkozó és a tömegsport területén tevékenykedő edzők teszik le, a Pro licenc az UEFA legmagasabb szintű edzői képesítése).) csak a mentalitásuk. „Egyszer egy étteremben ülve láttam, hogy az udvaron egy srác kisgyerekeknek tart egyéni képzést. Nagyon tetszett, amit csinált, beszélgetni kezdtünk, és nemsokára idehoztam edzőnek.”
A Főnix modellje nagyon könnyen másolható, nem igényel semmilyen extra edzői szakértelmet vagy infrastruktúrát. Csupán hinni kell az elvégzett munkában, keményen, szigorúan és célirányosan kell nevelni a gyerekeket, hogy profikká válhassanak. Emellett már egészen kis korukban le kell rakni a technikai alapokat, hiszen az akadémiákra csak 14 évesen kerülhetnek, akkor pedig már rég késő megtanulni a labdakezelést. „Ha egy gyerek csak 14 évesen megy általános iskolába, felnőttként mit fog tudni? Gyakorlatilag mi vagyunk a hazai akadémiák óvodája.”
„Nekünk ez nem üzlet, mindent a gyerekeinkért csináltunk” – Molnár Csaba, Szoboszlai Zsolt és Bolla László.
A lelkes apák mára rendkívül bizakodóvá váltak, másfél évtized után kezd beérni a munka gyümölcse. Szoboszlai Dominik húszévesen képzettebb, mint a hazai futballisták bármelyike, ő is mindig elmondja: mindent az apjának és a Főnixnek köszönhet – és ő még csak az első főnixes korosztály tagja. Az alapítók már látják a fényt az alagút végén, ha még pár játékosukat elviszik külföldre, a műhely önfenntartóvá válhat. „Nekünk ez nem üzlet, mindent a gyerekeinkért csináltunk – mondja erről Bolla László. – Most, hogy kezdenek révbe érni, eljöhet az idő, hogy a munkából és a szakmai eredményekből profitálni is tudjunk.”
Pencz Máté a Harvardon szerzett közgazdászdiplomával a zsebében alapított céget másodmagával Brazíliában. Övék volt a legnagyobb brazil online nyomda, Loft nevű ingatlanos cégük pedig az ország legsikeresebb startupja lett. Az alapító exkluzív interjút adott a Forbes.hu-nak, ebből közlünk részleteket.
Biztos, hogy a jövőben jobban megértjük majd a termékenységgel, a terméketlenséggel, a ciklussal és a várandóssággal kapcsolatos folyamatokat és kölcsönhatásokat, és hogy ez a megértés korszakalkotó innovációkhoz vezet majd. A termékenységgel foglalkozó startupok befektetései 2014 óta megnégyszereződtek, tavaly elérték az összesen 2,2 milliárd dollárt, és az átlagos befektetési összeg is megduplázódott. És akkor még nem beszéltünk azokról az államokról, amelyek kiemelten kezelik népesedési politikájukat, és nagy összegeket fordítanak a kapcsolódó kutatásokra. A következő innovációk, trendek már a sarkon várnak, és bár ma még elképesztőnek tűnnek, néhány év múlva már ugyanúgy gondolunk majd rájuk, mint a lombikra: mint elérhető gyermekvállalási lehetőségekre.
A halál elkerülhetetlensége minden korban foglalkoztatta az embereket – és az is, hogy a földi lét itt hagyása után valami maradjon utánunk. A remény, hogy a biológiai végzet nem egyenlő a teljes megsemmisüléssel. Csak amíg korábban a barlangrajzoktól, írott művektől és a vallásoktól remélték az emberek örökségük fennmaradását és továbbélésüket, a 21. század egészen új lehetőségeket kínál.
A műanyag szennyezettség az egyik legsúlyosabb környezeti probléma, amiről egyre többet beszélünk itthon is. A PET palackok használatára kínál alternatívát a BWT Csoport (Best Water Technology), amelynek legfőbb törekvése, hogy a vízfogyasztást műanyagmentesen tudjuk megoldani a mindennapjainkban. A BWT nem csak vízkezelő termékeket kínál, hanem komplex koncepciót a fenntarthatóság jegyében. Erről beszélgettünk a magyarországi cég társ-ügyvezetőjével, Petró Verával.
