1983 januárjában minden magyar újság egy frissen megalakuló részvénytársaságról írt. A Novotrade-et három bank alapította, és az volt a különlegessége, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően nem volt külföldi tulajdonostárs a cégben. Részvényeit magánszemélyek nem jegyezhették. Eleve nagyon kevés részvényt bocsátott ki, sőt már az is sajtóhírnek számított, ha elkelt két Novotrade-papír. De a cég így is nagy pezsgést keltett, általa lett világhírű a magyar szoftverfejlesztés.
A Rényi Gábor és Szilágyi József által alapított Novotrade eredeti célja bármely olyan magyar innováció exportálása volt, amiért valutában fizetnek nyugaton, esetleg délen vagy keleten. A lényeg a valuta volt. Ezt a bevételt használta fel egyrészt Magyarországon hiánycikknek számító javak importálására, másrészt valuta felhalmozására. Mivel a Novotrade-et minden érdekelte, amit akár kis tételben is exportálni lehetett, egészen lenyűgöző híreket közölt róla a korabeli sajtó. A könnyűszerkezetes téeszépülettől az Izraelnek szállított kivicsemetékig terjedt a termékek listája. Igen, Magyarország exportált kivit, erre varrjon gombot, aki tud.
Gyorsan kiderül azonban, hogy a cég egyik fő profilja a számítógép- és szoftverkereskedelem lesz. Az üzletnek előbb az importlába alakult ki. A számítógépek behozatala már korábban megkezdődött, még ha ezt a valutakeretük, az innen-onnan összemaszekolt dugipénzük terhére tették is az emberek. A Valóság című folyóirat 1984-es 2. számában Kozák Gyula számolgat egy sort, ebből tudjuk meg, hogy egy alapkiépítésű személyi számítógépet 150–2000 nyugatnémet márkáért lehetett beszerezni. A Commmodore 64 ára 600 márkára rúgott, ami az NSZK-ban negyven munkaórányi bérnek felelt meg.
Magyarországon a legolcsóbb gépet is – ami a valuta átváltásával 3400 forint lett volna akkoriban – a vámon húszezer forintra értékelték, ez után kellett fizetni. Összehasonlításképp: a húszezer forint egy kezdő tanár féléves fizetése volt. A cikk által hozott rémtörténet szerint húszdollárnyi, azaz egy doboz floppylemezre 4300 forint vámot állapítottak meg. Kozák azt is hozzáteszi, hogy egy házaspár valutakeretébe az fért bele, hogy egy olcsó, két-háromszáz márkás gépet megvegyenek, ha a nyaralás alatt sátoroztak, és otthonról vitt élelmiszert fogyasztottak.
Novotrade-szervíz korabeli számítógépekkel Fotó: Fortepan
A Nudli működik kiszállítós tésztás helyként is, de fizikai étteremként bizonyára azon fog múlni a sorsa, hogy ősszel visszatérnek-e a turisták, és ráhangolódnak-e a feltétekkel kikerekített magyar tésztaételekre.
Az olaszoknak meg az összes délkelet-ázsiai ország konyhájának sikerült tésztaételek hátán bevennie a világot, nekünk legalább a saját belvárosunkat sikerüljön – gondolhatta Gerendai Károly és Jókuti Világevő András, amikor magyar tésztákra építve ötöltek ki egy gyorséttermet a Bazilikától egy pöccintésnyire (talán a sikeres tésztakarmát bevonzandó, pont egy Padthai meg egy TG Italiano között). A tésztagondolatba való kapaszkodás annyira erős volt, hogy egy árva saláta, főzelék vagy krémleves nem került az étlapra, ott integet a decens mennyiségű szénhidrát minden fogásban – nincs például lecsó sem, csak a cigány konyhából átemelt lecsós nudli. Vannak viszont a Nudli ajtaján kívül nem létező ételek, hogy legyenek összetettebb (itt: fullos) fogások, amelyekről mindjárt bővebben.
Egyrészt dicséretes ez a koherencia, nincs miben összezavarodni, másrészt azért sejthetően komoly korlátot is jelent majd körülbelül ettől a pillanattól, amikor is egy 60 székes belteret kéne naponta többször megtölteni úgy, hogy azok az asztaltársaságok, ahol legalább egyvalaki diétázik, kapásból kiestek. A többiek pultnál rendelős, aztán képernyőn sorszámot nézős szisztémával fognak találkozni, látványkonyhával, és emellett annyira diszkrét fényekkel, mintha a világítás tervezőjét kifejezetten egy gyorsétterem ellentétére briefelték volna.
A magyaros alaptészták (túrós csusza, káposztás vagy krumplis tészta) étlapra írása után jöhetett a gondolat, hogy összetettebb ételeket is kellene innoválni belőlük. Például az írott történelem legnagyobb pirított nudlijaira pakolt káposztás, füstös tépett kacsát, ami minden bizonnyal a legjobb étel a házban – őrületes mennyiségű olvadt kacsazsírban úszik, folyik is a doboz eresztékein, de hadd folyjon. Számtalan részletben tudtuk csak megenni, aki egymaga betol egy ilyet a péntek estéje elején, szerintem utána napfelkeltéig büntetlenül túrázhat a közeli bulinegyedben. A paprikás csirkét nokedlivel mintha csak a péntek délutáni Ryanairrel érkező brit csajokra kalibrálták volna: mellkockák jelentik a húst, a finnyás nyugatiak sem fognak csontokra meg porcogókra bukkanni, de van íze a szósznak – itt érezhető és érthető legjobban az alapkoncepció. Nem gondoltam, hogy külön mondat jut majd a kísérő uborkasalátának, de az viszont nem sikerült: a só, a fokhagyma meg az ecet jelenléte is csak egy távoli utalás, leginkább vizes uborka ez tejföllel, és semmiképpen sem savanyú.
Csirkepaprikás + tejfölös uborkasaláta
Somlói galuska
Kacsás nudli
Szombatos rakott bárány
Az étlap bennszülött szemmel legígéretesebben hangzó étele, a szombatos rakott bárány történelmi import Kövi Pál híres erdélyi receptkönyvéből: mentás, juhtúrós darált bárány szélesmetélten, összesütve. A menta és a juhtúró kifejezetten jó barátok, viszont az olvadt juhtúró annyira áthatóan terít be mindent, hogy a bárány íze semennyire nem érvényesül, bármilyen kevésbé jellegzetes vörös hús lenne odaírva, azt is elhinném. Pont ehhez a fogáshoz nem ad semmit a tészta jelenléte sem, szerintem csak jobb lenne attól, ha a rakottétel-univerzum bármelyik zöldsége és annak állaga lenne a helyén, de itt lehet, hogy már Kövi Pállal vagy a múlt erdélyi zsidóival van vitám. Ennek a dobozán az áll: vigyázat, addiktív – vigyázat, túlzó marketingszövegek.
Apropó, doboz: a kényszerű vagy bátor karanténba belenyitás kellemes következménye, hogy szépen át lett gondolva az elvitel, a Nudli ételei jól bírják a zötykölődést, dobozba tálalva vagy fóliatálcán sütve is csinosak. Az egyetlen kivétel a desszertnek választott somlóink, annak nem tett jót a szállítás, de ez itt dicséret, mert azt jelenti, bőven volt elég rumos-csokis szósz, amiben elázzon. Hála a rengeteg jólesően ropogó diónak a piskótában, így is maradt benne tartás arra a pár percre, ami alatt eltűnt. A szerző a Kreatív főszerkesztője.
A Zieglerről egyeseknek a nápolyi, másoknak a sajtos tallér jut eszébe, akinek pedig jóval a rendszerváltás előttről is vannak fővárosi gasztroemlékei, az a Kodály köröndi ostyaüzem előtti sorokra vagy a vasárnaponként a kapuban frissen sütött medvetalpra emlékezhet. Zieglerék több államosítás után a családi vagyon egy részét értékesítve vették meg első kemencéjüket, és tették legendává ostyájukat. A vállalkozás harmadik generációjának Ziegler testvérei válogatott jéghokisként egy csapatban, de az üzletben külön játszottak, a negyedik generáció évek óta stabilan irányít és fejleszt. Az utódlásokból és a koronavírus-járványból is jól jöttek ki, és mostanra az ötödik generáció is a startvonalra állt.
A Fortély-sátor Alapítvány szétszerelhető szabadulószobák formájában viszi el a sikerélményt a hátrányos helyzetű fiataloknak. A nonprofit tevékenységet a céges csapatépítőkből fedezik, ötletük van elég a jövőre, csak forrás kellene még hozzá.
Disznóságnak tartották, hogy itthon nem lehet finom ázsiai ételeket enni, ezért a rendszerváltás előtt elkezdtek külföldről Magyarországon még ismeretlen gyümölcsöket és ételalapanyagokat behozni. Egykori tizenhárom négyzetméteres boltjukat azóta 680 négyzetméterre cserélték a Vámház körút és a Pipa utca sarkán. A családi vállalkozásban működő Ázsia Bt. Taste the World üzlete azonban nőhet bármekkorára, az alapítók, Kerekes Zsuzsanna és Varga Sándor nem engednek kezdeti elgondolásukból: annyi finom dolog van a világban, miért ne kóstolnánk meg mindent?
