Kulcsár Tibor 1989. november 23-án, a 28. születésnapján bement a munkahelyére, és azt mondta a főnökének: mindig rendes voltál velem, ismét kérnék tőled valamit, rúgj ki, légy szíves. Látta, hogy kollégái mennyire sajnálják, de ő tudta, hogy ennél szebb születésnapi ajándékot nem kaphatott volna. A felmondási papírral elbattyogott a munkaügyi központba, és igazolást kért arról, hogy ő bizony munkanélküli. Nem adtak, azt mondták, hogy majd ha három hónapig nem találnak neki állást, akkor lehet. Tibor ekkor bevallotta az ügyintézőnek, hogy vállalkozni szeretne, újrakezdési hitelt felvenni, ahhoz kellene a papír – és letett mellé egy borítékot 500 forinttal. De ma is azt gondolja, nem a pénz miatt kapta meg az igazolást, hanem mert az ügyintéző látta az elszántságát, és segíteni akart neki.
Ezt a történetet nem akkor mesélte el Kulcsár Tibor először, amikor ehhez a portrécikkhez hosszasan beszélgettünk. Már megírta korábban, részletesen, szórakoztatóan, tanulságosan a Kulcs-Soft sztoriját, és ki is adta egy kis könyvecskében. De csak az első időszakot. Tervezte a folytatást is, de azt mondja, annyira kevés embert érdekelt, hogy nem látta értelmét. Pedig a második rész is figyelemre méltó lenne. Ahogy a magának való, ellentmondást nem tűrő tulajdonos felépíti a vállalatot, ami annak ellenére vaskos nyereséghányaddal dolgozik már harminc éve, hogy termékeit tudatosan adja drágábban a versenytársaknál. Ahogy mindent a maga kárán tanul meg, és okul a hibáiból. És ahogy sok tévút után végre megtalálja az utódját, és ötéves szisztematikus tervezés-ellenőrzés után teljesen átadja a cég irányítását.
Kombi Trabi és vadiúj Merci
De persze annak az 1989-es cégalapításnak is megvannak az előzményei. Friss diplomás programozóként Kulcsár Tibor is érzékelte a cégek ügyviteli folyamatainak egyszerűsítésére irányuló igény gyors növekedését. Egy olyan kis céghez került 88-ban, amelynek volt szoftverfejlesztő részlege, külső cégeknek fejlesztett, a nagygépek ellen épp akkoriban csatát nyerő PC-re. A vállalkozást sok konfliktus feszítette, és nem a szoftverfejlesztés termelte a legtöbb pénzt. Tibort a munkáltatójától függetlenül is kezdték megkeresni különféle megbízásokkal, a fordulópont az volt, amikor egy, a tévéből ismert sikeres nagyvállalkozó hívta találkozóra. Tibor a kétütemű Trabant kombijával érkezett, a nagyvállalkozó vadiúj Mercivel. Olyan programot kért tőle, amivel kiszűrheti az alkalmazottak csalásait, amivel menedzselni tudja a gyártókapacitásokat, illetve a követeléseit.
Elvállalta, de a munkahelyén mégse csinálhatta, kellett hozzá egy megfelelő számítógép. Jött a karácsony, a vállalkozó felkínálta, hogy tőle két hétre elviheti a szükséges gépet. Január 5-ére kész kellett lennie a programmal. Díjazásra alig mert harmincezer forintot mondani, ez a szüleinek egyéves bére volt, de ő is három hónapért kapott ennyit. A vállalkozó szó nélkül belement – ekkor tanulta meg, hogy a jó minőségért lehet és kell is magas árat kérni.
Azon a karácsonyon nem találkozott a rokonokkal, nem evett bejglit, de január 5-én visszavitte a gépet, és kész volt a szoftver. Onnantól a munkaideje után bepattant a Trabantba, és ment ügyféltámogatást adni a szoftveréhez, tanult, testre szabott. Teljes sikert aratott, a program a tulaj minden kívánságát teljesítette: pontos nyilvántartásai lettek, el tudta számoltatni a dolgozóit, és az adóhatóságtól sem kellett tartania.
A nagyvállalkozó beajánlotta ismerőseinek, és Tibornak leesett az álla, amikor azt látta, hogy „nem a Mercijével dicsekszik nekik, hanem az én szoftveremmel”. Egyre több megbízást kapott, lassan egyértelművé vált, hogy másodállásban ezt már nem lehet. Akkor született az első gyereke, pénze nem volt sok, a cégalapításhoz lövése se volt, de végül belevágott.
Bármilyen jól keresett, egy szükséges számítógépre évekig kellett volna spórolnia. Ekkor jött a képbe az az újrakezdési hitel, ami négyéves futamideje mellé kamatmentes volt. Ezért rúgatta ki magát a munkahelyéről, hogy a hitelből megvehesse alapvető munkaeszközét. Ott állt 300 ezer forint tartozással, de egy kiváló számítógéppel, nagyon fontos szaktudással és jó pár potenciális megrendelővel. Innen indult a Kulcs-Soft. Maga írta a hirdetéseit, és máig azt mondja, kerülni kell a profi marketingeseket, szövegírókat. Nem divatos frázisokat kell pufogtatni, nem a marketingszakma megbecsülését kell elnyerni, hanem az ügyfelekét. Azt látta, hogy a kicsi és egyszerű hirdetések értek célba. Meg a szóbeszéd a jó munkájáról.
Az van, amit a főnök mond
Amikor az ügyfelek panaszkodtak, hogy drágán dolgozik, még büszke is volt, hogy igen, mert ehhez jár a legjobb kiszolgálás és testreszabás. De a megrendelők nagy részének az időtényező fontosabb volt, mint a testreszabottság. Azonnal akartak számlázni, és olcsóbban. Ezt csak úgy lehetett, hogy a testreszabásért külön kell fizetni. És ezzel meg is született a dobozos szoftver, amit bárki egy floppyról fel tudott telepíteni egy kézikönyv segítségével. Ebből aztán a kereskedők már tételt tudtak eladni, ez lett a piac hajtóereje, és mai napig a Kulcs-Soft alapterméke. Tibor már nemcsak programozott, hogy a legjobb termék legyen az övé a piacon, de saleselt is, el kellett juttatnia a szoftverét a lehető legtöbb kereskedőhöz.
