Dominikot energiát nem kímélve tanította, de volt, hogy megütötte társai előtt. Annát kislányként büszkévé tette, felnőttként inspirálta. Pétert és Jánost kemény munkára és kitartásra tanította. Egy másik Pétert hazahordott könyvekkel támogatta. Egy apa, egy anya és megint csak egy apa és egy anya történetei ezek a friss számból.
Lába, amit annyi magyar foglalt imába abban a különleges utolsó percben, amikor kijutott a magyar válogatott az Eb-re, édesapja jó hosszúra nyújtott lába is egyben.
Ha ehhez még hozzáteszem, hogy a magazin végén lévő Forbes Next melléklet címlaptémája a család jövője és a mesterséges megtermékenyítés magyarországi helyzete a többi orvosi csodáéval együtt (a petefészekszövet-hibernálás már elérhető!), akkor tényleg látszik, hogy ez egy családos szám lett. Nem annak készült, az lett.
Így külön passzentos, hogy Szoboszlai Dominik szerepel a címlapon. Története alapján úgy látszik, hogy lába, amit annyi magyar foglalt imába abban a különleges utolsó percben, amikor kijutott a magyar válogatott az Európa-bajnokságra, édesapja jó hosszúra nyújtott lába is egyben. A két férfi (kezdetben egy férfi és egy fiú) együtt küzdötte végig az elmúlt éveket, hogy Dominikot a világ élvonalába repítsék. Ő pedig repül, most már talán egyedül, és a röppálya ígéretes.
Rég volt ilyen reménysége a magyar focinak, mondják a szerkesztőségben a nem kis számban jelen lévő focidrukkerek (leginkább a fradistákat vonzzuk), és a számok tényleg magukért beszélnek. Meg aztán az is könnyen érthető, ha egy játékos értékét kilencmilliárd forintra becsülik. A nyomás óriási Dominikon, de lehet, hogy bírja, mert annál nagyobb nyomást, mint amit egy kisfiú érezhet az apjától, nehéz kifejteni.
Az, hogy a család számít, nem csak Dominik, mindenki érzi, tudja. Az, hogy a zsigereinkben vannak a felmenők traumái, egy viszonylag új tudományág, a transzgenerációs pszichológia vizsgálja és mutatja ki. A megközelítés legismertebb magyar képviselője Orvos-Tóth Noémi, akinek frissMesterAkadámia-kurzusa május végén jelent meg. Noémi ezúttal nem a családi kötődésekről, hanem a párkapcsolati játszmákról beszél, de egy idő után ezeknek is közük lesz egy családhoz.
Van olyan is, hogy egy tulajdonos és gyermeke úgy dönt, nem muszáj családon belül továbbvinni a céget, legyenek bármilyen vonzók is a vastag profitmarzsok. A Kulcs-Soft alapítója és fia is így tett, és boldogan bízzák a cégvezetést és a cég egy részét kívülről érkező menedzserre. Még egy családi ügy a friss lapban – igaz, másképp.
A Fortély-sátor Alapítvány szétszerelhető szabadulószobák formájában viszi el a sikerélményt a hátrányos helyzetű fiataloknak. A nonprofit tevékenységet a céges csapatépítőkből fedezik, ötletük van elég a jövőre, csak forrás kellene még hozzá.
„Egy délutáni foglalkozás után ott maradtunk a gyerekekkel beszélgetni. Az egyik srác mesélte, hogy voltak egy szabadulószobás programon a mentoraikkal. Lelkesen magyarázta, hogy ők kijutottak, de a többdiplomás mentorok nem, és ez milyen jó érzés volt. Mi meg azonnal éreztük, hogy ez a mi sztorink.” Így meséli Kiss Ákos, a Fortély-sátor Alapítvány kuratóriumi elnöke, honnan jött tevékenységük ötlete.
A szabadulószoba gondolata még sehol sem volt, amikor a csapat először összeállt. A huszonéves Valuska Sára, Kiss Ákos és Szabó Csaba középiskolás koruk óta ismerik egymást, Szigeti Evelin később csatlakozott hozzájuk. Sztorijukat online interjún mesélik el, a négy tag ugyanis a járvány miatt három különböző helyen tartózkodik: Sári és Csaba otthon, azaz Szegeden és Pécsett, míg Evelin és Ákos, akik egy párt alkotnak, épp Luxemburgban. Ők négyen együtt indultak 2014-ben a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) társadalmi innovációs versenyén. Ennek keretében mentek el a szegedi Motiváció Műhely tanodájába, ott hangzott el a fenti beszélgetés is, és azóta tudják, hogy a szabadulószobákkal akarják adagolni a gyerekeknek a sikereket.
Megbeszéljük, mit éltek meg pozitívan, arra ráerősítünk, megfogalmazzuk együtt az élményeket, és segítjük őket az önreflexióban.
Elsőre nem nyilvánvaló, miért segítene pár szabadulószoba a hátrányos helyzetű fiatalokon. A szobákból kijutni egyszerű, csupán kreativitás, a csoport közös ötletelése és munkája, problémamegoldás és egymás közti kommunikáció kell hozzá – mind olyan dolog, ami csapattá tesz egy csoportot. És a végén a legfontosabb a sikerélmény, hogy kijutottak – amire egy motiválatlan fiatalnak leginkább szüksége van.
Az első tervek nagyvonalúak voltak, egész szabadulókomplexumról álmodtak, szobával, kerttel, nagyjából 40–50 millió forintba került volna a kezdőszett. Végül csak a szoba készült el, a DIA segített az első közösségi forrásgyűjtésben. Nagyjából 200 ezer forintból készült el az első szétszedhető, szállítható verzió kölcsönkapott bútorokból és olcsón vásárolt eszközökből. Egy-két felszerelés kivételével ma is mindent kézzel készítenek. „Mindenhez (is) érteni kell: mérnökök és tervezők, asztalosok és festők vagyunk egyszerre.”
Az alapítványt hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó intézmények, tanodák hívják meg programot tartani. A kivonulás előtt felmérik a helyszínt, végiggondolják a szoba felépítését, majd az egész felszerelést becsomagolják és leszállítják. Kétféle alapjáték van, illetve egy harmadik, amit a tematikus igényekre lehet szabni. A helyszínen egy 20–25 négyzetméteres, zárható helyiségben alakítják ki a játékot. Mert ugyan az alapítvány nevében benne van a sátor, de ez már leginkább a mobilitásra utal – be tudják rendezni sátorban is a felszerelést, de kényelmesebb egy zárható szoba.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
„Minden szoba ugyanazt a négy–öt alapkészséget erősíti, és úgy tervezzük meg őket, hogy pár percenként sikerélmény érje a gyerekeket” – magyarázza Sári. Egy játék 45 perces, ami után 15 percben kibeszélik, mi történt. „Megbeszéljük, mit éltek meg pozitívan, arra ráerősítünk, megfogalmazzuk együtt az élményeket, és segítjük őket az önreflexióban. Ha pedig valami nem sikerült, akkor a feszültséget is ki tudjuk beszélni.” A járvány alatt főleg szövegalapú, választási lehetőségekre épülő, online interaktív játékokat terveztek, amik ugyanarra a logikára épülnek, mint egy szabadulószoba. A nyár még óvatosan telik – tesztelik, hogyan működnek a játékok a higiéniai szabályok közt, és új tematikájú, a pénzügyi tudatosságot érintő szobát is fejlesztenek.
A fejlődésre bőven van ötlet, kérdés, forrás lesz-e rá, épp befektetőt keresnek. Bővítenék a szervezetet, szeretnének készíttetni egy hatástanulmányt, hogy számokkal is igazolhassák a gyerekekkel elért eredményeiket, és az eszközpark is fejlesztésre szorul. Közben több forprofit kitelepülést is végeznének, a szabadulószobás programokat ugyanis céges csapatépítőkre is elviszik. „Csináltunk már szabadulószobát várostörténeti, IT-biztonsági képzés és GDPR témakörben is” – mondják, milyen nyakatekert igényeket kapnak időnként. Persze nem bánják, 60:40 százalékos arány kell a céges megrendelések javára, hogy ki tudják termelni a nonprofitra valót.
„Évi húsz- és harmincmillió forint közti bevétel kell, hogy elérjünk ötszáz fiatalt, és mind a négyen legalább félállásban dolgozzunk az alapítványnál.” A négy tag mindegyikének ugyanis van más foglalkozása, de úgy érzik, itt az ideje munkabérhez is jutni. Ákos fogalmazza meg jól a dilemmát: „Van ez a sztereotípia, hogy milyen ciki, ha egy nonprofit szervezetből akarsz fizetést. De egy idő után elengedhetetlen: motivációs forrásnak is jó, és amennyi időt és energiát beleteszünk, azért igenis pénz jár. Három-négy évig csináltuk teljesen ingyen, és ma már ki sem merjük számolni, mennyi pénzt raktunk bele saját zsebből.”
Fortély-sátor Alapítvány
Alapítás éve: 2018 A csapat: 4 alapítványi tag és 10 önkéntes Éves költségvetés (2020): 2,5 millió forint Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 forint adománnyal? 10 000: Egy csapat játékának teljes költségét fedeznék belőle. 100 000: Két egész napos kitelepülést finanszíroznának belőle. 1 000 000: Egy új szabadulószoba fejlesztésére költenék, és az összegből egy éven át tudnák szállítani a játékot mindenhova.
Kelen Anna beleszületett a művészetek világába. Már kilencéves korában árveréseken segédkezett édesanyja, Virág Judit mellett, idén pedig végleg átvette tőle az aukciós kalapácsot. A családi galéria működése és az árverések száma a koronavírus miatt átalakul, és a reformokat már főként Anna irányítja.
A közösségi finanszírozás legnépszerűbb platformja, a Kickstarter az utóbbi években a társasjáték-kedvelők találkozási pontja lett. A pártfogók a projektek támogatásáért egyedi jutalmakat kaphatnak, a kiadók pedig a pénzgyűjtés mellett még megjelenés előtt tesztelhetik játékuk sikerét. Nagy előny, hogy bárki, bárhonnan részt vehet egy kampányban – így magyar sikereknek sem vagyunk híján. Ezek közül gyűjtöttük ki a legnagyobb bevételt elérő, kiemelkedő társasjátékos projekteket.
Tavaly több mint száz százalékos hozamot produkált, a májusi nagy beszakadást viszont kivédte az első Magyarországról kezelt kriptoalap. Szabó Dávidot, a CryptoPosition Investment Fund vezetőjét a lufipukkanás utáni piaci kilátásokról és az alap működéséről is kérdeztük.