A startupvilágban ő az öltönyös arc, a bankárvilágban pedig a laza startupper. Ács Zoltán szinte mindig zakót visel, de 21. századi hozzáállással teszi.
Karrier Ács Zoltán nyolc évig volt a startupokat mentoráló, üzleti tehetséggondozással foglalkozó Design Terminál szakmai vezetője, ma az MKB Fintechlab innovációs vezetője. Az érdekli, hogy a vele dolgozó szervezetek hogyan működhetnének hatékonyabban és innovatívabban. Bár az elmúlt években a feladatai miatt határozottan eltolódott az érdeklődése a technológia irányába, egy másik szenvedélye az ellenkező irányba húzza. „Magánemberként kifejezetten analóg srác vagyok: nem szeretem az okosórákat, lemezjátszóm van, és kézi váltós autót vezetek.”
Stílus Zoli fiatalabb kora óta szinte mindig zakót visel, de rendszerint sportcipőt vesz fel hozzá – jelezve, hogy azért nem annyira formális ember. Szerinte a posztmodern korát éljük, amikor mindent lehet: ismer olyan huszonévest, aki öltönyben önazonos, és olyan ötvenest is, aki kapucnis pulcsiban az. Szerinte ma már nem csak az öltöny-nyakkendő jelentheti az eleganciát, de ő kifejezetten élvezi, ha kiöltözhet. „Engem kiröhögnek a barátaim, ha kirándulni megyünk: én vagyok az, aki szövetkabátban indul túrázni – meséli nevetve. – Olyan divatikonjaim vannak, mint Steve McQueen. Nagyon szeretem az általa képviselt klasszikus eleganciát, de nyilván nem öltöznék úgy, mint ő, hiszen azt meg kell bolondítani egy 21. századi hozzáállással.”
Feleségével a lakáshoz tartozó kis erkély az egyik kedvenc helyük
Adott három lelkes apa, akik elitképzést akarnak a gyerekeiknek. Majd a három gyerekből az egyik korosztályos válogatott, a másik felnőtt válogatott, a harmadik potenciális világklasszis lesz. A Főnix Gold modellje elvileg könnyen másolható, csupán maximalizmus, szigor, következetesség és rengeteg munka kell hozzá – csupa olyasmi, ami a hazai futballközegre kevéssé jellemző.
„Ez nem demokrácia. Ez diktatúra, és én diktálok” – mondja mosolyogva Szoboszlai Zsolt, ahogy a székesfehérvári Főnix Gold FC csarnokának tribünjén üldögélünk. A Főnix központja nem szép, inkább funkcionális. Nagy, szürke csarnok Fehérvár külső részén, a laktanyák mellett, pár kiegészítő épülettel. A központ szinte alig változott az elmúlt 14 évben, kapott ugyan egy külső, műfüves pályát, de látszik rajta: itt nem a dizájn számít. Bent büfé, előtér, két puritán öltöző, a csarnokban két műfüves kispálya.
A Főnixet három lelkes atya, Szoboszlai Zsolt, Molnár Csaba és Bolla László alapították 2007-ben, mert úgy látták, a hazai utánpótlás-nevelés képtelen megadni gyerekeiknek azt az elitképzést, amit elképzeltek nekik. A három apa három fián, Szoboszlai Dominikon, Molnár Dominikon és Bolla Bendegúzon már kiskorukban is látszott, hogy tehetségesek, a szülők Szoboszlai Zsolt módszereivel akarták képezni őket.
Zsolt bő húsz éve labdarúgó-utánpótlásedző, kiforrott elvei vannak, hogyan kell fejleszteni a gyerekeket. Ő a Főnix szakmai vezetője, edzéseibe nem hagy beleszólást alapítótársainak, a gyerekek szüleinek meg pláne nem. „Nem kell megértenie a gyereknek, hogy mit miért csinálunk, csak meg kell csinálnia. Majd fél év múlva a meccsen megérti, hogy miért kellett.” Módszerei két nagy kivételtől eltekintve nem különböznek a hazai akadémiai rendszertől – ez a két kivétel az, ami a három fiúból az egyiket korosztályos válogatottá, a másikat felnőtt válogatottá (Fabrizio Romano szerint gyenge volt a magyar válogatott az U21-es Eb-n. A neves olasz szakújságíró egy játékost emelt ki a keretből, Bolla Bendegúzt. Ő is főnixes volt.), a harmadikat potenciális világklasszissá tette.
Munka, szigor, következetesség – ez az egyik fő különbség. Zsolt már egészen kicsi korukban elvárja játékosaitól a motivációt és a rengeteg munkát. „Profi focistát csak így lehet nevelni, muszáj minden edzésen szinte meghalniuk.” Szerinte a hazai futballközeg csupán az elégségesre tör a lehető legjobb helyett, a gyerekek nem tanulnak kellő munkamorált ahhoz, hogy külföldön is helytálljanak.
A másik, hogy már hatéves koruktól szinte kizárólag a technikai képzettségre helyezik a hangsúlyt. Az edzéseken a kicsik vég nélkül gyakorolják a labdakezelést, hogy 14 éves korukra, amikor felkerülhetnek az akadémiákra, már a lehető legmagasabb szintű technikai tudásuk legyen. Ez a Főnix szűk lehetőségeiből (Egész más pályán játszanak, mint a nagy futballakadémiák. A Felcsúti Utánpótlás Nevelésért Alapítvány csak tavaly 9,2 milliárd forintból gazdálkodhatott.) is adódott – az induláskor nem volt nagyméretű pályájuk, kispályán kellett elsajátítani a rövid, de sok passzból álló játékstílust, ami a lehető legjobb labdakezelést igényli. Szoboszlai Dominik is megerősíti ennek hasznát: „A korosztályos tornákon minden csapat pont ugyanazt a játékot játszotta, kivéve mi, a Főnix rövid passzos játékát senki más nem tudta ezen a szinten.”
A magánegyesület nyögvenyelősen és rengeteg önfeláldozással indult. Sok székesfehérvári cégnél kilincseltek, hogy gyűjtsenek az induláshoz, végül a Korona Kereskedelmi Zrt. nyújtott támogatást. Tőlük bérlik a fehérvári telephelyet, részben a cég finanszírozta a csarnok felépítését, és ahogy Madarász László vezérigazgató mondja, ma is „méltányos” a bérleti díj. „Mi is az elvégzett munkában hiszünk, megláttuk Zsoltékban az elkötelezettséget” – mondja Madarász. Üzleti titok, hogy pontosan mekkora beruházás volt a Főnix központja, de a vezérigazgató nem számított gyors megtérülésre.
Az alapítók a magánvagyonukból is mind áldoztak a Főnixre, a csarnok felépítésén is dolgoztak. „Laci hegesztett, én asztaloskodtam, mindent, amit el tudtunk magunk végezni, azt elvégeztük” – mondja Molnár Csaba. Mivel a műhely pénzügyileg még most sem önállátó, az alapítók is beszállnak a finanszírozásba, de ennek részleteit szintén nem árulják el. Az egyesület bevételei a szponzori támogatások, a cégektől érkező taotámogatás, a gyerekek havi tízezer forintos tagdíja, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) által folyósított alaptámogatás és a produktivitási díj, valamint a volt főnixesek igazolásai után járó működési költségtérítés. Ezen felül nem kötelező, de elvárják a volt főnixesektől, hogy szponzorálják alma materüket. Szoboszlai Dominik, valamint Esterházy Mátyás cége, az EM Sports Consulting Kft. is rendszeresen támogatja az egyesületet.
A 240 főnixes gyerekkel a műhely tíz edzője foglalkozik. Zsoltot nem különösebben érdekli az edzők képesítése, (a C licence mindenkinek megvan, de Pro licence senkinek sincs (A C licences vizsgát a gyermekekkel foglalkozó és a tömegsport területén tevékenykedő edzők teszik le, a Pro licenc az UEFA legmagasabb szintű edzői képesítése).) csak a mentalitásuk. „Egyszer egy étteremben ülve láttam, hogy az udvaron egy srác kisgyerekeknek tart egyéni képzést. Nagyon tetszett, amit csinált, beszélgetni kezdtünk, és nemsokára idehoztam edzőnek.”
A Főnix modellje nagyon könnyen másolható, nem igényel semmilyen extra edzői szakértelmet vagy infrastruktúrát. Csupán hinni kell az elvégzett munkában, keményen, szigorúan és célirányosan kell nevelni a gyerekeket, hogy profikká válhassanak. Emellett már egészen kis korukban le kell rakni a technikai alapokat, hiszen az akadémiákra csak 14 évesen kerülhetnek, akkor pedig már rég késő megtanulni a labdakezelést. „Ha egy gyerek csak 14 évesen megy általános iskolába, felnőttként mit fog tudni? Gyakorlatilag mi vagyunk a hazai akadémiák óvodája.”
„Nekünk ez nem üzlet, mindent a gyerekeinkért csináltunk” – Molnár Csaba, Szoboszlai Zsolt és Bolla László.
A lelkes apák mára rendkívül bizakodóvá váltak, másfél évtized után kezd beérni a munka gyümölcse. Szoboszlai Dominik húszévesen képzettebb, mint a hazai futballisták bármelyike, ő is mindig elmondja: mindent az apjának és a Főnixnek köszönhet – és ő még csak az első főnixes korosztály tagja. Az alapítók már látják a fényt az alagút végén, ha még pár játékosukat elviszik külföldre, a műhely önfenntartóvá válhat. „Nekünk ez nem üzlet, mindent a gyerekeinkért csináltunk – mondja erről Bolla László. – Most, hogy kezdenek révbe érni, eljöhet az idő, hogy a munkából és a szakmai eredményekből profitálni is tudjunk.”
A hónap közepén startol a részben hazai rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság, a részvétellel a magyar szövetség máris 9,25 millió eurót, 3,2 milliárd forintot kasszírozott. Összegyűjtöttük, hogy a részt vevő csapatok milyen díjazásban részesülnek, mennyit tehet zsebre a győztes. Ha az eredményt összevetjük a futballvilág pár referenciaösszegével, kiderül, hogy bagatell összegekkel dobálóznak a kontinenstornán.
A Zieglerről egyeseknek a nápolyi, másoknak a sajtos tallér jut eszébe, akinek pedig jóval a rendszerváltás előttről is vannak fővárosi gasztroemlékei, az a Kodály köröndi ostyaüzem előtti sorokra vagy a vasárnaponként a kapuban frissen sütött medvetalpra emlékezhet. Zieglerék több államosítás után a családi vagyon egy részét értékesítve vették meg első kemencéjüket, és tették legendává ostyájukat. A vállalkozás harmadik generációjának Ziegler testvérei válogatott jéghokisként egy csapatban, de az üzletben külön játszottak, a negyedik generáció évek óta stabilan irányít és fejleszt. Az utódlásokból és a koronavírus-járványból is jól jöttek ki, és mostanra az ötödik generáció is a startvonalra állt.
A közösségi finanszírozás legnépszerűbb platformja, a Kickstarter az utóbbi években a társasjáték-kedvelők találkozási pontja lett. A pártfogók a projektek támogatásáért egyedi jutalmakat kaphatnak, a kiadók pedig a pénzgyűjtés mellett még megjelenés előtt tesztelhetik játékuk sikerét. Nagy előny, hogy bárki, bárhonnan részt vehet egy kampányban – így magyar sikereknek sem vagyunk híján. Ezek közül gyűjtöttük ki a legnagyobb bevételt elérő, kiemelkedő társasjátékos projekteket.
Offline rendezvényt továbbra sem rendezhettünk, de a Forbes Élőben minden csütörtökön elhozzuk a forbesos beszélgetések hangulatát. A vendéglátás és a szórakoztatóipar újranyitása alkalmából meghívtuk Gerendai Károlyt, beszéljen nyári terveiről. Wáberer Györgyöt kormánybiztosi munkájáról és a közalapítványi átszervezésekről kérdeztük, és benézett az Emag-Extreme Digital ügyvezetője, Várkonyi Balázs is, miután a GVH trükkös akciózásért alaposan megbüntette a céget. Mindhármukkal Galambos Márton, a Forbes főszerkesztője beszélgetett.
Az almabor nem a világ legbonyolultabb itala, gyümölcs is van hozzá itthon, a bolti cider mégis olyan édes, hogy a kanál is megáll benne. Apa és fia, egy családi vállalkozás végre előállt azzal, amire az itthoni fanatikusok vártak, és a Budaprés ciderei a külföldi kritikusokat is meggyőzték.
