„A városi lét rengeteg stresszhelyzetet generál. Ezek elől nem menekülni kell, hanem megoldásokat kell rájuk találni. Az egyik ilyen a sinrin-joku” – mondja János, az erdőfürdőzés egyik hazai szakértője. Huszonhét éve foglalkozik meditációval, hét éve gyakorolja a tibeti jógát, kirándulni mindig is szeretett. Három hobbija tökéletesen kiteljesedhet az erdőfürdőzésben, amiben különösen fontos szerepet kapnak a légző- és meditációs gyakorlatok.

Jánost először Mijazaki Josifumi Sinrin-joku című könyve csigázta fel a téma iránt. További szakirodalomi művek olvasása után úgy döntött, képzett erdőfürdő-vezető lesz. A manchesteri iskola kurzusát online végezte el. Képzések többek között Belgiumban vagy Szlovéniában is indulnak, és ugyan apróbb különbségek vannak az egyes iskolák között, alapvetően nagy átfedésekről beszélünk. „Egyiknél sem az erdőben megtett távolság vagy a társaság a lényeg – mondja János –, hanem az, hogy tudatosítsuk a jelenlétet és a mozgást. Figyeljünk az érzékelésre, és stimuláljuk az érzékszerveinket, amiket a mindennapi életben elhanyagolunk.”

A sinrin-joku kifejezést 1982-ben Japán akkori erdészeti és halászati minisztere, Akijama Tomohide találta ki marketing céllal. A fő motiváció az volt, hogy népszerűsítsék magát a természetjárást. A mozgalom sikeres volt, és ezzel párhuzamosan az erdőfürdőzés egészségügyi hatásait is kutatni kezdték. „Egyre több tudományos kutatás igazolta, hogy az erdő és a természet az erdőfürdőn alkalmazott gyakorlatokkal párosítva nemcsak a testre, de a mentális egészségre is jó hatással vannak.” János éber meditációnak hívja az erdőfürdőt, és közben ő is gyakran használ meditációs elemeket és légzőgyakorlatokat.

„Ha tudatosan vagy jelen az erdőben, és nem azon gondolkozol, hogy be tudod-e fizetni a csekket, csak jót tesz az egészségednek.”

Van, ahol már receptre írják fel
„Bizonyított tény, hogy az őskor óta egészen a 20. század elejéig az emberek többsége leginkább a természetben lakott. Nekünk az a természetes, a város pedig a mesterséges közegünk, az épített környezet ezért elég sok stressz­helyzetet teremt.” János szerint a városban, ebben az evolúciós szempontból idegen környezetben, percről percre stresszhelyzeteknek vagyunk kitéve, és mivel „nem tanították meg ezeket a helyzetet kezelni, ösztönösen viselkedünk”. Azért, hogy megbirkózzon a feszültséggel, a szervezet folyton kortizolt szabadít fel, ám a magas kortizolszint csökkenti az ellenállóképességet, és hajlamosabbak leszünk a betegségre is.

Mióta elkezdődött a bezártság, az emberekben felerősödött a természet iránti igény. Ez nekünk is segít, egyre több szolgáltató és szálloda keresett meg engem is.

Japán orvoskutatók bebizonyították, hogy a növények termelte, fitoncidoknak nevezett vegyületek – amik a mikroorganizmusok által okozott rothadástól és erjedéstől védik a növényt – az emberi szervezetre is pozitívan hatnak, és növelik az ellenállóképességet bizonyos betegségekkel szemben. „Ez az anyag, amit séta közben állandóan belélegzünk” – mondja János. A természetterápiával kapcsolatos kutatások következtében az erdőfürdő az egészségügyi szakemberek körében is figyelmet kapott, mint a stressz és a hozzá kapcsolódó betegségek ellenszere.

A módszer a nemzetközi porondon, különösen a skandináv és az angolszász országokban már annyira népszerű, hogy sokan a jóga utódját látják benne. János szerint kevésbé veszélyes, bárki megtanulhatja, és hasonlóan a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét mozgalomhoz, az erdőfürdőzést egyedül is lehet gyakorolni. „Vannak olyan országok – mondja János –, ahol a sinrin-jokut receptre írják fel az orvosok, Finnországban pedig államilag támogatják. Sokkal olcsóbb a kormányoknak egészséges embereket eltartaniuk, mint betegeket.”

Magyarországon még nagyon messze vagyunk ettől, ugyanakkor a turizmus nagyobb szereplői egyre inkább érdeklődnek az erdőfürdő iránt. „Mióta elkezdődött a bezártság, az emberekben felerősödött a természet iránti igény. Ez nekünk is segít, egyre több szolgáltató és szálloda keresett meg engem is. Ők is rájöttek, hogy szolgáltatásaiknak nemcsak a wellness, azaz a testi, hanem a mentális része is ugyanannyira fontos.”

Az egyre nagyobb érdeklődés ellenére, János egyelőre inkább hobbinak tartja a vezetett erdőfürdőt. Mielőtt elindította turnusait, egy évig barátain tesztelte a módszereket, és kutatott a témában. Szerinte az a legfontosabb, hogy lelassuljunk, és minél inkább figyeljünk az érzékelésünkre. (Éppen ezért az egyik első lépés az, hogy a séta előtt a résztvevők kikapcsolják telefonjukat.)

Az erdőfürdő attól népszerű, hogy nagyon egyszerűek a gyakorlatok. Az egyik állandó elem egy légzőgyakorlattal kombinált mozgásforma. Az erdőfürdőzők rongybaba módjára végigrázzák a testüket, majd harminc másodperc múlva ezt mély, lassú légzéssel kombinálják. Két perc után megállnak, befele fókuszálnak, és figyelik, mi zajlik a testükben.

Mire figyeljünk erdőfürdőzés közben?
Hányan? Az erdőfürdőzést egyedül is lehet csinálni, de János szerint a csoportdinamika erősíti az erdei meditációt még akkor is, ha elsősorban magunkra kell figyelnünk. A maximum tízszemélyes csoportos séták cikkünk írásakor a koronavírus-járvány miatt szünetelnek.
Hol? A szakember szerint Magyarországon bármely erdő alkalmas a sinrin-jokura. A fák különböző illóolajokat bocsátanak ki, ennek alapján akár tematikus erdősétákat is lehet csinálni. Jó, ha a választott erdőben van víz, nem túl sötét, és nincs benne sokféle növény. Persze, ha nincs a közelünkben erdő, a közeli park eldugottabb része is megfelel a relaxációhoz.
Mikor? Erdőfürdőzni minden évszakban lehet, János szerint az a lényeg, hogy az ember komfortosan érezze magát. Ne legyen túlöltözve, ne fázzon, és kényelmes legyen maga a séta is. János egy ideig kísérletezett az enyhe hegymászással, de miután ez sokaknak megerőltető volt, meghagyta a zártkörű erdőfürdőzésekre.