Turcsi István a privatizáció kezdetén elveszítette az állását. „Ott álltunk egy kisgyerekkel és egy bankhitellel. Az utolsó munkám vám- és külkereskedelmi tanácsadás volt, maszekoltam tovább ezen a területen. Ebből és a munkanélküli segélyből szerzett háromezer német márkából nyitottuk meg az első boltot egy családi ház tetőterében, Pécs és Komló között. A pénz elég volt az első árukészletre, onnantól pedig reménykedtem.” A Convoy Truck Shop kamionosbolt alapítója a harminc évvel ezelőtti történetet egy tágas fotelben kényelmesen eldőlve, merengve meséli.

A vállalkozás a közúti fuvarozás egyik szűk szeletére lőtt: kamionfelszerelést forgalmaznak, olyan eszközöket, amiket vagy a KRESZ ír elő a kamionoknak, vagy a fél életüket a járműben töltő sofőrök kényelmét szolgálják. A mobil zuhanyozóktól a gázfőzőkön át a kormánytekerő gombokig számos terméket árulnak, és ezen a területen piacvezetők az országban, de valószínűleg ők voltak az elsők is.

Bezzeg a milliárdokból nem kaptunk
A cég 1991-ben alakult Ezüsthajó néven, és nem keverendő össze a 90-es évek végén az országimázsfilmjei miatt politikai botrányokba keveredő Ezüsthajóval. István már félig nevetve emlékszik vissza, milyen problémákat okozott a névegyezés. „Még a másik cég kifizetetlen telefonszámláit is hozzánk küldték. Bezzeg amikor a milliárdokat osztották nekik, abból nem kaptunk.” A vállalkozás ötlete onnan jött, hogy korábbi állásában István sok kamiont kísért a vám­udvarba, és megdöbbenve tapasztalta, milyen kényelmi különbség van a nyugati kamionok és az itthon szinte egyeduralkodó Rábák között. Érezte, hogy ez olyan piaci rés, amit a rendszerváltozás után érdemes lehet megcélozni.

Eleinte előfordult, hogy nem tudta kifizetni az üzlethelyiség bérleti díját, és egyik alkalmazottja adott kölcsön rá pénzt. De kamionos körökben szerencsére hamar híre ment a pécsi boltnak, és mivel ez volt az egyetlen ilyen profilú cég, még Budapestről is hozzájuk jártak felszerelésért. A frissen induló, szintén szűk csoportra lövő kamionos újságok közül kettő is ingyen adott nekik reklámfelületet. Sokat profitáltak abból is, hogy amikor a nyugati gyártók keresték a magyar viszonteladói lehetőségeket, Istvánék vállalkozása volt az egyetlen, ami jól látszott külföldről. A 2004-es, uniós csatlakozáskor már országos bolthálózatuk volt, Szegeden, Győrben, Debrecenben és Budapesten is nyitottak üzletet.

Mindezt hitel nélkül, mert István és Péter is hitelellenes. A vállalkozás indulásánál felvettek nullaszázalékos beruházási hiteleket, de csak olyan mértékben, hogy akkor is tudjanak törleszteni, ha bezuhanna a forgalom. A tartozás teljes összegét elkülönítették egy bankszámlán, hogy szükség esetén azonnal rendezni tudják. A betéti kamatok magasabbak voltak, mint a hitelkamatok, tehát még pénzt is kerestek.

A közel kétmilliárd forint forgalmú családi cég már a második generáció kezében van, István hátrébb lépett az operatív működéstől, több mint három éve fia, Péter az ügyvezető.

Tudom, hogy fáj. Nekem is fájt
A család egyetlen gyermeke, Péter már kiskorában is a pécsi boltban tologatta a kisautókat, de a cég közelébe csak 2010 őszén került. Mivel nem akart a „főnök kisfia” szerepben tetszelegni, és kíváncsi volt, milyen az alkalmazotti lét, leigazolt Lengyelországba egy HR-céghez hét hónapra. 2011 novemberében jött haza, és vetette bele magát a cégmenedzsmentbe.

„Amíg Peti tanult, a döntéseket én hoztam meg, de ott volt végig mellettem, megismerte a folyamatot az előkészítéstől a végrehajtásig. Aztán cseréltünk, ő döntött, én meg hátrébb vonultam” – mondja István. Egyszerűnek hangzik, pedig nem az. Nosztalgiázva beszélnek arról, hogyan próbálták kijátszani őket egymás ellen az alkalmazottak. Az idősebb kollégák ugyanis nem mind tudták elfogadni, hogy megjött a második generáció. István azonban szigorú volt. „Megmondtuk a kollégáknak, hogy fenékberúgás jár, ha valaki hozzám jön egy kérdéssel.”

István őszintén beszél a váltásról. „Tudtam, hogy nekem itt többet nem osztanak lapot. Ha átadod a céged, utána ne beszélj bele! Tudom, hogy fáj. Nekem is fájt. De hogy pusztán apai tekintéllyel az akaratával szembeni döntésre kényszerítsem a fiam, az a létező legrosszabb.” Az interjú alatt végig érzem, hogy az apa és fia közti tisztelet kölcsönös, annyira, hogy amikor István közbevet valamit Péter mondandójába, azonnal hozzáteszi: „bocs, hogy beleszóltam, Peti!” Fia azonnal finomítja apja kijelentését. „Apa a legjobb kockázatelemző, annyira ismeri a piacot, a partnereket, a kollégákat, még a hivatalok reakcióját is, hogy olyan csapdákat és lehetőségeket lát meg, amiket más nem. Meglátja azt a sumákolást is, amit egy cég felső vezetéséből nehéz látni.” Péter 2018 elején lett ügyvezető, István azóta tanácsadóként segíti a munkáját.

Megmondtuk a kollégáknak, hogy fenékbe­rúgás jár, ha valaki hozzám jön egy kérdéssel.

Az utód azonnal nekiállt megvalósítani a közel tíz év alatt felgyülemlett terveit, a céget kisvállalkozásból középvállalattá formálta. Lecserélte a vállalatirányítási rendszert, megváltoztatta a partnerekkel való kapcsolattartás módszereit, és hivatalosan is kétlakivá tette a céget. A központ maradt Pécsen, de a logisztikai központ gyakorlati okokból Budapestre költözött. Miután elmagyarázza, miket változtatott, az apjára is jellemző önkritikával, mosolyogva ecseteli, hogy most már mi mindent csinálna máshogy.

A webshop repíti a céget
Az üzleti modell viszonylag egyszerű. Főleg gyártóktól szerzik be az árukészletet, üzleti vevőik többsége fuvarozócég, de sok a boltba betérő egyéni vásárló is. Az országosan 650 millió forintos árukészlet kétféle eszközből áll. Van, amit jogszabály ír elő a kamionoknak (ebből a legfontosabb a rakományrögzítés-technika), illetve van, ami a sofőrök kényelmét, komfortérzetét szolgálja. Alkatrészt és járműveket nem árulnak.
A kényelmi felszerelésből viszont vannak kuriózumok. Dajka László kamionsofőr, akinek kamionos Youtube-csatornáját 198 ezren követik, rendszeresen jár Péterékhez. „A 24 voltos, szivargyújtóról üzemelő rizsfőző minikuktát én mutattam meg nekik, forgalmazni kezdték, nagy siker lett” – mondja. Azt mondja, vannak más üzletek is, amik árulnak hasonló eszközöket, de Péterék a legnagyobbak és legismertebbek.

A multik megjelenésével konkurenciát kaptak, de István azt mondja, nem aggódott. A multik inkább a magasabb marzzsal járó alkatrészeladást választották.

Az üzleti ügyfelek leginkább fuvarozócégek. „Próbáljuk úgy felszerelni a kamionokat, hogy a lehető legkényelmesebbek legyenek. Szoktak kérni a sofőrök szivargyújtós elosztókat, asztalokat, sötétítőt, kávéfőzőt, hűtőszekrényt” – mondja Láng Róbert, a 16 járművel dolgozó Pluto Kft. ügyvezetője, aki kizárólag Péterékhez jár felszerelésért. Szerinte egyes kamionosok sportot űznek abból, hogy ki tudja jobban felcicomázni a járművet. A Convoynál szerencsére sosem tapasztalta, hogy kifogytak volna abból, amit vásárolni akart, ráadásul az eladók alaposan ismerik a termékeket.

Utóbbi nagyon lényeges, mert sok vásárló nem célirányosan megy a boltokba, hanem a megoldandó problémával, bízva az alkalmazottak tudásában. Emiatt nem is zárhattak be a járvány idejére. Ugyan tavaly márciusban nagyjából 25 százalékkal visszaesett a forgalom, de a fuvarozók nem álltak le a munkával, és ősszel már jött is a felpattanás. A pénzügyi eredményeket érzékenyen érintette a járvány, és a Péter színrelépésével elinduló átalakításoknak is bőven megvolt a költségvonzatuk. De Pétert mindez nem annyira izgatja. A webshop repíti a céget, az első negyedéves eredmény jobb, mint a teljes 2019-es. A tervek között van egy európai webshophálózat, bár külföldi piacra lépésük eredménye eddig felemás volt. Nyitottak egy szlovák üzletet, ami most kezd felfutni, és van egy német webshopjuk is, raktárral, de annak „nagy tőkeigénye volt, és messze nem hozta a várt eredményt”.

A cég nemrég került be a Budapesti Értéktőzsde Elite programjába, amit a tőzsdére készülő vállalkozásoknak indítottak. Péter nem készül tőzsdére vinni az Ezüsthajót, de üzleti felfogásáról sokat elárul, miért léptek be. „Az a cég van pénzügyileg rendben, amelyik tőzsdére tud menni. Olyan szintre akarom fejleszteni a miénket, hogy akár be is léphessünk.”

Ezüsthajó Kft.

Alapítás:
2011
(1991-től bt. volt)

Tulajdonosok:
Turcsi István, Turcsi Péter Zsolt

Létszám:
44 fő

Árbevétel
(milliárd forint):
2018
1,9
2019
1,9
2020
1,8

Adózott eredmény
(millió forint):
2018
56,0
2019
59,1
2020
11,9*

* Az új vállalatirányítási rendszer és a logisztikai központ költözése 120 milliós beruházás volt, emiatt esett a profit.
Forrás: Bisnode, cégközlés