Bíró Gergely tíz év alatt komoly céggé építette a Diófa Alapkezelőt, de most az OTP Ingatlan Alapkezelőhöz igazolt vezérigazgatónak. A váltás hátteréről, a magyar alapkezelők nehézségeiről, az ingatlanpiaci helyzetről és kilátásokról is beszélgettünk.
A Diófa Alapkezelővel kapcsolatban finom kritikát fogalmazott meg két hónapja a vele készült címlapinterjúnkban az új tulajdonosként belépő Jellinek Dániel. Nyilván nem csak kifelé nyilatkozott erről. Jogosnak tartod? Én nagyon büszke vagyok a Diófa-sztorira. Amikor tíz éve odamentem, öten voltunk, tavaly év végén kilencvenen, nagy mértékben bővülő ügyfélkör mellett a kezelt vagyon húszszorosára nőtt. Valódi komplex alapkezelőt sikerült felépíteni, ahol a lakossági, az intézményi és a privátbanki ügyfelek is megkapták a megfelelő termékeket, és szervesen integráltuk a magas szintű értékpapíros és ingatlanos szaktudást.
A bent töltött idő a kreatív meetingekről, a csapat karbantartásáról, egyfajta csapatépítésről szól majd.
Jellinek azt mondta, vele nagyobb hozamot tud az alapkezelő elérni. A hozam ezen a piacon is a felvállalt kockázati szinttől függ. A Diófa azonnali visszaváltású, ezért magas likviditásigényű, lakossági befektetőket célzó alapja tavaly 5,4 százalékot ért el. Az intézményi befektetőknek létrehozott, kizárólag alacsony kockázatú, A kategóriás irodaházakat tartó alap 13,4 százalékos hozammal zárta az évet. Szerintem ezek a hozamok ilyen kockázati profilokkal elég jók, az ezeket szakmai szemmel megítélő intézményi ügyfelek is meglehetősen elégedettek voltak vele. Természetesen a kockázati szint emelésével lehet magasabb hozamokat is elérni, de az ilyen termékek célközönsége elsősorban a tudatosan magas kockázatot viselő intézményi ügyfelek és külföldi szereplők lehetnek.
Te döntöttél úgy, hogy ideje váltani? Igen, az én döntésem volt, hogy eljövök.
Végül miért? Úgy éreztem, nekem így volt kerek a történet. Ez alatt a tíz év alatt négy különböző tulajdonossal dolgoztam, ami nem kevés, és tényleg azt gondolom, hogy van egy pont, amikor váltani kell. Sokat gondolkodtam ezen, és amikor kaptam ezt a kiváló ajánlatot, akkor döntöttem úgy, hogy ideje új kihívások után nézni.
Kommunikációs eszköz és egyben játék nekik az öltözködés. Spengler Katalin és Somlói Zsolt műgyűjtők nemcsak a környezetüket, önmagukat is megtisztelik a megjelenésükkel.
Karrier Spengler Katalin művészeti tanácsadó a hazai kulturális élet egyik legbefolyásosabb alakja (a lapunk által összeállított 50 legbefolyásosabb magyar nő listáján idén ő vezeti a kultúra kategóriát – Forbes, 2021/03), férje, Somlói Zsolt a MindShare médiaügynökség résztulajdonosa és ügyvezetője. Mindketten a Pompidou Központ, Zsolt a Tate Modern akvizíciós bizottságának tagja. Műgyűjtőként hosszú ideje a hazai képzőművészeti színtér megkerülhetetlen alakjai. A 90-es évek elején kezdtek gyűjteni, mára nemzetközileg is számon tartott alkotásokat tudhatnak magukénak. „Az a titkunk, hogy jó páros vagyunk – mondja Katalin. – Tökéletesen kiegészítjük egymást. Két agy pont kétszer több, mint egy!”
Stílus Érezhető egyetértés és harmónia van köztük, nem csoda, hogy a divatról és a stílusról is hasonlóan gondolkodnak. Az öltözködést egyaránt kommunikációs eszköznek és játéknak tekintik, tudatosan választanak ruhát a különféle helyzetekhez és alkalmakhoz, de ebben örömüket is lelik. „Kommunikációs alaptétel, hogy a kommunikátor hitelessége alapjaiban befolyásolja a kommunikáció igazságtartalmát” – magyarázza Zsolt, miért nem mindegy, hogy valaki rendesen felöltözve, zakóban és frissen borotváltan állít valamit, vagy tornacipőben és rövid ujjú ingben. „A kollégáim nevetnek rajta, hogy télen-nyáron zakóban és hosszú ujjú ingben járok, de én így érzem jól magam. Katiban is nagyon szeretem, hogy mindig olyan, mint akit skatulyából húztak ki” – teszi hozzá mosolyogva. Egyértelműen az elegáns vonalat képviselik, ami szerintük egyre kevésbé divatos. „A 80-as években hígulni kezdtek az öltözködés szabályai, a kényelem elkezdte felülírni a dolgokat, és ez a tendencia azóta is egyre erősödik, amit elfogadok, de sóhajtva veszek tudomásul” – mondja Katalin, akiről Zsolt ezen a ponton elárulja: ha videókonferencián vesz részt, nemcsak deréktól felfelé öltözik fel, mint sokan, hanem tetőtől talpig. „Az ember nemcsak a környezetét tiszteli meg a megjelenésével, hanem magát is!” – állítják.
Legújabb szerzeményük: Ad Minolti (bal oldalt elöl) munkáját idén vásárolták
Mindketten szeretik a szép szöveteket, a míves holmikat és az olyan finom, de izgalmas részleteket, amiket külső szem nem is feltétlenül vesz észre, csak a viselője tud a létezésükről. Ilyen például Katalin blézerén a gallér alatti szövet, ami meglepő módon élénksárga, és a zokni, amit Zsolt a lila lóbőr cipőjéhez választott, azt ugyanis egy apró gombahímzés teszi különlegessé.
Katalin 2004-ben kezdte gyűjteni a kortárs ékszereket, mára már több száz darab büszke tulajdonosa. Gyémántot nem visel: egy ékszer értékét nem az alapanyagában méri. Nemcsak gyűjti az ékszereket, de az alkotókat is segíteni szeretné abban, hogy minél ismertebbé váljanak a világban. Vági Flóra egyik brossát a Victoria and Albert Museumnak, Lőrinc Réka egyik nyakláncát a bostoni Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta.
Azzal a műgonddal, amivel Katalin ékszert választ szettjeihez, Zsolt az illatokban tud elveszni: a niche-parfümök nagy rajongója, rengeteg illat tulajdonosa. „Nem mindegy, hova, mikor, milyen minőségemben megyek, ahogy az sem, mit viselek, és aznap milyen a kedvem” – mondja.
Relax Ha pihenésről van szó, két dologra van szükségük: sportra és ingerekre. Méghozzá sok ingerre. „Városi emberek vagyunk, az utazás, a múzeumok, a top éttermek, a színház, a hangversenyek, a különféle kulturális események kapcsolnak ki minket.” Bár a Covid miatt ezekről átmeneti időre le kell, hogy mondjanak, szenvedélyüknek, a műgyűjtésnek a vírus sem tud megálljt parancsolni.
Spengler Katalin és Somlói Zsolt kedvencei:1. Gyűrű: Gerd Rothmann. Egy ujjlenyomatot formáz, ezzel utalva arra, hogy az ékszer nagyon személyes tárgy. 2. Olvasószemüveg: Theo. Zsolt fiatalkorában egy dolog miatt alig várta, hogy középkorú legyen: hogy végre szemüveges lehessen. Nemrég teljesült ez a vágya. 3. Parfüm: Penhaligon’s. Zsolt nemcsak az illatot, annak csomagolását is nagyra tartja. 4. Kulcstartók:Katalin egy Korniss Dezső-kiállítás, Zsolt egy londoni Kuszama Jajoi-tárlat relikviáját hordja magánál. 5. Mandzsettagomb: Abaffy Klára. A MindShare tizedik szülinapján ilyen egyedi mandzsettagombokkal lepték meg a kollégákat. Az alkotó kiválasztásában Katalin segédkezett. Brossok: Mirjam Hiller (7), Svenja John (10) és Vu Cai-hszüan (6) (Cai-Xuan Wu) munkái. 8. Asztaldísz: Christofle. Megadják a módját az étkezéseknek, textilszalvétákkal és díszekkel teszik különlegessé a terítéket. 9. Bicska: Kocsis Ferenc. Egyedi készítésű darab, Zsolt ajándékba kapta, mindennap használja.
„Nem tudom, hogy gyógyír-e, de vigasznak vigasz” – felelte az egyik szépíró, akit felkértem, hogy írjon recenziót egy könyvről, amit a pandémiában azért olvasott el, hogy a lelkét gyógyítsa. Volt, aki régi hindu regét elevenített föl, más egy új Káin és Ábel parafrázist, miután öröknek hitt klasszikusokhoz sem talált utat a nehéz helyzetben, és akadt, aki szenvedélyt és messziséget keresett a bezártságban, így Márquezt vette újra kézbe (bár nem a Szerelem a kolera idején című regényét). Könyvajánló kortárs íróktól – karanténban megfáradt olvasóknak.
Sikernek érzik, ha egy sokáig magába forduló kamasz elkezd például a testvérével kommunikálni, újra bejár az iskolába, és a szülő ismét tud rá úgy nézni, mint a gyermekére, nem pedig mint egy szörnyetegre. A Pro Juventa Alapítvány szakemberei gyermekpszichiátriai problémával élő családoknak segítenek visszaállni a normális kerékvágásba – nemcsak hagyományos terápiát adnak nekik, hanem művészettel, zenével kombinált, összetett, élményszerű segítséget.
