Nem voltam olyan bátor, hogy otthon maradjak egy évet

A Diófa Alapkezelővel kapcsolatban finom kritikát fogalmazott meg két hónapja a vele készült címlapinterjúnkban az új tulajdonosként belépő Jellinek Dániel. Nyilván nem csak kifelé nyilatkozott erről. Jogosnak tartod?
Én nagyon büszke vagyok a Diófa-sztorira. Amikor tíz éve odamentem, öten voltunk, tavaly év végén kilencvenen, nagy mértékben bővülő ügyfélkör mellett a kezelt vagyon húszszorosára nőtt. Valódi komplex alapkezelőt sikerült felépíteni, ahol a lakossági, az intézményi és a privátbanki ügyfelek is megkapták a megfelelő termékeket, és szervesen integráltuk a magas szintű értékpapíros és ingatlanos szaktudást.

A bent töltött idő a kreatív meetingekről, a csapat karbantartásáról, egyfajta csapatépítésről szól majd.

Jellinek azt mondta, vele nagyobb hozamot tud az alapkezelő elérni.
A hozam ezen a piacon is a felvállalt kockázati szinttől függ. A Diófa azonnali visszaváltású, ezért magas likviditásigényű, lakossági befektetőket célzó alapja tavaly 5,4 százalékot ért el. Az intézményi befektetőknek létrehozott, kizárólag alacsony kockázatú, A kategóriás irodaházakat tartó alap 13,4 százalékos hozammal zárta az évet. Szerintem ezek a hozamok ilyen kockázati profilokkal elég jók, az ezeket szakmai szemmel megítélő intézményi ügyfelek is meglehetősen elégedettek voltak vele. Természetesen a kockázati szint emelésével lehet magasabb hozamokat is elérni, de az ilyen termékek célközönsége elsősorban a tudatosan magas kockázatot viselő intézményi ügyfelek és külföldi szereplők lehetnek.

Te döntöttél úgy, hogy ideje váltani?
Igen, az én döntésem volt, hogy eljövök.

Végül miért?
Úgy éreztem, nekem így volt kerek a történet. Ez alatt a tíz év alatt négy különböző tulajdonossal dolgoztam, ami nem kevés, és tényleg azt gondolom, hogy van egy pont, amikor váltani kell. Sokat gondolkodtam ezen, és amikor kaptam ezt a kiváló ajánlatot, akkor döntöttem úgy, hogy ideje új kihívások után nézni.