Az izolációt nem véletlenül használták régen büntetésképp, ráadásul nem tudunk találkozni a szeretteinkkel, akik pont a járvány okozta stressz feloldásában segíthetnének. Mindenkit másképp érint, mindenkinek másképp lesz tele a hócipője attól függően, hogy éppen milyen életszakaszban van, mondja Nemes Orsolya generációkutató, a Generációs mítoszok című könyv szerzője. A covid új generációt is hozott, amit a WHO a karantén szó alapján Q generációnak nevezett el, a magyar szakértő K-nak (ő inkább a korona szó után). Általában akkor szoktak új nemzedékek születni, amikor jelentős társadalmi, politikai, technológiai változások történnek – márpedig ritkán látszik ilyen élesen a váltás, mint most.
Egy generáció több alcsoportból áll, ebben az összeállításban a mainstreamet vizsgáltuk. Mert bár mindannyiunk közös élménye a karantén, a vírusválság és a maszkhasználat, a megváltozott helyzet korántsem ugyanúgy hat mindenkinek az életére. Sok szülőnek és ezáltal sok gyereknek az élete egészen megváltozott, mások majdnem ugyanúgy élnek és viselkednek, mint a járvány előtt, maximum otthonról dolgoznak.
„A járványhelyzet egyénre gyakorolt hatását egy háromszög határozza meg: benne van az, hogy milyen életszakaszban vagy, a korszak, amit átélsz, és a viszonyod a helyzethez. Ezek mind befolyásolják a cselekvéseinket, a gondolkodásunkat – és ezekről minden generációnál nehéz leválasztani a covidot” – mondja Orsi.
K generáció – a 2020-ban és utána születettek
Már a terhesgondozás és a szülés is szokatlan körülmények közt zajlott, és a szülők egészen másképp viselkednek a gyermek első hónapjaiban, mint más időszakokban tették volna. Például sokkal több időt tölt otthon az édesapa, ha home office-ban dolgozik, vagyis jobban jelen van a „koronabébi” életében. Másrészt viszont a babákra az is hatással van, ami a szülőkön átmegy, márpedig ők most minden bizonnyal ingerlékenyebbek, feszültebbek.
Lehet, hogy túlféltett generáció lesz a K, most annyira óvják őket a szüleik, nehogy elkapjanak valamit. Miközben a szűk családdal szorosabb az érintkezés, a gyermek talán még nem is találkozott a nagyszüleivel. Holott ebben a korban 3D-ben ismerkednek meg a világgal, odamennek, megérintik a dolgokat és személyeket – a képernyőn látottakat az első hónapokban még nem is tudják értelmezni.
Bár a járványt kisgyerekként vagy kisbabaként megélők elsősorban az izolációt és a maszkot viselő emberek látványát kapják, nekik ez a normális, hiszen ilyennek ismerik meg a világot, legfeljebb megerősítést kérnek a szüleiktől egy pillantással, hogy ez így rendben van. Ráadásul nagyon gyorsan adaptálódnak, mondhatni, lelki értelemben gumiból vannak. Simán lehet, hogy az emlékeik középpontjában egyáltalán nem a covid által okozott dolgok lesznek, hanem teljesen átlagos jelenségek. Mindenkinek az a természetes, amibe beleszületik, legyen szó maszkhasználatról vagy valamilyen mértékű bezártságról. Az a lényeg, hogy azt lássák: a szüleik jól vannak, és akkor ők is nyugalomban nőnek fel. Biztonságos keretek között, a szabadban érdemes egyre többet társaságba vinni őket.
Sok új szabályozás, szokás fog kialakulni mostanában, ami miatt az ő életük sok szempontból más lesz. Lehet, hogy mire iskolába mennek, átalakul az oktatás, több lesz benne a digitális elem, vagy megreformálják az egészségügyet, netán teljesen megváltoznak a társasági érintkezés szabályai.
Bölcsődés, óvodás korosztály
Az alfa generáció (1–13 évesek) legfiatalabbjainak az a legnehezebb, hogy a szüleiknél összecsúsznak a különböző szerepek. Ők korábban megszokhatták, hogy ha a szülő ott van, az dedikáltan velük töltött idő, vagy anya-apa legfeljebb házimunkát végez, de közben lehet hozzá szólni. Most azt látják, hogy nem szabad hangoskodni, rohangálni, mert a szülők dolgoznak, ott vannak a kollégáik a képernyőn. A néhány évesek még gyakran szegezik szüleiknek a kérdést: miért dolgozol, miért nem velem játszol? Teljesen jogosan teszik, hiszen nem a mostani szituációt szokták meg. Fontos, hogy a szülő elmagyarázza nekik, hogy ez most más helyzet, és könnyebben meg fogják ezt érteni, ha kimondjuk: ez most az én munkaidőm, utána viszont van pár óra munka után, amikor a laptopot és a telefont félretéve tényleg rájuk koncentrál a szülő. Nekik az egyedül játszás hosszabb távon még nem megy, szüleiknek nagyon nehezen megoldható feladat, hogy miközben dolgoznak, folyamatosan lekössék őket, márpedig nem nézhetnek egész nap mesét.
A WHO ajánlása szerint kétéves kor alatt nem is jó képernyővel találkozni, afölött pedig legfeljebb egy órát javasolnak – ezt az időt most nyilván sok családban túllépték. Ettől még nem lesz senkinek maradandó károsodása, de amikor visszaáll az élet a normális rendszerbe, érdemes lesz újragondolni a képernyőidőt.
Kisiskolások
Az általános iskola alsó tagozatában tanulnak meg igazán tanulni a gyerekek, és ekkor szerzik meg a legfontosabb alapismereteket, így igazán nehéz helyzetbe kerültek az iskolák bezárásakor tavaly és idén márciusban. Náluk a legfontosabb a manuális munka: a betűkerekítés, a pálcikák rakosgatása. Képernyő előtt ülve, az onnan jövő utasításokat követve nem túl vidám dolog matatni. Az iskolában a tanító segítene, így viszont legfeljebb az ideges szülő próbálkozhatott, de neki nem ez a szakmája, és kínnal-keservvel próbált rájönni, hogyan és mit is kéne tulajdonképpen csinálnia. Fontos lenne, hogy a szülő ne akarjon mindent maximálisan teljesíteni, bizonyos dolgokat muszáj elengedni, és a gyermekkel is meg kell értetni, hogy nem tragédia, ha nem tud otthon egyedül megtanulni mindent.
Talán ennek a korosztálynak okozta a legtöbb frusztrációt a digitális oktatás. Bár a pedagógusok nagy része hatalmas energiákat fektetett a munkába, a szobájuk magányában tanuló kisiskolásoknak nagyon hiányzott az élményalapú tanulás. Ennél jobban csak a közösség hiányozhatott nekik – a távoktatásnál valószínűleg még azt is jobban szeretik, amikor becsengetnek, és dolgozatot kell írni.
Ebben a korban már közösségben kellene megoldaniuk olyan szükségleteket is, mint például a mozgás – ehelyett megint a szülők gondoskodnak arról, hogy a home schoolban lévő gyermekük lehetőség szerint mindennap valamiféle sportolási lehetőséghez jusson. Időnként maguk a szülők mennek futni, biciklizni vagy sétálni velük – vagyis újra olyan szerepeket vesznek fel, amiken egyszer már túlhaladtak, miközben a gyerekek sokkal szívesebben csinálnák ezt a kortársaikkal.
Kamaszok
Ez az a kor (11–18 évesek), amikor az ember életében a fókusz teljesen áttevődik a felnőttekről a kortársakra. Nem véletlen, hogy a kamaszok a közösségi médiában annyira aktívak, hiszen ott kapnak gyors visszajelzést megnyilvánulásaikra. Eddig őket ekézték a felnőttek a sok nethasználat miatt, most pedig egy pillanat alatt az ő normájuk lett az egész társadalom normája. Ezen a generáción fogja a legmélyebb nyomot hagyni a járvány, hiszen ők most vannak a formatív éveikben, keresik az identitásukat, alakul a világnézetük, ilyenkor stabilizálódik az értékrendszerük. Márpedig most extrém élményben van részük, ilyen utoljára a háború volt a veteránok generációjának, a kettő közötti korosztályoknak nem jutott ennyire elvágólagos hatás.
Nincs jövés-menés, kimaradnak fontos rituálék, a felnőtté válás olyan modern beavatási szertartásai, mint a szalagavató, a ballagás vagy a rendes érettségi. Nagyon hirtelen, ezek nélkül kell felnőniük, náluk a karanténfáradtság főként a társaságéhség miatt jelenik meg. Csak a végeláthatatlan otthoni tanulás maradt, elveszítették korosztályuk természetes közegeit, az iskolát, a sportot, az egyetemi felkészítő különórákat. És az is nyomasztó szituáció lehet, amikor már van párkapcsolatuk, de most nem is találkozhatnak.
Ez volna az élménygyűjtés, a nagy elsők ideje: az első szerelemé, esetleg az első munkahelyé. Ilyenkor aktívan változnak a lelki folyamatok is, ők sokkal intenzívebben élnek meg mindent, és gyakran konfliktusos az együttlét a családdal. Ezért különösen kellene nekik, hogy átmehessenek a barátokhoz. Ehelyett nem találkozhatnak velük, viszont össze vannak zárva a feszült szülőkkel – igazi kamaszkori rémálom. Meg kell próbálni az együttlét pozitív oldalát nézni: ha nem lenne járvány, valószínűleg sokkal kevésbé lenne már szoros a szülő-gyerek kapcsolat ebben a korban. Ki lehet aknázni, hogy a kamaszok ki vannak éhezve a nagy beszélgetésekre, és érdemes olyan közös tevékenységekkel nyugtatni az ő frusztrációjukat is, mint például a társasjátékozás.
Illusztráció: Fábri Zsuzsanna
