Írta: Will Yakowicz Fordította: G. Tóth Ilda
Amikor 2017-ben családi ügyeinek intézője, Jay Holmes azzal az ötlettel állt William „Beau” Wrigley elé, hogy jó befektetés lenne kannabiszba ölni egy kis pénzt, a milliárdos azonnal belefojtotta a szót. „Megőrültél? – csattant föl. – Nem hiszem, hogy jól állna a narancssárga, amit aztán majd a börtönben kellene viselnem!”
Amerika értékes rágógumivagyonának törvényes örököse ezzel együtt aligha tudott vitatkozni azzal az érveléssel, hogy a bimbózó legális kannabiszbiznisz igenis minden értelmes befektetési kritériumnak megfelelt: passzolt az új fogyasztási trendekhez, ráadásul épp lazulni látszottak a kannabiszhasználatra vonatkozó jogszabályok, és az egészségügyben számos alkalmazási lehetőség állt a szer előtt.
Így Wrigley mégis fontolóra vette az ötletet. Azt mondta Holmesnak, keressen egy céget, amit érdemes lenne felvásárolni. Hamar a horgukra is akadt a floridai Surterra Wellness, amely már egy ideje marihuánatermesztéssel és ‑feldolgozással kereste a pénzét. Wrigley és emberei azonnal elrepültek a cég legnagyobb telephelyére, a csaknem 17 ezer négyzetméteres tampai ültetvényre. Az 57 éves Wrigley bevallása szerint életében egyszer füvezett, és most látott először ilyen mennyiségben kannabiszt. Amikor magánrepülőjükkel otthon landoltak, az egész társaság ruházata azt a bizonyos összetéveszthetetlen édes-szúrós szagot árasztotta.
„Senki sem tudta, hol jártunk, de nincsenek kétségeim, hogy mindenki azt hitte, elmentünk betépni” – idézi fel Wrigley nevetve azt a bizonyos kiruccanást az amerikai Forbes újságíróinak egy napos délután, a Palm Beach északi részén, a Lake Worth-i lagúnánál levő birtokának patióján.
Nem sokkal a látogatás után 65 millió dolláros befektetési kört zavart le, beszállt a Surterrába, és 2018 novemberében lecserélte a vezérigazgatót. Átkeresztelte a céget Parallelre, és ma már 42 kannabisztermékeket forgalmazó üzlete van az USA három államában, ebből 39 Floridában, a többi Massachusettsben és Nevadában. Hamarosan Pennsylvaniában és Texasban is nyit egy párat. Wrigley – néhány másik jómódú egyéni befektetővel együtt – eddig 400 millió dollárt tett a vállalkozásba. A legutóbbi, 2020-ban zárult körben a 250 millió dollár forgalmú céget kétmilliárd dollárra értékelték.
Az első mainstream marihuánamárka
A Parallel 2019-ben több mint százmillió dollárt költött egy bostoni startupra. A Molecular Infusions a marihuána fő pszichoaktív hatóanyagával, a tetrahidrokannabiollal (THC) kísérletezik. Most újabb potenciális befektetésről tárgyal: 150 millió dollárért megvásárolna egy chicagói gyógyszertárláncot. Kanadában már terjed az a piaci pletyka, hogy Wrigley tőzsdére vinné a céget, de ő cáfolta ezt az értesülést.
Wrigley mindössze három év alatt afféle új generációs kannabiszvállalkozássá fejlesztette a Parallelt. Azt a célt tűzte maga elé, hogy felépíti az első mainstream marihuánabrandet, ezért olyan ismert cégóriások vezetőivel és tanácsadóival töltötte fel a menedzsmentjét, mint a Coca-Cola, a Walgreens és a Patrón Spirits. Merthogy arról álmodik: egy nap a kannabiszbirodalom legalább akkora vagy még nagyobb lesz, mint a családi rágógumiüzlet, amit 2008 márciusában 23 milliárd dollárért adott el.
A cél egy kalóriamentes alkoholpótlék, amitől az ember jól érzi magát, de közben nem addiktívabb, mint mondjuk egy csésze kávé, és nincs mellékhatása.
„Szerintem még nagyobbra is nőhet, mint a Wrigley – mondja. – A rágógumival örömöt hoztunk a családok életébe – itt ennél is többről van szó.”
A Parallel nem a legnagyobb kannabiszcég Amerikában – a massachussettsi Curaleaf a piacvezető –, sőt Floridában is megelőzi a Truelieve, de lassan, fokozatosan egyre nagyobbra nő. Stratégiája látványosan eltér a Curaleafétől, amelyik agresszív nemzeti terjeszkedésbe fogott milliárdos elnöke, Boris Jordan vezetésével. Wrigley ehelyett főként Floridára fókuszál, ahol a marihuánát legálisan használják a gyógyításban.
Florida 21 milliós népessége folyamatosan gyarapszik, a napsütötte állam évente százmillió turistát vonz, és Wrigley abban bízik, hogy ha rekreációs célokra is engedélyezik majd a marihuána használatát, akkor egy nagyságrenddel megnő majd a cége. „Csak Floridát nézve is hatalmas a növekedési potenciál” – mondja.
Néhány termék a Parallel kínálatából: Coral Reefer márkájú kannabiszos e-cigaretta, balzsam, gumicukor – és sehol egy rágógumi
A Parallel rejtett értéke a gyógyászati és rekreációs kutatás-fejlesztésbe ölt pénzekben van. A cég 2019-ben partnerségre lépett a budapesti központú Élesztő Genetikával. A magyar cég élesztőalapú mikrobiológiai platformon, genetikai eszközökkel képes a ritka kannabinoidokat előállítani, különleges hatásaikat ipari szinten hasznosíthatóvá tenni. Egy jövőbeni termék például a CBN nevű, az alvásminőséget javítani képes kannabinoid, amiért Wrigley nagyon lelkesedik. „Hívhatjuk úgy is, hogy az Ambien gyilkosa” – mondja. (Az Ambien egy, az USA-ban népszerű, zolpidem hatóanyagú altató.)
A Parallel a THCV-t is vizsgálja, amelynek hasonló a hatása, mint a fő pszichoaktív THC-nek, viszont étvágycsökkentő is. „Nem lesz több nasi” – mondja Wrigley. A cél egy kalóriamentes alkoholpótlék, amitől az ember jól érzi magát, de közben nem addiktívabb, mint mondjuk egy csésze kávé, és nincs mellékhatása. „Ja, és mellesleg csökkenti az étvágyat” – teszi hozzá.
Wrigley a lime-ízű LaCroix üdítőitalba keverve fogyasztja cége THC-cseppjeit, és azt mondja, a kannabinoidok javítják az életminőséget, akár azzal, hogy csillapítják a fájdalmat, akár nyugtató vagy altató hatásukkal. A Parallelnek pedig van még valamije, amit más kannabisztermék-gyártók nem tudnak felmutatni: a Wrigley név.
Morgan Paxhia, az egyik San Franciscó-i, 150 millió dollár forgalmú befektetőcég társtulajdonosa azt mondja, Wrigley-nek minden lehetősége megvan, hogy sikeres, mainstream kannabiszcéget építsen. „Kódolva van a DNS-ében – mondja. – Többgenerációs családi cég volt az övé, és pont az ilyenek tudnak nagy, tartós márkákat létrehozni.”
Szappangyárosból rágógumis
Wrigley Amerika egyik legnagyobb vállalkozócsaládjába született. Azonos keresztnevű dédapja, William Wrigley Jr. 1891-ben alapította meg a szappangyártással foglalkozó William Wrigley Co.-t, de két évvel később már át is álltak rágógumira. A cég generációról generációra szállt, és Beau apja 1999 márciusi haláláig vezette. Beau, aki 13 éves korában kezdett nyaranta a családi cégben dolgozni, apja halálának napján, 35 évesen azonnal elnök és vezérigazgató lett.
Azzal sikerült életet lehelnie a százéves családi cégbe, hogy lecserélte a természetes rágógumi-alapanyagot egy költséghatékonyabb, szintetikus alapra, továbbá felvásárlásokkal terjeszkedett: 2005-ben megvette a Kraft Foodstól a Life Savers és az Altoids nevű cukorkamárkákat. Aztán 2008-ban megkötötte élete üzletét: eladta a Wrigley-t egy másik milliárdos családi cégnek, a Marsnak.
Persze sokan esküsznek rá, hogy Wrigley egy napon füves rágógumit dob majd piacra. Miután három percig magyarázta annak a tudományos, molekuláris biológiai hátterét, miként lehet elérni, hogy megfelelő ideig jó íze legyen a rágóguminak, azt mondta, aggasztja, hogy mennyire drága lenne a kutatás-fejlesztés egy ilyen projektnél – nem beszélve a kockázatokról, hogy gyerekek kezébe juthatna a marihuánás cucc. Aztán a végén csak kimondta: „Soha ne mondd, hogy soha!”
Ahogy a Wrigley Co.-nak, a Parallelnek is vannak globális tervei. Az amerikai Forbeshoz eljutott befektetői anyagból az derült ki, hogy a cég már Délkelet-Ázsiában vizsgálja a kendertermesztési lehetőségeket. Wrigley elismerte, hogy beszélt a régióban kormányzati illetékesekkel, de a pandémia miatt az egyeztetések lelassultak. „Ahogy a Wrigley, ez is afféle interkulturális termék – mondja. – Azt 180 országban árultuk, ez is mindenütt menni fog.”
Amikor az amerikai Forbes újságírói azt kérdezték tőle, mit szólnának a felmenői ahhoz, hogy fűvel üzletel, egy kicsit elgondolkodott. Éppen a birtoka főbejáratához vezető faburkolatú járdán állt, körülötte két kis halastó, tele koi pontyokkal. A Lake Worth-i lagúna felől fújó enyhe szellő lobogtatja a birtokot szegélyező zászlókat. „Te jó ég, elsőre azt gondolnám, hogy biztos forognak a sírjukban” – mondta mosolyogva. Bár a szövetségi törvények szerint a marihuána még mindig illegális, de 43 állam szabályai így vagy úgy engedélyezik a használatát, és most, hogy a Kongresszusban a demokraták vannak többségben, minden eddiginél valószínűbb, hogy legalizálni fogják. „Nem gondolom, hogy törvénytelen lenne, amit csinálunk. Csak ingoványos talaj ez most politikailag.”
Persze sokan esküsznek rá, hogy Wrigley egy nap füves rágógumit dob majd piacra.
Nettó 3,1 milliárd dollárra becsült vagyonával Wrigley azt mondja, szerencsésnek érzi magát, hogy segíthet egy iparágat a szürke zónából a legálisba kormányozni. Az a generáció, amelyik legutóbb valami hasonlóval próbálkozott, sivatagból sok milliárd dolláros központtá alakította Las Vegast. Wrigley a kannabiszipar mai helyzetét ahhoz a Las Vegashoz hasonlítja, ami még azelőtt volt, hogy megjelentek volna a főutcáján a luxusszállodák. „Aztán jött Steve Wynn, és élménnyé varázsolta azt a helyet.” Miután Wynn sorra húzta fel hatalmas kaszinószállodáit, a nevadai város ma már a szerencsejátékosok paradicsoma. Wynn építtette például a Bellagio komplexumot a hatalmas szökőkúttal – az ilyen megafejlesztésektől lett Vegas bizonyos szempontból a világ közepe.
Wrigley hisz abban, hogy a Parallel a világ első számú kannabiszcégévé válhat, és megváltoztathatja az amerikaiak vélekedését a marihuánáról – ahogy Wynn is megváltoztatta a bűnös város imidzsét. „Nem az a cél, hogy betépjünk – mondja. – Hanem az, hogy jobb életet éljünk.”