Akkor fog győzedelmeskedni a gasztroforradalom, ha minden harmincezres városban lesz egy olyan hely, mint Budaörsön a Rutin.
Budaörsön pont ezekben az években, a vendéglátás totális megdöglése előtti és közbeni időkben kezdett el bizseregni valami a szokásos magyar középvárosi kötelező olasz éttermes vonalon, meg a magas budaörsi átlagkeresetre azért már reflektáló halpiaci Dokk Büfén túl. Tavaly érkezett a kifinomultan japánkodó Icon, akik remélem, privát degusztációs vacsoráikkal eltámogatják magukat az újranyitásig, hogy majd beoltva mi is rárohanhassunk – és már eleve egyenesen az általános csoffadásba nyitott bele vakmerően a Rutin gasztrolubickoló.
Pallag Dávid séf nem feltétlenül az álmait követte azzal, hogy feleségével saját helyet indítottak: kényszerhelyzetbe került előző munkahelye elvesztésekor, és úgy döntött, a sok pályaelhagyóval szemben inkább a szakmájánál marad. Budaörs nagyon jól járt ezzel, mert a Rutinban egyedül az álmos középszert ígérő név béna, az viszont valóban talányos hülyeség. (Impró, Forma, Lábos, Specli – tessék, egy rakás nem tökéletes, de sokkal kevésbé félrevezető név. Bármelyiket választják, csak egy medvehagymapesztós pulled pork focacciát kérek cserébe!
A gasztrolubickoló műfajmegjelölésről most ne beszéljünk, mert olyanból a Rutintól teljesen függetlenül a főváros I. kerületében is pont lett egy. Várjuk ki, lehet, hogy ez tényleg egy műfaj.) Az előző hónapokban hetente változó és kifejezetten rövid étlappal ment a Rutin, amerikai-BBQ héttől magyar klasszikusokig volt a világon minden, én inkább kivártam egy színesebb felállást, hogy többet lássunk. Jól jártam: a bögrényi sáfrányos halleves tartalmas és többrétegű, egy órával később kicsomagolva is remek állagú kagylóval és rákkal. A házilag füstölt pisztrángon várakozás közben galádul összeesett a gondosan az utolsó pillanatban ráfújt hollandimártás-hab, de a fizikáról és a kémiáról nem a rutinosok tehetnek, arról viszont igen, hogy a hollandi meg a barnavajas spárga is nagyon jó, egyedül a hal szikkadtra perzselt bőréről nehéz eldönteni, hogy evésre volt-e szánva.
Pulled pork focacciában, joghurtos sambal majonézzel és medvehagymapesztóval:
Kommunikációs eszköz és egyben játék nekik az öltözködés. Spengler Katalin és Somlói Zsolt műgyűjtők nemcsak a környezetüket, önmagukat is megtisztelik a megjelenésükkel.
Karrier Spengler Katalin művészeti tanácsadó a hazai kulturális élet egyik legbefolyásosabb alakja (a lapunk által összeállított 50 legbefolyásosabb magyar nő listáján idén ő vezeti a kultúra kategóriát – Forbes, 2021/03), férje, Somlói Zsolt a MindShare médiaügynökség résztulajdonosa és ügyvezetője. Mindketten a Pompidou Központ, Zsolt a Tate Modern akvizíciós bizottságának tagja. Műgyűjtőként hosszú ideje a hazai képzőművészeti színtér megkerülhetetlen alakjai. A 90-es évek elején kezdtek gyűjteni, mára nemzetközileg is számon tartott alkotásokat tudhatnak magukénak. „Az a titkunk, hogy jó páros vagyunk – mondja Katalin. – Tökéletesen kiegészítjük egymást. Két agy pont kétszer több, mint egy!”
Stílus Érezhető egyetértés és harmónia van köztük, nem csoda, hogy a divatról és a stílusról is hasonlóan gondolkodnak. Az öltözködést egyaránt kommunikációs eszköznek és játéknak tekintik, tudatosan választanak ruhát a különféle helyzetekhez és alkalmakhoz, de ebben örömüket is lelik. „Kommunikációs alaptétel, hogy a kommunikátor hitelessége alapjaiban befolyásolja a kommunikáció igazságtartalmát” – magyarázza Zsolt, miért nem mindegy, hogy valaki rendesen felöltözve, zakóban és frissen borotváltan állít valamit, vagy tornacipőben és rövid ujjú ingben. „A kollégáim nevetnek rajta, hogy télen-nyáron zakóban és hosszú ujjú ingben járok, de én így érzem jól magam. Katiban is nagyon szeretem, hogy mindig olyan, mint akit skatulyából húztak ki” – teszi hozzá mosolyogva. Egyértelműen az elegáns vonalat képviselik, ami szerintük egyre kevésbé divatos. „A 80-as években hígulni kezdtek az öltözködés szabályai, a kényelem elkezdte felülírni a dolgokat, és ez a tendencia azóta is egyre erősödik, amit elfogadok, de sóhajtva veszek tudomásul” – mondja Katalin, akiről Zsolt ezen a ponton elárulja: ha videókonferencián vesz részt, nemcsak deréktól felfelé öltözik fel, mint sokan, hanem tetőtől talpig. „Az ember nemcsak a környezetét tiszteli meg a megjelenésével, hanem magát is!” – állítják.
Legújabb szerzeményük: Ad Minolti (bal oldalt elöl) munkáját idén vásárolták
Mindketten szeretik a szép szöveteket, a míves holmikat és az olyan finom, de izgalmas részleteket, amiket külső szem nem is feltétlenül vesz észre, csak a viselője tud a létezésükről. Ilyen például Katalin blézerén a gallér alatti szövet, ami meglepő módon élénksárga, és a zokni, amit Zsolt a lila lóbőr cipőjéhez választott, azt ugyanis egy apró gombahímzés teszi különlegessé.
Katalin 2004-ben kezdte gyűjteni a kortárs ékszereket, mára már több száz darab büszke tulajdonosa. Gyémántot nem visel: egy ékszer értékét nem az alapanyagában méri. Nemcsak gyűjti az ékszereket, de az alkotókat is segíteni szeretné abban, hogy minél ismertebbé váljanak a világban. Vági Flóra egyik brossát a Victoria and Albert Museumnak, Lőrinc Réka egyik nyakláncát a bostoni Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta.
Azzal a műgonddal, amivel Katalin ékszert választ szettjeihez, Zsolt az illatokban tud elveszni: a niche-parfümök nagy rajongója, rengeteg illat tulajdonosa. „Nem mindegy, hova, mikor, milyen minőségemben megyek, ahogy az sem, mit viselek, és aznap milyen a kedvem” – mondja.
Relax Ha pihenésről van szó, két dologra van szükségük: sportra és ingerekre. Méghozzá sok ingerre. „Városi emberek vagyunk, az utazás, a múzeumok, a top éttermek, a színház, a hangversenyek, a különféle kulturális események kapcsolnak ki minket.” Bár a Covid miatt ezekről átmeneti időre le kell, hogy mondjanak, szenvedélyüknek, a műgyűjtésnek a vírus sem tud megálljt parancsolni.
Spengler Katalin és Somlói Zsolt kedvencei:1. Gyűrű: Gerd Rothmann. Egy ujjlenyomatot formáz, ezzel utalva arra, hogy az ékszer nagyon személyes tárgy. 2. Olvasószemüveg: Theo. Zsolt fiatalkorában egy dolog miatt alig várta, hogy középkorú legyen: hogy végre szemüveges lehessen. Nemrég teljesült ez a vágya. 3. Parfüm: Penhaligon’s. Zsolt nemcsak az illatot, annak csomagolását is nagyra tartja. 4. Kulcstartók:Katalin egy Korniss Dezső-kiállítás, Zsolt egy londoni Kuszama Jajoi-tárlat relikviáját hordja magánál. 5. Mandzsettagomb: Abaffy Klára. A MindShare tizedik szülinapján ilyen egyedi mandzsettagombokkal lepték meg a kollégákat. Az alkotó kiválasztásában Katalin segédkezett. Brossok: Mirjam Hiller (7), Svenja John (10) és Vu Cai-hszüan (6) (Cai-Xuan Wu) munkái. 8. Asztaldísz: Christofle. Megadják a módját az étkezéseknek, textilszalvétákkal és díszekkel teszik különlegessé a terítéket. 9. Bicska: Kocsis Ferenc. Egyedi készítésű darab, Zsolt ajándékba kapta, mindennap használja.
„Nem tudom, hogy gyógyír-e, de vigasznak vigasz” – felelte az egyik szépíró, akit felkértem, hogy írjon recenziót egy könyvről, amit a pandémiában azért olvasott el, hogy a lelkét gyógyítsa. Volt, aki régi hindu regét elevenített föl, más egy új Káin és Ábel parafrázist, miután öröknek hitt klasszikusokhoz sem talált utat a nehéz helyzetben, és akadt, aki szenvedélyt és messziséget keresett a bezártságban, így Márquezt vette újra kézbe (bár nem a Szerelem a kolera idején című regényét). Könyvajánló kortárs íróktól – karanténban megfáradt olvasóknak.
Tizenöt év után megújul a magas presztízsű Mastercard – Év Bankja díj. A független elismeréssel nemcsak a kereskedelmi bankok innovatív munkáját honorálják, hanem társadalmilag értékes tevékenységeiket is megismertetik az ügyfelekkel, miközben transzparens platformot biztosítanak a szakmai együttgondolkodásra.
Bíró Gergely tíz év alatt komoly céggé építette a Diófa Alapkezelőt, de most az OTP Ingatlan Alapkezelőhöz igazolt vezérigazgatónak. A váltás hátteréről, a magyar alapkezelők nehézségeiről, az ingatlanpiaci helyzetről és kilátásokról is beszélgettünk.
A karanténoffice-nak voltak olyan előnyei, amiket érdemes lesz megőrizni. És kell egy stratégia a visszatérésre is. Utóbbival már jól halad Csucska Péter, a Lexmark Magyarország ügyvezető igazgatója, ezért is volt rendhagyó a beszélgetése Juhos Andreával, az LHH Magyarország vezető fejlesztőjével.
A tréning szó Magyarországon még csak mackónadrágot jelentett, amikor F. Várkonyi Zsuzsa a 80-as években írt az amerikai Thomas Gordonnak, hogy szeretné elhozni Magyarországra a demokratikus kapcsolati modell tréningprogramját. Kidolgozta az üzleti coaching mélyebb, terápián alapuló módszerét, és elsőnek állt színpadra egy improvizációs társulattal, hogy pszichológusként szakértse a rögtönzött helyzetgyakorlatokat. Máig táplálkozik édesanyja gyerekkori bátorításából, amikor mint személyiségfejlesztő tréner, egyetemi tanár vagy mint terapeuta megszólal, és akkor is, amikor szakkönyveket vagy regényt ír. Férfiidők lányregénye című könyvének angol változata pár hete már kapható az Amazonon is.
