Turcsi István a privatizáció kezdetén elveszítette az állását. „Ott álltunk egy kisgyerekkel és egy bankhitellel. Az utolsó munkám vám- és külkereskedelmi tanácsadás volt, maszekoltam tovább ezen a területen. Ebből és a munkanélküli segélyből szerzett háromezer német márkából nyitottuk meg az első boltot egy családi ház tetőterében, Pécs és Komló között. A pénz elég volt az első árukészletre, onnantól pedig reménykedtem.” A Convoy Truck Shop kamionosbolt alapítója a harminc évvel ezelőtti történetet egy tágas fotelben kényelmesen eldőlve, merengve meséli.
A vállalkozás a közúti fuvarozás egyik szűk szeletére lőtt: kamionfelszerelést forgalmaznak, olyan eszközöket, amiket vagy a KRESZ ír elő a kamionoknak, vagy a fél életüket a járműben töltő sofőrök kényelmét szolgálják. A mobil zuhanyozóktól a gázfőzőkön át a kormánytekerő gombokig számos terméket árulnak, és ezen a területen piacvezetők az országban, de valószínűleg ők voltak az elsők is.
Bezzeg a milliárdokból nem kaptunk
A cég 1991-ben alakult Ezüsthajó néven, és nem keverendő össze a 90-es évek végén az országimázsfilmjei miatt politikai botrányokba keveredő Ezüsthajóval. István már félig nevetve emlékszik vissza, milyen problémákat okozott a névegyezés. „Még a másik cég kifizetetlen telefonszámláit is hozzánk küldték. Bezzeg amikor a milliárdokat osztották nekik, abból nem kaptunk.” A vállalkozás ötlete onnan jött, hogy korábbi állásában István sok kamiont kísért a vámudvarba, és megdöbbenve tapasztalta, milyen kényelmi különbség van a nyugati kamionok és az itthon szinte egyeduralkodó Rábák között. Érezte, hogy ez olyan piaci rés, amit a rendszerváltozás után érdemes lehet megcélozni.
Eleinte előfordult, hogy nem tudta kifizetni az üzlethelyiség bérleti díját, és egyik alkalmazottja adott kölcsön rá pénzt. De kamionos körökben szerencsére hamar híre ment a pécsi boltnak, és mivel ez volt az egyetlen ilyen profilú cég, még Budapestről is hozzájuk jártak felszerelésért. A frissen induló, szintén szűk csoportra lövő kamionos újságok közül kettő is ingyen adott nekik reklámfelületet. Sokat profitáltak abból is, hogy amikor a nyugati gyártók keresték a magyar viszonteladói lehetőségeket, Istvánék vállalkozása volt az egyetlen, ami jól látszott külföldről. A 2004-es, uniós csatlakozáskor már országos bolthálózatuk volt, Szegeden, Győrben, Debrecenben és Budapesten is nyitottak üzletet.
Mindezt hitel nélkül, mert István és Péter is hitelellenes. A vállalkozás indulásánál felvettek nullaszázalékos beruházási hiteleket, de csak olyan mértékben, hogy akkor is tudjanak törleszteni, ha bezuhanna a forgalom. A tartozás teljes összegét elkülönítették egy bankszámlán, hogy szükség esetén azonnal rendezni tudják. A betéti kamatok magasabbak voltak, mint a hitelkamatok, tehát még pénzt is kerestek.
