„Nem tudom, hogy gyógyír-e, de vigasznak vigasz” – felelte az egyik szépíró, akit felkértem, hogy írjon recenziót egy könyvről, amit a pandémiában azért olvasott el, hogy a lelkét gyógyítsa. Volt, aki régi hindu regét elevenített föl, más egy új Káin és Ábel parafrázist, miután öröknek hitt klasszikusokhoz sem talált utat a nehéz helyzetben, és akadt, aki szenvedélyt és messziséget keresett a bezártságban, így Márquezt vette újra kézbe (bár nem a Szerelem a kolera idején című regényét). Könyvajánló kortárs íróktól – karanténban megfáradt olvasóknak.
Boldizsár Ildikó Hermann Hesse: Sziddhárta (Európa Könyvkiadó, 1994, új kiadás: Helikon Kiadó, 2020)
Három-négy évente újraolvasom, mert mindig tartogat valamit, amit addig nem vettem észre, vagy még nem értettem meg. Két ifjú igazság- és megvilágosodáskereséséről szól, arról, hogy az élet megannyi lehetősége közül mily kevés ad valódi békét és tartós boldogságot. Meg arról, hogy az így vagy úgy megszerzett tudás mennyire haszontalan, ha életünk valamelyik pontján nem kezdjük átalakítani bölcsességgé a tanultakat. Sokféleképpen éreztem már rokon léleknek Sziddhártát, sokféle úton és keresésben tévelyegtem vele együtt, remélve, hogy van valami értelme mindannak, aminek a neve: élet. A mostani krízishelyzetben azonban nem tőle tanultam a legtöbbet, hanem a regény utolsó harmadában feltűnő révésztől, Vaszudévától, aki megtanítja Sziddhártát egy folyó üzeneteinek – szavainak és nevetésének – értésére. Ezek a csöndesen hullámzó regényrészek segítettek, hogy én is belső békére találjak. Vaszudéva gondolkodása, a folyóval való együtt lélegzése lett számomra minta a legnehezebb és legreménytelenebb pillanatokban is.
Lassított tudatos séta, éber meditáció a természetben – az erdőfürdő több holmi erdei kirándulgatásnál. A sinrin-joku műfaja Japánból ered, és ma már Magyarországon is egyre népszerűbb. Nemcsak a stresszt csökkenti, de a kutatások szerint az immunrendszerre is jó hatással van. Csinálos János csoportjaival legtöbbször a Hármashatár-hegyen mártózik meg a zöldben.
„A városi lét rengeteg stresszhelyzetet generál. Ezek elől nem menekülni kell, hanem megoldásokat kell rájuk találni. Az egyik ilyen a sinrin-joku” – mondja János, az erdőfürdőzés egyik hazai szakértője. Huszonhét éve foglalkozik meditációval, hét éve gyakorolja a tibeti jógát, kirándulni mindig is szeretett. Három hobbija tökéletesen kiteljesedhet az erdőfürdőzésben, amiben különösen fontos szerepet kapnak a légző- és meditációs gyakorlatok.
Jánost először Mijazaki Josifumi Sinrin-joku című könyve csigázta fel a téma iránt. További szakirodalomi művek olvasása után úgy döntött, képzett erdőfürdő-vezető lesz. A manchesteri iskola kurzusát online végezte el. Képzések többek között Belgiumban vagy Szlovéniában is indulnak, és ugyan apróbb különbségek vannak az egyes iskolák között, alapvetően nagy átfedésekről beszélünk. „Egyiknél sem az erdőben megtett távolság vagy a társaság a lényeg – mondja János –, hanem az, hogy tudatosítsuk a jelenlétet és a mozgást. Figyeljünk az érzékelésre, és stimuláljuk az érzékszerveinket, amiket a mindennapi életben elhanyagolunk.”
A sinrin-joku kifejezést 1982-ben Japán akkori erdészeti és halászati minisztere, Akijama Tomohide találta ki marketing céllal. A fő motiváció az volt, hogy népszerűsítsék magát a természetjárást. A mozgalom sikeres volt, és ezzel párhuzamosan az erdőfürdőzés egészségügyi hatásait is kutatni kezdték. „Egyre több tudományos kutatás igazolta, hogy az erdő és a természet az erdőfürdőn alkalmazott gyakorlatokkal párosítva nemcsak a testre, de a mentális egészségre is jó hatással vannak.” János éber meditációnak hívja az erdőfürdőt, és közben ő is gyakran használ meditációs elemeket és légzőgyakorlatokat.
„Ha tudatosan vagy jelen az erdőben, és nem azon gondolkozol, hogy be tudod-e fizetni a csekket, csak jót tesz az egészségednek.”
Van, ahol már receptre írják fel „Bizonyított tény, hogy az őskor óta egészen a 20. század elejéig az emberek többsége leginkább a természetben lakott. Nekünk az a természetes, a város pedig a mesterséges közegünk, az épített környezet ezért elég sok stresszhelyzetet teremt.” János szerint a városban, ebben az evolúciós szempontból idegen környezetben, percről percre stresszhelyzeteknek vagyunk kitéve, és mivel „nem tanították meg ezeket a helyzetet kezelni, ösztönösen viselkedünk”. Azért, hogy megbirkózzon a feszültséggel, a szervezet folyton kortizolt szabadít fel, ám a magas kortizolszint csökkenti az ellenállóképességet, és hajlamosabbak leszünk a betegségre is.
Mióta elkezdődött a bezártság, az emberekben felerősödött a természet iránti igény. Ez nekünk is segít, egyre több szolgáltató és szálloda keresett meg engem is.
Japán orvoskutatók bebizonyították, hogy a növények termelte, fitoncidoknak nevezett vegyületek – amik a mikroorganizmusok által okozott rothadástól és erjedéstől védik a növényt – az emberi szervezetre is pozitívan hatnak, és növelik az ellenállóképességet bizonyos betegségekkel szemben. „Ez az anyag, amit séta közben állandóan belélegzünk” – mondja János. A természetterápiával kapcsolatos kutatások következtében az erdőfürdő az egészségügyi szakemberek körében is figyelmet kapott, mint a stressz és a hozzá kapcsolódó betegségek ellenszere.
A módszer a nemzetközi porondon, különösen a skandináv és az angolszász országokban már annyira népszerű, hogy sokan a jóga utódját látják benne. János szerint kevésbé veszélyes, bárki megtanulhatja, és hasonlóan a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét mozgalomhoz, az erdőfürdőzést egyedül is lehet gyakorolni. „Vannak olyan országok – mondja János –, ahol a sinrin-jokut receptre írják fel az orvosok, Finnországban pedig államilag támogatják. Sokkal olcsóbb a kormányoknak egészséges embereket eltartaniuk, mint betegeket.”
Magyarországon még nagyon messze vagyunk ettől, ugyanakkor a turizmus nagyobb szereplői egyre inkább érdeklődnek az erdőfürdő iránt. „Mióta elkezdődött a bezártság, az emberekben felerősödött a természet iránti igény. Ez nekünk is segít, egyre több szolgáltató és szálloda keresett meg engem is. Ők is rájöttek, hogy szolgáltatásaiknak nemcsak a wellness, azaz a testi, hanem a mentális része is ugyanannyira fontos.”
Az egyre nagyobb érdeklődés ellenére, János egyelőre inkább hobbinak tartja a vezetett erdőfürdőt. Mielőtt elindította turnusait, egy évig barátain tesztelte a módszereket, és kutatott a témában. Szerinte az a legfontosabb, hogy lelassuljunk, és minél inkább figyeljünk az érzékelésünkre. (Éppen ezért az egyik első lépés az, hogy a séta előtt a résztvevők kikapcsolják telefonjukat.)
Az erdőfürdő attól népszerű, hogy nagyon egyszerűek a gyakorlatok. Az egyik állandó elem egy légzőgyakorlattal kombinált mozgásforma. Az erdőfürdőzők rongybaba módjára végigrázzák a testüket, majd harminc másodperc múlva ezt mély, lassú légzéssel kombinálják. Két perc után megállnak, befele fókuszálnak, és figyelik, mi zajlik a testükben.
Mire figyeljünk erdőfürdőzés közben? Hányan? Az erdőfürdőzést egyedül is lehet csinálni, de János szerint a csoportdinamika erősíti az erdei meditációt még akkor is, ha elsősorban magunkra kell figyelnünk. A maximum tízszemélyes csoportos séták cikkünk írásakor a koronavírus-járvány miatt szünetelnek. Hol? A szakember szerint Magyarországon bármely erdő alkalmas a sinrin-jokura. A fák különböző illóolajokat bocsátanak ki, ennek alapján akár tematikus erdősétákat is lehet csinálni. Jó, ha a választott erdőben van víz, nem túl sötét, és nincs benne sokféle növény. Persze, ha nincs a közelünkben erdő, a közeli park eldugottabb része is megfelel a relaxációhoz. Mikor? Erdőfürdőzni minden évszakban lehet, János szerint az a lényeg, hogy az ember komfortosan érezze magát. Ne legyen túlöltözve, ne fázzon, és kényelmes legyen maga a séta is. János egy ideig kísérletezett az enyhe hegymászással, de miután ez sokaknak megerőltető volt, meghagyta a zártkörű erdőfürdőzésekre.
Simonics Péter kamaszkori elszántságból lett profi hegymászó, aztán már el is akart rugaszkodni a hegytetőkről. Amikor a rendszerváltással egy időben a siklóernyőzés beszivárgott az országba, az elsők között repült egy ócska ernyővel a máriahalmi dombokon, majd lefektette itthon a sport biztonságos alapjait. Sokat kapott a sportágtól, és sokat adott vissza: harminc éve a magyar siklóernyősök szövetségi kapitánya, ő alapította meg az első hazai siklóernyős-iskolát, ma is repül és tanít, és még mindig magázza a levegőt.
Lubics Szilvia hosszútávfutó és ultramaratonista, az Ultrabalaton és a Spartathlon többszörös győztese. Civilben fogorvos, három gyermek édesanyja. Baji Balázs világbajnoki bronzérmes és Európa-bajnoki ezüstérmes magyar gátfutónk, félállásban állatorvosként dolgozik. Szilviának és Balázsnak a nap minden perce számít, és mindkettejüket ugyanaz a három szabály segíti a hatékonyságban.
Kommunikációs eszköz és egyben játék nekik az öltözködés. Spengler Katalin és Somlói Zsolt műgyűjtők nemcsak a környezetüket, önmagukat is megtisztelik a megjelenésükkel.
A Skyscanner alapítója egymillió dollárnyi fantáziát látott abban a magyar jegyzetkészítő appban, amibe nemrég a Creandum is befektetett egy komolyabb összeget. Gareth Williams azt mondta a Forbesnak, üdítő, hogy Orosz Bálint és a Craft nem az adatok eladásából akar pénzt csinálni.
Miután rájött, hogy a horgolás nem egyenlő a nagyi terítőjével, kitanult egy különleges technikát, és belevitte finoman feminista énjét. Farkasvölgyi Orsi ma abból él, amiből mindig szeretett volna: reggel felkel és alkot, az utóbbi időben horgolt hősnőket tervezett.
Boldizsár Ildikó
