„Nem tudom, hogy gyógyír-e, de vigasznak vigasz” – felelte az egyik szépíró, akit felkértem, hogy írjon recenziót..
Boldizsár Ildikó Hermann Hesse: Sziddhárta (Európa Könyvkiadó, 1994, új kiadás: Helikon Kiadó, 2020)
Három-négy évente újraolvasom, mert mindig tartogat valamit, amit addig nem vettem észre, vagy még nem értettem meg. Két ifjú igazság- és megvilágosodáskereséséről szól, arról, hogy az élet megannyi lehetősége közül mily kevés ad valódi békét és tartós boldogságot. Meg arról, hogy az így vagy úgy megszerzett tudás mennyire haszontalan, ha életünk valamelyik pontján nem kezdjük átalakítani bölcsességgé a tanultakat. Sokféleképpen éreztem már rokon léleknek Sziddhártát, sokféle úton és keresésben tévelyegtem vele együtt, remélve, hogy van valami értelme mindannak, aminek a neve: élet. A mostani krízishelyzetben azonban nem tőle tanultam a legtöbbet, hanem a regény utolsó harmadában feltűnő révésztől, Vaszudévától, aki megtanítja Sziddhártát egy folyó üzeneteinek – szavainak és nevetésének – értésére. Ezek a csöndesen hullámzó regényrészek segítettek, hogy én is belső békére találjak. Vaszudéva gondolkodása, a folyóval való együtt lélegzése lett számomra minta a legnehezebb és legreménytelenebb pillanatokban is.
Látszólag nem csökkennek a bérek, de az emberek mást tapasztalnak
A 2020 márciusában nálunk is megjelenő koronavírus-járvány olyan válsághelyzetet hozott magával, ami – közvetve vagy közvetlenül – súlyosan érintett több gazdasági ágazatot is. Eleinte mély gazdasági válságtól, a fizetések drasztikus visszaesésétől, komoly mértékű munkanélküliségtől kezdtünk félni.
A járványhelyzet első éve után már van némi rálátásunk annak hatásaira. Az eddigi adatokból készült statisztika alapján Magyarországon nem csökkentetek a fizetések, sőt, továbbra is fennáll a járvány előtti bérnövekedés. Ezt olvasva bizonyára sokan felhördülnek: a dolgozó emberek egészen mást tapasztalhatnak.
HOGYAN REAGÁLTAK A CÉGEK A VÁLSÁGRA?
Jelenleg a covid harmadik hullámát éljük, és az elsőhöz hasonlóan nagyon sok vállalat kényszerült részben vagy egészben leállni.
A vállalatok változatos módokon igyekeznek ezt túlélni: leépítésekkel, a munkaidő csökkentésével, a fizetések befagyasztásával, fizetés nélküli szabadsággal, valamint a bérek újratárgyalásával. A bevételek jelentős csökkenése miatt muszáj a kiadásokat is csökkenteniük, emellett a korábbi kapacitásra sem biztos, hogy szükség van.
MIT JELENT EZ A FIZETÉSEK SZEMPONTJÁBÓL? NÉZZÜK A SZÁMOKAT!
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a teljes munkaidőben alkalmazásban állók fizetését vizsgálta. Eszerint tavaly decemberben átlagosan bruttó 449,4 ezer forintot kerestek a dolgozók, ami pontosan 10,6 százalékkal magasabb összeg, mint az egy évvel korábbi. Az egész 2020-as évet tekintve, a bruttó átlagkereset 403,6 ezer, a kedvezmények nélkül számolt nettó átlagkereset 268,4 ezer forint volt, ez pedig 9,7 százalékos növekedés a 2019-es számokhoz képest.
Elemzők szerint azonban a bérek növekedése idén már lassulni fog, bár ezt az egyes területeken várható emelések némiképp ellensúlyozzák.
… ÉS AMI A SZÁMOK MÖGÖTT VAN
Nagyon sok munkavállaló veszítette el az állását leépítés vagy csőd miatt, akik nem jelennek meg a statisztikában, ahogyan az sem, hogy egy esetleges új munkahelyen mennyivel több vagy kevesebb a fizetésük a korábbinál.
Jó néhányan kényszerülnek fizetés nélküli szabadságra, vagy csökkentett munkaidőbe. Utóbbi arányosan ugyan nem feltétlenül mutat bércsökkenést, azonban az érintett munkavállaló kevesebbet visz haza. De ez sem látszik a számokon, hiszen csak a teljes munkaidős béreket vették górcső alá.
Változó tehát, hogyan érintette az embereket anyagilag a vírushelyzet okozta válság. Sajnos azonban a statisztika ellenére korántsem lehet kijelenteni, hogy mindenki jobban állna, mint egy éve ilyenkor.
„A veszélyeztetett ágazatokban kb. 10 százalékkal csökkent a foglalkoztatottak száma 2020 márciusáról 2021 márciusára, ami makrogazdasági szinten is jelentős, de ennél súlyosabbak a lokális problémák: bizonyos vállalkozások munkavállalóik jelentős részétől kénytelenek voltak megválni. Leépítések nélkül azonban vállalkozások tízezreinek kellett volna végleg bezárnia kapuit, így több mint 200 ezer munkahely szűnt volna meg, ami sokkal nagyobb sebet jelentene. Leépítés esetén, a gazdasági válság lecsengésével még mindig jobbak lesznek a túlélők esélyei, mintha teljesen újra kellene építeni az egész vállalkozásukat, kapcsolatrendszerüket” – teszi hozzá Pertics Richárd, az Opten Kft. vezető elemzője.
Boldizsár Ildikó
