Türelmetlen ambícióval írják át a szabályokat, és azon dolgoznak, hogy a zöldebb, szabadabb és elfogadóbb világ végre ne utópia legyen, hanem alapvetés. A legszerethetőbb, legfrissebb Forbes-lista.
Szerkesztette:Gólya Ági Írták:Bagi László, Bánáti Anna, Fekete Emese, Galavits Patrik, Gólya Ági, G. Tóth Ilda, Kis Judit, Melis Dóra, Topolay Gábor, Váradi Ibolya
Schiller Márk (26) (üzlet) Stratégiai és marketingigazgató, Schiller Autó Család „Az egész cégcsoport stratégiáját az én jövőképemre formáltuk át, ebben édesapám abszolút partner.” Márk még nem cégvezető, de már az előszobában áll: a közel huszonhét milliárd forintos forgalommal bíró Schiller Autó Család harmadik generációjaként hajtja végre a cég stratégiai irányvonalát, kommunikációját és üzemeltetését (teljes sztorijuk: Forbes 2021/1). Ő hozta be a cégcsoporthoz a digitalizációt és az állandó innovációs igényt, valamint azt a hozzáállást, hogy ne feladatokban, hanem célokban gondolkodjanak.
A Schillernél épp a második generációváltás zajlik, Márk annyira benne van a témában, hogy a Felelős Családi Vállalatokért Magyarországon Egyesület elnökségi tagja, a szervezetben pont a generációváltással foglalkozik. „A generációk váltása nemcsak nálunk, de globálisan is komoly probléma.” A családi vállalattal nagyívű tervei vannak. Középtávon Magyarország legmegbízhatóbb, piacvezető szolgáltatójává tenné a céget, hosszabb távon a külföldi terjeszkedés gondolatával kacérkodik. De ezek még csak tervek, Márk távlati gondolkodását és dinamikáját meg kellett szokniuk a munkatársaknak, de ahogy nevetve mondja: „Azért igyekszem figyelni, hogy ne legyek túl sok.”
Mészáros Blanka (30) (kultúra) Színész Gyerekkori álma volt, hogy színész legyen, de attól tartott, nem jut be a főiskolára, így a gimnázium utolsó éveiben elkezdett egészségügyi pályára is készülni. Végül pedagógus édesanyja adta be helyette a felvételi jelentkezést a Színművészetire, aztán az első és második rostára is elkísérte. Azonnal felvették. Végül – az osztályból egyedül – a Katona József Színházba szerződött Ascher Tamás hívására, és már a gyakorlati évében, 2015 tavaszán Goethe Faustjában játszhatott.
„Szeretek nagy felelősséggel lenni a színpadon, sokkal jobb, mint három-négy rövid jelenetre beszaladni” – mondja. Innentől sorra megtalálták a főszerepek, meg persze a díjak is. Jeanne d’Arc alakításáért például a POSZT-on a legjobb 30 év alatti színésznő, valamint a színikritikusok díját is elnyerte. „Azért volt időszak, hogy a sok feladat súlyától megviselődtem, de amikor felmentem a színpadra, és minden szem rám szegeződött, hatalmas energiát kaptam, mert éreztem, hogy hatással vagyok az emberekre.” Tavaly ősszel átszerződött a Radnótiba, azt mondja, azt érezte, mennie kell, hogy tovább töltődjön. „Az én hűségem és tiszteletem nem azon múlik, hogy mennyi ideig maradok egy társulat tagja. Ebben a kietlen időszakban az egész szakmával kell érezni az összetartozást.”
Török Dávid (24) (üzlet) Etikus hekker, alapító, társtulajdonos, CTO, Zero IT Lab Tizenkét évesen kedvenc könyvei webes adatbáziskezelésről, programozásról és arról szóltak, hogy hogyan törjünk fel weboldalakat, ma főállású IT biztonsági szakértő a cégében olyan ügyfelekkel, mint a Generali, az Allianz, a LogMeIn vagy az amerikai játékfejlesztő Riot Games. Minden tudását autodidakta úton szerezte meg. Gimnázium mellett főleg számítógépes játékok biztonsági kérdései érdekelték, első 3300 dolláros keresetét 18 évesen a League of Legends hibáinak detektálásáért kapta a Riot Gamestől. A Santa Monica-i cég három éve állást is ajánlott neki, miután egy hibájukat kihasználva akár százmillió számítógép felett vehette volna át a hatalmat, de vállalkozása miatt erre nemet mondott.
Az iskolarendszerektől ma is ódzkodik („azért nem megyek egyetemre, mert tanulni szeretnék”), de tudása a BME Crysys Laborjának is meggyőző, így évek óta segíti és mentorálja a hekkertanoncokat. A home office neki nem szokatlan, de már nagyon vágyik a háromnapos Las Vegas-i Def Con hekkerkonferenciára és versenyre, amelynek világdöntőjére már kétszer is kijutott a magyar csapattal.
Sikernek érzik, ha egy sokáig magába forduló kamasz elkezd például a testvérével kommunikálni, újra bejár az iskolába, és a szülő ismét tud rá úgy nézni, mint a gyermekére, nem pedig mint egy szörnyetegre. A Pro Juventa Alapítvány szakemberei gyermekpszichiátriai problémával élő családoknak segítenek visszaállni a normális kerékvágásba – nemcsak hagyományos terápiát adnak nekik, hanem művészettel, zenével kombinált, összetett, élményszerű segítséget.
„A járvány első hullámában a legmeghatóbb pillanatok azok voltak, amikor az online terápián elértük, hogy olyan kamaszok arcát is érje a levegő, akik hetek óta be voltak zárkózva a szobájukba. Hatalmas sikerélmény látni, amint a szociális izolációból kilép egy fiatal a szabadba egy pillanatra, és megérinti a szél az arcát” – mondja Pap Erika, a Pro Juventa Alapítvány programfelelőse és a Murmo Terápiás Központ alapító klinikai szakpszichológusa. Tapasztalatai szerint a kamaszok sokféle választ adnak a krízishelyzetekre, vannak, akik teljesen begubóztak a pandémiában, mások viszont egyáltalán nem tartják be a szabályokat, buliról bulira mennek.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Erika és pszichológus, valamint pszichiáter munkatársai a legnehezebb helyzetben lévő gyerekeket és családjaikat támogatják, a megszokott terápiás módszereken túl képzőművészeti és zeneterápiás eszközökkel, pszichodrámával, fejlesztő és prevenciós csoportfoglalkozásokkal. „Van, amikor a problémák verbális szinten nem is fejezhetők ki, nonverbálisan jobban ki tudják mutatni az érzéseiket és gondolataikat. Ha valaki telesatíroz egy lapot feketével, vagy csak mindent lávával elöntő vulkánokat fest, akkor nem is kell mondani semmit. Akadt, aki hónapokig csak házakat rajzolt, mert nem volt meg az alapvető biztonságérzete, és még a lakhatása sem.”
A foglalkozás elején mindig megkérdezik a gyerekeket, milyen belső képet hoztak magukkal. „Előfordul, hogy valakinek hónapokig tart, mire végre nemcsak annyit mond, hogy villamossal jöttem, hanem olyasmit, hogy olyan álmos vagyok, mintha a dunna még a fejemen lenne, és az alól kukucskálnék ki” – meséli Erika a szimbólumterápiás képekkel való munkáról. A rajzoláshoz széles eszköztárat tesznek a gyerekek elé: olajpasztellel, porpasztellel, temperával, szénnel, akvarellel vagy akrilfestékkel, különféle rajzlapokon dolgozhatnak. A lélektani munka a cél, nem az, hogy művészet szülessen – bár néha az is születik. A képeket időnként zenei effektekkel egészítik ki a csoportfoglalkozásokon, ehhez komoly zeneterápiás hangszerparkot működtetnek. „Elmagyarázzuk, mit és menyire kell ütni vagy rázni – de azért van amortizáció rendesen” – nevet Erika.
A Gucci táska többe kerül Az alapítványt még 1996-ban hozták létre az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (ismertebb nevén: a Lipót) Gyermek és Serdülő Pszichiátriai Osztályának dolgozói. Aztán az OPNI bezárása után az osztály megpróbált együtt maradni, 2015-ben hatan közülük először a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetbe, majd a Heim Pál Gyermekkórházba mentek tovább. A gyermekpszichiátriai rehabilitáció és a művészetterápiás, valamint a csoportokkal való munka fontosságát szerették volna megtartani, és hosszú távon a családok mellé állni.
Manapság ugyanis egyre több kamasz sodródik a kilátástalanság felé. Közvetlen életveszélynél persze ott vannak az osztályok, ambulanciák, de ha elmúlt a veszélyeztető helyzet, máris ellátatlanok maradnak a fiatalok. „Márpedig egyes családoknak igencsak sokáig benne kell lenniük a rendszerben, hogy tartós javulást érjen el a gyermekük állapota. A velünk sok szinten együttműködő osztályokon jól képzett szakemberek dolgoznak, ők kapják el a kritikus állapotba került gyerekeket – közös érdek, hogy legyen olyan hely is, ahol a viszonylagos stabilizálódás után megkezdődhet a hosszabb, lassabb pszichoterápiás munka. Csodálatos volna, ha ennek a kevésbé kifizetődőnek látszó folyamatnak is lenne helye az államilag finanszírozott egészségügyben” – mondja Erika.
A Murmo Terápiás Központot azért hozták létre hat évvel ezelőtt, hogy az alapítvány céljainak szakmai megvalósítója legyen. Ez a fajta értékmentés családi döntés is volt. „A férjemmel elhatároztuk, hogy megpróbáljuk magunk tovább vinni a komplex terápiás formákat és megoldani az alapítvány finanszírozását, mert óriási szükségét láttuk a gyermekpszichiátriai rehabilitációs ellátásnak” – mondja Erika. Sokan melléjük álltak rokonaik és barátaik közül is, a Murmo Team az alapítvány partnere.
Klienseik között vannak evés-, szorongásos, és hangulatzavarokkal küzdő, autizmus spektrum zavarral élő és öngyilkos hajlamú kamaszok, sokan gyakran fizikailag bántják magukat, és a nehéz helyzetben lévő családok nem is mindig tudják, hová forduljanak. „Sok családot sajnos el kell utasítanunk, mert nem tudják fizetni a terápiát, az alapítvány lehetőségei pedig végesek” – mondja Erika. Az alapítvány ma keveset tud fizetni a terapeutáknak, néhány csoportfoglalkozáshoz szerencsére találtak támogató céget vagy szervezetet. Emellett művészeti szalonokat, adományozói koncerteket szerveznek, hogy forrást gyűjtsenek.
„Egyszer egy jómódú családban élő édesanya azt mondta a díjaink hallatán, hogy a Gucci táskája többe került, más az afrikai szafarija költségéhez képest kevesellte az összeget, amit kértünk a gyermeke terápiájáért. Nekik nyilván nem olyan megterhelő ez a költség.” Erika azt mondja, a nagyon tehetős családokból érkező kamaszok lehetnek érzelmileg éppen annyira elhanyagoltak, mint a legalacsonyabb végzettségű szülők gyermekei, vagy akik bántalmazó-elhanyagoló környezetben nőttek fel. „Csak abban mások, hogy jobb a ruházatuk, de a lélektani öltözetük semmiben sem különbözik.” A gyermekeket 18–20 éves korig kísérik a Murmo szakemberei, akik akkor látják a sikert, ha például egy sokáig magába forduló kamasz elkezd a testvérével kommunikálni, újra bejár az iskolába, és a szülő ismét tud rá úgy nézni, mint a gyermekére, nem pedig mint egy szörnyetegre. „Az a cél, hogy vissza tudjon állni az életük a normális kerékvágásba, a szülők a saját dolgaikkal foglalkozhassanak, a gyerek meg lehessen gyerek.”
Az egyik legnehezebb dolguk az evészavaros kamaszokkal van. Nekik kell a csoportos, a család- és az egyéni terápia is egyszerre, rendszeresen foglalkozik velük egy pszichiáter, és orvosként követi a testi folyamatokat is, a szülőknek pedig csoportfoglalkozást is javasolnak. „Az információnak áramolni kell köztünk, szakemberek között is, hogy lássuk, mikor hol van esetleg valamilyen billenés.” Emiatt a terápiás órákat többórás egyeztetések követik. Erika szerint az anorexia az egyik legmakacsabb pszichiátriai probléma, és aki legalább két éve benne van, annál annyira a személyiség részévé válik, hogy ha el is múlik, nem marad nyom nélkül. „Olyan, mint amikor egy fa csemetekorában kapott egy karcot: megnő, de a karc mindig ott lesz a törzsén.”
Az Egészséges Lelkű Ifjúságért – Pro Juventa Alapítvány Az alapítás éve: 1996 A csapat: 3 fős kuratórium és összesen 15 önkéntes. Éves költségvetés: 4–5 millió forint, de legalább 30 millió forintra lenne szükségük ahhoz, hogy mind az évi 30 családnak, akikkel foglalkoznak, komplex ellátást tudjanak nyújtani ingyen.
Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 forinttal?
10 000: Olajpasztellkréta-készletet és rajzkartont vennének belőle, ez egy művészetterápiás csoportfolyamat alkotásainak egész eszközigényére elég lenne. 100 000: Egy rászoruló családnak térítésmentesen tudnának belőle egyhavi komplex terápiát tartani. 1 000 000: Egy rászoruló család egész évben térítésmentesen tudna járni a három-ötféle terápiás megsegítést tartalmazó komplex programjukba.
Lassított tudatos séta, éber meditáció a természetben – az erdőfürdő több holmi erdei kirándulgatásnál. A sinrin-joku műfaja Japánból ered, és ma már Magyarországon is egyre népszerűbb. Nemcsak a stresszt csökkenti, de a kutatások szerint az immunrendszerre is jó hatással van. Csinálos János csoportjaival legtöbbször a Hármashatár-hegyen mártózik meg a zöldben.
Több mint egy éve többé-kevésbé bezárkózva élünk, csoda lenne, ha nem volnának hatással hangulatunkra, viselkedésünkre hosszú távon is a pandémiában megváltozott életkörülmények. Nemes Orsolya generációkutató segítségével megnéztük, miben nyilvánul meg a karanténfáradtság, a covidkiégés a gyerekeknél, és mit érdemes tenni, ha segíteni akarunk nekik.
A Skyscanner alapítója egymillió dollárnyi fantáziát látott abban a magyar jegyzetkészítő appban, amibe nemrég a Creandum is befektetett egy komolyabb összeget. Gareth Williams azt mondta a Forbesnak, üdítő, hogy Orosz Bálint és a Craft nem az adatok eladásából akar pénzt csinálni.
Több ezer kutató tette fel arra az életét, hogy megértsük az északi sarkvidéket érintő ijesztő változásokat – Horváth Eszter pedig arra, hogy dokumentarista fotósorozataival bemutassa e közösségek kitartó munkáját és mindennapjait. A fotográfus harminckétévesen döntött úgy, hogy feladja megszokott életét, hiszen aki a The New York Timesnak és a National Geographicnak akar dolgozni, nem maradhat a komfortzónájában. Munkái ma már nívós amerikai magazinokban jelennek meg, és tavaly a World Press Photo zsűrije is díjazta két kíváncsi jegesmedvéről készült fotóját. Az elismeréseket örömmel és hálával fogadja, de ugyanúgy, ahogy a világtól elzártan élő kutatókat, őt sem a siker hajtja, hanem az aggodalom és a tenni akarás – a Jeges-tengerért, a sarkvidék ökoszisztémájáért és végső soron mindannyiunkért.
