Szerző: Krekó Péter

Fotó: Bazánth Ivola

2013 áprilisában, egy átlagos napon az amerikai tőzsdék hirtelen minden előzmény nélkül mély esésbe kezdtek: a Dow Jones szinte függőlegesen zuhant percek alatt 150 pontot, ahogy rengetegen fogtak lázas részvényeladásokba. Az ok egyetlen hamis Twitter-üzenet volt, amit hekkereknek sikerült bejuttatniuk az AP hírügynökség hírfolyamába, és ami rövid időre 136 milliárd (!) dollárnyi veszteséget okozott a tőzsdén. Ez az álhír arról szólt, hogy két robbanás rázta meg a Fehér Házat, és Barack Obama elnök megsérült.

2018-ban az Európa és az Egyesüt Államok közti vámviták miatt exponált Harley Davidsonnak okozott némi fejfájást egy ismeretlen Twitter-fiókról indított álhír, amely szerint a vállalat vezérigazgatója hülyének nevezte az ország akkori elnökét, Donald Trumpot. Ez a dezinformáció, amit az álhír terjesztője egy hiteles indianapolisi híroldalnak tulajdonított, hatalmasat robbant a közösségi médiában, általános felháborodást és bojkottfelhívásokat eredményezve az elnök szimpatizánsai körében. Bár a vállalat gyorsan cáfolta az álhírt, az később még több helyen felbukkant. Terjedésében közrejátszott, hogy Stephen King is bedőlt neki, és megosztotta sokmilliós követőtáborával – ezzel is illusztrálva, hogy a hírességeknek milyen komoly felelősségük van a (félre-) tájékoztatásban.

Nem túlzás, hogy a dezinformációval vívott vállalati reputációs háború küszöbén állunk.

A nyugati világban egyre több példa van rá, hogy álhírkampányok nagyvállalatokat zökkentenek ki az üzlet megzavarásával a napi ügymenetükből, akár jelentős profitveszteséget okozva nekik. Az álhírek népszerű és sikeres üzleti vezetőket tehetnek tönkre, vagy akár teljes vállalatokat vagy szektorokat dönthetnek be. Aláaknázhatják a vállalat kapcsolatait a döntéshozókkal, vagy éppen annak jó hírnevét használhatják fel gyanús termékek eladására. Nem túlzás, hogy a dezinformációval vívott vállalati reputációs háború küszöbén állunk.

Az álhír ugyanis gyilkos fegyver lehet. Az álhírek gyorsabban terjednek, mint a valódiak, hiszen újdonságot tartalmaznak, és érzelmeket váltanak ki belőlünk. Különösen akkor lehetnek hatékonyak, ha létező előítéleteinkre, félelmeinkre alapoznak. Az álhírek ráadásul könnyen megtapadnak, és sokszor a cáfolat után is nyomot hagynak a fogyasztók, ügyfelek emlékezetében. Befolyásolják a viselkedést is, sőt kutatások szerint még akkor is hatással lehetnek a hétköznapi döntéseinkre, ha nem is adunk hitelt a híreszteléseknek. A tényeknek ellentmond a közkeletű népi bölcsesség: „nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél”, hiszen az álhír teljesen elszakadhat a valóságtól. Pszichológiai értelemben azonban sajnos igaz.

A félretájékoztatás hatalmát felismerve egyre több szereplő jelent lehetséges fenyegetést a dezinformációs piacon: más nagyvállalatok és a nekik dolgozó manipulátorok, politikusok, hírességek. Vagy akár ellenséges államok. Külföldi hatalom is indíthat támadást egy vállalat ellen – akár csak azért, hogy tesztelje, mennyire hatékonyan képes álhíreket elhinteni. Az Egyesült Államokban 2015-ben – egy évvel az amerikai elnökválasztás előtt – a Kreml-kötődésű „szentpétervári trollfarmhoz” köthető profilok terjesztettek álhírt arról, hogy egy család súlyosan lebetegedett a Walmart üzletláncban vásárolt Koch’s Turkey pulykától. Ezt több ezer bot, vagyis automatizált és algoritmusokkal irányított Twitter-profil terjesztette, majd megosztotta a feketéket célzó Proud to be Black oldal is.

A közösségi médiában rosszakaróinknak egyre könnyebb más mögé rejtőzniük. Erre teljes iparág is épült, sok millió – bármilyen politikus, párt, vállalat vagy termék mellett vagy ellen aktivizálható – hamis közösségimédia-profillal. Egyes black PR (a PR ellentéte, mások jó hírnevének tönkretétele – a szerk.) cégek pénzért készségesen segítenek bármilyen cég reputációjának hamis profilokkal és álhírekkel való erősítésében és még inkább riválisának befeketítésében.

Hogy ez mennyire nem csak üres feltételezés, jól mutatja az Insikt Group kísérlete. A szervezet próbaképpen a dark weben (az internet azon része, amit normál böngészőkkel nem lehet látni – a szerk.) bérelt fel orosz szakembereket, párhuzamosan kettőt is. A Doktor Zsivágó, illetve a Raszkolnyikov művészneveket viselő dezinformációs vállalkozókat ellenkező feladatokkal bízták meg: egy fiktív cég, a Tyrell Corporation reklámozására, illetve lejáratására bérelték fel őket. A pozitív kampány 1850 dollárba, a negatív 4200 dollárba került. Az utóbbi elsődleges módszere a dezinformáció terjesztése volt új profilokon, illetve csoportokban, ugyanakkor komoly, korábban létrehozott Facebook-profil-hálózatot is mozgattak, és az álhíreket a hagyományos médiában is terjesztették. A dezinformációs szakemberek nemcsak, hogy könnyen felbérelhetők voltak, de gyorsan és hatékonyan is dolgoztak, így az Insikt Group jóslata szerint ez a „szolgáltatás” egye jobban elterjed majd a jövőben.

A hazai álhíruniverzum népszerű blogjai és Facebook­-csatornái is hemzsegnek a magyar vagy Magyarországon tevékenykedő nemzetközi vállalatokkal és termékeikkel kapcsolatos álhírektől. Konkrét példákat szándékosan nem említek, az álhírek elismétlése egy tekintélyes gazdasági lap hasábjain csak a dezinformáció terjesztőit segítené. Általánosságban a dezinformációknak leginkább kitett szektorok két csoportba tartoznak. Az elsőbe azok a vállalatok sorolhatók, amelyeknek a termékeivel közvetlen fizikai kapcsolatba kerülünk (miközben féltjük a testünket): élelmiszeripar, kiskereskedelem, kozmetikai cégek, illetve gyógyszercégek. A második csoportban levő vállalatoknak a szolgáltatásait használjuk, de nem értjük, és ezért gyanakszunk rájuk, ilyenek a technológiai vagy az infokommunikációs cégek és a pénzügyi intézetek.

Igény pedig van az álhírekre: a Political Capital 2018-as, népszerű hazai álhíreket vizsgáló kutatásában a magyarok 51 százaléka egyetért azzal, hogy a bankok eladósítással akarnak leigázni minket, 42 százalék szerint a gyógyszercégek titkolják előlünk a betegségek ellenszerét, és 35 százalék úgy látja, a technológiai cégek szándékosan visszatartják a piacról az olcsóbb, modernebb technológiákat.

Mit tehetnek a vállalatok? Címszavakban: fel kell készülniük a dezinformációs kihívásra az internet legmélyebb bugyraira is kiterjedő állandó monitorozással, a sérülékenységek feltérképezésével és a válságkommunikáció szervezeti kereteinek megteremtésével. Érdemes felismerni a közös, szektorokon átnyúló érdekeket is, és támogatni a dezinformáció elleni lépéseket, amelyek az álhírek visszaszorítására, az álhíroldalak pénzügyi forrásainak elvágására vagy az álhírekkel szembeni immunizálásra is fókuszálhatnak.

Az álhírektől jobb félni, mint megijedni. Megelőzés híján a jövő nem sok jóval kecsegtet: a mesterséges intelligencia az álhírek – például az emberi szemnek szinte megkülönböztethetetlen deepfake képek és videók – előállításában és a terjesztésében is egyre nagyobb szerepet játszik. A hazugságok egyre hihetőbbek lesznek, és egyre könnyebben, célzottabban jutnak el a közönséghez.

A szerző dezinformációs szakértő, a Political Capital igazgatója, az ELTE PPK docense, a washingtoni CEPA think tank külső munkatársa, a Tömegparanoia 2.0 könyv szerzője.