„A járvány első hullámában a legmeghatóbb pillanatok azok voltak, amikor az online terápián elértük, hogy olyan kamaszok arcát is érje a levegő, akik hetek óta be voltak zárkózva a szobájukba. Hatalmas sikerélmény látni, amint a szociális izolációból kilép egy fiatal a szabadba egy pillanatra, és megérinti a szél az arcát” – mondja Pap Erika, a Pro Juventa Alapítvány programfelelőse és a Murmo Terápiás Központ alapító klinikai szakpszichológusa. Tapasztalatai szerint a kamaszok sokféle választ adnak a krízishelyzetekre, vannak, akik teljesen begubóztak a pandémiában, mások viszont egyáltalán nem tartják be a szabályokat, buliról bulira mennek.
ADAKOZOL?
Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Erika és pszichológus, valamint pszichiáter munkatársai a legnehezebb helyzetben lévő gyerekeket és családjaikat támogatják, a megszokott terápiás módszereken túl képzőművészeti és zeneterápiás eszközökkel, pszichodrámával, fejlesztő és prevenciós csoportfoglalkozásokkal. „Van, amikor a problémák verbális szinten nem is fejezhetők ki, nonverbálisan jobban ki tudják mutatni az érzéseiket és gondolataikat. Ha valaki telesatíroz egy lapot feketével, vagy csak mindent lávával elöntő vulkánokat fest, akkor nem is kell mondani semmit. Akadt, aki hónapokig csak házakat rajzolt, mert nem volt meg az alapvető biztonságérzete, és még a lakhatása sem.”
A foglalkozás elején mindig megkérdezik a gyerekeket, milyen belső képet hoztak magukkal. „Előfordul, hogy valakinek hónapokig tart, mire végre nemcsak annyit mond, hogy villamossal jöttem, hanem olyasmit, hogy olyan álmos vagyok, mintha a dunna még a fejemen lenne, és az alól kukucskálnék ki” – meséli Erika a szimbólumterápiás képekkel való munkáról. A rajzoláshoz széles eszköztárat tesznek a gyerekek elé: olajpasztellel, porpasztellel, temperával, szénnel, akvarellel vagy akrilfestékkel, különféle rajzlapokon dolgozhatnak. A lélektani munka a cél, nem az, hogy művészet szülessen – bár néha az is születik. A képeket időnként zenei effektekkel egészítik ki a csoportfoglalkozásokon, ehhez komoly zeneterápiás hangszerparkot működtetnek. „Elmagyarázzuk, mit és menyire kell ütni vagy rázni – de azért van amortizáció rendesen” – nevet Erika.
