Brazíliában is ráköszönnek az utcán

Te, Simonics, ez pont neked való! – ezzel a mondattal indult Simonics Péter sportolói karrierje egy röplabdapálya mellől előbb a hegymászás, majd a siklóernyőzés felé. Egy 70-es évekbeli röplabdameccs nézőterén sem a testnevelő tanár, sem az akkor elsős gimnazista Péter nem figyelt a játékra, ehelyett a tanár hegymászókalandjairól beszélgettek. Ekkor hangzottak el a bátorító szavak, és Péter olyan lelkes lett, hogy a mondat második felét, miszerint keresse fel az Excelsior Sportegyesületet, már nem hallotta meg. Nekiindult egyedül a Remete-szurdoknak, ahonnan aztán két törött bordával tért haza.

Iskolateremtők:
Korábban ebben a sorozatban:
Fischer Iván, Dévény Anna, Csíkszentmihályi Mihály, Chikán Attila, Horn György, Korniss Péter, Halász Judit, Vitray Tamás, Lovasi András, Polgár Judit, Földessy Margit, Nádasdy Ádám, Vekerdy Tamás, Mikulás Ferenc, L. Ritók Nóra, Benkő Vilmos, Marék Veronika, Boldizsár Ildikó

Miután a balesetet két bátyja segítségével sikerült eltitkolnia otthon, második nekifutásra már az egyesület tagjaként ment hegynek, de még mindig türelmetlenül. „Első találkozáskor csalódás volt, mert futóedzést és gimnasztikát tartottak, én viszont már mászni akartam. Eltelt néhány hét, mire találkoztam a hegymászó-felszereléssel, a karabinerekkel és a kötéllel.” Amikor végre eljött a várva várt találkozás, Péter azonnal elhatározta, hogy profi hegymászó lesz. És tervéhez tartotta is magát.
Végtelenül hisz a sport személyiségformáló erejében, azt mondja, ha egy fiatal olyan közösségbe kerül, ahol a közös mozgás mellett mindenki egy irányba halad és hasonló értékek mentén gondolkodik, nem fog elkallódni.
„Főleg a mai gyerekeknek adhat ez sokat az egyre bonyolultabb világban. Így volt velem is. Az, hogy a hegymászókhoz tartozhattam, olyan tartást adott, hogy akadályokat nem látva és megállíthatatlanul robogtam előre” – mondja arról, mit kapott a sportközösségtől, miután fiatalon elveszítette édesapját. Talán emiatt is választotta a Testnevelési Egyetemet a továbbtanulásra. A szilárd identitás mellett a 80-as évek zárt világából is kiskaput nyitott az egyesület: Jugoszláviába és Ausztriába járhattak hegyet mászni, szolgálati útlevéllel.