Még pár év, és az erdőfürdő lehet az új jóga

„A városi lét rengeteg stresszhelyzetet generál. Ezek elől nem menekülni kell, hanem megoldásokat kell rájuk találni. Az egyik ilyen a sinrin-joku” – mondja János, az erdőfürdőzés egyik hazai szakértője. Huszonhét éve foglalkozik meditációval, hét éve gyakorolja a tibeti jógát, kirándulni mindig is szeretett. Három hobbija tökéletesen kiteljesedhet az erdőfürdőzésben, amiben különösen fontos szerepet kapnak a légző- és meditációs gyakorlatok.

Jánost először Mijazaki Josifumi Sinrin-joku című könyve csigázta fel a téma iránt. További szakirodalomi művek olvasása után úgy döntött, képzett erdőfürdő-vezető lesz. A manchesteri iskola kurzusát online végezte el. Képzések többek között Belgiumban vagy Szlovéniában is indulnak, és ugyan apróbb különbségek vannak az egyes iskolák között, alapvetően nagy átfedésekről beszélünk. „Egyiknél sem az erdőben megtett távolság vagy a társaság a lényeg – mondja János –, hanem az, hogy tudatosítsuk a jelenlétet és a mozgást. Figyeljünk az érzékelésre, és stimuláljuk az érzékszerveinket, amiket a mindennapi életben elhanyagolunk.”

A sinrin-joku kifejezést 1982-ben Japán akkori erdészeti és halászati minisztere, Akijama Tomohide találta ki marketing céllal. A fő motiváció az volt, hogy népszerűsítsék magát a természetjárást. A mozgalom sikeres volt, és ezzel párhuzamosan az erdőfürdőzés egészségügyi hatásait is kutatni kezdték. „Egyre több tudományos kutatás igazolta, hogy az erdő és a természet az erdőfürdőn alkalmazott gyakorlatokkal párosítva nemcsak a testre, de a mentális egészségre is jó hatással vannak.” János éber meditációnak hívja az erdőfürdőt, és közben ő is gyakran használ meditációs elemeket és légzőgyakorlatokat.

[caption id="attachment_289171" align="alignnone" width="480"] „Ha tudatosan vagy jelen az erdőben, és nem azon gondolkozol, hogy be tudod-e fizetni a csekket, csak jót tesz az egészségednek.”[/caption]

Van, ahol már receptre írják fel
„Bizonyított tény, hogy az őskor óta egészen a 20. század elejéig az emberek többsége leginkább a természetben lakott. Nekünk az a természetes, a város pedig a mesterséges közegünk, az épített környezet ezért elég sok stressz­helyzetet teremt.” János szerint a városban, ebben az evolúciós szempontból idegen környezetben, percről percre stresszhelyzeteknek vagyunk kitéve, és mivel „nem tanították meg ezeket a helyzetet kezelni, ösztönösen viselkedünk". Azért, hogy megbirkózzon a feszültséggel, a szervezet folyton kortizolt szabadít fel, ám a magas kortizolszint csökkenti az ellenállóképességet, és hajlamosabbak leszünk a betegségre is.

Mióta elkezdődött a bezártság, az emberekben felerősödött a természet iránti igény. Ez nekünk is segít, egyre több szolgáltató és szálloda keresett meg engem is.