A nagy dobás (The Big Short) című film végén a nagyon furcsa, öndiagnózisa szerint Asperger-szindrómás hedge fund menedzser, Michael Burry a válságban keresett hatalmas profitból kifizeti befektetőit, majd levelet ír nekik, hogy bezárja az alapot. Az adaptált forgatókönyv kategóriában Oscarral díjazott film elévülhetetlen érdeme, hogy egyszerre érthetően és szórakoztatóan mutatja be, miért omlott össze kis híján az amerikai pénzügyi rendszer 2008-ban és innen ismeri a világ Burryt, aki elsőként ismerte fel a veszélyt, és mert szembe menni a Wall Street nagy játékosaival.

Bő évtizeddel később, 2021-ben újra olyasmi történt, amiről már tudható, hogy megihleti Hollywoodot, és lehet, hogy Christian Bale ismét eljátszhatja Burryt. Ő ugyanis már 2013-ban újra elindított egy alapot, majd benne volt annak a GameStop-árrobbanásnak az elejében is, amire idén januárban kapta fel a fejét a világ, és amit könnyű a kisbefektetők és a Wall Street harcának láttatni.

Burry ezt a játszmát nem ülte végig olyan higgadtan, mint a subprime-összeomlást. Felállt az asztaltól, és elsétált az előétel után, kiszállt szép nyerővel, mielőtt megjött volna a gigantikus profit. Persze könnyű utólag okoskodni, mindenesetre az amerikai Forbes számításai szerint Burry százmillió dollár körül kereshetett a három dollár körüli átlagáron beszerzett GameStop-papírokon. A videójáték-kölcsönző cég több mint öt százalékét vásárolta fel, ami ha megtartja a későbbi őrület csúcsáig, másfél milliárd felett lett volna.

De teljesen érthető, hogy kiszállt. Ő mindig a számok embere volt. 2005 táján azt kalkulálta, hogy mennyire túl vannak értékelve az egymásba csomagoltan többször eladott rossz minőségű jelzálogpapírok, és igaza lett. Most részvény-visszavásárlásra várva vett egy alulértékeltnek tűnő céget, várakozása bejött, és szépen nőtt is az árfolyama. Itt sétált el. És utána jött az őrület.

TÖMEG + PSZICHÓZIS
Az, hogy a nagy semmire a sokszorosára megy fel még onnan az árfolyam, már nem a racionálisan befektető, félreárazásokat kereső Burry világa. Ehhez tömegpszichózis kell. Ami most valóban egészen látványosan jött össze, és döbbenetes hatást produkált. De miért pont most?
Abban semmi újdonság nincs, hogy a nagy intézményi befektetők egy része shortolással, kölcsönrészvény eladásával játszik arra, hogy az általuk túlértékeltnek gondolt cég értékének csökkennie kell. A shortállomány eddig is nyilvános adat volt, bárki játszhatott az esésre spekulálók ellen, hiszen azt is mindenki tudja, hogy a legjobb vevő a sarokba szorított shortos. Ha az árfolyam ellene megy, vagyis emelkedik, egyre nagyobbat bukik, egyre jobban szorul a finanszírozása, és kiszállni vétellel tud, ami tovább hajtja felfelé az árat. Az is szinte már mulatságos, hogy a politikusok és felügyeleti szervek minden egyes nagyobb tőzsdei visszaesésnél megtalálják bűnbaknak a shortosokat, szigorítást ígérnek, majd ahogy az árfolyamok magukra találnak, a többség újra boldog, végül nem történik semmi.

Abban sincs semmi új, hogy különböző fórumokon a befektetők megosztják egymással tapasztalataikat, ötleteket, tippeket adnak egymásnak. Köztük mindig is voltak öreg rókák, tapasztaltabbak, rafináltabbak. Kis forgalmú papíroknál régóta elegendő pletykákat csepegtetni látogatott fórumokban ahhoz, hogy a manipulátorok behúzzanak másokat egy-egy befektetésbe. Még a kis magyar tőzsdén is elég régóta látványosan működik ez, ügyes árfelhúzással alapozták meg a Mészáros Lőrinc neve alatt futó cégcsoport egy részének létrejöttét is, és évekig a „jön Lőrinc”-pletykák híresztelésével lehetett a legkönnyebben bemozgatni sok kis papírnál az árfolyamot.
Ami megváltozott és a mostani nagy árrobbanás-szériához vezetett, az a volumen. Az elmúlt években exponenciálisan kezdett nőni a tőzsdére érkező kisbefektetők száma, és a piacra vándorló pénz is, emellett a pénz piacra juttatása is egyszerűsödött és gyorsult. Az ingyenes tőzsdei kereskedéssel hódító, könnyen kezelhető appot üzemeltető Robinhood már több éve gyorsan növekszik, és vonz be a piacra tömegesen olyan fiatalokat is, akik az alapvető befektetési alapismeretekkel se rendelkeznek. De a kitartó hosszban többségük többet keresett, mint az okostojás hozzáértő intézményi befektetők.

Ennek veszélyeiről már másfél éve is vita folyt, ami ritkán látható mértékben vetette vissza a világban a gazdasági teljesítményt. Az ilyen mindig nagy tőzsdei zuhanást is hoz, de most csak pár hétig tartott a parás időszak.

Az, hogy a nagy semmire megy fel még onnan az árfolyam a sokszorosára, már nem a racionálisan befektető, félreárazásokat kereső Burry világa. Ehhez tömegpszichózis kell.

A Wall Street ugyanis tavaly április óta kitartóan emelkedik, a Robinhood-befektetők pedig elsősorban a számukra jól ismert brandek árát hajtják az égbe az Apple-tól az Amazonon és a Teslán át a kriptodevizákig. Közben sok kormány, az amerikai is, pénzosztással kezeli a válságot, a fiatalok meg ha már se utazni, se bulizni, se kaszinózni nem lehet, milliószám viszik a lét a tőzsdére. Minden realitástól elszakadó buborékok fújódnak a legmenőbb eszközökben, miközben jó fundamentumokkal bíró, de nem szexi iparágban működő cégek látványosan lemaradnak.

A fórumokon is ugrásszerűen nőtt a forgalom. Tapasztalt manipulátorok voltak és lesznek, de a könnyen beetethető újoncok száma nőtt a legjobban. Több tízezer önjelölt tőzsde- és kriptoguru nyomul a közösségi médiában, készít videókat az ötleteiről, véleményéről, ők megtehetik, hogy poziból húzzák maguk után a tömeget, vagyis miután megvették az adott eszközt, bíztatják a követőket ugyanerre. Ők pedig jönnek. Mindenki legfőképp a nyereség miatt, de sokan egyfajta osztályharcot is látnak, a nagyarcú Wall Street megleckéztetése is cél és jó móka.

= HISZTÉRIA
Michael Burry magányos harcos, ő egy ilyen játékban valószínűleg sose venne részt. A balhét kivizsgálni próbáló kongresszusi meghallgatás kulcsfigurája Keith Gill kisbefektető. Rendes polgári neve csak január vége óta ismert, a Reddit r/wallstreetbets fórumában DeepFuckingValue, a Twitteren és Youtube-on Roaring Kitty néven tolja. Már 2019-ben elkezdett GameStop call opciókat venni, és rendszeresen beszámolt a követőinek pozíciója állásáról. Tavaly ősszel látványosan nőtt a papírban a shortállomány, több hedge fund is ellene játszott. Idén viszont jó hírek jöttek a cégről, az árfolyam emelkedni kezdett, a GameStop lett a legkedveltebb fórumtéma, amit az is segített, hogy DeepFuckingValue egyre nagyobb profitról számolt be.

Az események azután gyorsultak fel, hogy január közepén megugrott az árfolyam, erre egy hedge fund elkezdte lebeszélni az árfolyamot: megmagyarázta, hogy miért is kellene visszamennie a kurzusnak negyvenről húsz dollárra. A fórumozók vérszemet kaptak, és egyre többen vásárolták a GameStop részvényei mellett a call opciókat is.
A csatát január 25-én megnyerték: beindultak a shortzárások, nyilvánosságra kerültek a hedge fundok veszteségei. Az árfolyam száz dollár fölé szaladt, majd visszaesett. De innentől kapott az egész ügy nagy sajtónyilvánosságot, a wallstreetbets fórum hatalmas reklámot. Újabb jókora hullámokban jöttek új kisbefektetők a fórumba, közel kétmillióról két hét alatt hatmilliósra bővült a tábor. Közülük sokan tovább vásárolták a GameStopot.

A hisztéria január végén ötszáz dollár közelébe hajtotta fel az árfolyamot, de akkor több ­brókercég, ­­köztük a Robinhood is korlátozta a mániapapírok vételét, illetve megnövelte a tőkeáttétes pozíciók letéti követelményét. Azonnal eltűnt a vételi oldal, az árfolyam kidurrant.

Azóta mindenki megtalálta a maga bűnbakját. A Reddit-had a Robinhoodot hibáztatja, meg a Wall Street-i elitet. A Wall Street nagyágyúi a felelőtlen kisbefektetőknek szólnak be, és a felügyeletnek, hogy miért engedik, hogy a csürhe széttúrja a jól működő piacot, eltérítse a realitásoktól az árfolyamot. A politikusok meg hit és pártállás szerint szólnak be mindenkinek a felügyelettől a Wall Street nagybankjain és hedge fundjain át a piacot manipulálókig.

Amikor az árfolyam áttört felfelé, néhány napig a magyar sajtót is elborították a „kisbefektetők térdre kényszerítették a Wall Streetet” típusú értelmezések. Ebből valójában csak annyi volt igaz, hogy a GameStop mellett más agyonshortolt részvényben is fel tudták összehangolt vételekkel tornázni az árfolyamot a fórumozók, és ezen több shortos is dollártízmilliókat bukott. De ahogy ők a Wall Street játékosainak csak egy nagyon pici részét képezik, a kisbefektetői oldalt se lehet egy masszaként kezelni.

+ VÉRFÜRDŐ
Közülük a korai vevők szép összegeket kerestek, de a később érkező többség nagyrészt jókorát bukott. Ez elég nyilvánvaló már csak az árfolyamgörbe alapján is, de Karagich István, a Blochamps Capital ügyvezetője felhívja a figyelmet arra is, hogy az igazi vérfürdő az opciós piacon volt. A tudatlan tömegek irreális árakon végrehajtott call opció vételeit az árjegyzők egyre jobban széthúzott vétel-eladási ajánlatai súlyosbították, sokan még az emelkedő részvényár mellett sem tudtak keresni az opciókon, amelyek döntő többsége aztán teljesen elértéktelenedett. A számok döbbenetesek: 87 millió ügylet keretében több mint negyvenmilliárd dollárt költöttek vételi opciókra nagyrészt olyan emberek, akik korábban még a részvénypiac közelében se jártak, nemhogy a kizárólag profiknak való opciós piac rejtelmeivel megismerkedtek volna.

A Robinhood és a többi szolgáltató, akiknél a kisbefektetők azt gondolják, hogy ingyen kereskednek, komoly presztízsveszteséget szenvedtek el azzal, hogy rájuk zúdul szinte mindenki haragja. Pedig a vételek korlátozása, a letéti követelmények emelése teljesen szokványos és hasonló helyzetekben mindig is alkalmazott reakció volt, lehetett rá számítani.

Persze amiatt is kereszttűzbe kerültek, hogy ők is a gyűlölt Wall Street részei, onnan kapják a jutalékot. (A Robinhood konkrétan 221 millió dollárt a tavalyi negyedik negyedévben az árjegyzőktől, köztük hedge fundoktól, akikhez az ügyfelek megbízásait továbbítja) Csakhogy ez eddig is köztudott volt, csak a mostani botrányig nem sokan foglalkoztak vele.

Mire a csatazaj február közepére elült, egyre egyértelműbbé vált, hogy a legnagyobb vesztesek a tudatlan kisbefektetőknek azok a tömegei, akiket későn vitt bele a sztoriba a csordaszellem. A Wall Street intézményei a mániapapírokat shortoló hedge fundokat leszámítva viszont inkább a nyerő oldalon állnak.

Még tart a vita, hogy kell-e szabályokat módosítani a történtek után. Az egyik fő kérdés, hogy rendben van-e, ha nagyobb a shortállomány, mint amennyi részvény a cég alaptőkéjét alkotja. A másik, hogy nem kellene-e korlátozni vagy legalább bizonyos alapvető ismeretekhez kötni a kisbefektetők belépését a piacokra. Profánabbul: ha kaszinóba szabad a belépés, alapvető joga-e mindenkinek a tőzsdén is hülyének lenni?

A nagy dobás utolsó percében mondja rezignáltan a narrátor: „A válság nyomán a Kongresszusnak nem maradt más választása, mint hogy feldarabolja a nagybankokat, és újraszabályozza a jelzálog- és derivatívapiacot.” Majd pár másodperc hatásszünet után: „Persze csak vicceltem. A bankok fogták a pénzt, amit az amerikaiak fizettek nekik, és hatalmas bónuszokat fizettek maguknak, meg kilobbizták, hogy elmaradjanak a reformok. Aztán a migránsokat és a szegényeket hibáztatták.”

Ha demagóg is kissé, de nagyrészt igaz. Ha tíz éve nem volt ok változtatni, most még annyi sincs, hiszen a nagy pénzügyi válsághoz képest a mostani csata jelentéktelen súlyú, és nem is sérült a Wall Street nagyon, senki se szorult adófizetői pénzre. A shortolás pedig nagyrészt a nagyfiúk játéktere, de most a kisbefektetőknek is lehetőséget adott egy győzelemre.

Michael Burry, a korán kiszálló Gamestop­befektető a lufi csúcsán azt tweetelte, hogy ez az egész árfelhajtás természetellenes, őrült és veszélyes. Ilyet lát hónapok óta a Teslában is, ezért lelkesen shortolja, de az emelkedő ár miatt egyelőre csak nő a vesztesége. Most tehát nem a Wall Street nagyágyúival, hanem inkább a Robinhood-befektetők millióival megy szembe, és vár pont ugyanolyan összeomlást Elon Musk cégében, mint ami bejött neki 2008-ban a jelzálogkötvény-piacon.