Mi kell minden vállalkozáshoz a háromfős pékségtől elkezdve a könyvelőirodán és a reklámügynökségen át az autógyárig vagy egy vasúttársaságig? Energia. Az MVM Next ezt kínálja nemcsak a lakossági, de a B2B-szegmensnek is, legyen szó akár elektromos áramról, akár földgázról. A vállalat nem csupán szinte felfoghatatlan mennyiségű energiával, de kiváló ügyfél-elégedettségi mutatókkal is büszkélkedhet.
Az MVM Next Energiakereskedelmi Zrt. nevével legutóbb az a mintegy 2 millió fogyasztó találkozhatott, akik az ELMŰ-ÉMÁSZ-tól kerültek át a céghez 2021. szeptember elsejétől. Az áram- és földgázszolgáltatónak jelenleg közel hatmillió hazai ügyfele van, köztük több mint 55 ezer az olyan versenypiaci ügyfél, akinek kegyeit komoly tendereken lehet csak elnyerni. Ezen szereplők áramigénye nem hasonlítható össze egy lakossági fogyasztóéval – nem véletlen, hogy az MVM Nexten belül is kiemelten kezelik a B2B-szegmenst.
Az ár megkerülhetetlen tényező az energiavásárlás során, ám vannak egyéb szempontok is, amelyeket a döntéshozók jellemzően figyelembe vesznek – világítja meg a sikeres energiabeszerzési tendereken való szereplés hátterét Fodor Imre, az MVM Next üzleti kereskedelmi igazgatója. Ilyen például az ügyfélkezelés: sok hasonló vállalat ma is elegendőnek gondolja azt, hogy ők adnak egy ajánlatot a potenciális ügyfélnek, majd ha az ajánlat árban megfelel, kötnek egy szerződést, amiért cserébe vállalják az ügyfél energiaellátását és küldik a számlát. „Szerintünk itt nem szabad megállnunk: igyekszünk arra ösztönözni a kollégáinkat, hogy minél jobban megismerjék az adott cég működését, és próbáljanak meg proaktívan egyéb energetikai, energiahatékonysági kérdésekben is tanácsokat adni nekik. Ne csak áramot és gázt adjunk el, hanem kicsit legyünk mi is részei a mindennapjaiknak, ismerjük meg a helyzetüket, az energetikai igényeiket” – érzékelteti a kihívást az MVM Next üzleti kereskedelmi igazgatója.
A civilek is tudnak a cégeknek értéket és felhasználható tudást adó szolgáltatásokat nyújtani, és ha utóbbiak ezeket piaci áron megvásárolják, az alapítványoknak nem csak a random adományoktól és pántlikázott pályázatoktól kell függeniük. Ezért munkálkodik Kiss Gyöngyvér és nonprofit szervezete, a Civil Impact.
ucolj ki! Ez volt a neve a Humusz Szövetség speciális szabadulószobájának, amit lényegében hulladékból – persze válogatottból – építettek fel az idei Good Impact vásáron, és furfangos feladatok megoldásával lehetett belőle kiszabadulni. A Ziggurat Project arról szólt, hogy olyan gyakorlatokra tanítják meg a munkavállalókat, amikkel kiegyensúlyozottabbak lesznek, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány pedig a Vox Pop vitakultúra-fejlesztő társasjátékát árulta – nyolc percben.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Merthogy fejenként ennyi időt kapott az a nyolc alapítvány, amelyik egy-egy showroomban prezentálhatta saját fejlesztésű termékét vagy szolgáltatását cégvezetőknek – semmiképpen nem ppt-n, hanem öt érzékszervre ható bemutatókkal. A forgószínpadszerű térben körbesétáló vállalati látogatók válogathattak közülük, és ha olyanra bukkantak, amiről azt gondolták, hogy a munkavállalóiknak vagy az ügyfeleiknek értékes lehet, megvehették. „A Humusz játékát azóta megvásárolta három cég, ahogy más részt vevő nonprofit szervezetek szolgáltatásait is, hiszen ezeket aztán egész évben áruljuk. Általában öt–tízmillió forint össze is jön belőlük, és ez mind az ő bevételük lesz” – mondja Kiss Gyöngyvér, a vásárt szervező Civil Impact Nonprofit Kft. alapítója.
Gyöngyvér eredetileg kommunikációs ügynökséget vezetett, de egyre több alapítvány lett az ügyfele. „Szerettük a jó ügyeiket, és szerencsére voltak céges megrendelők is, akik ezeket eltartották.” 2008-ban jött az ötlet: miután jól ismerték a nonprofit és a vállalati szektor kapcsolódási pontjait, azt találták ki, hogy civilként segítenek a civil szervezeteknek olyan termékeket és szolgáltatásokat kidolgozni, amik pénzt hozhatnak a konyhára.
Az első években árverést szerveztek, és ezeken a Civil Licit nevű eseményeiken a vállalatvezetők licitálhattak a szolgáltatásokra. Előfordult, hogy így hatvanezres portékák 250 ezerért is elkeltek. A Magyar Telekom volt az egyik első cég, amelyik üzletet kötött a Szempont Alapítvánnyal. Utóbbi arra dolgozott ki tréninget, hogy az ügyfélszolgálatosok megtanulják, hogyan lehet látássérülteket jól kiszolgálni.
„Többek között Novák Péter, Winkler Nóra, Till Attila, Kulka János, Czutor Zoli és Für Anikó voltak a segítőink az esemény reklámozásában, nagyon jó hangulatban zajlott a licit minden évben. Csakhogy rájöttünk: ezzel az egyetlen eseménnyel nem érjük el, hogy rendszeres bevételre tegyenek szert az alapítványok, másfelől a licitálás miatt az egészet pusztán jótékonyságnak gondolták a cégek.”
Márpedig Gyöngyvérék úgy látják, a nonprofit oldalon is van olyan szaktudás, ami tud érték lenni. „Így a civilek nemcsak adományozás potenciális célpontjai lesznek, hanem üzleti alapokra fektethetik működésüket. A munkájukért kapott pénzt pedig szabadon felhasználhatják.” A legtöbb alapítvány és egyesület életében óriási probléma ugyanis, hogy a pályázati pénzeket és az adományokat általában egy-egy konkrét feladatra pántlikázzák, így magára a működésre alig van forrás.
Gyöngyvér szerint a civileknek meg kell szokniuk, hogy igenis értékes, amit létrehoznak, a céges oldalon pedig azt kell megtanulni, hogy egyenrangú partnerségként kezeljék az együttműködést.
Átállítják a váltót A Civil Impact mára háromszáz nonprofit szervezetet és nyolcvan nagyvállalatot gyűjtött a holdudvarába, és próbálja őket egymással összekötni. Az egyik fő programjuk az ősszel rendezett Civil Impact Akadémia, ahol évente tíz–tizenöt civil szervezetet fejlesztenek, vagyis segítenek nekik kitalálni, hogyan legyen üzleti lábuk. „De nem toljuk őket abba az irányba, hogy társadalmi vállalkozássá váljanak” – mondja Gyöngyvér.
Az akadémiai képzések minden egyes napján más-más vállalat a házigazda, a Civil Impact szakemberei mellé a cégek adnak még trénereket, mentorokat. Persze pro bono, vagyis ingyen osztják meg szaktudásukat és jó gyakorlataikat az alapítványoktól, egyesületektől érkezőkkel. Utóbbiaktól hatvanezer forint képzési díjat kérnek Gyöngyvérék. Azért nem ingyenes a program, hogy akik beneveznek rá, valóban komolyan vegyék a közös munkát.
A képzés végén a résztvevők bemutatják a mentorok segítségével kialakított ötleteiket, és a három legjobb automatikusan ott lehet a Good Impact vásáron. „Persze a két zászlóshajóprojektünk – a Good Impact és a Civil Impact Akadémia – mellett egész évben segítünk a cégeknek megtalálni azokat a pontokat, ahova beilleszthetők a civilek szolgáltatásai. A civileket pedig azzal támogatjuk, hogy segítünk nekik innovatív, kreatív és újszerű szolgáltatásokat fejleszteni. A vállalatok ezeket a hívószavakat keresik, meg persze mostanában a mentális egészség is buzzword.”
A Civil Impact főként a cégektől kapott megbízási díjból él, és ezt tudja visszaforgatni a nonprofit szervezetek fejlesztésére. Egyre több vállalat kéri fel őket, hogy segítsenek nekik CSR és fenntarthatósági programot kitalálni, vagy keressenek transzparens civil partnert számukra, esetleg szervezzenek családi napot nonprofit szervezetek bevonásával. Nemrég pedig részben ők készítették például Óbuda fenntarthatósági stratégiáját is. „Évek óta az egyik missziónk az is, hogy érték legyen a civil szektorban dolgozni. Van már néhány szervezet, amely professzionális alapon működő rendszert épített fel – ilyen többek között a Bátor Tábor vagy az Autistic Art –, de ezek egyelőre általában olyan alapítványok, amelyek mögött ott áll egy-egy komoly mecénás. Ahol nincs ilyen, azok nehezített pályán működnek.” Gyöngyvér szerint a civileknél is át kell állítani a váltót, hogy ők se csóróként gondoljanak magukra.
Gyöngyvér a civil munka mellett a Momentán Improvizációs Társulat ügyvezetője is. „Két szenvedélyem van, a civil ügyek és a színház, így amikor megkerestek, nem tudtam nemet mondani. A mai napig azt látom, hogy inspirációkat nyerek egyiktől a másiknak.” Filozófus-szociológus édesanyja már gyerekkorában „megfertőzte” a társadalmi ügyekkel, így ő maga manapság szabad idejében is rendszeresen vállal önkéntes munkát a szomszédjában levő gyermekotthonban. A szemléletet pedig a gyermekeinek is igyekszik átadni, éppen garázsvásárt szervez velük, a bevételt majd a gyermekotthonnak adják. „Fontos, hogy ezt a hozzáállást már ebben a korban megkapják a gyerekek. Én pedig iszonyú szerencsésnek érzem magam, mert mindennap azt gondolom, hogy a munkámmal kicsit megmentem a világot.”
Civil Impact Nonprofit Kft. Alapítás éve: 2015 A csapat: 4 fő Éves költségvetés: 30–35 millió forint Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 forint adománnyal? 10 000: Egy tanácsadói alkalom kijönne belőle egy nonprofit szervezet számára. 100 000: Szolgáltatásfejlesztő workshopra költenék, ami esélyt nyújt legalább 15 nonprofit szervezetnek a for-profitokhoz való kapcsolódásra. 1 000 000: A Good Impact fenntarthatósági vásár bővítésére fordítanák, hogy több civil szervezet kapjon lehetőséget bemutatkozásra.
Az amerikai pénzvilág tele van ügyeletes válságriogatókkal, de Pozsár Zoltán azzal szerzett nevet magának, hogy amikor farkast kiállt, az általában jön is. A svájci bankóriás Credit Suisse globális stratégája az egyik legismertebb magyar a Wall Streeten, előtte megjárta a New York-i jegybankot, az IMF-et és az amerikai pénzügyminisztériumot is. Innen már nincs nagyon feljebb, de a Magyar Nemzeti Bank elnökeként azért még kipróbálná magát.
A koronavírus-járvány olyan területeket is súlyosan érintett, amelyek nem kerültek be a hírekbe az első lezárások után. Például a fogorvosi rendelőket. Különösen rossz évet zártak a kifejezetten a külföldi páciensek fogadására berendezkedett fogászatok. Mégsem a covid vethet véget ennek az üzletnek.
Egyszerű problémára talált egyszerű megoldást a magyar Sineko, mégis óriási pénz lehet a szoftverükben. A radiológiai regiszterépítő alkalmazást az Egyesült Államokban már használják, Zürichben épp vizsgálják, pedig még fejlesztés alatt áll. A cél, hogy egy határokon átívelő teleradiológiai szolgáltatás épülhessen köré, és a végén még az is lehet, hogy az egyszeri páciens is megérti, mi áll a leletében.
