Hegyek, völgyek, hágók, viaduktok, alagutak, fogaskerék, rafting, túra a fél kilométer hosszú gyalogos függőhídon át. Vonatozás Svájcban 25 évvel ezelőtt és ma.
Gőzöm sincs, hogy 25 évvel ezelőtt honnan szereztem tudomást a Gleccser-expressz létezéséről. Az biztos, hogy akkoriban még 26 éves kor alattiak utazhatták be Inter-rail bérlettel Európát, és a korhatárhoz közeledve semmi más nyári programnak nem volt esélye. Emlékszem, utólag sokan lelúzereztek, amikor megtudták, hogy – ellentétben a Moszkva tér film főszereplőivel és sokan másokkal – megvettük rendben, pénzért a jegyet, így viszont főleg nagyon szűk napi büdzséből kellett kihozni a kalandot. Életemben nem ettem annyi lekvároskenyeret, mint abban a négy hétben, és egész életemben nem vészeltem át annyi éjszakát vonaton zötykölődve, mint akkor.
Ezért is volt óriási dilemma, hogy bejárjuk-e a Gleccser-expressz útvonalát is. Internet hiányában is kiderült ugyanis, hogy egy hosszabb szakaszon nem érvényes az Inter-rail bérlet, csak félárú jegy vételére jogosít. Napokig kuporgattuk a jegy árát, hogy még beleférjen az az útvonal, és valóban minden mást elhomályosítva a legemlékezetesebb résznek bizonyult. Talán még a sarkkör átlépése Norvégiában, valamint a Skót-felföldön a Glasgow–Mallaig-vonal tájképe ivódott be ennyire, meg ott persze az ottani, szúnyoghálóba burkolózott utasok. De Svájcban nem volt semmi zavaró, csodaként maradt meg az emlékeimben a Zermatt és St. Moritz közötti vonatozás.
Papíron sokadik felállását éli, a gyakorlatban mégis állandóságában erős az északi ízvilágot natúrborokkal párosító belvárosi Esca.
Ledobhatnám egyből a jelzőt, hogy nordic, de ennél láttatóbb erejű lesz az a kép, hogy Fehér Gábor séf az, aki a Gourmet Fesztiválokon a sok műanyag tányérra tálalt pöttyözős varázslat közepette rendszerint inkább szép darab húsokat szokott sütögetni egy Big Green Egg grill mellett állva, ami szerintem messzemenőkig helyes alapállás. Stúdióétterme, a tizenhat fős Esca hat éve (mínusz covid) üzemel a Dohány utcában, de így is megélt már több koncepciócserét, Gábor ugyanis egyedül viszi a konyhát, plusz bérli a Tábla néven futó szomszéd helyiséget is, ami volt már reggeliző, ebédmenüs hely, hogy most natúrbor-bárként tűnjön révbe érni.
Az Esca meg heti négy estén vacsorát kínáló, jól belőhető törzsközönségnek játszó helyként, ahol nevezett közönség kétharmad részben alig harmincas észak-európai turistákat takar, akik ezek szerint visszatértek szép fővárosunkba, egyharmad részben pedig kíváncsi magyar párokat. Lehetne egy á la carte lapról is választani (steaket, halat, nyulat, malacfül salátát vagy kacsás tésztát), de péntek este mindenki a szembeszökően jól árazott négyfogásos menüt választja, gondolom, hozzám hasonlóan azért, hogy minél többféle dolgot kóstolhasson meg. Ez engem egyébként nagyban emlékeztet arra, ahogyan az Esca elindult, de ha meg kellett hozzá tenni egy teljes mentális kört, hát meg kellett.
Fehér az interjúiban (nincsen sok, a séf inkább az ételeket beszéltetné maga helyett, és ez esténként is így van: megbújik a séfpult fűszernövényei mögött) tiszta, egyenes, jó ízű fogásokat ígér, meg azt, hogy kerüli az őt amúgy is kerülő fine dining kánont. Azért ezen a ponton tényleg rögzíthetjük, hogy ez legalábbis erős nordic ihletést takar, pláne, ha mellé tesszük a natúr boros vonalat. Utóbbinak a militáns megközelítése könnyen jelenthetne olyasmit, ami elriasztja a szokatlan ízjegyektől és elsimítatlan élektől berzenkedő vacsoravendégeket – jelesül például engem, aki nem is vállaltam teljes borsort, de a halhoz egy cseh (!) rozét, a marhához egy magyar vöröset igen, és egyáltalán nem bántam meg, nem tepert le semmilyen animális illat.
Lazacszasimi
Sült zeller
Marhapofa
A nyitó kovászos házi kenyér két jól megtermett szelet (érdemes elmajszolni őket, mert utána visszafogottabb adagok jönnek), a kísérő vaj amellett, hogy fekete fokhagymás és finom, igencsak sós is. Ez összeköti a lazacszasimivel, ami vaszabis marinádban és japáncitromos-szójás ponzu szószban jön, és olyan szépen márványos, hogy az önmagában megválaszolja a kérdést, miért van Fehér Gábornak étterme, másoknak meg nincs, amikor bárki rendelhetne bármilyen alapanyagot. A sült zeller kellemesen füstös darab, a héjával és sült élesztőpelyhekkel együtt érkezik – utóbbi inkább csak egy diszkrét textúrát ad, mint egy plusz ízréteget. A vargányamártás sem mutat olyat, amit még ne ízlelt volna gombakedvelő, de nem baj, mert nagyon kellemes.
A marhapofa villával vágható, remek pecsenyeleve nélkül is szaftos. A füge, a savanyú káposzta és a gesztenye egyenként és együtt is jó kiegészítői, egyben arra is adnak azért egy választ, hogy honnan tudjuk, hogy nem Skandináviában ülünk. Hokkaidótök-püré kíséri, és a sóhajtásom, mert vagy ez lehetett volna dupla ekkora adag (egy nagyobbacska tapáról beszélünk), vagy követhette volna még egy ekkora főétel, akár feláras opcióként a magyar vendégeknek, akikről tudjuk, hogy ha már egyszer eljutottak egy étteremig, biztosan jól is akarnak lakni. A záró tányérdesszertnek viszont jól áll, hogy csak pár kanálnyi: nevében langyos szilvás pite joghurttal és hibiszkusszal, a gyakorlatban a joghurt és a szilva fanyarságán könnyen felülkerekedik az édeskés crumble és a – minden pejoratív él nélkül – menzás sütiket megidéző szirup. Nem talált minden telibe, de ha nem kértem volna bort, ez a vacsorasor egy főre tízezer alatt lenne: érdemes, ahogy Fehér Gábor kitalálta, akár havonta ránézni az aktuális menüsorra.
ESCA
Budapest VII., Dohány utca 29. restaurantesca.com A teszt időpontja: 2021. október 15. Ezt ettük: Egy négyfogásos menü 8500 Ft Két pohár bor 3750 Ft Szervizdíj 1532 Ft Összesen 13 782 Ft
Kis magyar sufnituningnak tűnhet, mégis egymilliárd forintnyi befektetésnél jár két biofizikus, Osváth Szabolcs és Szigeti Krisztián szabadalma, ami forradalmasítja a radiológiát. A hagyományos startupoktól való különbséget nem csak az orvostechnikai piac tulajdonságai okozzák: a Kinepict nem hibázhat, mert emberéletek múlnak rajta.
Szeptember végétől foodpandaként működik tovább a NetPincér, a szolgáltatást már a foodpanda.hu oldalon és a foodpanda mobilalkalmazáson keresztül érhetjük el. A gyorskereskedelem hazai éllovasaként szinte mindent házhoz szállít a cég akár 30 percen belül, amire a felhasználóiknak szüksége lehet. Ennek keretében indították el tavaly decemberben Magyarországon elsőként a 30 perces élelmiszer-kiszállítást a panda market üzletekből, valamint az elmúlt hónapokban a Penny és Tesco üzlethálózatokból, de olyan partnerektől is házhoz rendelhetünk foodpanda kiszállítással, mint az Alma Gyógyszertárak hálózata, illetve a BioTechUSA és Borháló üzletláncok.
A covid harmadik hulláma utáni időszak is az élet minden területén felszabadulást, eufóriát hozott. Nem volt ez másként az MKB Bank esetében sem, ahol szép eredményeket hozott a nyár. Balogh Péterrel, az MKB Bank nagyvállalati ügyfélkapcsolati igazgatójával a nyári eredményekről és az MKB Bank utolsó negyedévi terveiről beszéltünk.
Az Európai Beruházási Bank friss digitalizációs indexén három helyet javítva, nagyon jól szerepelt Magyarország. Sok még a feladat természetesen, de már látszik, hogy kezd változni a szemlélet, a cégvezetők egyre kevésbé félnek tőle és inkább a lehetőséget látják a digitális átalakulásban.
A változó trendről és a digitalizáció széles körű terjesztéséért létrehozott Modern Vállalkozások Programjáról Kott Ferencet, az MKIK Digitalizációs Kollégiumának elnökét kérdeztük.
