Kicsit megmentem a világot

ucolj ki! Ez volt a neve a Humusz Szövetség speciális szabadulószobájának, amit lényegében hulladékból – persze válogatottból – építettek fel az idei Good Impact vásáron, és furfangos feladatok megoldásával lehetett belőle kiszabadulni. A Ziggurat Project arról szólt, hogy olyan gyakorlatokra tanítják meg a munkavállalókat, amikkel kiegyensúlyozottabbak lesznek, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány pedig a Vox Pop vitakultúra-fejlesztő társasjátékát árulta – nyolc percben.

ADAKOZOL?
Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyar­országon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.

Merthogy fejenként ennyi időt kapott az a nyolc alapítvány, amelyik egy-egy showroomban prezentálhatta saját fejlesztésű termékét vagy szolgáltatását cégvezetőknek – semmiképpen nem ppt-n, hanem öt érzékszervre ható bemutatókkal. A forgószínpadszerű térben körbesétáló vállalati látogatók válogathattak közülük, és ha olyanra bukkantak, amiről azt gondolták, hogy a munkavállalóiknak vagy az ügyfeleiknek értékes lehet, megvehették.
„A Humusz játékát azóta megvásárolta három cég, ahogy más részt vevő nonprofit szervezetek szolgáltatásait is, hiszen ezeket aztán egész évben áruljuk. Általában öt–tízmillió forint össze is jön belőlük, és ez mind az ő bevételük lesz” – mondja Kiss Gyöngyvér, a vásárt szervező Civil Impact Nonprofit Kft. alapítója.

Gyöngyvér eredetileg kommunikációs ügynökséget vezetett, de egyre több alapítvány lett az ügyfele. „Szerettük a jó ügyeiket, és szerencsére voltak céges megrendelők is, akik ezeket eltartották.” 2008-ban jött az ötlet: miután jól ismerték a nonprofit és a vállalati szektor kapcsolódási pontjait, azt találták ki, hogy civilként segítenek a civil szervezeteknek olyan termékeket és szolgáltatásokat kidolgozni, amik pénzt hozhatnak a konyhára.

Az első években árverést szerveztek, és ezeken a Civil Licit nevű eseményeiken a vállalatvezetők licitálhattak a szolgáltatásokra. Előfordult, hogy így hatvanezres portékák 250 ezerért is elkeltek. A Magyar Telekom volt az egyik első cég, amelyik üzletet kötött a Szempont Alapítvánnyal. Utóbbi arra dolgozott ki tréninget, hogy az ügyfélszolgálatosok megtanulják, hogyan lehet látássérülteket jól kiszolgálni.

„Többek között Novák Péter, Winkler Nóra, Till Attila, Kulka János, Czutor Zoli és Für Anikó voltak a segítőink az esemény reklámozásában, nagyon jó hangulatban zajlott a licit minden évben. Csakhogy rájöttünk: ezzel az egyetlen eseménnyel nem érjük el, hogy rendszeres bevételre tegyenek szert az alapítványok, másfelől a licitálás miatt az egészet pusztán jótékonyságnak gondolták a cégek.”

Márpedig Gyöngyvérék úgy látják, a nonprofit oldalon is van olyan szaktudás, ami tud érték lenni. „Így a civilek nemcsak adományozás potenciális célpontjai lesznek, hanem üzleti alapokra fektethetik működésüket. A munkájukért kapott pénzt pedig szabadon felhasználhatják.” A legtöbb alapítvány és egyesület életében óriási probléma ugyanis, hogy a pályázati pénzeket és az adományokat általában egy-egy konkrét feladatra pántlikázzák, így magára a működésre alig van forrás.