A civilek is tudnak a cégeknek értéket és felhasználható tudást adó szolgáltatásokat nyújtani, és ha utóbbiak ezeket piaci áron megvásárolják, az alapítványoknak nem csak a random adományoktól és pántlikázott pályázatoktól kell függeniük. Ezért munkálkodik Kiss Gyöngyvér és nonprofit szervezete, a Civil Impact.
ucolj ki! Ez volt a neve a Humusz Szövetség speciális szabadulószobájának, amit lényegében hulladékból – persze válogatottból – építettek fel az idei Good Impact vásáron, és furfangos feladatok megoldásával lehetett belőle kiszabadulni. A Ziggurat Project arról szólt, hogy olyan gyakorlatokra tanítják meg a munkavállalókat, amikkel kiegyensúlyozottabbak lesznek, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány pedig a Vox Pop vitakultúra-fejlesztő társasjátékát árulta – nyolc percben.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Merthogy fejenként ennyi időt kapott az a nyolc alapítvány, amelyik egy-egy showroomban prezentálhatta saját fejlesztésű termékét vagy szolgáltatását cégvezetőknek – semmiképpen nem ppt-n, hanem öt érzékszervre ható bemutatókkal. A forgószínpadszerű térben körbesétáló vállalati látogatók válogathattak közülük, és ha olyanra bukkantak, amiről azt gondolták, hogy a munkavállalóiknak vagy az ügyfeleiknek értékes lehet, megvehették. „A Humusz játékát azóta megvásárolta három cég, ahogy más részt vevő nonprofit szervezetek szolgáltatásait is, hiszen ezeket aztán egész évben áruljuk. Általában öt–tízmillió forint össze is jön belőlük, és ez mind az ő bevételük lesz” – mondja Kiss Gyöngyvér, a vásárt szervező Civil Impact Nonprofit Kft. alapítója.
Gyöngyvér eredetileg kommunikációs ügynökséget vezetett, de egyre több alapítvány lett az ügyfele. „Szerettük a jó ügyeiket, és szerencsére voltak céges megrendelők is, akik ezeket eltartották.” 2008-ban jött az ötlet: miután jól ismerték a nonprofit és a vállalati szektor kapcsolódási pontjait, azt találták ki, hogy civilként segítenek a civil szervezeteknek olyan termékeket és szolgáltatásokat kidolgozni, amik pénzt hozhatnak a konyhára.
Az első években árverést szerveztek, és ezeken a Civil Licit nevű eseményeiken a vállalatvezetők licitálhattak a szolgáltatásokra. Előfordult, hogy így hatvanezres portékák 250 ezerért is elkeltek. A Magyar Telekom volt az egyik első cég, amelyik üzletet kötött a Szempont Alapítvánnyal. Utóbbi arra dolgozott ki tréninget, hogy az ügyfélszolgálatosok megtanulják, hogyan lehet látássérülteket jól kiszolgálni.
„Többek között Novák Péter, Winkler Nóra, Till Attila, Kulka János, Czutor Zoli és Für Anikó voltak a segítőink az esemény reklámozásában, nagyon jó hangulatban zajlott a licit minden évben. Csakhogy rájöttünk: ezzel az egyetlen eseménnyel nem érjük el, hogy rendszeres bevételre tegyenek szert az alapítványok, másfelől a licitálás miatt az egészet pusztán jótékonyságnak gondolták a cégek.”
Márpedig Gyöngyvérék úgy látják, a nonprofit oldalon is van olyan szaktudás, ami tud érték lenni. „Így a civilek nemcsak adományozás potenciális célpontjai lesznek, hanem üzleti alapokra fektethetik működésüket. A munkájukért kapott pénzt pedig szabadon felhasználhatják.” A legtöbb alapítvány és egyesület életében óriási probléma ugyanis, hogy a pályázati pénzeket és az adományokat általában egy-egy konkrét feladatra pántlikázzák, így magára a működésre alig van forrás.
Egyszerű problémára talált egyszerű megoldást a magyar Sineko, mégis óriási pénz lehet a szoftverükben. A radiológiai regiszterépítő alkalmazást az Egyesült Államokban már használják, Zürichben épp vizsgálják, pedig még fejlesztés alatt áll. A cél, hogy egy határokon átívelő teleradiológiai szolgáltatás épülhessen köré, és a végén még az is lehet, hogy az egyszeri páciens is megérti, mi áll a leletében.
Túlságosan szeretjük a termékünket, ez tipikus alapítói hiba – magyarázza Németh Bence az egyik okát, miért utasították el több pénzügyi befektető beszállását a Sinekóba. Több megkeresést is kaptak már, volt, aki 300 milliót tolt volna a medtech startupba, de nem voltak megfelelő kapcsolatai, nem volt meg a kémia a csapattal, sőt a Sineko gárdája sem tudta még, mire lehet elkölteni ennyi pénzt.
Kevés magvető fázisban lévő startup utasít el ekkora finanszírozási ajánlatot, pláne egy olyan nehéz, politikával átitatott ágazatban, mint a medtech. De Bencéék határozott elképzelésekkel bírnak, jól mentorálták őket, és inkább dolgoznak ingyen, minthogy nem megfelelő tulajdonos kerüljön a cégbe.
Orvosnyelvről magyarra Németh Bence, Breitenbach Dávid és Sipos Tamás mind Vas megyéből származnak, Tamás és Bence padtársak voltak a gimnáziumban. Tamás volt az infós, Bence a matekos, már a suli alatt is több projektet terveztek együtt, de akkor még semmi sem jött össze. Bence párhuzamosan végezte az orvosit és a mérnökinformatikai képzést, ekkor jött az ötlet a két terület összekapcsolására.
A probléma, amire a Sineko megoldást kínál, egyszerű és mindenkinek átlátható. Bemegy a páciens a kórházba, készül róla egy radiológiai felvétel. A szakorvos a felvételt kielemzi, és általában diktafonra mondja megállapításait, amit aztán papíron is feldolgoznak.
Ezzel viszont van egy hatalmas probléma: a diktálásból sosem lesz strukturált adatbázis. Folyó szöveges, latin szavakkal megspékelt massza lesz csak belőle, amiből nem lehet kezelhető, feldolgozható adatbázisokat építeni, elvesznek benne az információk. „Az orvosnak a beteg a fontos, a cégeknek viszont az adat. Az adat lassan fontosabb, mint maga a beteg” – magyarázza Bence. Adatbázis csak úgy lehet ebből a masszából, ha a szöveggel valaki leül, és kézzel beviszi az adatokat egy adatbázisba. Ez viszont dupla munka, sok időbe telik, tehát a legkevésbé sem hatékony megoldás.
Képzeld el: az Egyesült Államokban készülnek leletek, amiket mondjuk Lengyelországban élő, alacsonyabb bérköltségen dolgozó szakorvosok elemeznek a szoftverrel, majd visszaküldik Amerikába, és az ottani orvos aláírja.
„Végig ebben gondolkodtunk – mondják. – Hogyan lehet egyből strukturált adatbázist építeni a leletezésből?” A megoldás viszonylag egyszerű: a Sinekótól egy felhasználóbarát, könnyen kezelhető és értelmezhető digitális kérdőívszerűséget kapnak a szakorvosok, pontjain végighaladva bevihetik adott beteg adatait. Így szinte azonnal egy adatbázist kapnak, orvosi regisztert, olyat, amit aztán könnyen lehet kezelni, feldolgozni, végül elemezni és értelmezni. Annyira egyszerű a megoldás, hogy már több hasonló is van a piacon, de az egyes platformok kezelhetőségében komoly különbségek vannak. A platformot látva tényleg pofonegyszerűnek tűnik az egész. Ha érteném a szakszavakat és azt, hogy mit látunk a radiológiai felvételen, én is ki tudnám tölteni. A szoftver három nyelven, angolul, németül és magyarul működik, a diktálást is megérti, a Sineko leprogramozta hozzá a nyelvtant is.
„Most még csak regisztert tudunk építeni, ezt szeretnénk teleradiológiává fejleszteni. Képzeld el: az Egyesült Államokban készülnek leletek, amiket mondjuk Lengyelországban élő, alacsonyabb bérköltségen dolgozó szakorvosok elemeznek a szoftverrel, majd visszaküldik Amerikába, és az ottani orvos aláírja. Így csak egy amerikai orvost és tíz lengyelt fizetsz, ami sokkal olcsóbb megoldás.”
Sőt, egy, a pácienseknek is nagyon fontos feature is be fog kerülni az applikációba. Sokunk átélte már, hogy kézhez kapta a leletét, beutalóját, és egy szót sem értett belőle. Akik nem ismerik az orvosi szakkifejezéseket, halvány fogalmuk sincs, mi van a papírjukra írva. Sok orvos persze eleve úgy gondolja, a lelet nem a betegnek készül, jobb, ha nem is tudja, mi van odaírva, még a végén elkezd olvasgatni, guglizni, és valami hülyeséget csinál. Ebben kétségkívül van ráció, a legtöbb betegnek mégis idegölő, ha a feje fölött beszélnek és döntenek róla. A Sineko ezért már fejleszti a szoftvernek azt a részét, ami nemcsak nyelvek közt fordít, hanem képes hétköznapi nyelvre fordítani a szakkifejezéseket, hogy a páciens is értse őket.
Költeni végre az üzletre A befektetők kiválasztása kapcsán a fiúk sokat beszélnek arról, milyen nehéz piacra lépni a medtech szcénában. „Nagyon zárt a piac, sok a tőkeerős bálna, és rengeteg a politika. Nemcsak a kórházak közt, de még a kórházi osztályok között is politikai alapon dőlhet el, milyen megoldást választanak.” Több szakorvos pedig egyszerűen nem akar új módszerrel dolgozni, nem akar valami újat megtanulni.
A radiológiai segédszoftver jelenleg a pilot fázisnál tart. Beépíthető modulként eladták egy amerikai cégnek, az havi 12 500 dollárt és royaltyt fizet érte úgy, hogy szoftverének részeként használja. Ezenfelül a zürichi klinikán – ahol Bence maga is radiológus – épp vizsgálják az alkalmazhatóságát. Ha a klinika zöld jelzést ad, a szoftvert azonnal hadrendbe tudják állítani.
A startup bevételi oldala egyelőre ennyi: az amerikai partnertől kapott havi díj, illetve az EIT Health, egy uniós szakmai szervezet két akcelerátor programján, az Innostarson és a Headstarton elnyert húsz- és ötvenezer eurós támogatás. „Eddig ezt a pénzt költöttük el okosan, takarékoskodva, mi is ingyen dolgoztunk, forrást is tettünk a cégbe.”
Mivel az alapítók programozók és orvosok, kellett valaki, aki – ahogy mondják – bizniszfej. Ő Breitenbach Dávid, innovációmenendzsmenttel és vállalkozásfejlesztéssel foglalkozott, most ő felel a startup üzleti oldaláért. „Jelenleg erős programozócsapat vagyunk, ami kiegészült Dávid tudásával. Most kezdünk arra költeni, hogy üzleteket tudjunk kötni.”
A startup komoly mentorálását kapott, Békási Tamás, az EIT Health RIS (Regional Innovation Scheme) régiós startup-akcelerációs portfóliójáért felelős projektmenedzsere egy évig foglalkozott a Sinekóval, főleg üzleti és befektetési stratégiákra, marketingre oktatta őket. „Európa-szerte óriási a kapcsolatrendszerünk, nagyon sok partnerünk van, akikkel össze tudjuk kötni a startupokat – mondja Békási. – De nem tárgyalunk helyettük. Életképes startupokat akarunk támogatni, akik ki tudják járni maguknak az üzletet.”
A Sineko is épp itt tart: várják, hogy jöjjön egy szakmai befektető ajánlatot tenni. Mint mondják, nem is kell feltétlenül pénz, ha valaki konkrét üzletet, ügyfelet hoz, azért cserébe is adnának üzletrészt.
Bár nem a gazdaglisták állandó szereplői, de a Boross család által felépített Oázis Kertészet jelentős céggé nőtt, amely mindannyiunk életében – de legalábbis kertjében vagy balkonján – nyomot hagy…
Stratégiai jelentőségű lépés történt a gyógyszeriparban idén ősszel, ráadásul magyar vonatkozása is van: a Chinoin újpesti gyára az Euroapi legfontosabb gyártóegysége lesz. A létrejövő Euroapi vállalatban hatalmas szellemi tőke összpontosul, innovatív gyártástechnológiai megoldásokkal és folyamatos fejlesztésekkel készülnek a jövő kihívásaira. És nem utolsósorban: a partnerek bizalmának erősítésére.
Kit érdekeltek a szabad szemmel láthatatlan porszemek, kinek jutott eszébe az otthoni levegő fertőtlenítése a covid előtt? A világjárvány a kórokozók elleni védelem egészen új szintjét, és ezzel egy új piac megszületését is elhozta. Négy kütyü a hiperhigiénia korából.
