Karl-Heinz Keth huszonöt éve jött a Praktikerhez, azóta két nagy krízisen segítette át a céget, most pedig mint a magyar tulajdonúvá vált barkácsáruházlánc magát magyarnak tartó karizmatikus vezetője és kistulajdonosa megy nyugdíjba. Vele lett sikeres magyar cég és márka a Praktikerből.
„Ha a túloldalon ülök, én is azt mondtam volna, hogy ennek elment az esze.” Ezt a magyarországi Praktiker legkritikusabb időszakára emlékezve mondja magáról Karl-Heinz Keth, aki 2013 és 2015 között a cég megmentéséért küzdött, de ehhez olyan hihetetlen, elsőre teljesen irreálisnak tűnő jövőképet vázolt a potenciális befektetők elé, hogy szinte mindenki csak csóválni tudta a fejét. Öt év súlyos veszteség után teljes lelki nyugalommal ígérte, hogy ha bejön a pénz, két év alatt nyereségbe fordítja a Praktikert, aztán gyors növekedés következik. Végül az egyik legsikeresebb magyar befektető-milliárdos, Veres Tibor látott benne fantáziát, amiről Keth azt mondja: „Valahol mindketten kissé őrültek vagyunk, ugyanazt gondoltuk, jobban nem is alakulhatott volna ez a történet.”
Az biztos, hogy amikor 2008-ban beütött a nagy pénzügyi válság, öt nagy szereplő küzdött a barkácsáruházláncok piacán Magyarországon, mindegyik külföldi tulajdonú. Mára hárman maradtak, közülük a második számú, a Praktiker magyar kézbe került. Amikor Karl-Heinz Keth arról beszél, hogy a Praktiker sikerének kulcsa a magyar munkavállalói csapat, amibe önmagát is beleérti, csak első hallásra csodálkozhatunk. A Praktiker elmúlt tizenöt évének története valójában arról szól, hogy egy különc német cégvezető hatalmas bizalmat és elismertséget tudott szerezni magának nemcsak cégének dolgozói, hanem az üzleti partnerei körében is, és ez a kritikus pillanatokban sorsdöntőnek bizonyult.
Mr. Wolf a Ponyvaregényből Beszélgetésünk nagyjából felénél kénytelen vagyok elismerni: valószínűleg sosem nevettem annyit interjún, mint az elmúlt háromnegyed órában. Pedig nem kis részben válságról, csődről, menekülési útvonalakról van szó, és sajátos keverékben toljuk: ő németül él igazán, asszisztense fordít, én magyarul kérdezek, amit szinte mindig ért, sokszor meg sem várja, nemhogy a fordítást, de a kérdés végét se.
Jó napot kívánok, Karl-Heinz Keth vagyok, a Praktiker ügyvezető igazgatója. Na, így sose mutatkoztam még be senkinek.
Skybar, extra szabadnapok, halastó – egyre kreatívabbak a cégek abban, hogyan növeljék kollégáik elégedettségét. Nem véletlenül: a gyakran pozíciót változtató job hoppereknek kedvez a munkaerőhiány, a jó munkahelyhez pedig már alapfelszereltség a kedves környezetet, az uszodabérlet és a többi extra. Hogyan csinálják, akik jól csinálják?
Nem az a fontos, amit a falra tesznek „Szerintem a legnagyobb well-being elem, hogy legyen az embernek egy jó vezetője, aki odafigyel rá, és támogatja. Ha ezt nem tudja valaki garantálni, akkor próbál uszodabérlettel meggyőzni, hogy »figyi, bírd ki még egy kicsit«” – mondja Gazsi Zoltán, a gyáli Eisberg Hungary Kft. salátaüzem ügyvezető igazgatója. Úgy érzem, jó helyen vagyok, számos kitüntetést látok irodája falán. „Szerethető munkahely, boldog munkavállalók” – olvasható néhányon.
Nem erre a beszélgetésre készítette elő, két perccel ezelőtt még egy másik tárgyalóban kezdtünk. „Nem az számít, milyen vision, mission statement van a falra téve, hanem az, hogy a vezetők a mindennapokban milyen döntéseket hoznak. A menedzsment kiválasztásánál is szándékosan figyelünk erre, nekem már csak az a dolgom, hogy inspiráljam az embereket.”
Ez az inspirációnyújtás lehet az Eisberg titka – a cég rendszeresen megünnepli nagyjából 190 dolgozójának sikereit, a pörgősek megkapják Zoltán bátyjának proaktív kutyájáról elnevezett Folti-díjat, a háttérben megbújó, de oszlopos tagoknak a Bernard-díj jár. Sokáig nem is volt HR-vezetőjük, Zoltán úgy gondolja, hogy ez az ő személyes feladata is, odafigyel, javaslatokat hallgat, mindennap valami extrát szeretne nyújtani, hogy ne unalmasodjanak el a hétköznapok.
A sportbérlet nem jött be, ám a pszichológus, a coaching, az apró figyelmességek annál inkább. Egyik legnépszerűbb intézkedése, hogy ötvennyolc 34 év alatti munkavállalójának 25 napra egészítette ki az éves alapszabadságát. Szerinte nekik sincs kevesebb igényük a pihenésre. „Nem mindig a több pénz okozza a legnagyobb örömöt. Az a kérdés, hogy tudsz-e ennél bölcsebb lenni, hogy tudod-e, mi kell a munkavállalóidnak.”
Ez gyártóterület, nem hotel „Életünk egyharmadát itt töltjük, ezért is fontos, hogy szép környezetben dolgozhassunk” – mondja Prohászka Andrea, az italporokat és táplálékkiegészítőket gyártó Tutti Élelmiszeripari Kft. ügyvezető igazgatója. A hagyományosabb motivációkon (rugalmas beosztás, családias hangulat) túl nem kérdés, hogy ez az erőssége a cégnek: rábapatonai telephelyén halastó, vadászház és skybar is van.
A 90-es évek elején Andrea édesapja, Ottó bukkant rá a területre, a Rábca melletti hely régen fácánkeltető vadászbirtokként működött. „Vicces, mert nem is horgászott azelőtt, azóta viszont már két tavunk is van – egy halóvoda és a nagy. Hatalmas látvány, amikor a húsztonnás kamionok között egyikből a másikba áttotyog egy vadkacsamama tíz kiscsibével.”
A nagyobb tavon szigetet is kialakítottak, amire a Győri Nemzeti Színháztól szereztek egy régebben díszletként használt hidat. Amikor új épületüket tervezték, akkor is ötleteltek, hogy milyen extrát lehetne nyújtani dolgozóiknak – végül egy Tutti Skybarnak keresztelt tetőterasz jutott Andrea eszébe, nevetve mondja, hogy talán ez lesz a maradandó öröksége. Úgy gondolja, a családias, szerethető munkahellyel tudnak versenyezni a győri autóipari cégekkel, noha azok bérben és juttatásokban bármikor felül tudnák licitálni őket. Százharminc alkalmazottuk hangulatát kedvezményesen igénybe vehető révfülöpi nyaralójukkal, telephelyükön már-már arborétum színvonalú parkukkal fokozzák. Utóbbin sok látogatójuk meglepődik. „Egyszer egy osztrák turista bejött, és szobát akart kivenni. Alig tudtuk megértetni vele, hogy ez gyártóterület, nem hotel.”
Nem az számít, milyen vision, mission statement van a falra téve, hanem az, hogy a vezetők a mindennapokban milyen döntéseket hoznak.
Az emberek alelnöke „Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ez egy magyar startup, de nálunk a well-being nem a pingpongról és az ingyengyümölcsről szól” – nevet Vikki Sly, aki idén január óta tartja össze a Bitrise munkavállalóit, névjegye szerint mint vice president of people. Az emberek alelnöke megmosolyogtató fordítás lenne, de igaz. Vikki szenvedélyesen beszél a több országban összesen százhatvan embert felölelő csapatról és a munkahelyi kapcsolatok fontosságáról.
A Bitrise-nál főként utóbbira koncentrálnak, a kiemelkedő pénzügyi juttatások (munkavállalóikat a vállalat részvényesévé teszik) és az általános elemek (egészségbiztosítás, nyugdíjpénztár) mellett kvízeket, hackathonokat és még olimpiai sportvetélkedőt is tartottak a koronavírus alatt. Eleinte féltek a vírus produktivitásra való hatásától, ami végül pont a másik oldalról hozott problémát: az lett a kérdés, hogyan szabjanak élesebb határokat a munka és a magánélet között.
Varázsgömbjük nincs, valós piaci ismeretük annál inkább: ez utóbbi, valamint két évtizedes rutin az OC Investment Solutions legnagyobb erősségei, amelyek okán szinte napi kapcsolatban vannak az összes jelentősebb ingatlanfejlesztővel. Honnan hová tart az újlakás-piac, és mi a titka egy sikeres projektnek? – többek között ezekről a témákról beszélgettünk Vincze Edittel, a cég ügyvezetőjével és Nagy Tibor üzletfejlesztési vezetővel.
Az elmúlt másfél évben többet hallottuk a Pfizer nevét, mint az azt megelőző évtizedekben összesen. A koronavírus-járvány elleni küzdelemben vállalt szerepe mellett számos más fontos gyógyszeripari találmányt köszönhet az immár 170 éves cégnek az emberiség és a magyar orvostársadalom is.
Volt modell, celebfeleség és makacsul építkező kisvállalkozó – Tomán Szabina ma ott tart, hogy ha tükörbe néz, halványan már látja az egyre nagyobb dimenzióban gondolkodó üzletembert. „Szabina diétájaként” először baráti körben terjedt az általa kipróbált és továbbfejlesztett konzultációs fehérjediéta, ma Toman Diet néven nemcsak Magyarországon keresik, de Romániában, Ausztriában és Németországban is elérhető. Budai cégközponttal, országos franchise-hálózattal, francia gyártóval és prémium ügyfélkörrel kapaszkodott meg a piacon, és érik milliárdos forgalmú vállalkozássá. Alapító-tulajdonosa álmaira sokan mások is üzletet építettek.
