„Ha a túloldalon ülök, én is azt mondtam volna, hogy ennek elment az esze.” Ezt a magyarországi Praktiker legkritikusabb időszakára emlékezve mondja magáról Karl-Heinz Keth, aki 2013 és 2015 között a cég megmentéséért küzdött, de ehhez olyan hihetetlen, elsőre teljesen irreálisnak tűnő jövőképet vázolt a potenciális befektetők elé, hogy szinte mindenki csak csóválni tudta a fejét. Öt év súlyos veszteség után teljes lelki nyugalommal ígérte, hogy ha bejön a pénz, két év alatt nyereségbe fordítja a Praktikert, aztán gyors növekedés következik. Végül az egyik legsikeresebb magyar befektető-milliárdos, Veres Tibor látott benne fantáziát, amiről Keth azt mondja: „Valahol mindketten kissé őrültek vagyunk, ugyanazt gondoltuk, jobban nem is alakulhatott volna ez a történet.”
Az biztos, hogy amikor 2008-ban beütött a nagy pénzügyi válság, öt nagy szereplő küzdött a barkácsáruházláncok piacán Magyarországon, mindegyik külföldi tulajdonú. Mára hárman maradtak, közülük a második számú, a Praktiker magyar kézbe került. Amikor Karl-Heinz Keth arról beszél, hogy a Praktiker sikerének kulcsa a magyar munkavállalói csapat, amibe önmagát is beleérti, csak első hallásra csodálkozhatunk. A Praktiker elmúlt tizenöt évének története valójában arról szól, hogy egy különc német cégvezető hatalmas bizalmat és elismertséget tudott szerezni magának nemcsak cégének dolgozói, hanem az üzleti partnerei körében is, és ez a kritikus pillanatokban sorsdöntőnek bizonyult.
Mr. Wolf a Ponyvaregényből
Beszélgetésünk nagyjából felénél kénytelen vagyok elismerni: valószínűleg sosem nevettem annyit interjún, mint az elmúlt háromnegyed órában. Pedig nem kis részben válságról, csődről, menekülési útvonalakról van szó, és sajátos keverékben toljuk: ő németül él igazán, asszisztense fordít, én magyarul kérdezek, amit szinte mindig ért, sokszor meg sem várja, nemhogy a fordítást, de a kérdés végét se.
Jó napot kívánok, Karl-Heinz Keth vagyok, a Praktiker ügyvezető igazgatója. Na, így sose mutatkoztam még be senkinek.