Alig húszévesen céget vezetni nem lehet könnyű, a csődtől megmenteni és nemzetközileg is sikeressé tenni egy vállalkozást pláne nem az. Érdi Zoltánnak a Liss élén mégis sikerült, így ma már több patront adnak el Amerikában, mint Európában, és nélkülük még a New York-iak kapucsínója is más lenne.
Anyai dédapám a harmincas évei elején indított szikvízüzemet egy dunántúli faluban. Szorgalmas volt, a vállalkozás elkezdett szépen növekedni, így minden sikerült, kivéve az időzítést. Maradjunk annyiban, hogy az 1950-es évekre már nem az övé volt az üzem. Az ezredforduló idején a szódásüvegek, a lovaskocsi és dédapám szódás lova, Csillag is a múlté már, és ha az ember egy jó fröccsöt szeretne inni, az otthoni szifonnal is gyárthat magának szódát.
Teljesen más történelmi kontextus és más korszak, de az időzítés Érdi Zoltán esetében sem volt a legszerencsésebb: nem sokkal azután, hogy alig húszévesen cégvezetővé lépett elő, beköszöntött egy olyan gazdasági válság, amilyet a 30-as évek óta nem látott a világ. Mégis szerencsés volt annyiban, hogy fiatal kora ellenére szinte azonnal kőkemény átalakításokba kezdett, ezért a válság már így érte a céget, hogy később növekedési pályára álljon. Igaz, amikor belevágott, utóbbiból még nem sok látszott. „Nem sok esély volt rá, hogy megmaradjunk. Közel volt a csődhelyzet.” Szén-dioxid-történelem Az 1930-as években, amikor mellesleg már javában gyártották a répcelaki sajtüzemben a Franciaországig és Amerikáig is eljutó Medve sajtot, a dunántúli dombok között buzgón kutattak szénhidrogének után. Ekkoriban találták meg a ma már híres büki és sárvári fürdők forrását, de úgy nézett ki, mást is rejt a föld mélye. 1935. július 23-án, az M–1 jelű kútból 75 atmoszféra nyomású szénhidrogénekkel szennyezett szén-dioxid tört fel. Kiderült, hogy nem itt fogják a Dallas következő évadát forgatni, olajra nem számíthatnak, találtak viszont egy kiapadhatatlannak tűnő ásványi szén-dioxid-lelőhelyet.
A visszaváltható termék környezetbarát egy pontig. De ha összegyűjteni, oda-vissza szállítani, kimosni, időnként újragyártani kell, akkor már nem az.
Először Mihályiban, később, 1944-től a szomszédos Répcelakon indult meg a kitermelés, amire később Európa egyik legnagyobb természetes eredetű szén-dioxidot feldolgozó üzeme épült. Az államosítás után, 1949-ben alapított Szénsavtermelő Vállalat kezdetben az iparban nélkülözhetetlen – ezért exportképes – cseppfolyós szén-dioxidot és szárazjeget állított elő. A gázt 1960-tól töltötték patronokba(Patronnak ma definíció szerint a sűrített gázzal megtöltött, legfeljebb 120 milliliter űrtartalmú, legömbölyített végű fém- vagy műanyag hüvelyeket nevezzük.) a fröccsivók legnagyobb örömére.
Egyszerű problémára talált egyszerű megoldást a magyar Sineko, mégis óriási pénz lehet a szoftverükben. A radiológiai regiszterépítő alkalmazást az Egyesült Államokban már használják, Zürichben épp vizsgálják, pedig még fejlesztés alatt áll. A cél, hogy egy határokon átívelő teleradiológiai szolgáltatás épülhessen köré, és a végén még az is lehet, hogy az egyszeri páciens is megérti, mi áll a leletében.
Túlságosan szeretjük a termékünket, ez tipikus alapítói hiba – magyarázza Németh Bence az egyik okát, miért utasították el több pénzügyi befektető beszállását a Sinekóba. Több megkeresést is kaptak már, volt, aki 300 milliót tolt volna a medtech startupba, de nem voltak megfelelő kapcsolatai, nem volt meg a kémia a csapattal, sőt a Sineko gárdája sem tudta még, mire lehet elkölteni ennyi pénzt.
Kevés magvető fázisban lévő startup utasít el ekkora finanszírozási ajánlatot, pláne egy olyan nehéz, politikával átitatott ágazatban, mint a medtech. De Bencéék határozott elképzelésekkel bírnak, jól mentorálták őket, és inkább dolgoznak ingyen, minthogy nem megfelelő tulajdonos kerüljön a cégbe.
Orvosnyelvről magyarra Németh Bence, Breitenbach Dávid és Sipos Tamás mind Vas megyéből származnak, Tamás és Bence padtársak voltak a gimnáziumban. Tamás volt az infós, Bence a matekos, már a suli alatt is több projektet terveztek együtt, de akkor még semmi sem jött össze. Bence párhuzamosan végezte az orvosit és a mérnökinformatikai képzést, ekkor jött az ötlet a két terület összekapcsolására.
A probléma, amire a Sineko megoldást kínál, egyszerű és mindenkinek átlátható. Bemegy a páciens a kórházba, készül róla egy radiológiai felvétel. A szakorvos a felvételt kielemzi, és általában diktafonra mondja megállapításait, amit aztán papíron is feldolgoznak.
Ezzel viszont van egy hatalmas probléma: a diktálásból sosem lesz strukturált adatbázis. Folyó szöveges, latin szavakkal megspékelt massza lesz csak belőle, amiből nem lehet kezelhető, feldolgozható adatbázisokat építeni, elvesznek benne az információk. „Az orvosnak a beteg a fontos, a cégeknek viszont az adat. Az adat lassan fontosabb, mint maga a beteg” – magyarázza Bence. Adatbázis csak úgy lehet ebből a masszából, ha a szöveggel valaki leül, és kézzel beviszi az adatokat egy adatbázisba. Ez viszont dupla munka, sok időbe telik, tehát a legkevésbé sem hatékony megoldás.
Képzeld el: az Egyesült Államokban készülnek leletek, amiket mondjuk Lengyelországban élő, alacsonyabb bérköltségen dolgozó szakorvosok elemeznek a szoftverrel, majd visszaküldik Amerikába, és az ottani orvos aláírja.
„Végig ebben gondolkodtunk – mondják. – Hogyan lehet egyből strukturált adatbázist építeni a leletezésből?” A megoldás viszonylag egyszerű: a Sinekótól egy felhasználóbarát, könnyen kezelhető és értelmezhető digitális kérdőívszerűséget kapnak a szakorvosok, pontjain végighaladva bevihetik adott beteg adatait. Így szinte azonnal egy adatbázist kapnak, orvosi regisztert, olyat, amit aztán könnyen lehet kezelni, feldolgozni, végül elemezni és értelmezni. Annyira egyszerű a megoldás, hogy már több hasonló is van a piacon, de az egyes platformok kezelhetőségében komoly különbségek vannak. A platformot látva tényleg pofonegyszerűnek tűnik az egész. Ha érteném a szakszavakat és azt, hogy mit látunk a radiológiai felvételen, én is ki tudnám tölteni. A szoftver három nyelven, angolul, németül és magyarul működik, a diktálást is megérti, a Sineko leprogramozta hozzá a nyelvtant is.
„Most még csak regisztert tudunk építeni, ezt szeretnénk teleradiológiává fejleszteni. Képzeld el: az Egyesült Államokban készülnek leletek, amiket mondjuk Lengyelországban élő, alacsonyabb bérköltségen dolgozó szakorvosok elemeznek a szoftverrel, majd visszaküldik Amerikába, és az ottani orvos aláírja. Így csak egy amerikai orvost és tíz lengyelt fizetsz, ami sokkal olcsóbb megoldás.”
Sőt, egy, a pácienseknek is nagyon fontos feature is be fog kerülni az applikációba. Sokunk átélte már, hogy kézhez kapta a leletét, beutalóját, és egy szót sem értett belőle. Akik nem ismerik az orvosi szakkifejezéseket, halvány fogalmuk sincs, mi van a papírjukra írva. Sok orvos persze eleve úgy gondolja, a lelet nem a betegnek készül, jobb, ha nem is tudja, mi van odaírva, még a végén elkezd olvasgatni, guglizni, és valami hülyeséget csinál. Ebben kétségkívül van ráció, a legtöbb betegnek mégis idegölő, ha a feje fölött beszélnek és döntenek róla. A Sineko ezért már fejleszti a szoftvernek azt a részét, ami nemcsak nyelvek közt fordít, hanem képes hétköznapi nyelvre fordítani a szakkifejezéseket, hogy a páciens is értse őket.
Költeni végre az üzletre A befektetők kiválasztása kapcsán a fiúk sokat beszélnek arról, milyen nehéz piacra lépni a medtech szcénában. „Nagyon zárt a piac, sok a tőkeerős bálna, és rengeteg a politika. Nemcsak a kórházak közt, de még a kórházi osztályok között is politikai alapon dőlhet el, milyen megoldást választanak.” Több szakorvos pedig egyszerűen nem akar új módszerrel dolgozni, nem akar valami újat megtanulni.
A radiológiai segédszoftver jelenleg a pilot fázisnál tart. Beépíthető modulként eladták egy amerikai cégnek, az havi 12 500 dollárt és royaltyt fizet érte úgy, hogy szoftverének részeként használja. Ezenfelül a zürichi klinikán – ahol Bence maga is radiológus – épp vizsgálják az alkalmazhatóságát. Ha a klinika zöld jelzést ad, a szoftvert azonnal hadrendbe tudják állítani.
A startup bevételi oldala egyelőre ennyi: az amerikai partnertől kapott havi díj, illetve az EIT Health, egy uniós szakmai szervezet két akcelerátor programján, az Innostarson és a Headstarton elnyert húsz- és ötvenezer eurós támogatás. „Eddig ezt a pénzt költöttük el okosan, takarékoskodva, mi is ingyen dolgoztunk, forrást is tettünk a cégbe.”
Mivel az alapítók programozók és orvosok, kellett valaki, aki – ahogy mondják – bizniszfej. Ő Breitenbach Dávid, innovációmenendzsmenttel és vállalkozásfejlesztéssel foglalkozott, most ő felel a startup üzleti oldaláért. „Jelenleg erős programozócsapat vagyunk, ami kiegészült Dávid tudásával. Most kezdünk arra költeni, hogy üzleteket tudjunk kötni.”
A startup komoly mentorálását kapott, Békási Tamás, az EIT Health RIS (Regional Innovation Scheme) régiós startup-akcelerációs portfóliójáért felelős projektmenedzsere egy évig foglalkozott a Sinekóval, főleg üzleti és befektetési stratégiákra, marketingre oktatta őket. „Európa-szerte óriási a kapcsolatrendszerünk, nagyon sok partnerünk van, akikkel össze tudjuk kötni a startupokat – mondja Békási. – De nem tárgyalunk helyettük. Életképes startupokat akarunk támogatni, akik ki tudják járni maguknak az üzletet.”
A Sineko is épp itt tart: várják, hogy jöjjön egy szakmai befektető ajánlatot tenni. Mint mondják, nem is kell feltétlenül pénz, ha valaki konkrét üzletet, ügyfelet hoz, azért cserébe is adnának üzletrészt.
Hegyek, völgyek, hágók, viaduktok, alagutak, fogaskerék, rafting, túra a fél kilométer hosszú gyalogos függőhídon át. Vonatozás Svájcban 25 évvel ezelőtt és ma.
Palmtop, organizer, PDA – az okostelefon megjelenéséig érdekes hardverekkel van tele az út. Ráadásul az igazi érdekességet nem is a hardverek rejtik, hanem a használati mód apró trükkjei, amiket fel kellett találni a gépekhez.
Karl-Heinz Keth huszonöt éve jött a Praktikerhez, azóta két nagy krízisen segítette át a céget, most pedig mint a magyar tulajdonúvá vált barkácsáruházlánc magát magyarnak tartó karizmatikus vezetője és kistulajdonosa megy nyugdíjba. Vele lett sikeres magyar cég és márka a Praktikerből.
