Le lehet ülni velem egy sörre

Anyai dédapám a harmincas évei elején indított szikvízüzemet egy dunántúli faluban. Szorgalmas volt, a vállalkozás elkezdett szépen növekedni, így minden sikerült, kivéve az időzítést. Maradjunk annyiban, hogy az 1950-es évekre már nem az övé volt az üzem. Az ezredforduló idején a szódásüvegek, a lovaskocsi és dédapám szódás lova, Csillag is a múlté már, és ha az ember egy jó fröccsöt szeretne inni, az otthoni szifonnal is gyárthat magának szódát.

Teljesen más történelmi kontextus és más korszak, de az időzítés Érdi Zoltán esetében sem volt a legszerencsésebb: nem sokkal azután, hogy alig húszévesen cégvezetővé lépett elő, beköszöntött egy olyan gazdasági válság, amilyet a 30-as évek óta nem látott a világ. Mégis szerencsés volt annyiban, hogy fiatal kora ellenére szinte azonnal kőkemény átalakításokba kezdett, ezért a válság már így érte a céget, hogy később növekedési pályára álljon. Igaz, amikor belevágott, utóbbiból még nem sok látszott. „Nem sok esély volt rá, hogy megmaradjunk. Közel volt a csődhelyzet.”
Szén-dioxid-történelem
Az 1930-as években, amikor mellesleg már javában gyártották a répcelaki sajtüzemben a Franciaországig és Amerikáig is eljutó Medve sajtot, a dunántúli dombok között buzgón kutattak szénhidrogének után. Ekkoriban találták meg a ma már híres büki és sárvári fürdők forrását, de úgy nézett ki, mást is rejt a föld mélye. 1935. július 23-án, az M–1 jelű kútból 75 atmoszféra nyomású szénhidrogénekkel szennyezett szén-dioxid tört fel. Kiderült, hogy nem itt fogják a Dallas következő évadát forgatni, olajra nem számíthatnak, találtak viszont egy kiapadhatatlannak tűnő ásványi szén-dioxid-lelőhelyet.

A visszaváltható termék környezetbarát egy pontig. De ha összegyűjteni, oda-vissza szállítani, kimosni, időnként újragyártani kell, akkor már nem az.

Először Mihályiban, később, 1944-től a szomszédos Répcelakon indult meg a kitermelés, amire később Európa egyik legnagyobb természetes eredetű szén-dioxidot feldolgozó üzeme épült. Az államosítás után, 1949-ben alapított Szénsavtermelő Vállalat kezdetben az iparban nélkülözhetetlen – ezért exportképes – cseppfolyós szén-dioxidot és szárazjeget állított elő. A gázt 1960-tól töltötték patronokba (Patronnak ma definíció szerint a sűrített gázzal megtöltött, legfeljebb 120 milliliter űrtartalmú, legömbölyített végű fém- vagy műanyag hüvelyeket nevezzük.) a fröccsivók legnagyobb örömére.