„Szabina, te tudod, hogy mi az, amit itt felépítettél? Sétáljunk körbe, és nézz rá kívülről erre az egészre!” Ez a néhány mondat mély nyomokat hagyott pár évvel ezelőtt Tomán Szabina emlékezetében. Iglódi Csaba személyes vezetői tanácsadó nem költőinek szánta a kérdést, valóban kikísérte Szabinát a kertbe, és körbevezette birodalma központjában.
Azt látták, amit egy őszi napon az utcán leparkolva én is látok. Szépen gondozott budai kertet, elegáns, modern villát az Orbánhegy egy lokális dombján, a többszintes sarokház falán messziről látszó, jókora betűkkel és logóval a lényeg: Toman. Az alapító-tulajdonos és az általa felépített márka neve, egy olyan út kézzelfogható lenyomata, amiről nemhogy az egykori tatabányai kislány nem álmodott, de amit a sikeres modellkarriert, a globális divatvilág kifutóit maga mögött hagyó vállalkozó sem mert magának sokáig megfogalmazni.
Nem mobiltelefont, hanem kis útiszótárt szorongatva próbálta feldolgozni, hogy Naomi Campbell oldalán lépeget, hogy megesik, hogy Jon Bon Jovi ül mellette egy vacsorán, és hogy már nem néhány száz forintos órabérért dolgozik, mint a tatabányai kisboltban.
Tomán Szabinának nem voltak nagyravágyó tervei. Tatabányán nőtt fel, sokat járt a közeli kisboltba vásárolni, és mivel igen megkedvelte az ottani eladókat, tizenhárom évesen bekéredzkedett hozzájuk nyári munkára. A kedves emberek, az otthonos közeg, a biztonság érzete a kereskedelmi iskola felé terelte. Legmerészebb vízióiban odáig jutott, hogy egyszer majd neki is lesz egy-két vegyeskereskedése, és boldogan éldegél a 65 ezres városkában. „Én biztonsági játékos vagyok, majd látni fogod, mindig figyeltem rá, hogy hatalmasat ne kockáztassak” – jegyzi meg széles mosollyal beszélgetésünk elején, jóllehet azt a fordulatot, amit tizenhét évesen sodort elé az élet, a családja nem biztos, hogy pont így élte meg.