Ahol Dunakeszi és Göd szinte összeér, még van egy kis mező. Nem sokáig. Dunakeszi felől évről évre egyre több ház épül fel, és semmi kétség, pár év, egy évtized, és a két város között már nem is lesz semmi. Az egyik ház még gödi lesz, a másik dunakeszi. A fejlődés ránk eső részét a városok terjeszkedésében a legkönnyebb tetten érni, a város széli építkezésekben különösen. Nagyobb léptékben Budapesten is lenyűgözve élem át újra és újra, ahogy hídról hídra, negyedről negyedre terjeszkedik a város a Duna partján. Gyerekkoromban még a Petőfi híd volt az utolsó városi híd, már régóta a Lágymányosi az, és időközben a kettő közötti rész is beépült, hogy ma már a hídon túli negyedek kezdjenek kinőni a földből.

A jó válaszokért Levente nem megy a szomszédba, hogy mindenkit meggyőz-e, abban már nem vagyok biztos.


A Duna-parton persze könnyű látni, hogy mi készül, de a Forbes Urbanben Bagi László most összeszedte, hogy a város dzsungelében elrejtve hol, mi épül Budapesten – a fontosabb, nagyobb, hangsúlyosabb fejlesztésekre koncentrálva. A lista hossza meglepő, így egyben inspiráló olvasni (egy-két helyen elhatároztam, hogy városon belüli kirándulást teszek), de még ennél is jobban meglepődtem, amikor Topolay Gábor azt mondta, ő Kazincbarcikára megy street art cikket írni. Egészen addig nem voltam biztos benne, hogy ez jó ötlet, amíg vissza nem jött, és meg nem mutatta fotóit a telefonján. A magazinba persze nem ezek kerültek be, azokat a nyolcéves szokás szerint az Orbital Strangers párosa készítette. A képeken is látszik, hogy Kazincbarcikán valakinek volt egy elképzelése, és meg is tudta valósítani.

Így volt ezzel Kulcsár Viktória is, aki addig dolgozott éjjel-nappal, sokszor ingyen, amíg az egyetlen színházigazgató lett Budapesten, akit nem kineveztek, hanem intézményt alapított, és annak lett a vezetője. A budai Jurányi Házat megismerheti, aki arra vagy benne jár, de a történetét csak az fogja igazán érteni, aki G. Tóth Ilda portréját is elolvassa az alapító anyáról.
Az üzleti sztorik legerősebb képviselője az októberi lapban a 2021-es Exitlista. Ez az a pár oldal, ahol összeszedjük, hogy szeptembertől szeptemberig melyik magyar céget adták el az alapítói, ki vette meg, és még azt is megbecsüljük, mekkora lehetett a vételár. Idén a munka dandárját Bánáti Anna és Gólya Ági végezték el, így ők lepődtek meg a legjobban, amikor a lista hossza egyre csak nyúlt. Voltak nagyobb dealek a korábbi években is, de a félmilliárd forint feletti kategóriában ilyen sok még nem.
A fejlődés ránk eső része nem csak építészetben, kultúrában vagy egy cég létrehozásában és eladásában fogható meg, de gondolkodásmódunkban is. Erről is beszélget Ács Gábor Balogh Leventével, amikor arról faggatja jó pár kérdésen át, hogy mégis mire alapozza, hogy a palackba zárt víz zöld megoldás. A jó válaszokért Levente nem megy a szomszédba, hogy mindenkit meggyőz-e, abban már nem vagyok biztos.