Hét éve még Szentkirályon volt a főhadiszállásod, most meglepődtem, hogy milyen szép új irodád van a régi családi cég dunaharaszti székházában.
A mai világban már nem éppen az irodákról szól a vállalkozói lét. Sőt, ahogy ezt a covid első éve alatt láttuk, a munkavégzéshez irodaházakra sincs nagyon szükség, de azért fontos a személyes kapcsolat, ezért most próbáljuk visszaszoktatni a kollégákat az irodába. Meg az is látszik, hogy üzleti partnerek között fontos, hogy a személyes kontakt meglegyen.
Az elnöki irodám most is lent van Szentkirályon, az az eredeti ősi irodám. Ahol pedig most vagyunk, a Vitapress Kft. és az egyéb cégeim székhelye. Ezt édesapámtól örököltük, és ennek a cégnek is én vagyok az ügyvezetője. Ez külön van a Szentkirályi Magyarországtól. Amúgy egy kereskedelmi iroda volt, két irodát összenyitottam, és csináltam egy elegáns megjelenésű, elképzelésem szerinti irodát.
Melyik irodában tűnsz fel gyakrabban?
Itt Dunaharasztin is egyszer-kétszer vagyok egy héten, meg le szoktam menni Szentkirályra is. Tulajdonosként a gyárakban nagyon tennivalóm már nincs, hiszen nagyon jó menedzsment van, kiváló az operációs rendszer, és nagyon jó a technológia, teszik a dolgukat. Hál’ Istennek, a napi operatív munkában már ilyen szinten nem kell részt vennem.
Mibe folysz bele mégis elnökként továbbra is aktívan?
Mindenképpen szemmel kísérem a marketinget és a fejlesztési tevékenységet. A cég nagyjából minden fejlesztést meg tud magának finanszírozni, az utolsó beruházások is főleg saját erőből történnek. A Szentkirályi Magyarországnak, aminek az elnöke vagyok, három elnökségi tagja van, velük szavazunk a fejlesztésekről, az irányelvekről.
A cégadatok között nagyjából stagnáló bevételű évet láttam tavaly a Szentkirályinál, visszaeső profittal. Ezt a járvány okozta?
Egyértelműen a covid, a horeca szektort szinte lenullázta (szállodák, éttermek, kávézók piacát – a szerk.). A kiskereskedelem viszont hozta a számokat. Meg is lepődtem, mert nagyot húztunk az év utolsó felében, úgyhogy nem volt olyan vészes a profitlemaradás.
A magyar Pepsi növekvő EBITDA-szintű vesztesége sem mutat jól, az is ugyanerre vezethető vissza?
Igen, a kóla típusú termékeknél egyértelműen a vendéglátóipari értékesítésben jelentkezik a profit. Ott a retailben, nagy kiszerelésnél nem nagyon van senkinek nagy profitja. A Pepsi megszenvedte a covidot, de már jobban van, idénre abszolút optimista számaink vannak, úgy néz ki, hogy hozni fogjuk a terveket.
A saját bizniszeid közül a SkyBaby energiaitallal mi történik? Sehol se látom, tavasz óta nem frissült a Facebook-oldala se.
Az energiaital-szektor régóta csalogatott engem, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem az én terepem, nem az én pályám. Mégpedig azért, mert én harminc éve ennek az egészségtudatos táplálkozásnak a híve és hírnöke vagyok. Az a probléma, amit most már be kell magamnak ismerni, hogy nem tudok ettől elvonatkoztatni. Tehát nem tudok álszentté válni, hogy olyan terméket akarjak rábeszélni az emberekre, aminek a fogyasztásával egyébként én sem értek egyet.
De a SkyBaby az összetételével pont valamiféle egészségesebb alternatíva próbált lenni, nem?
Próbált lenni, de az is bebizonyosodott, hogy aki ilyet fogyaszt, az nem erre kíváncsi.
Gondolom az sem segített, hogy a versenytársak is igen erősek, sőt van, akinél állami hátszél is látszik.
Nem nagyon számít. Az az igazság, hogy az a termékünk erős, ami mellé száz százalékig oda tudok állni személy szerint. Maga az energiaital-szektor csalogatott mindig, mert az üzleti modell nem rossz. De igazán mögé nem is akartam odaállni. És látszódik, hogy ha nem érzem magaménak száz százalékig, akkor nem megy.
Mi lesz akkor vele? Vége?
Két–hárommillió dobozzal eladunk belőle azért, majd meglátjuk, amíg a készlet tart. De nem hiszem, hogy plusz energiát bele fogok rakni a jövőben, marketingszempontból és fejlesztési oldalról legalábbis nem.
Felfutóban van viszont a kozmetikai vonal.
Annak meg is nézheted az Instáját meg a Facebookját. Nagyon erős a követőtábora, a szurkolótábora, komoly influenszereket sikerült a márka mögé felsorakoztatni. Egy gyönyörű reklámfilmet is forgattunk. Ezen 2017 óta dolgozom. A Rossmann-nak kizárólagosságot adtam év végéig, de nagyon jól muzsikál a termék, és a teljes szürkeállományomat és nagy pénzügyi lehetőségeimet is átfordítottam a Vízangyal fejlesztésére.
Most már olyan 200–300 milliót fektettem bele a víz alapú beautytermékekbe. Most tizennyolc termékünk van, de jövő nyárra huszonöt–harmincat akarok, hogy piacon legyen. Ki akarom használni az ásványvíz minden jótékony hatását.
Az elmúlt harminc év alatt bebizonyosodott, hogy a Balogh Leventéhez köthető minőségi termékeket a fogyasztók szeretik, és megbíznak bennük. Én tudatosan le fogom szelektálni, hogy például milyen termékekhez adom a nevemet.
Tehát jövőre vársz tőle robbanást sok forgalmazóval?
Igen, de úgy, hogy szelektálni fogok. Annyira szenzitív a termék, hogy nem akarom minden hálózatban forgalmazni. Tehát nem fogom ráönteni a piacra, ki fogom választani azokat a csatornákat, ahol értékesíteni akarjuk.
Kiszámoltad már, hogy a te személyes márkaértéked mekkora lehet?
Szerintem ma már milliárdos nagyságrendű, és dolgozom is rajta komolyan. Lesz egy tanácsadói Facebook-szájtom, Balogh Levente név alatt jogi, gazdasági, pszichológiai, médiatanácsadó weboldalt indítok, ami később irodává fog fejlődni. Ez is annak a része, hogy a Balogh Levente márkát építsem, és nagyon erős direkt kommunikációt és kreatívot fog kapni Citylightokon, rádióreklámban, esetleg tévében.
Ez tehát egy teljesen tudatos építés, szoros összefüggésben azzal, hogy az élelmiszer-, benne az ásványvízpiacon is – igen leegyszerűsítve – két üzleti modell van: az egyik az, ami az árral versenyez, a másik pedig, ahol megfizeti a fogyasztó az értéket, a minőséget és a brandet. Vagyis Balogh Levente brandértékének növelése húzza magával a Szentkirályi forgalmát és nyereségét?
Igen, mert az elmúlt harminc év alatt bebizonyosodott, hogy a Balogh Leventéhez köthető minőségi termékeket a fogyasztók szeretik, és megbíznak bennük. Én tudatosan le fogom szelektálni, hogy például milyen termékekhez adom a nevemet. Előfordult ugyanis olyan, hogy beszálltam egy-egy vállalkozásba, de kiderült, hogy nem azt a minőséget képviseli, amit én gondoltam róla. Meg is szakítom a kapcsolatot ilyenkor.
A cápás befektetések között is volt ilyen?
Igen, előfordul ott is.
Tanulság?
Minden héten, minden hónapban van valami tanulság. A vállalkozók most már elsősorban a cápák miatt jönnek a műsorba, és csak másodsorban a pénz miatt. De ha ez így van, akkor a jövőben én ki fogom kötni, hogy sokkal nagyobb beleszólásom legyen a cég működésébe és a vezetésébe, akár mint kisebbség is. Tehát nem szeretnék több százalékban beszállni, de a stratégiai döntések meghozatalában igenis döntő szerepet akarok magamnak. És aki ezt nem akarja, annak tudomásul kell vennie, hogy akkor föl kell venni hitelt a bankban, és meg kell futni azt a rizikót, hogy a házra, autóra zálog kerül. Úgy érzem, mi kicsit lazák vagyunk, hogy csak úgy osztogatjuk a pénzt.
Vállalni fogják a jelentkezők?
Remélem, igen. Rajtunk múlik. Ez megint egy új kihívás lesz a vállalkozóknak. A három év alatt annyi tapasztalatot szereztünk, annyi buktatót láttunk, hogy a következő években egyre szenzitívebbek vagyunk, és sokkal jobban odafigyelünk mindenre. És a pitchek alatt sokkal jobban ki fogunk térni a részletekre, a legapróbbakra is!
Hány cégbe szálltál be cápaként, és hogy állnak most?
Pontosan tizenkét cégbe szálltam be. A legsikeresebbek szerintem jól ismertek, például Meska csinálja a Vízangyal dizájnját is. A Rokshnál, ha csak annyit mondok, hogy az Aldi velük szállíttat ki, talán elég. A Munchba mind az öten beszálltunk, ma is biztos vagyok a sikerükben. Egyébként most jönnek utánad hozzám az innovatív digitális tankönyvet fejlesztő kecskeméti egyetemisták, hétvégén pedig Tokajba megyek, ahol Homoky Dorka borászatába fektettem. De a Snack Garden is szépen megy előre. (Az említett vállalkozások mindegyikéről írtunk az elmúlt két évben a Forbesban vagy a forbes.hu-n – a szerk.)
A pálinkás fagyis és a nyalókás vállalkozás túlélte a covidot?
A fagyis nem, a Nauty Lollipops igen. A EuroDisney bezárása nagyon nehéz helyzetbe hozta őket, de már újra szállítanak, és mivel elszánt és tehetséges fiatal vállalkozókkal dolgozunk, van jövőjük a piacon. Bár itt meg kell említenem cápatársam, Moldován András (Forbes, 2020/05) kitartó és precíz munkáját ebben a projektben.
Kanyarodjunk vissza az ásványvízpiachoz. Az alacsony költséggel versenyző, főleg saját márkás termékeket beszállító cégek is szép nyereséghányaddal tudnak dolgozni. Szerinted hosszabb távon versenyképes ezzel az „erős márka, nagy marketingköltség, magasabb fogyasztói ár”-modell?
Szerintem hosszú távon is igen. A prémium szegmenst, tehát egy ilyen erős, megbízható brandet, egy ehhez kapcsolt egészen elképesztő márkaismertséget, kiemelkedő minőséget megfizetik a vásárlók. Biztos vagyok benne, hogy ez tartósan megállja a helyét, és ez a modell nagyobb megtérülést hoz. Egyre inkább rájönnek a fogyasztók, hogy a márka, az nem azért brand, hogy drágább legyen. A brand az azért brand, mert arra nagyon vigyáz a márka tulajdonosa.
Magyarországon több helyen van ásványvíz minőségű kút, de az még kevés ahhoz, hogy abból kiváló minőségű terméket faragjunk. A mi beruházásaink három-négymilliárd forintba kerülnek, ez teljes robottechnika, kiváló minőségű gépekkel. Tehát egy palack ásványvizet le lehet tölteni tízmillió forintos gépen is, meg le lehet tölteni egy hárommilliárd forintos géppel. A Szentkirályit megkülönbözteti a tisztasága, nemhogy emberi kéz nem érinti, hanem levegővel sem találkozik. Az energiatakarékos üzemmódok, energiatakarékos gépek vásárlása mind know-how, mind technológia.
Tehát a márkás termékek egyre fejlettebbek, és egyre jobb minőségűek lesznek. Egy olcsó márkás terméknél pedig, ha valami probléma van, az áruház kicseréli a beszállítót, és kész.
Ez szép, de a hatékonyságra azért nektek is nagyon figyelni kell. Abba a nagy költségcsökkentési versenybe, ami a palackok súlyával zajlik, mennyire szálltok be?
Először is a palack vastagsága azért is csökken, mert a környezetvédelmi adót például súly és a környezetre gyakorolt hatása alapján fizeti mindenki. Úgyhogy vannak környezetvédelmi megközelítései is ennek a dolognak, nemcsak a minőség, a hatékonyság és gazdaságosság. De az biztos, hogy mi nem megyünk az alá a határ alá, ahol elveszti az élvezeti értékét a prémium termék.
Higgyék el a fogyasztók, és ezt az álláspontomat bármikor megvédem, hogy a PET, ha felelősségtudatosan kezeljük, az egyik legkörnyezetbarátabb csomagolóanyag a világon.
Hogyha egy pillanatra eltekintünk a csomagolási kérdéskörtől, akkor is felmerül egyre több fogyasztóban: minek vegyek ásványvizet, ha a csapból is jó minőségű ivóvíz folyik? Mivel győződ meg őket?
Édesapám szavai jutnak eszembe, eszerint a természetes ásványvíz az utolsó olyan csomagolt élelmiszer, amelyik ősi természeténél fogva mindenféle adalékanyag-, tartósítószer- és színezékmentesen kerül vissza az emberi szervezetbe. A Szentkirályi Ásványvíz egy jégkorszaki lencse, ásványianyag-tartalma együtt fejlődött ki az emberiséggel, így a szervezetnek ez a legjobb választás az egészséges élethez.
Nagyon sok dolognak az összessége a természetes ásványvíz. Nem csak kémia, mint azt sokan gondolják. Igen, vannak Magyarországon olyan vizek, például olyan vízművek, amik fúrt kútból látják el a lakosságot. De ezek nem védett vízadó rétegből származnak, tehát változó a minőségük. Beszivároghat a felszínen keresztül bármi szennyeződés. És az a víz több tíz, vagy akár száz kilométert utazik csővezetéken. Ezt egyféleképpen tudják megoldani, hogyha klórral kezelik. Én nem akarok klórt inni.
Nem tudom, hogy ki, hogy van vele, a kémiája jó, de nekem előfordul, hogy fogmosás közben könnyezik a szemem, amikor nagyobb dózis belekerül. Ezért én nem hibáztatom a vízműveket, mert ha ezt nem teszik meg, akár betegség is lehet a vége. Ezt meg kell csinálniuk. De meg kell határozni, hogy melyik víz mire való. Ne hasonlítgassuk össze a természetes ásványvizet semmilyen máshonnan származó vízzel, mert ez nem korrekt senkivel.
Az ásványvíznél például feltétel az egész világon, hogy a forrást a helyszínen lehet csak tölteni. Tehát, ha én kitermelem a kútból a szentkirályi vizet, elviszem száz kilométerre, és ott akarnám lepalackozni, az már nem hívható természetes ásványvíznek. Nagyon sok vízmű a Duna meg a Tisza vizét tisztítja. Ki lehet sok dolgot venni a vízből, meg már nagyon jó technológia van rá, de higgyük el, hogy ez nem tökéletes megoldás, mindent nem lehet kivenni belőle, de nem is kell.
Erre pedig azt mondja az átlagfelhasználó, hogy oké, lehet tisztább, ami a vízzáró réteg alól jön, és egyenesen csobban bele a palackba. De mégis nagyon aggódom a Földért, és ez a csomagolás dolog jobban zavar. Inkább iszom csak 99 százalékost a csapból, minthogy termeljem a műanyagszemetet. Őt hogyan tudod meggyőzni?
Hát úgy, hogy kedves fogyasztó, először megvesszük a termékeket, de ne dobjuk bele a Dunába, a Tiszába, a környezetbe és a tengerekbe, tehát ne szemeteljünk.
Ne a gyártót szidjuk, aki egészséges élelmiszert szállít a család asztalára, hanem a szemetelőket, akik szó szerint bűnt követnek el. Gyűjtsük vissza.
Kevés. A szelektív nagy része nem hasznosul újra.
Ma még lehet, hogy nem, de az ipar képes arra, hogy majdnem száz százalékban hasznosítsa. Ez tulajdonképpen egy betétdíjas termék lesz, amit újra lehet hasznosítani.
Kétszer-háromszor.
Tévedés, tíz alkalommal élelmiszerre alkalmas palack lesz belőle. Utána pedig Indiának és Kínának nem tudunk eleget vinni, tehát egy fantasztikus exportcikké válhat. A magyar italgyártók és kereskedők Európa egyik leghatékonyabb visszaváltási rendszerének szakmai javaslatát készítették el, hogy mire a visszaváltás rendszere 2023-ban beindul, bőven kilencven százalékot újra lehessen hasznosítani.
Megjegyzem, a PET a világ veszélyeshulladék-kibocsátásának az egy százaléka sincs, jó lenne, ha a súlyának megfelelően foglalkoznánk vele. Engem az a képmutatás zavar, hogy a PET miatt sírunk, amikor tömegével mennek a repülők, és ontják rá a kerozint az emberiségre. Amikor több számjeggyel nő az autógyártás, nem tudok kimenni már autóval szinte Szlovéniába meg Olaszországba úgy, hogy nem állok három órát a dugóban. Ha bemegyek egy műszaki áruházba, az áruknak a 99 százaléka műanyag alapú anyag.
Én abban hiszek, hogy a brand a lényeg, és a fogyasztón múlik, hogy melyik terméket veszi. Én mindig azt mondtam, és ezt tanítom egyetemeken is, hogy nem szabad másokkal foglalkozni, vagy hogy egy másik cég mit csinál, tenni kell a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint.
A fogyasztónak nem azt kell eldöntenie, hogy föladja-e a luxust, hanem csak a kényelmi szempontjaiból visszavesz-e a környezetért. Mert vissza lehet venni, de akkor le kell állítani az autókat, le kell állítani a repülőket, akkor a Kolumbusz Kristóf hajójával kell átmenni Amerikába, akkor ökrösszekérrel kell közlekedni, és cserépedényből kell inni. Akkor csináljuk rendesen! A gyártók a fogyasztók igényeit elégítik ki.
A felelős gyártók meg elébe mennek, és a megfelelő irányba befolyásolják az igényeket.
Próbáljuk régóta. A fejlesztéseinkről beszéltem, 2007 óta nálunk minden ebbe az irányba mutat. Van alutermékünk és üveges visszaváltható termékünk is. Sőt, 19 literes, ballonos kiszerelésű is, tehát a Szentkirályi ásványvizet lehet automata adagolós gépekből is inni. Mindenre adunk alternatívát, amit választhatnak az emberek, a fogyasztókon múlik, hogy melyiket választják. Tizenöt éve az üveges, 0,75-ös rekeszes vizünket beraktam egy élelmiszerláncba. Miután egyetlen darabot sem adtak el belőle, három hónap múlva kilistázták.
Tehát még ma is igaz, hogy a fogyasztó nagyon zöld, ha csak beszélni kell róla, de még mindig egyáltalán nem, ha a szerint kell élni és kényelmetlenséggel jár?
A többségre igaz. De az iparág, a szakma egyértelműen a változás mellett van. A szakmai szervezetekkel azon dolgozunk, hogy az általunk kibocsátott csomagolóanyagokat újrahasznosíthassuk körforgásos elven. A bölcsőtől a bölcsőig elv alapján a kibocsátó hasznosítja a visszagyűjtött anyagot, és új készterméket gyárt belőle. Higgyék el a fogyasztók, és ezt az álláspontomat bármikor megvédem, hogy a PET, ha felelősségtudatosan kezeljük, az egyik legkörnyezetbarátabb csomagolóanyag a világon.
Vannak persze gyártók, akik szidják a PET-palackot, azért, mert csalódtak, mert nem tudtak eleget eladni belőle. Persze lehet klassz riportokat csinálni mindenhol, hogy a PET-palackot, meg a műanyag hulladékot gyűjtik össze a folyóról. Csak az a jó hír, hogy azt össze lehet gyűjteni. Az alumíniumot, meg az üveget össze se lehet gyűjteni, mert az lesüllyed a folyó aljára. Amit eldobunk, az szemét, bármilyen nem lebomló anyagból van is.
Mit jelent pontosan az a felelősségtudatos kezelés?
Csak azt, amit már látunk Nyugat-Európában, nem kell feltalálni hozzá semmit. Jól kell belőni a betétdíjat, és valaki a végén mindet visszaviszi, újrahasznosítható lesz. Nyugat-Európában komoly iparággá nőtte ki magát emiatt a szemét összegyűjtése.
Hol lehet Magyarországon a határ?
A nyugati minták alapján 25 és 40 forint között lehet a betétdíj.
Nézzük ezt az újrahasznosítást, körforgást. Most magatoknak gyártjátok a palackokat, ugye?
Igen, nemcsak a palackot, hanem az úgynevezett előformát is. Ez is a minőség, hogy nekünk egy gépen belül van a flakonfújás, a töltés, a flakonzárás és a címkézés, egy túlnyomásos steril kabinban. Ez egy több milliárd forintos technológia.
És mi történik, amikor át kell állni az újrahasznosított PET-alapanyagra?
Semmi, átálltunk. A félliteresnél most is csináljuk. Visszaváltó pontok lesznek a kiskereskedelemben, onnan egy felelős szervezet visszagyűjti a flakonokat, és lesz két-három cég, aki újrafeldolgozó üzemet fog létrehozni. Ezek újrahasznosítják, recipetet készítenek belőle. Mi, gyártók pedig hajlandók vagyunk hosszú távú szerződésekkel kiszámítható piacot biztosítani az újrafeldolgozóknak. Ezen dolgozik a szakma, hogy a körforgás megteremtődjön.
Ha jól tudom, most egyetlen üzem tud recipetet gyártani, a karcagi, ami épp Mészáros Lőrinc érdekkörébe került.
Én úgy tudom, ő csomagban vett üzemeket, ez is a része, de több milliárd forintot kell belerakni. Tehát az a baj az ilyen történetekkel, hogy sokkal olcsóbb egy újat építeni.
És lesz ebben a piacon verseny?
Lesz rá kvóta, ha jól tudom.
Beszállnál, ha lesz rá lehetőség?
Vállalkozóként megvizsgálom az üzleti lehetőségeket. A PET-újrafeldolgozás azonban speciális technológiát igényel, nem élelmiszeripari tevékenység. Szentkirályi Magyarországként mi elsősorban abban vagyunk érdekeltek, hogy hosszú távon, versenyképes áron jussunk hozzá az újrafeldolgozott alapanyaghoz.
Mészáros Lőrinc beszállt az ásványvízgyártásba is, versenytársa lett a Szentkirályinak. Foglalkozol vele?
Én abban hiszek, hogy a brand a lényeg, és a fogyasztón múlik, melyik terméket veszi. Én mindig azt mondtam, és ezt tanítom egyetemeken is, hogy nem szabad másokkal foglalkozni, vagy hogy egy másik cég mit csinál, tenni kell a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint.
Ez a Hellre is áll, gondolom. Ők tisztított csapvízzel támadnak.
Hogy ha ők meg tudják vetni a lábukat valami teljesen más technológiával, az az ő ügyességük vagy nem ügyességük. Majd meglátjuk, de mi magunkkal foglalkozunk, az a lényeg.
A Pepsi megszenvedte a covidot, de már jobban van.
Ötvenkét éves vagy, talán korainak tűnik az utódlás kérdése, mégis érdekes, tudva, hogy a lányaid egyáltalán nem érdeklődnek a vízbiznisz iránt.
Érdekes, amit kérdezel egyébként, mert nem hiszek én már az utódlásban, kivéve a kis cégeket, manufaktúrákat. De a nagyvállalatoknál azt, hogy ki lesz a cégvezető, ki lesz a szakember, a tehetsége dönti el. Mert az viszi előre a céget. Ma már az egy tévképzet, hogyha őt Baloghnak hívják, ő lesz a vezérigazgató, mert kvázi tönkreteszi a céget, ha nem ért hozzá. Tehát ilyen nincs már. Mátrix rendszer van és operációs rendszerek, ezek már működtetik a céget.
Tehát alapból nem hiszek benne, mégis érdekes dolog számomra most, ahogy a tanácsadói webszájt és irodák nyitásán gondolkozom. Ott például a nagy lányom, aki pszichológiát végzett, ott akar lenni. Elképzelhető, hogy például a Balogh Levente üzleti tanácsadó irodát ő viheti tovább.
Tavasszal, amikor a Forbes Legyél Jobb napjának színpadán beszélgettünk, elejtetted, hogy könyvet írsz az életedről. Hogy állsz vele?
Remélem, hogy év végéig befejezem. Az életutamat írom meg, a szakmait, onnantól, hogy a profi cselgáncsot abbahagytam. És ahogy a rendszerváltás idején elkezdtem a vállalkozást. Egy kicsit érinti a politikai változásokat, a politika hatását a gazdaságra. Érdekes könyv lesz, az utolsó harminc év gazdaságának és az én történetemnek a leírása. Mintha egy időgépben utaznék tizennyolc éves koromtól mostanáig, és nézném az életutamat.
Víz → Vízangyal
1993: Vizet találnak Szentkirályon
Balogh Levente édesapja, Balogh Sándor már régóta széles termékportfóliót gyártott Szentkirályon tésztától aromákon át gyerekpezsgőig, amikor a szörpgyártás felfuttatásához több vízre volt szüksége. Fúrtak, és kiváló minőségű vízre bukkantak.
1993–2003: Alsó polcon
Az ásványvíz csak a Vitapress Kft. egyik terméke a sok közül, nem sikerült felfuttatni az eladásokat. Ahogy 2015-ös címlapsztorink egyik megszólalója fogalmazott: „Csak néhány Kecskemét környéki kisbolt alsó polcairól árulták.” A Metro mindenesetre felvette, majd kilistázta, annyira keveset adtak el belőle. Levente volt közben a családi cég marketingese, de egyre jobban belefolyik a kereskedelmi ügyekbe is.
2003: Ásványvízátadás
Az akkor 34 éves Levente odaáll apja elé, hogy önállósodni akar, adja neki a leggyengébb üzletágat. Balogh Sándor az ásványvízre bök rá. Levente első nagyon fontos döntése: nem az árral versenyez, hanem márkát épít. Hosszú távú marketingtervet készít, aminek része, hogy a márkaismertség növeléséhez mindenféle versenyen el kell indulni az ásványvízzel.
2004: Vízoscar-díj Párizsból
Elszánt, tudatos nyomulás és jó adag mázli kellett ahhoz, hogy a Szentkirályi ásványvíz eljusson egy párizsi versenyre. Amikor nagy mennyiségű kétdecis palackot akartak eladni neki, Balogh Levente próba szerencse alapon ráállt, nem sokkal később pedig a Lufthansa pont ilyen picurka kiszerelést keresett a gépeire. Ezután véletlenül a német légitársasággal repült, és vette észre a Szentikirályit az a szervező, aki fontosnak tartotta meghívni a párizsi Bottle Waterworld konferenciára a kelet-európai gyártókat is. A többi történelem: a zsűri vakkóstol, a Szentkirályi megnyeri az Eauscar-díjat.
2005–2006: Robbanás
Minden magyar marketingkurzus alappéldája, esettanulmánya lett mára, ahogy Balogh Levente elképesztően sikeres és tartósan ható kampányt épített egy olyan díjra, amihez hasonlót sokan mások is megnyertek. Az eladások olyan gyorsan ugrottak meg, hogy hamar kapacitáshiány lépett fel a gyártásban. Kapcsolódó kulcsmozzanat: Balogh Levente meggyőzi az egyik legnagyobb gyártót, hogy saját költségén hozza Szentkirályra modern gyártósorát, aminek az árát a cég a bevételekből törleszthette.
2007: Piacvezető
Három év alatt a semmiből piacvezető a Szentkirályi ásványvíz. Márkaismertsége ma is kiemelkedik a mezőnyből.
2009–2014: Küzdés
Az ásványvízfogyasztásnak az ezredforduló után tapasztalt gyors növekedése a nagy pénzügyi válság nyomán stagnálásba vált Magyarországon, a multik helyére erős regionális szereplők lépnek. A gyors felfutás után a küzdés évei jönnek a Szentikirályinál. Balogh Levente kénytelen belátni, hogy korábbi régiós terjeszkedési terve nem reális, egyedül nem megy.
2015: Partnerség a Pasquale családdal
Korábbi cikkünk szakértője szerint „kiválasztotta azt a partnert, aki nem fogja felzabálni”. A Pasquale család tulajdonában levő KMV és Balogh Levente közös céget hoz létre (Central Europe Mineral Water Holding), ez lesz a Szentkirályi tulajdonosa, Balogh Leventének pedig meghatározó kisebbségi részesedése van, valamint ő a cég elnöke. A CEMW megveszi a Nestlétől a Kékkútit.
2018: Pepsi és energiaital
Nem a CEMW, hanem Balogh Levente és a KMV együtt megszerzik a PepsiCo magyarországi érdekeltségeit és a Pepsi-márkák forgalmazási jogait. (A cseh és a szlovák cégeket a KMV egyedül vásárolja meg.) Balogh Levente belevág az energiaital-bizniszbe, a terméknek a SkyBaby nevet adja.
2019: A Cápa
A Cápák között első évadja az RTL Klubon, Balogh Levente mentorként és korai fázisban levő cégek befektetőjeként bővíti portfólióját. Közben Vízangyal néven elindítja ásványvízalapú kozmetikaiszer-családját.
2021: Vízangyal
Üzleti tanácsadó céget indít, és egyre nagyobb energiákat fordít a Vízangyalra. Jövőre robbantani akar vele.
