Guglizni, photoshopolni, xeroxolni – az informatika is tele van olyan szavakkal, amiket már ér kisbetűvel írni. És mindegyikhez tartozik sztori is.
„Van ez az új menő app, letöltöttem az app store-ból.” El lehet dönteni ebből a mondatból, hogy milyen telefonom van? Ha mélyen és megrendíthetetlenül hinnénk a márkázásban, rebeghetnénk rá egy igent. App Store ugyanis az Apple telefonjain van, a Google hasonló boltját Play Store-nak hívják, a készülékgyártók által üzemeltetett boltoknak pedig mindnek saját neve van.
A legarcátlanabb természetesen az Amazon volt: van annyi pénze, hogy ne legyen figyelemmel másokra, így simán, egybeírva Appstore-nak hívja a boltját. A név azonban mindegy is – mindegyikben appokat lehet vásárolni, gyakorta ugyanazokat, mint a többiben. Tehát elmegy az ember a szigorúan kisbetűs app store-ba, és vesz mobilalkalmazást. Mi pedig nem tudjuk, milyen telefon van a zsebében.
Ennyi lemezen már majdnem elfér egy mai film is – ha nem ragaszkodunk a HD-felbontáshoz. Fotó: ibm.com
A fenti jelenségnek, vagyis annak, hogy a nagy kezdőbetűs szóból kis kezdőbetűs szó lesz, az a neve, hogy köznevesülés. Két diszciplína felől is lehet szemlélni. A nyelvészek egyszerűen élvezik a helyzetet, hogy valami történik a szókincsben, ami egyébként is a nyelvi rendszer legváltozékonyabb rétege. A jogászok pedig – különösen külföldön – elmormolnak a bajszuk alatt egy káromkodást, mert a nyelv alaposan megkeveri a védjegyek kezelését.
Ütős dolgok is megvillannak a budai Kisbíró generációváltása után, de nekünk egyelőre nem áll össze.
Kíváncsi vagyok, a bennszülött budaiaknak mostanra szájukra jön-e a Vendéglő a Kisbíróhoz, a Bock-birodalom budai egységének régóta állandósított neve. Ha igen, talán mi is tettünk érte: legutóbb 2020 legelején, az akkor utolsó konyhai rendszerváltás után írtam róla (azt, hogy alapvetően még mindig oké, köszönhetően olyan dolgoknak, mint a dekadensen zsíros tejföl a házi csuszatésztán).
Azelőtt meg 2015-ben egy szomszédos rovatban, az Üzletben szerepeltek, a konyha fölötti áment executive séfként gyakorló Bíró Lajos ugyanis megosztotta velünk akkori vívódását és felismeréseit, a lényeg az volt, hogy a pesti oldali Bock Bisztró extrémebb megközelítése Budán, ennyivel a tengerszint fölött már nem tud gyökeret ereszteni, de a klasszikusok, a megszokott ízek, a stábnak és a vendégek dietetikusainak is jóleső finomításokkal annál inkább. És ott volt a szombati halnap, meg egy akkora tábla a bónusz séfajánlattal, hogy csak arról bármikor megvacsorázhatott egy nagyon széttartó ízlésű négyfős társaság.
Most mindez ment a sutba a Kisbíróban lezajlott újabb generációváltással. Tavasszal a külföldet is megjáró ifjabbik Bíró, azaz Bíró Dániel vette át a kormányrudat, és a gasztrosajtó mindig olajozottan lelkes részében meg az árnyaltabb megközelítéssel dolgozó oldalakon is arról van szó, hogy radikálisan megfiatalodott a konyhai csapat, velük a koncepció, és id. Bíró is velük vallja, hogy most már így kell ezt.
Én bírom a feszes étlapot, de amikor ránéztem a két ritkásan teleírt táblára, meg kellett kérdeznem a pincéreket, hogy ez egy bőséges séfajánlat vagy egy rövidebb egy erősen kurta étlappal – az utóbbiról van szó. A vegával együtt hét főételt számolunk, utóbbiból szeptember legelején, az elnyúlt tomboló nyárban három sertés és egy marha. Nem véletlen, hogy ritkán szoktam étlapokat írni, de itt azért aggódva gondolok a törzsvendégek törzsfeleségeire.
Az említett pincérek viszont figyelmes társalgási kérdéseikkel maradtak korábbról, és erős pillérei is az élménynek, még ha állhatatos figyelmük a szombat délben ritkás közönség mellett olyan vicces percekhez is vezet, mint amikor töltök egy korty vizet a poharamba, majd egyikük arra jártában rátölt félig, másikuk pedig egy mondattal később odalép teletölteni. Az előételek közül az égetett karfiollal és hollandival érkező tintahalat érezhetően előtérbe tolták a váltás kommunikációjakor, úgyhogy nem csak azért kérjük ki, mert amúgy szimpatikusan hangzik, vagy mert egyébként ez az egyetlen meleg nyitófogás. És a hollandi hab nagyon finom – ezt muszáj rögzítenünk egy olyan városban, ahol ugyanezen a héten egy felkapott reggelizőhelyen közepesen rémeset is ettem –, de a teljes mélytányért beterítő, kétdecis mennyiség erős túlzás belőle. El is nyomja a puha halkarikákat – bundázott formában, egy határozottabb állaggal talán jobban érvényesülnének.
A kacsaleves alapja kellemesen mély ízű lé, csemegemáj és zúza kerül bele, valamint családi hagyományőrző punkoskodásnak egy kacsaláb. Ez szerintem jó geg, de ha zöldségelnék is azt a lét, még jobb lehetne, mert az viszont tálaláskor elmarad.
Gondolkodóba a főételeknél esünk. A szűzérmék rántott sertésfüllel és dödöllével érkeznek, amely felállásból a szűz önmagában sajnos rózsaszínre hagyott belsővel is unalmas; a jus inkább csak nehéz, mint tartalmas; a dödölle könnyű és finom, de elveszik a húsok mennyiségéhez képest; a hártyavékony, bundás sertésfül ellenben olyan telitalálat, ami önálló fogást is érhetne valami savasabb társaságban. Sült hagymahéjak vannak még a tányéron, az édességük színez a dolgokon, de a beléjük helyezett fűszeres zsírpöttyöket inkább kerülgetni kell.
A fogas nem a legkarakteresebb hal, a körítésen múlik, milyen fogás lesz belőle. Itt a filéből tíznél több jókora szálkát szedünk ki, etimológiai alapon rögzíthetjük, hogy nem filé. A karalábékrém jó ötlet, de a háttérben marad, ahogy a könnyű, de halovány túrógombóckák sem ütnek át; a savas, friss birszselé pedig akkor lenne jól kitalált ellenpont, ha egy ennyire pasztell tányéron lenne mit ellenpontozni.
Végül: a Kisbíró somlóija pohárdesszert lett, és az édeskés-étcsokis tengelyen az édeskés végpont közelébe esik. Frissítik gyümölcsök, ami jó, és kireformálták belőle a piskótát, ami nem az.
Nem állítom, hogy Hoch-Budán nem lehet egy, az új Kisbíróéhoz mérten fókuszált ajánlatot sikerre vinni, de biztosan nem ez a sikerhez vezető könnyebbik út, és egészen biztosan kellene hozzá, hogy minden potenciális vendég így is magabiztosan belenyúlhasson valami neki való fogásba, ami legközelebbre is visszahúzza. Ha ez a lehetőség adott is a Kisbíróban, nekünk nem sikerült kiválasztanunk ezeket, és mivel kikértük a kínálat egyharmadát, ez felér egy intő jellel. Formálódik ez még.
Vendéglő a Kisbíróhoz Budapest XII., Szarvas Gábor út 8/d A teszt időpontja: 2021. szeptember 4. Ezt ettük: Tintahal karfiollal: 2800 Kacsaleves: 2600 Sertésszűz, -fül: 4300 Fogasfilé karalábékrémmel: 4500 Somlói galuska: 2300 Egy liter tisztított víz: 700 Egy pohár málnaszörp: 600 Szervizdíj: 2136 Összesen: 19 936 forint
Csak semmi turistaattrakció – ezzel a jeligével működteti Lisa Mazzoni Risso 23 éves kora óta a provence-i Terre Ugót, vagyis a nagyapja, Ugo földjét. De másképpen, mint a környékbeli farmok gazdái, a földjén termett levendulát kézzel-sarlóval vágják le minden évben, és a helyi kézművesek a szokásos giccses szuvenírekkel ellentétben egyszerű termékeket készítenek.
Kolodko Mihály monumentális szobrásznak tanult, ma mégis aprócska, Budapest-szerte (és vidéken) elhelyezett gerillaszobrairól ismerik. Nem öncélú művészetről van szó, a szobrocskák úgy teszik magukévá a várost, hogy közben újabb történeteket adnak hozzá.
A Csepeli Szabadkikötő egyik dokkjának nyolcezer négyzetméteres épületében évi harmincmillió laborvizsgálat zajlik – ez a Synlab és Közép-Európa legnagyobb laboratóriuma. A világ harmadik legnagyobb, Európa első és ma már tőzsdén lévő labordiagnosztikai óriása globálisan is sokat profitált a covidból, cserébe fontos területeket kellett egy időre beáldoznia. Lévai Richárd, a magyar cég ügyvezető igazgatója szívesen térne vissza a női prevenciós laborvizsgálatokhoz, és egy tisztán magyar fejlesztéssel, az okoslelettel dobna nagyot.
