Guglizni, photoshopolni, xeroxolni – az informatika is tele van olyan szavakkal, amiket már ér kisbetűvel írni. És mindegyikhez tartozik sztori is.
„Van ez az új menő app, letöltöttem az app store-ból.” El lehet dönteni ebből a mondatból, hogy milyen telefonom van? Ha mélyen és megrendíthetetlenül hinnénk a márkázásban, rebeghetnénk rá egy igent. App Store ugyanis az Apple telefonjain van, a Google hasonló boltját Play Store-nak hívják, a készülékgyártók által üzemeltetett boltoknak pedig mindnek saját neve van.
A legarcátlanabb természetesen az Amazon volt: van annyi pénze, hogy ne legyen figyelemmel másokra, így simán, egybeírva Appstore-nak hívja a boltját. A név azonban mindegy is – mindegyikben appokat lehet vásárolni, gyakorta ugyanazokat, mint a többiben. Tehát elmegy az ember a szigorúan kisbetűs app store-ba, és vesz mobilalkalmazást. Mi pedig nem tudjuk, milyen telefon van a zsebében.
Ennyi lemezen már majdnem elfér egy mai film is – ha nem ragaszkodunk a HD-felbontáshoz. Fotó: ibm.com
A fenti jelenségnek, vagyis annak, hogy a nagy kezdőbetűs szóból kis kezdőbetűs szó lesz, az a neve, hogy köznevesülés. Két diszciplína felől is lehet szemlélni. A nyelvészek egyszerűen élvezik a helyzetet, hogy valami történik a szókincsben, ami egyébként is a nyelvi rendszer legváltozékonyabb rétege. A jogászok pedig – különösen külföldön – elmormolnak a bajszuk alatt egy káromkodást, mert a nyelv alaposan megkeveri a védjegyek kezelését.
Július végén jelentette be a Ringier, hogy átveszi a német Axel Springer részvényeit többek között Magyarországon is. A két cég 2014 óta vegyesvállalatként működött Magyarországon, ezután a Ringier egyedül lesz jelen a magyar piacon. Michael Ringier-t, a svájci kiadó elnökét az Axel Springerrel kötött üzletről, a magyar piacról, a Mediaworksnek átengedett és megszüntetett Népszabadságról és a családi vállalkozások jövőjéről kérdeztük.
Nagy üzletet kötöttek az Axel Springerrel, és még csak pletykákat sem lehetett erről korábban hallani. Mióta tárgyaltak a dealről? Engem is meglep, de az utóbbi öt–tíz évben a legtöbb üzletünkről nem röppentek fel pletykák. Egy médiacég esetében hatalmas teljesítmény, főleg a mai világban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy – bár nagyon örülünk az egyezségnek – az egész nem a mi ötletünk volt. Az Axel Springernél gondolták át, hol szeretnének jelen lenni.
A részvények átvételét bejelentő sajtóközleményükben nem írták meg, hogy pontosan mekkora érték cserélt gazdát. Korábban ötven-ötven százalékos tulajdoni megoszlás volt a vegyesvállalatban, most hozzánk került a teljes részvénycsomag abból, ami az Axel Springeré volt Szerbiában, Szlovákiában, a Baltikumban és Magyarországon. Lengyelországban továbbra is együttműködünk. A konkrét számokkal kapcsolatban: nem volt olcsó, de ma már nincsenek olcsón megkötött üzletek.
Egyetlen kiadó sem vállalhat garanciát a napilapok további működésére.
A vegyesvállalat hét évvel ezelőtti elindításának egyik feltétele volt a magyar hatóságok részéről, hogy a Nemzeti Sportot és a Népszabadságot átengedjék a Mediaworksnek. Azóta a Nemzeti Sport színvonala és példányszáma is esett, a Népszabadságot pedig megszüntették. Hogy látja hét év távlatából a döntést? Nem így szerettük volna az üzletet tető alá hozni, de az egyezség a magyar politikai realitásokon alapult. Ha a Nemzeti Sport újra eladóvá válik, talán ajánlatot is teszünk rá.
A Nemzeti Sport mellett ott volt a Népszabadság is, amit nem sokkal azután, hogy a Mediaworks megkapta, megszüntettek. Meglepődött? Egyetlen kiadó sem vállalhat garanciát a napilapok további működésére. Ez nem csak politikai döntés. Nem tudom, hogy a Népszabadságnak volt-e lehetősége a túlélésre.
Tehát elfogadja Heinrich Pecina állítását, miszerint a Népszabadság bezárása üzleti és nem politikai döntés volt? El tudom fogadni, mert már akkor is láttuk a jövőbeli nehézségeket, amikor még mi voltunk a Népszabadság tulajdonosai. Ez nem csak Magyarországon probléma, az ilyen jellegű újságok, ha nem elég erősek a digitális piacon, nagy gondokkal szembesülnek.
Egy családi vállalkozás mindig különleges, és mindig különleges értékeket teremt. A K&H családi vállalatok kiválósági díját pedig közülük is azok kapják meg minden évben, amelyek valamilyen tekintetben kiemelkednek, és sikereikkel a többieket is további fejlődésre ösztönözhetik. Tavaly és idén a többségében a K&H-tól független szakmai zsűri 12 ilyen céget választott ki a pályázók közül.
Hiába egyre több a magyar felvásárló, a nagy üzleteket külföldiekkel kötik. Ez az idei exitlistánk legfontosabb tanulsága, az élen szereplő cégek szinte mindegyikére külföldi felvásárlók csaptak le. A Forbes-exitlisták történetében soha nem volt még ennyi deal tízmilliárd forint felett, és az előző két évvel ellentétben idén újra megjelentek a legforróbb startupok is – egytől egyig az élmezőnyben. A legnépszerűbb szektor egyértelműen az informatika és az élelmiszeripar, de egyre jobb üzlet a magánegészségügy is, két magánkórházból is kiszállt az alapító. A listán feltűnik néhány név a Forbes milliárdoslistájáról is, de úgy tűnik, a leggazdagabbakat mind más érdekli: Csányi Sándor OTP-vezér felvásárolta a Budai Egészségközpont maradék részét, a NER világából Szíjj László építőipari cégcsoportot vett, a Mészáros csoport az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban szerzett újabb érdekeltséget – és bár nem klasszikus exit, de nem feledkezhetünk meg az 1,2 millió háztartást elérő Tigáz bekebelezéséről sem.
Villogtak a mandzsetták, fodrozódtak a koktélruhák és feszültek az öltönyök: idén is összegyűltek a legnagyobb családi vállalkozások a Forbes Családi Gálájára. Örültünk, hogy végre ezt a rendezvényt is megtarthattuk élőben.
Nagy átalakuláson ment át a digitális fizetési infrastruktúra Magyarországon az elmúlt két évben: az innovatív megoldások megjelenése hatalmas lökést adott a piacnak. Szász Ferenc, a Mastercard üzletfejlesztési vezetője szerint fizetési evolúcióban nincs megállás, és erre a teljes piacnak reagálnia kell.
