Gojko Mitics tárhelye

„Van ez az új menő app, letöltöttem az app store-ból.” El lehet dönteni ebből a mondatból, hogy milyen telefonom van? Ha mélyen és megrendíthetetlenül hinnénk a márkázásban, rebeghetnénk rá egy igent. App Store ugyanis az Apple telefonjain van, a Google hasonló boltját Play Store-nak hívják, a készülékgyártók által üzemeltetett boltoknak pedig mindnek saját neve van.

A legarcátlanabb természetesen az Amazon volt: van annyi pénze, hogy ne legyen figyelemmel másokra, így simán, egybeírva Appstore-nak hívja a boltját. A név azonban mindegy is – mindegyikben appokat lehet vásárolni, gyakorta ugyanazokat, mint a többiben. Tehát elmegy az ember a szigorúan kisbetűs app store-ba, és vesz mobilalkalmazást. Mi pedig nem tudjuk, milyen telefon van a zsebében.

[caption id="attachment_345741" align="alignnone" width="640"] Ennyi lemezen már majdnem elfér egy mai film is – ha nem ragaszkodunk a HD-felbontáshoz. Fotó: ibm.com[/caption]


A fenti jelenségnek, vagyis annak, hogy a nagy kezdőbetűs szóból kis kezdőbetűs szó lesz, az a neve, hogy köznevesülés. Két diszciplína felől is lehet szemlélni. A nyelvészek egyszerűen élvezik a helyzetet, hogy valami történik a szókincsben, ami egyébként is a nyelvi rendszer legváltozékonyabb rétege. A jogászok pedig – különösen külföldön – elmormolnak a bajszuk alatt egy káromkodást, mert a nyelv alaposan megkeveri a védjegyek kezelését.

[caption id="attachment_345745" align="alignnone" width="640"] Minden övre csíptethető, nyakba akasztható lejátszó neve walkman volt a magyarok szerint. Fotó: Flickr.com[/caption]

Rotring, amit nem a Rotring gyártott
Legalább negyven évig beszéltünk úgy winchesterekről, hogy igazából ritkán kérdőjeleztük meg, honnan jön a szó. Helyette parkoltunk fejeket, állítottunk jumpereket, kábeleztünk, töredezettségmentesítettünk. Pedig egyetlen netes kereséssel meg lehet találni, hogy az 1973-ban kihozott IBM3340-es merevlemez – ami dobozostul akkora volt, mint egy mosógép – adta az alkatrész nevét.

A 3340-esben cserélni lehetett a zárt kazettában tárolt mágnesezett fémlemezeket. Egy kazettában két lemez volt, egyenként 30 mega­bájtos kapacitással. Innen származik a név is, mert a .30-30 Winchester egy 1895 óta a piacon levő, a finoman fegyvermániás Amerikában közismert töltényfajta, ami egyébként gyakran felbukkant a szerb Dinári-hegységben felvett NDK-s indiánfilmekben is, Gojko Mitics Winnetoujának gyilokkészletében. Mitics mindenféle Winchesterrel lövöldözött, a Keselyűk karmaiban című 1964-es filmben például éppen egy olyan Winchester Model 1894-ese van, amit hagyományosan .30-30 lőszerrel használtak. Az IBM pedig élt a lehetőséggel, hogy egy ismerős márkához kösse új merevlemezeit, és egyúttal megjegyezhetővé tegye a terméket.

Az óriási Type 3340-esből négy darabot lehetett egy számítógépre kötni, együttesen 280 millió bájtot voltak képesek tárolni. Ha ezt átszámoljuk ma értelmezhető mértékegységbe, 280 megabájtot kapunk. Az két album veszteségmentes formátumban vagy egy súlyosan összetömörített sorozatrész.

Először a xeroxozik – vagy xeroxol? – ige hallatán tűnt fel nekem, hogy itt valami érdekes történik. Nem sok olyan magyar igét tudok, amiben két x betű van. Még a xilofonozikba is csak egy jutott. Egy idős professzor mondta az egyetemen, hogy az órajegyzetet megtaláljuk a tanszéki könyvtárban, mindenki fénymásolja le magának. De mivel akkor tanulta meg a fogalmat, amikor a fénymásoló egyenlő volt a Xerox cég gyártmányaival, ezért más szót használt. Nagyon nem kell rácsodálkoznunk: akinek volt olyan rotringja, azaz töltőceruzája vagy csőtolla, amit nem a Rotring gyártott, az pontosan érti.