Harminc évem van benne, nyolcvan százaléka elképesztő nyűglődés

Virág Ferenc nem mond semmit, amikor befut az éttermi asztalhoz, ahol várok rá. Csak lehuppan, mosolyog, és a tekintetével üzen: tudsz mindent, ez van, itt a vége, eladtuk a Randomot is. Egy olyan sztori végére tett pontot, ami egyszerre siker és kudarc. Ami messze nemcsak üzlet volt, hanem igazi szívügy is. Amiben egymással szoros átfedésben volt hit, forradalom, álom, szenvedés és beletörődés. Akárhogy is, azon már semmi se változtat, hogy Virág Ferenc nevéhez fűződik a diszkontbrókeri modell meghonosítása Magyarországon. Jórészt neki köszönhető, hogy olcsó hozzáférést nyertek a tőzsdéhez a kisbefektetők, akik végül több évtized alatt se gyűltek össze annyian, hogy érdemes lett volna önállóan tovább vinni a boltot.

[caption id="attachment_345811" align="alignnone" width="426"] Virág Ferenc eladta...[/caption]

Most mi motivál? Heti két tenisz, egy úszás és két edzőterem, ha
ezt teljesítem, boldog ember vagyok.

„Egy nehéz nap után, amikor cirkuszos hangulatba jutok, elgondolkodom, hogy minek kellett másodszorra is megalkotnom egy brókercéget, kell-e nekem egy ilyen megbélyegzett helyzetből sok évig kínlódva újraépítenem a bizalmat a befektetési szolgáltatók iránt. Hogy teljesen őszinte legyek, nem is értek semmi máshoz. Ebben a történetben van több mint húsz évem, nem gondolom, hogy mással tudnék foglalkozni. Se otthon ülni nem szeretnék, se kisstílű dolgokkal nem szeretnék foglalkozni. Nekem ez a piac az életem és a szerelmem, a cirkuszon túllépek, nyilván nem fogok elválni tőle.”

Ezt természetesen nem most mondja főhősünk, az idézet 2015-ben készült interjúnkból származik. Akkor azért volt érzelmileg mélyponton, mert a meglevő és normálisan működő brókercégek nyakába varrta a kormány a nem sokkal korábban megbukott csalók sarát, hosszú évekre jócskán csökkentve az eredményességüket. De közben látszott már a piac élénkülése is, amire oly régóta várt, és eszébe se jutott kiszállni.

A következő években szép lassan tört előre a Random Capital a tőzsdei forgalmi toplistán. Egyre többen kezdtek spekulálni olyan papírokkal, amelyek nyilvánvaló állami hátszéllel építkezhettek. Részben a tőzsdét, illetve a spekulánsokat ügyesen használva építették fel a Mészáros Lőrinc neve alatt futó cégbirodalom egy részét, a frissen jött spekulánsok legnagyobb része pedig a mindig is a legalacsonyabb díjakkal működő Randomhoz érkezett.

Az Opus–Konzum-vonal felfúvódása után nemcsak újabb kis cégek mániái jöttek, de valóban komoly értéket termelő középvállalkozások is a befektetői érdeklődés látóterébe kerültek. Közben külföldi befektetők érdeklődése nyomán rendszeresen valamelyik blue-chip is felfelé tartott, rövidebb időszakokat leszámítva mindig történt valami érdekes a budapesti tőzsdén, az elmúlt években mindig voltak hirtelen nagyot emelkedő sztárpapírok.

Aztán tavaly év elején beütött a koronavírus, ami nemhogy nem vette el a befektetők kedvét, hanem további boomot hozott a forgalomban. És ma már tudjuk, hogy épp ebben a csúcsidőszakban döntött úgy Virág Ferenc, hogy kiszáll. Erre várt egész életében, és most hagyja abba? Elsőre logikátlan. Másodjára már nem annyira. De ehhez érdemes átfutni az előzményeket.