Dobos Máté nemcsak szereti a Belvárost, de a része is akar lenni. Hetente öt-hatszor tart magának futóedzést az ötödik kerület utcáin, amikor pedig csak teheti, robogójával közlekedik a városban, hogy minden pillanatban érezze annak hangulatát és mélységében ismerje azt mint lokációt. Meglátása szerint ez az egyetlen módja annak, hogy valaki ne csak bámészkodó turista, hanem valódi belvárosi őslakos lehessen, folyamatosan keresve benne a fejlesztési lehetőségeket. Dobos Máté ugyanis nem csupán passzív szemlélője a budapesti Belvárosnak, de aktív építője is annak: cégével, az Optinvest Zrt.-vel mostanra tucatnyi lepusztult házat vett meg, újított fel és költöztetett beléjük életet.
KÉTMILLIÓS KÖLCSÖNBŐL 18 MILLIÁRDOS INGATLANPORTFÓLIÓ
Az építészet iránti rajongása még gyerekkorában kezdődött, aligha függetlenül építészmérnök édesapjától, míg a sikerhez okvetlenül szükséges kitartást és maximalizmust saját bevallása szerint édesanyjától örökölte. Életszemléletét jelentősen befolyásolta, amikor középiskolásként egy cserediákprogramnak köszönhetően két évig az Egyesült Államok keleti partján élt és járt iskolába. Végül mégsem ez, hanem egy kellemetlenkedő matematikatanár lett az oka annak, hogy a Műegyetem helyett az ELTE jogi karán kötött ki. Joghallgatóként ő sem gondolta volna, hogy prosperáló ügyvédi irodáját egyszer egy olyan vállalkozásra cseréli, ahol olykor fel kell venni a melósruhát és kemény fizikai munkát kell végezni. Főleg úgy, hogy Máté már az egyetem alatt egy jónevű nemzetközi ügyvédi iroda kötelékében dolgozott, amit később egy hasonlóan nagynevű munkahely követett, majd megalapította saját ügyvédi irodáját. Mivel mind az egyetem, mind korábbi munkahelyei az ötödik kerületben voltak, nem is volt számára kérdés, hogy saját irodájának is a Belváros lesz a székhelye. Az elsődlegesen cégek jogi képviseletével foglalkozó Dobos, Gerlai és Társai Ügyvédi Iroda hamar sikeres lett. „Az iroda 2006-os megnyitásához a szüleimtől kértem kétmillió forint kölcsönt, amit két hónappal később már vissza tudtam adni nekik. Két hónappal később már öten dolgoztak az irodában, fél évvel később már nyolcan és így tovább” – mesél Máté az önállósodás kezdeteiről.