Irodaház-forradalom zajlik a pesti Belvárosban: az Optinvest csapatának van tapasztalata és fantáziája, hogy meglássa a romos épületekben a dicső múltat, na és a jövőt. Kétmilliós kölcsönből indult 18 milliárdos ingatlanportfolió az övék, és egy történet, ami sokkal inkább szól szenvedélyről, kemény munkáról és megérzésről, mint üzleti tervről. Dobos Mátéék üres és lepusztult házakat vásárolnak fel az ötödik kerületben, hogy aztán az utolsó négyzetcentiméterig megújítva adják azokat bérbe jónevű cégeknek. A modell nem csak a Belvárost szépíti és tölti meg élettel, de üzletileg is sikeres.
Dobos Máté nemcsak szereti a Belvárost, de a része is akar lenni. Hetente öt-hatszor tart magának futóedzést az ötödik kerület utcáin, amikor pedig csak teheti, robogójával közlekedik a városban, hogy minden pillanatban érezze annak hangulatát és mélységében ismerje azt mint lokációt. Meglátása szerint ez az egyetlen módja annak, hogy valaki ne csak bámészkodó turista, hanem valódi belvárosi őslakos lehessen, folyamatosan keresve benne a fejlesztési lehetőségeket. Dobos Máté ugyanis nem csupán passzív szemlélője a budapesti Belvárosnak, de aktív építője is annak: cégével, az Optinvest Zrt.-vel mostanra tucatnyi lepusztult házat vett meg, újított fel és költöztetett beléjük életet.
Az építészet iránti rajongása még gyerekkorában kezdődött, aligha függetlenül építészmérnök édesapjától, míg a sikerhez okvetlenül szükséges kitartást és maximalizmust saját bevallása szerint édesanyjától örökölte. Életszemléletét jelentősen befolyásolta, amikor középiskolásként egy cserediákprogramnak köszönhetően két évig az Egyesült Államok keleti partján élt és járt iskolába. Végül mégsem ez, hanem egy kellemetlenkedő matematikatanár lett az oka annak, hogy a Műegyetem helyett az ELTE jogi karán kötött ki. Joghallgatóként ő sem gondolta volna, hogy prosperáló ügyvédi irodáját egyszer egy olyan vállalkozásra cseréli, ahol olykor fel kell venni a melósruhát és kemény fizikai munkát kell végezni. Főleg úgy, hogy Máté már az egyetem alatt egy jónevű nemzetközi ügyvédi iroda kötelékében dolgozott, amit később egy hasonlóan nagynevű munkahely követett, majd megalapította saját ügyvédi irodáját. Mivel mind az egyetem, mind korábbi munkahelyei az ötödik kerületben voltak, nem is volt számára kérdés, hogy saját irodájának is a Belváros lesz a székhelye. Az elsődlegesen cégek jogi képviseletével foglalkozó Dobos, Gerlai és Társai Ügyvédi Iroda hamar sikeres lett. „Az iroda 2006-os megnyitásához a szüleimtől kértem kétmillió forint kölcsönt, amit két hónappal később már vissza tudtam adni nekik. Két hónappal később már öten dolgoztak az irodában, fél évvel később már nyolcan és így tovább” – mesél Máté az önállósodás kezdeteiről.
Ütős dolgok is megvillannak a budai Kisbíró generációváltása után, de nekünk egyelőre nem áll össze.
Kíváncsi vagyok, a bennszülött budaiaknak mostanra szájukra jön-e a Vendéglő a Kisbíróhoz, a Bock-birodalom budai egységének régóta állandósított neve. Ha igen, talán mi is tettünk érte: legutóbb 2020 legelején, az akkor utolsó konyhai rendszerváltás után írtam róla (azt, hogy alapvetően még mindig oké, köszönhetően olyan dolgoknak, mint a dekadensen zsíros tejföl a házi csuszatésztán).
Azelőtt meg 2015-ben egy szomszédos rovatban, az Üzletben szerepeltek, a konyha fölötti áment executive séfként gyakorló Bíró Lajos ugyanis megosztotta velünk akkori vívódását és felismeréseit, a lényeg az volt, hogy a pesti oldali Bock Bisztró extrémebb megközelítése Budán, ennyivel a tengerszint fölött már nem tud gyökeret ereszteni, de a klasszikusok, a megszokott ízek, a stábnak és a vendégek dietetikusainak is jóleső finomításokkal annál inkább. És ott volt a szombati halnap, meg egy akkora tábla a bónusz séfajánlattal, hogy csak arról bármikor megvacsorázhatott egy nagyon széttartó ízlésű négyfős társaság.
Most mindez ment a sutba a Kisbíróban lezajlott újabb generációváltással. Tavasszal a külföldet is megjáró ifjabbik Bíró, azaz Bíró Dániel vette át a kormányrudat, és a gasztrosajtó mindig olajozottan lelkes részében meg az árnyaltabb megközelítéssel dolgozó oldalakon is arról van szó, hogy radikálisan megfiatalodott a konyhai csapat, velük a koncepció, és id. Bíró is velük vallja, hogy most már így kell ezt.
Én bírom a feszes étlapot, de amikor ránéztem a két ritkásan teleírt táblára, meg kellett kérdeznem a pincéreket, hogy ez egy bőséges séfajánlat vagy egy rövidebb egy erősen kurta étlappal – az utóbbiról van szó. A vegával együtt hét főételt számolunk, utóbbiból szeptember legelején, az elnyúlt tomboló nyárban három sertés és egy marha. Nem véletlen, hogy ritkán szoktam étlapokat írni, de itt azért aggódva gondolok a törzsvendégek törzsfeleségeire.
Az említett pincérek viszont figyelmes társalgási kérdéseikkel maradtak korábbról, és erős pillérei is az élménynek, még ha állhatatos figyelmük a szombat délben ritkás közönség mellett olyan vicces percekhez is vezet, mint amikor töltök egy korty vizet a poharamba, majd egyikük arra jártában rátölt félig, másikuk pedig egy mondattal később odalép teletölteni. Az előételek közül az égetett karfiollal és hollandival érkező tintahalat érezhetően előtérbe tolták a váltás kommunikációjakor, úgyhogy nem csak azért kérjük ki, mert amúgy szimpatikusan hangzik, vagy mert egyébként ez az egyetlen meleg nyitófogás. És a hollandi hab nagyon finom – ezt muszáj rögzítenünk egy olyan városban, ahol ugyanezen a héten egy felkapott reggelizőhelyen közepesen rémeset is ettem –, de a teljes mélytányért beterítő, kétdecis mennyiség erős túlzás belőle. El is nyomja a puha halkarikákat – bundázott formában, egy határozottabb állaggal talán jobban érvényesülnének.
A kacsaleves alapja kellemesen mély ízű lé, csemegemáj és zúza kerül bele, valamint családi hagyományőrző punkoskodásnak egy kacsaláb. Ez szerintem jó geg, de ha zöldségelnék is azt a lét, még jobb lehetne, mert az viszont tálaláskor elmarad.
Gondolkodóba a főételeknél esünk. A szűzérmék rántott sertésfüllel és dödöllével érkeznek, amely felállásból a szűz önmagában sajnos rózsaszínre hagyott belsővel is unalmas; a jus inkább csak nehéz, mint tartalmas; a dödölle könnyű és finom, de elveszik a húsok mennyiségéhez képest; a hártyavékony, bundás sertésfül ellenben olyan telitalálat, ami önálló fogást is érhetne valami savasabb társaságban. Sült hagymahéjak vannak még a tányéron, az édességük színez a dolgokon, de a beléjük helyezett fűszeres zsírpöttyöket inkább kerülgetni kell.
A fogas nem a legkarakteresebb hal, a körítésen múlik, milyen fogás lesz belőle. Itt a filéből tíznél több jókora szálkát szedünk ki, etimológiai alapon rögzíthetjük, hogy nem filé. A karalábékrém jó ötlet, de a háttérben marad, ahogy a könnyű, de halovány túrógombóckák sem ütnek át; a savas, friss birszselé pedig akkor lenne jól kitalált ellenpont, ha egy ennyire pasztell tányéron lenne mit ellenpontozni.
Végül: a Kisbíró somlóija pohárdesszert lett, és az édeskés-étcsokis tengelyen az édeskés végpont közelébe esik. Frissítik gyümölcsök, ami jó, és kireformálták belőle a piskótát, ami nem az.
Nem állítom, hogy Hoch-Budán nem lehet egy, az új Kisbíróéhoz mérten fókuszált ajánlatot sikerre vinni, de biztosan nem ez a sikerhez vezető könnyebbik út, és egészen biztosan kellene hozzá, hogy minden potenciális vendég így is magabiztosan belenyúlhasson valami neki való fogásba, ami legközelebbre is visszahúzza. Ha ez a lehetőség adott is a Kisbíróban, nekünk nem sikerült kiválasztanunk ezeket, és mivel kikértük a kínálat egyharmadát, ez felér egy intő jellel. Formálódik ez még.
Vendéglő a Kisbíróhoz Budapest XII., Szarvas Gábor út 8/d A teszt időpontja: 2021. szeptember 4. Ezt ettük: Tintahal karfiollal: 2800 Kacsaleves: 2600 Sertésszűz, -fül: 4300 Fogasfilé karalábékrémmel: 4500 Somlói galuska: 2300 Egy liter tisztított víz: 700 Egy pohár málnaszörp: 600 Szervizdíj: 2136 Összesen: 19 936 forint
Egy családi vállalkozás mindig különleges, és mindig különleges értékeket teremt. A K&H családi vállalatok kiválósági díját pedig közülük is azok kapják meg minden évben, amelyek valamilyen tekintetben kiemelkednek, és sikereikkel a többieket is további fejlődésre ösztönözhetik. Tavaly és idén a többségében a K&H-tól független szakmai zsűri 12 ilyen céget választott ki a pályázók közül.
Horváth Zsolt és Judit reggelizője csalóka. Miközben a kicsi nevet viseli, több száz fős rendezvények ellátásáról, egy nagyvállalat munkatársaink ebédeltetéséről, profi szakácsok továbbképzéséről gondoskodik. A KicsiZso igazi nagyvárosi fenegyerek, semmi külcsín, annál több jó kapcsolat.
Július végén jelentette be a Ringier, hogy átveszi a német Axel Springer részvényeit többek között Magyarországon is. A két cég 2014 óta vegyesvállalatként működött Magyarországon, ezután a Ringier egyedül lesz jelen a magyar piacon. Michael Ringier-t, a svájci kiadó elnökét az Axel Springerrel kötött üzletről, a magyar piacról, a Mediaworksnek átengedett és megszüntetett Népszabadságról és a családi vállalkozások jövőjéről kérdeztük.
