Virág Ferenc nem mond semmit, amikor befut az éttermi asztalhoz, ahol várok rá. Csak lehuppan, mosolyog, és a tekintetével üzen: tudsz mindent, ez van, itt a vége, eladtuk a Randomot is. Egy olyan sztori végére tett pontot, ami egyszerre siker és kudarc. Ami messze nemcsak üzlet volt, hanem igazi szívügy is. Amiben egymással szoros átfedésben volt hit, forradalom, álom, szenvedés és beletörődés. Akárhogy is, azon már semmi se változtat, hogy Virág Ferenc nevéhez fűződik a diszkontbrókeri modell meghonosítása Magyarországon. Jórészt neki köszönhető, hogy olcsó hozzáférést nyertek a tőzsdéhez a kisbefektetők, akik végül több évtized alatt se gyűltek össze annyian, hogy érdemes lett volna önállóan tovább vinni a boltot.

Virág Ferenc eladta…

Most mi motivál? Heti két tenisz, egy úszás és két edzőterem, ha
ezt teljesítem, boldog ember vagyok.

„Egy nehéz nap után, amikor cirkuszos hangulatba jutok, elgondolkodom, hogy minek kellett másodszorra is megalkotnom egy brókercéget, kell-e nekem egy ilyen megbélyegzett helyzetből sok évig kínlódva újraépítenem a bizalmat a befektetési szolgáltatók iránt. Hogy teljesen őszinte legyek, nem is értek semmi máshoz. Ebben a történetben van több mint húsz évem, nem gondolom, hogy mással tudnék foglalkozni. Se otthon ülni nem szeretnék, se kisstílű dolgokkal nem szeretnék foglalkozni. Nekem ez a piac az életem és a szerelmem, a cirkuszon túllépek, nyilván nem fogok elválni tőle.”

Ezt természetesen nem most mondja főhősünk, az idézet 2015-ben készült interjúnkból származik. Akkor azért volt érzelmileg mélyponton, mert a meglevő és normálisan működő brókercégek nyakába varrta a kormány a nem sokkal korábban megbukott csalók sarát, hosszú évekre jócskán csökkentve az eredményességüket. De közben látszott már a piac élénkülése is, amire oly régóta várt, és eszébe se jutott kiszállni.

A következő években szép lassan tört előre a Random Capital a tőzsdei forgalmi toplistán. Egyre többen kezdtek spekulálni olyan papírokkal, amelyek nyilvánvaló állami hátszéllel építkezhettek. Részben a tőzsdét, illetve a spekulánsokat ügyesen használva építették fel a Mészáros Lőrinc neve alatt futó cégbirodalom egy részét, a frissen jött spekulánsok legnagyobb része pedig a mindig is a legalacsonyabb díjakkal működő Randomhoz érkezett.

Az Opus–Konzum-vonal felfúvódása után nemcsak újabb kis cégek mániái jöttek, de valóban komoly értéket termelő középvállalkozások is a befektetői érdeklődés látóterébe kerültek. Közben külföldi befektetők érdeklődése nyomán rendszeresen valamelyik blue-chip is felfelé tartott, rövidebb időszakokat leszámítva mindig történt valami érdekes a budapesti tőzsdén, az elmúlt években mindig voltak hirtelen nagyot emelkedő sztárpapírok.

Aztán tavaly év elején beütött a koronavírus, ami nemhogy nem vette el a befektetők kedvét, hanem további boomot hozott a forgalomban. És ma már tudjuk, hogy épp ebben a csúcsidőszakban döntött úgy Virág Ferenc, hogy kiszáll. Erre várt egész életében, és most hagyja abba? Elsőre logikátlan. Másodjára már nem annyira. De ehhez érdemes átfutni az előzményeket.

…Cselovszki Róbert megvette.

Az igazi diszkontmodell
Az online brókercégek Amerikában már az ezredforduló előtt kezdtek felfutni, az pedig az internetlufi kidurranása után sem volt kétséges, hogy rengeteg cég tönkremegy, de a technológia jött, látott, győzött, marad. A kisbefektetők számára óriási ugrás volt, hogy a bróker hívogatása helyett elkezdhettek online kereskedni, nemcsak sokkal olcsóbb lett a megbízásadás, de a létfontosságú információkhoz, piaci hírekhez is könnyebben jutottak hozzá, csökkent a hátrányuk az intézményi befektetőkhöz képest.

Többféle modell terjedt, lassan a nagy piaci szereplők is elkezdtek valamiféle online lábat építeni, de az igazi diszkontmodellt az Equitas hozta el Magyarországra. Ha részvényt adsz-veszel, felejtsd el a brókert, dönts magad, köss online, fizess fele díjat vagy annyit se. Egy százalékról esett elég gyorsan 0,4-re az alapjutalék, és a kisbefektetői réteg jelentős hányadát csábította az Equitashoz. Csakhogy a brókercégek sose belőlük éltek, hanem az intézményekből. És ahhoz is kevesen voltak, hogy több, sűrű fillér elv mentén működő diszkont­brókert eltartsanak. Főleg a nullás évek közepén, a nagy tőzsdei nihilben. De ettől még óriási volt a változás, bő tíz évvel később a nagyon menő diszruptív jelzőt lehetett volna ráaggatni az Equitasra.

A cég látható méretű szereplővé küzdötte fel magát a tőzsdei versenyben, miközben a másik kisbefektetőkre lövő szolgáltató a KBC-csoporthoz tartozó K&H Bank brókercége volt. Amikor Virág és befektetőtársai 2007-ben eladták a KBC-nek az Equitast, a terv a továbbiakra a közös munka volt. De beütött a nagy válság, új vezetés jött a KBC-nél, a terjeszkedési tervek helyett új stratégia. Nagy egyet nem értés volt, Virág Ferenc távozott, és elkezdte az egészet elölről.

A Random Capitalt már úgy kellett felépítenie, hogy mások mellett ott volt közvetlen versenytársnak korábbi cége, komoly szakértelemmel, banki háttérrel. Jutalékban újra mindenki alá vágott, komoly forgalom kellett a talpon maradáshoz. Újra évekig ő volt saját maga legfőbb ügyfele – sokat kereskedett a tőzsdén, már az öröm volt, amikor nem ő adta a Random forgalmának több mint felét, hanem az ügyfelek együttesen. „Közel harminc évem van benne, ennek nyolcvan százaléka elképesztő nyűglődés” – mondja ma. Hiába hozott tehát gyors növekedést az elmúlt pár év, és adott egy lórúgást a covid, ez már nem álmai beteljesülése volt, hanem kiváló lehetőség, kedvezőbb árazás az exitre.

Két éve már hátrébb lépett a napi szintű irányítástól, átadta a boltot Horváth Zsoltnak. Ő volt 2007-ben, az Equitas eladásakor a KBC vezére, együtt tervezték a közös munkát, de már korábban nagyon jó kapcsolatot alakítottak ki, amikor Horváth Zsolt a BÉT vezérigazgatója volt. A terv 2019-ben az volt, hogy a Randomot tőzsdére viszik, de végül épp a covid, illetve a vele érkező befektetői tömeg miatt alakult máshogy a történet.

Az ugrás olyan nagy és gyors lett, hogy nem tudott vele a cég lépést tartani. „Egy hónap alatt másfél ezer új számla, korábban évek alatt jött ennyi, egyszerűen nem tudunk többet kifacsarni magunkból.” Ráadásul az igények is eltértek a korábbaiktól. A Wall Streetet is elérő nagy zuhanás, majd visszapattanás, aztán a Gamestop­féle elképesztő spekulációs hullám nyomán egyre többen amerikai kereskedést követeltek, ráadásul személyesen az alapítótól, aki nem tudott a háttérben maradni. És aki azt mondja, a Wall Streethez nem is ért. Ha több mint húsz évig te vagy a cégeid arca, ne csodálkozz, hogy ha helyzet van, „nyugdíjas” létedre is téged találnak meg. Se emberrel, se technikával nem igazán bírták a gyűrődést, ez indította abba az irányba, hogy más megoldás felé mozduljon.

De igazából mozdulnia se kellett, csak beszélgetett. Ezt korábban is sokszor megtették Cselovszki Róberttel, az Erste Befektetési Zrt. elnök-vezérigazgatójával. Régóta jóban vannak, üzleti kapcsolatban is a határidős piacon, régóta átbeszélik a piaci ügyeket, problémákat. Mindketten azt mondják, nem is tudják pontosan, hogyan kanyarodtak abba az irányba, hogy üzlet legyen a történet vége. De az se véletlen, hogy Virág Ferenc azt mondja, senki másnak nem adta volna el a cégét.

A tankhajó és a vadászrepülő
Az Erste Befektetési Zrt. története, helyzete is nagyon érdekes. Miközben a magyar bankok az évezred elején szinte mind magukba olvasztották befektetési szolgáltatóikat, az Ersténél ez nem történt meg, a brókercég független leány maradt. Ebben pedig döntő szerepe van a cég vezetőjének, aki üzleti érdekekkel, lehetőségekkel és a kapcsolódó számokkal mindig bizonyítani tudta a bank vezetésének, hogy érdemes fenntartani a függetlenséget. Az Erste Befektetési Zrt. volt egy darabig a bécsi anyabank leánya, aztán fele-fele arányban az anyabank és a magyar Erste volt a tulajdonosa, majd száz százalékban a magyar bank lett az.

Jutalékban újra mindenki alá vágott, komoly forgalom kellett a talpon maradáshoz. Újra évekig ő volt saját maga legfőbb ügyfele.

Az organikus fejlődés következő lépése 2017-ben egy szervezeti átalakítás volt, ekkor létrejött a Pénz, Tőkepiac és Vagyonkezelési Divízió a bankon belül, ebbe tagozódott be a Befektetési Zrt. keretei között végzett tevékenységek köre. Az értékpapír-kereskedésen, termékfejlesztésen, értékesítéstámogatáson, online kereskedésen túl a treasury, a letétkezelés, a private banking mind egy terület alá csoportosítva nyújt szolgáltatást a banki ügyfeleknek. Cselovszki Róbert azt mondja, hogy ez egyedülálló felállás, a bank robusztus tankhajó mivoltát lehet így ötvözni a brókercég gyorsan mozgó vadászrepülő-jellemzőjével, kiemelkedő hatékonyság mellett.

Az Erste stratégiájának mindig részét képezték a felvásárlások, a Random előtt már kilencnél tartott a számláló, az utolsó nagy falat a Citibank ügyfélkörének átvétele volt 2016-ban. Az Erste full service szolgáltató, ­nagyon széles szolgáltatási palettával, a Random megvételével pedig olyan ügyfélállományhoz jut, amilyenre eddig nem lőtt: a sokat kereskedő, gyorsan mozgó spekulánsokéra. Ha a két cégnél levő ügyfélvagyont nézzük, brutális a méretkülönbség (2900, illetve 70 milliárd forint), de az aktívan tőzsdén kereskedők számában már csak háromszoros (25, illetve 8 ezer.)
Amikor Virág Ferenc és Cselovszki Róbert eljutottak beszélgetéseik során addig, hogy komolyan elkezdjenek tárgyalni, mindketten a tulajdonosaik elé vitték a kérdést, akik abszolút támogatók voltak. Nem volt kényszer egyik oldalon se, de mindketten azt mondják, érezték, hogy meg fognak egyezni. Nagyjából féléves egyeztetési folyamat után ütötték le a közel hárommilliárd forint körüli dealt, amit a jegybanki jóváhagyás után most szeptember elsején jelentettek be.

Random-csapat az Erste-toronyban
„Nem akarok soha többet brókercéget már” – ennél határozottabban már nehezen fogalmazhatna Virág Ferenc, és az indoklás hallatán nem is valószínű, hogy bárki rá tudná beszélni. „Nem sikerült érdemben növelni a lakossági penetrációt. Túl sokáig kellett reménytelen helyzetben megpróbálnom bizonyítani, hogy van helye a piacon egy független szolgáltatónak, megint tíz év alatt jutottunk el odáig, hogy pénzt tudjon termelni a rendszer. Annak idején tízezer ügyféllel adtuk át a KBC-nek, most a nagy felfutással tizenkétezerrel az Erstének. Most mi motivál? Heti két tenisz, egy úszás és két edzőterem, ha ezt teljesítem, boldog ember vagyok. De a legfontosabb, hogy van öt gyerekem, köztük két kicsi. Nekik más gyerekkort akarok, mint ami a nagyobbaknak jutott, ők már látni fogják az apjukat.”

A Random-ügyfelek most természetesen azon aggódnak, hogy nem maradnak sokáig fenn az alacsony díjak, az Ersténél pedig kézenfekvő a cél, hogy teljes ügyfélmegtartással hozzák le a tranzakciót. Cselovszki elmondta, hogy jelenleg nem terveznek változtatni a Random díjain, egyelőre a platformok fejlesztésén lesz a hangsúly. De azt elismeri, hogy a valamikori jövőben nem lesz értelme egy külön értékpapírkereskedő cég fenntartásának. A piaci helyzet mindenesetre érdekes, a KBC Equitas a Random és az Erste díjai közé lőtte be magát. Már csak azért sem emelhet rövid távon az Erste, mert az Equitas könnyen elszívhatna ügyfeleket.

„Egészséges önkritikát gyakorlunk, nyilván nem csak azért mentek az ügyfelek a Randomhoz, mert olcsó. Tudunk mit tanulni, az alapok ott is megvannak, meg kell mutatni, hogy mi az, ami nálunk jobban megy. Először is azt, hogy lehet, hogy mi egy hangyányit rugalmatlanabbak vagyunk, de ami szolgáltatás nálunk nincs, az nem létezik, vagy nem legális” – mondja Cselovszki Róbert. Az már eldőlt, hogy a Random-csapat szeptember végén az Erste-toronyba költözik, de az operáció teljesen független marad. Közösen átnézik a rendszereket, ennek alapján haladnak a fejlesztésekkel, és közösen újítják meg az Erste hírszolgáltatását is.

Noha Virág Ferenc már tuti nem ír többet minden hajnalban egyedi hangvételű hírleveleket cége ügyfeleinek, azt azért mosolyogva megjegyzi, hogy fogunk még róla hallani a magyar tőkepiacon. Az biztos, hogy nagyon komolyan veszi befektetését az energetikai szektorból induló, hányatott sorsú Enefi Nyrt.-be, mindent megtesz, hogy nagy tőzsdei sztori váljon belőle. De ez már egy másik történet.

Ki a legnagyobb? És a legolcsóbb?
A Budapesti Értéktőzsdén kereskedő brókercégek száma lényegében a 90-es évek óta csökken. A koncentráció egyre nagyobb, az első tíz bonyolítja a forgalom több mint kilencven százalékát, a top háromé a forgalom kétharmada. Ebbe a top háromba tartozik a Wood és a Concorde mögött az Erste Befektetési Zrt. is. Ezek a cégek a forgalmuk nagy részét intézményi befektetők megbízásaiból szerzik, a magánbefektetőket is nagy számban kiszolgáló Random, OTP, Equilor és KBC a következő helyeken osztoznak általában négy–nyolc százalék körüli részesedéssel.

Az online kereskedésre nagy hangsúlyt fektető cégek versenyében a Random 0,2 százalékos jutaléka nehezen múlható alul, a KBC 0,3-ról indul, a napon belül lezárt üzleteknél a jutalék feleződik. A határidős BUX esetében a Random 75 forintról indít kontraktusonként, a KBC 210-ről. Érdekes a verseny a külföldi tőzsdei kereskedésnél: a KBC sokkal szélesebb felhozatalt kínál, a Random csak az Euronexten, a német Xetrán és a Wall Streeten biztosít kereskedést, és nagyobb tételes üzleteknél már drágább is a versenytársánál.