Irodaház-forradalom zajlik a pesti Belvárosban: az Optinvest csapatának van tapasztalata és fantáziája, hogy meglássa a romos épületekben a dicső múltat, na és a jövőt. Kétmilliós kölcsönből indult 18 milliárdos ingatlanportfolió az övék, és egy történet, ami sokkal inkább szól szenvedélyről, kemény munkáról és megérzésről, mint üzleti tervről. Dobos Mátéék üres és lepusztult házakat vásárolnak fel az ötödik kerületben, hogy aztán az utolsó négyzetcentiméterig megújítva adják azokat bérbe jónevű cégeknek. A modell nem csak a Belvárost szépíti és tölti meg élettel, de üzletileg is sikeres.
Dobos Máté nemcsak szereti a Belvárost, de a része is akar lenni. Hetente öt-hatszor tart magának futóedzést az ötödik kerület utcáin, amikor pedig csak teheti, robogójával közlekedik a városban, hogy minden pillanatban érezze annak hangulatát és mélységében ismerje azt mint lokációt. Meglátása szerint ez az egyetlen módja annak, hogy valaki ne csak bámészkodó turista, hanem valódi belvárosi őslakos lehessen, folyamatosan keresve benne a fejlesztési lehetőségeket. Dobos Máté ugyanis nem csupán passzív szemlélője a budapesti Belvárosnak, de aktív építője is annak: cégével, az Optinvest Zrt.-vel mostanra tucatnyi lepusztult házat vett meg, újított fel és költöztetett beléjük életet.
Az építészet iránti rajongása még gyerekkorában kezdődött, aligha függetlenül építészmérnök édesapjától, míg a sikerhez okvetlenül szükséges kitartást és maximalizmust saját bevallása szerint édesanyjától örökölte. Életszemléletét jelentősen befolyásolta, amikor középiskolásként egy cserediákprogramnak köszönhetően két évig az Egyesült Államok keleti partján élt és járt iskolába. Végül mégsem ez, hanem egy kellemetlenkedő matematikatanár lett az oka annak, hogy a Műegyetem helyett az ELTE jogi karán kötött ki. Joghallgatóként ő sem gondolta volna, hogy prosperáló ügyvédi irodáját egyszer egy olyan vállalkozásra cseréli, ahol olykor fel kell venni a melósruhát és kemény fizikai munkát kell végezni. Főleg úgy, hogy Máté már az egyetem alatt egy jónevű nemzetközi ügyvédi iroda kötelékében dolgozott, amit később egy hasonlóan nagynevű munkahely követett, majd megalapította saját ügyvédi irodáját. Mivel mind az egyetem, mind korábbi munkahelyei az ötödik kerületben voltak, nem is volt számára kérdés, hogy saját irodájának is a Belváros lesz a székhelye. Az elsődlegesen cégek jogi képviseletével foglalkozó Dobos, Gerlai és Társai Ügyvédi Iroda hamar sikeres lett. „Az iroda 2006-os megnyitásához a szüleimtől kértem kétmillió forint kölcsönt, amit két hónappal később már vissza tudtam adni nekik. Két hónappal később már öten dolgoztak az irodában, fél évvel később már nyolcan és így tovább” – mesél Máté az önállósodás kezdeteiről.
Hatalommal visszaélő művészek és a farmerdzsekin jól mutató kitűzők hozták össze az ország első független irodalmi zinközösségét. A Háttérzaj nevű csoport ma már igazi jelenség. Újhullámos kiadványainak kiadása mellett feltörekvő alkotóknak és egyetemistáknak tartanak workshopot és előadást a posztdigitális irodalomról.
„A punk szellemiséggel átitatott irodalomba könnyű beleszeretni” – kezdi a beszélgetést a Háttérzaj független irodalmi önképzőkör alapítója. Hegedűs Nóra megelégelte a zárt irodalmi szemináriumoknál előforduló visszaéléseket, vagyis a túlárazott szemináriumokon kapott kevés ismeretanyagot, a felületes segítségnyújtást és a túlzott kritikát. Többek közt ez a negatív tapasztalat sarkallta irodalmi kör létrehozására, és az eleinte ködös tervek hamar vonzani kezdték a fiatal kortársakat, így lett a maréknyi művészből stabil közösség, idén októberben pontosan öt éve. Kasszasikert és irodalmi Nobel-díjat hozó köteteteket nem garantálnak a náluk jelentkező szerzőknek, de megbízható közösséget igen.
A keménymag tíz–húsz emberből áll, az aktív érdeklődők száma a hétszázhoz közelít. Ki hosszútávra, ki csak alkalmi szemlélőként csatlakozik, nincsenek kötelezettségek, sem havi tíz- uszkve harmincezer forintos tagdíj vagy közlési elvárások. Mindenki azt és annyit mutat meg a műveiből, amennyit komfortosnak érez – akár egykor a Nyugatosok. Csupán a korszellem változott, a Háttérzaj rövid idő után ráharapott a formabontó prózára és lírára, majd derült égből potyogni kezdtek a zinek. A magazin szó rövidítésére utaló kifejezés ISBN szám nélküli kiadványokat takar, amiket az önkifejezés és az ellenállás sajátos felületének, a korszellem egyik legizgalmasabb lenyomatának is nevezhetünk. A saját készítésű magazinok és könyvecskék a mainstream médiában meg nem jelenő társadalmi csoportoknak, szubkultúráknak és véleményeknek adnak teret. Ez a patchwork művészet az, ami abszolút mértékben beilleszthető a posztmodern fővárosi kultúrkörbe.
Valahová tartoznunk kell, különben egyetlen út marad, amivel egyre többen próbálkoznak is: az Instagram-celeb és wannabe influencer íróskodás.
A csapat tehát két végén égeti a gyertyát, hiszen periférikus piacon terjeszkednek, ugyanakkor kifizetéseik felveszik a versenyt a mainstreammel. A költők (az újságírókhoz hasonlóan) jó esetben havonta tíz–húszezer forintra számíthatnak egy-egy publikációért egy nagyobb folyóirattól – ahova egykor többek közt Radnóti Miklós vagy József Attila is küldött kéziratokat –, s a Háttérzaj zinjeinél ugyanez a helyzet. „Ez zsebpénz, jól tudjuk, ennek ellenére nem fogunk kihátrálni. A mai alkotóknak óriási szükségük van támogató közegre, a legnagyobbaknak sem ment volna szakmai támogatás nélkül” – mondja Agárdi Olivér (Holt Lenszkij), aki azért csatlakozott a Háttérzajhoz, hogy hiteles visszajelzéseket adó irodalmi körben ismertesse munkáit. Ma a művészeti fesztiválokat járja a csapattal, ahol közkívánatra terjesztenek zineket és aranyköpéseikből készült matricákat, táskákat, kitűzőket. Darabját ötszáz, ezer forintért, ami szintén jelképes a befektetett munkához képest.
Az alulárazott értékesítés célja egyenlő az irodalom népszerűsítésével, a csapat így szeretne eljutni egyre több olvasóhoz, miközben tagjaik egyre erősebb referenciákkal haladnak az országos elismertség felé. Például Fehér Enikő nevét várhatóan több könyvesbolt kirakatában viszontláthatjuk a közeljövőben.
Ez igaz a többiekre is, Gere Sára Dominikára, Herold Renátára, Zsidró Dominikra vagy Zboray Kristóf Vencelre, akiktől a támogatásért cserébe nem kérnek mást, mint segítséget a szervezési feladatokban, és közös gondolkodást, hiszen egyre több rendezvényen kapnak kiemelt státuszt. Legutóbb az újhullámos Ukmukfukk Zinefeszten és a Kolorádó Fesztiválon, ahol workshopot tartottak. „A foglalkozásokból (5–10 ezer Ft/fő/alkalom) befolyt összeget az utolsó forintig kiadványkészítésbe és irodalmi rádiónk működtetésére fordítjuk. Nonprofit keretek közt működünk, korántsem gondolnánk, hogy ebből fogunk meggazdagodni, de ameddig rendszeresen megjelenhetünk kulturális programokon, hogy eljuttassuk a fiatal szerzőknek az üzenetet, hogy értékes munkát végeznek, ne hagyják letörni szarvukat, addig nyugodtan alszunk” – mondja Nóra, majd megigazítja a találkozás alatt viselt Verkstaden alkotói pólóját, ezzel is utalva a punk irodalmi anyuka szerepére.
A Háttérzaj kiadványai egyre több budapesti lakás és közösségi tér asztalán állnak kiterítve, valamint olyan művészekkel állnak együttműködésben, mint például a budapesti kocsmák falaira festő kollázsművész Renyagyár (Forbes Urban 2019/ősz). Legutóbb az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete figyelt fel a közösségre, és meghívta az önképzőkör vezető tagjait, hogy tartsanak fórumot a posztdigitális irodalom térhódításáról. Mert ahogy az írást felváltja a képi világ, úgy váltja fel a lírai és prózai műveket a zinkultúra.
„Egy olvasó könnyen gondolhatná, íróként még lehet sikeres az ember egyedül, a maga elefántcsonttornyából, de a valóság az, hogy már ebben a szakmában is többet ér a kapcsolati háló, mint a teljesítmény. Ráadásul egy alkotói közösségben az állandó visszajelzési lehetőség miatt jobban fejlődhetünk, ha erre van hajlamunk” – magyarázza Bódi Péter író. Ő nem csatlakozott irodalmi csoporthoz, de hozzáteszi, hogy ezt a luxust nem engedhetné meg magának, ha nem publikálná műveit egy jól menő kiadó, a Kalligram. „Valahová tartoznunk kell, különben egyetlen út marad, amivel egyre többen próbálkoznak is: az Instagram-celeb és wannabe influencer íróskodás.”
A Háttérzaj csapata idővel szeretne a projektjeiből megélni. Főhadiszállásban még nem gondolkodnak, bár ahogy az irodalmi körből zinkészítést vállaló nonprofit cég lett, úgy ez sincs kizárva.
Körülbelül 4300-an ma bujkálnak az országban, minden este beveszik a gyógyszerüket, hogy meg ne haljanak, és örülnek, ha legalább a családjuk nem közösíti ki őket. Hétköznapi emberek – a Retropajzs Egyesület azért küzd, hogy az életük is hétköznapi lehessen.
Járműjavítóból múzeum, új csepeli közpark, megújuló Operaház és Balettintézet. Budapest szakadatlanul építkezik. Nem mindig úgy változik, ahogy szeretnénk, kicsit sok a bontás, még több a por és a beton, de az legalább a miénk. Lássuk, mi épül a városban!
Nagyot fordult a világ Balogh Leventével az elmúlt hét évben. Előző, 2015-ös nagyinterjúnkban és címlapsztorinkban még azt tervezte, hogy kényszerből bevont tőkeerős partnerével az ásványvízpiacon terjeszkedhet tovább, ma viszont már a Szentkirályin túli befektetései kapnak nagyobb hangsúlyt, különösen az ásványvízalapú kozmetikai család. A Cápák között tévéshow-val, vagy a hamarosan induló üzleti tanácsadó webszájtjával és irodájával is tudatosan és nagy erővel építi márkáját, amit akár milliárdos értékűre taksál.
