Írta: Antoine Gara // Fordította: Galavits Patrik
„Teljesen jó nekem itt a Földön” – mondja Michael Dell vállrándítva és kuncogva, hiszen pontosan tudja, hogy mialatt ő alapítványa austini központjában ül, Jeff Bezos ugyanezen a reggelen szintén Texasból, több millió néző szeme láttára lőtte ki magát az űrbe Blue Origin nevű űrhajójával.
Egy héttel korábban egy másik szupergazdag, Richard Branson rúgta be a milliárdosok űrversenyének ajtaját. Sokan ebben innovációt és ambíciót láttak – mások egót és beképzeltséget. Dell? Lehetőséget. „Van mit eladnunk a sok-sok feltörekvő űrcégnek – mondja. – Ezeket a mérnöki bravúrokat képtelenség lenne véghezvinni elegendő számítógépes kapacitás, adatbázis és mesterséges intelligencia nélkül.”
Minden idők legnagyobb felvásárlási puccsa
Michael Dell az utóbbi évtizedben ritkán szólalt meg nyilvánosan. Talán a cégfelvásárlások körüli lázas egyezkedések miatt nem volt ideje, vagy egyszerűen nem érdekelte a rivaldafény – esetleg mindkettő. Beszélt helyette az üzlet. Kilenc évvel ezelőtt a Szilícium-völgy és a Wall Street is leírta Dellt és a cégét, mert azt jósolták, hogy a személyi számítógépek éppúgy feledésbe fognak merülni, mint a Palm vagy a Blackberry készülékek. Ő azonban ekkor is a lehetőséget látta: a cinikusok elhallgattatására behúzta maga mellé a Silver Lake magánbefektető céget és társvezetőjét, Egon Durbant, aztán együtt 24,9 milliárd dollárért kivásárolták a Dellt a tőzsdéről, amivel minden idők legnagyobb technológiai kivezetését hozták össze. Három évvel később Dell és Durban 67 milliárd dollárt varázsoltak elő az IT-infrastruktúra-óriás EMC Corporationt akvizíciójára.
Ötvenhat évesen Dell maradt az egyetlen nagy tech guru, aki még mindig a szerelemgyerekét vezeti.
Az eredmények figyelemre méltók voltak. Gépkocsik, távközlés, energiahálózatok, kórházak és logisztikai hálózatok váltak digitális vállalkozássá, egyre több kezelésre és tárolásra váró adatot állítottak elő. És a Dell lett az a cég, amelyik az ilyen tevékenységekhez szükséges infrastruktúrát garantálni tudta. „Egyszerűen elképesztő a világban létrehozott adatmennyiség – mondja Michael Dell. – Hét-nyolc havonta megduplázódik.”
A Dell Technologies viszont megnégyszerezte az értékét, és ma már 75 milliárd dollárral többet ér, mint 2013-ban, amikor kivezették a tőzsdéről. Ennek köszönhetően a Dell, Durban Silver Lake-je és a társbefektetők is jól jártak, az amerikai Forbes számításai szerint negyvenmilliárd dollárt kerestek, Dell vagyona pedig ötvenmilliárd dollárra hízott. Ő volt a karmestere minden idők legnagyobb felvásárlási puccsának. „Nekem nem tűnt kockázatosnak” – jelenti ki. A szkeptikusok nem látták át az összképet.
Dell nagyértékű, eladásra váró szoftvervagyonon ült, amit gyorsan pénzzé tudott tenni, és a könnyen jött pénz megteremtette az ideális feltételeket a cég gyökeres megújításához. „Michael pénzügyileg nagyon tapasztalt, nem egy álmodozó tech geek” – mondja George Roberts, a magántőke-óriás KKR társalapítója, a tőkeáttétes vásárlások egyik úttörője, aki maga is csodálja a tranzakciót. „A megfelelő időben vásárolta vissza a céget. Utólag belegondolva tökéletes volt az időzítése.”
Ötvenhat évesen Dell maradt az egyetlen nagy tech guru, aki még mindig a szerelemgyerekét vezeti. Vetélytársai kiöregedtek vagy továbbléptek, köztük olyan IT-milliárdosok is, mint Bill Gates, Larry Ellison vagy Steve Ballmer, akik vagy elkezdtek jótékonykodni, vagy trófeagyűjteményüket csinosítgatják egy-két hawaii szigettel, netán NBA-csapatokkal.
Michael Dell közben két különálló tőzsdei cég élére került: a számítógépes és IT-óriás Dell Technologies mellett annak spinoffját, a felhőalapú számítógépes infrastruktúrákra specializálódott VMware-t is ő kormányozza. Mindkettő kezelhető adóssággal, valamint növekedéshez és vásárlásokhoz elégséges tőkével rendelkezik. „Mindenki az Amazont, a Microsoftot és a Google-t figyeli – mondja Marc Benioff milliárdos, a Salesforce társalapítója, Dell barátja. – Nem veszik észre, hogy közben Dell halkan növelgeti piaci részesedését a nagyvállalati informatikában.”
Babaarcú tech titánok Az 1992-es arizonai PC Forumon Bill Gates beszélget a 27 éves Michael Dellel és a Sun Microsystems-társalapító Bill Joy-jal, miközben Doyne Farmer (Prediction Company) a befolyásos techhírlevél-szerkesztő és konferenciaszervező Esther Dysonnal társalog.
Kétezer dollár bélyegárverezésből
Kevés vállalkozó csillaga ragyogott Michael Delléhez hasonlóan a személyi számítógépek történelmében. Texasi egyetemi kollégiumi szobájában 1983-ban alapított cége több millió amerikainak adta az első PC-jét, miközben Dell azt mantrázta, hogy „gyorsabban, jobban, olcsóbban”. Hatékonysággal és ügyes pénzügyi manőverekkel tört utat magának, ami lehetővé tette, hogy a rendelésre készített számítógépeket ultraalacsony költségen állítsa elő. Ezeket a készségeit már nagyon fiatalon csiszolgatta, első vállalkozását tizenhárom évesen indította houstoni családi otthonukból. Ekkor bélyegeket árverezett el, amiket aztán postán küldött el a vevőknek. Fogszabályozó szakorvos apja, Alexander és bróker anyja, Lorraine megdöbbenve látták, hogy fiuk kétezer dollárt szedett így össze jelentős kezdeti költségek nélkül.
Tinédzserkorában újságelőfizetéseket árult, és megszállottan fésülte át a helyi kiadványokat friss házaspárok nevét keresve, akik szerinte megfűzhetők egy előfizetésre. Tizenhat éves korára elég pénzt spórolt össze egy Apple IIe-re, amit szétszedett, hogy tanulmányozhassa alkatrészeit.
Már akkor hasznot húzott a személyi számítógépekből, amikor 1983-ban elkezdte Austinban a Texasi Egyetemet. Merevlemez-meghajtókkal és memóriacsipekkel házalt kezdő PC-mániásoknál. 1984 januárjában rájött arra, hogy az IBM környékbeli értékesítőit túl nagy készletek beszerzésére kényszerítették, a felesleget 10–15 százalékos árengedménnyel megvette tőlük, majd nyereséggel továbbadta. Áprilisban már havi nyolcvanezer dollárt keresett, és szülei – különösen anyja – rosszallásának ellenére otthagyta az egyetemet. Rájött, hogy „átcsomagolt” IBM PC-alkatrészekből akár negyven százalékkal olcsóbb terméket állíthat elő, ha okosan bánik a készleteivel és közvetlen eladói modellt működtet. A rendeléseket postán és telefonon fogadta, aztán összeállította a gépeket, majd egy–három hét múlva leszállította őket a megrendelőknek. Így indult be az üzlet.
Dell bravúros visszatérésének alapja az volt, hogy a döntő pillanatban megfelelően mérte fel, éppen merre tart a tech ipar.
1986-ban még csak 21 éves volt, de a Dell forgalma már elérte a 34 millió dollárt. 1988 júniusában, 23 évesen tőzsdére vitte a céget, eladott harmincmillió dollárnyi részvényt, és multimilliomos lett. Steve Jobs és Bill Gates mellett őt is technológiai csodagyereknek tartották – nekik tulajdonította a világ a számítástechnika felvirágoztatását. 1991-ben, az akkor 26 éves Dell felkerült a 400 leggazdagabb amerikait felsoroló Forbes-listára, vagyona már 300 millió dollár volt. A vásárlók imádták cégének rendeléses rendszerét, a szervizét és persze alacsony árait. 2000-ben, egy évtizednyi szakadatlan forgalomnövekedés után a Dell a világ legnagyobb PC-eladója lett. Ez alapozta meg alapítójának 16 milliárd dolláros vagyonát.
Az ember abból főz, amije van
Aztán a birodalom egyszer csak kezdett összezuhanni, részben éppen a Dell által beindított, egyre keményebb árverseny miatt. Michael Dell 2004-ben visszavonult, de a pénzügyi válság előtt visszatért ekkor már nagy bajban lévő cégéhez. Jó hírnevét addigra megtépázta egy könyvelési botrány, az éppen aktuális trendekben – például a laptopok piacán – pedig versenytársai mögött kullogott. Ez volt az iPhone-ok, iPadek és a vékony Chromebookok hajnala, a szerver- és tárolóbiznisz kezdett elavultnak tűnni. 2012-re a PC-eladások nagyot estek, és előretört a felhőalapú számítástechnika. Dell cégét egyre inkább a Nokiához hasonló dinoszauruszok közé sorolták – változtatnia kellett az egyenleten. Extrákkal szervezte újra a cégét – akárcsak egy korai Dell-PC-t –, hogy újra értékessé tegye. „Ez is egy lehetőség volt – emlékezik vissza. – Az ember abból főz, amije van.”
Több mint egy évtizeden át dollármilliárdokat tett félre MSD Capital nevű családi cégében, és az a felvásárlások öldöklő világában fektetett be rengeteg pénzt. Az egyik első befektetése egy Silver Lake-alapba ment. 2012-re a Silver Lake tulajdonosi köre átalakulóban volt, fiatal és ambiciózus üzletkötője, Egon Durban pedig éhezett a nagy üzletekre. Durban egy konferencián a coloradói Aspenben odament Dellhez, és találkozót kért tőle Hawaiin, mindkettejüknek volt ott háza. Dell belement egy közös sétába – amúgy is ez az egyik kedvenc tárgyalási helyzete – a hawaii Konában.
Durban eredetileg Dell kisebb érdekeltségei felől érdeklődött, de három perc séta után már nagyban gondolkozott. „Ki kellene vezetni a tőzsdéről a céged – mondta. – Igazság szerint nem is kellene hozzá a pénzünk, annyira alul van értékelve.” Biztatásul hozzátette: „Az a különbség Bill Gates és közted, hogy te ráteszed a neved a termékeidre.”
A szöveg bevált. Miután telefonált a KKR brókercégnél dolgozó barátjának, George Robertsnek, Dell rájött, hogy érdemes megfogadnia Durban tanácsát. Értesítette a cég vezetőségét tervéről, és előkészítette minden idők legnagyobb tőkeáttételes kivásárlását. Mindezt egy felhalmozott készpénzen ücsörgőkről és ész nélküli költekezésekről – azaz egy tőkeáttételes kivásárláshoz nagyon alkalmatlan jellemzőkről – hírhedt iparágban.
A 2013-as kivásárlás a Wall Street egyik legádázabb harcát hozta. Carl Icahn nagybefektető állt a részvényesek hangos csapatának élére, de a helyzet az volt, hogy Dellen és Durbanen kívül senki sem volt hajlandó pénzt áldozni a Dellre, ők viszont ajánlatukkal egyben arra is fogadtak, hogy a PC nem halott. A Dell túlzottan alulértékelt eszközeit egyfajta biztonsági tartaléknak tartották.
„Michael hajlandó kockáztatni, de mindig a siker érdekében teszi, nem szórja ész nélkül a pénzt” – mondja Durban. A körülmények tökéletesek voltak. „Ha megtakarítási boom van, a források olcsók, és a céged már egy rakás pénzen ül, akkor nehéz a cégértéket növelni. De ha ennek a másik oldalát nézzük, nem hülyeség azt mondani: »hé, legyen inkább egy eladósodott tech cégünk«… Ha a várható bevétel bejön, ez nyerő stratégia lehet.”
Miért nem megy inkább strandolni?
2015 nagypéntekén Egon Durban egy magánrepülőgépen tartott hazafelé a Dell mesés austini otthonában rendezett tárgyalásról. A helyiek erődszerű kinézete miatt csak kastélynak nevezik az ingatlant. A befektetőduó az EMC Corporation felsővezetőit udvarolta körbe, abban a reményben, hogy éppen egy óriási felvásárlást készítenek elő.
A világ vezető adattároló vállalatának számító, értékes szoftver- és felhőalapú megoldásokra specializálódott leányvállalatokkal rendelkező EMC iránt először a rivális Hewlett Packard érdeklődött. Dell is évek óta szeretett volna együttműködni az EMC-vel, először 2008-ban, a gazdasági világválság idején tett sikertelen kísérletet, hogy beolvassza birodalmába. A cég beeső részvényárfolyama miatt ez hatalmas lehetőségnek tűnt.
Durban és Dell hónapokig találkozgatott a világ különböző részein az EMC vezetőivel, de céljukhoz nem jutottak közelebb. Dell ezért úgy döntött, hogy vendégül látja Joe Tuccit, az EMC vezérigazgatóját, Bill Greent, az igazgatóság elnökét és a szintén vezető pozícióban lévő Harry Yoút.
A találkozó összehozása egyre sürgetőbb volt Tucci belengetett visszavonulása és a világ legnagyobb befektetési alapja, az Elliot Management beszállása miatt. Utóbbi jelentős pozíciót vásárolt magának az EMC-ben. Dell feláras felvásárlási szándéka egyértelmű megoldásnak tűnt. Probléma? Csak annyi, hogy Durbannek és Dellnek valahonnan kerítenie kellett 65 milliárd dollárt.
Durban és az EMC részéről You együtt repültek vissza a Szilícium-völgybe, és az üzlet megkötéséről beszéltek. You előkapott egy szalvétát, és rajzolni kezdett. Az EMC-n belüli legértékesebb vagyontárgy a 81 százalékos VMware-érdekeltség volt. A felhőalapú infrastruktúrával foglalkozó társaság maradék 19 százaléka a New York-i tőzsdén forgott, a cég értéke ezzel 35 milliárd dollárra rúgott. Az alapbölcsesség szerint Dellnek az egész EMC-t készpénzzel kellett volna felvásárolnia, de You elárulta, hogy az EMC már fontolgatja, hogy úgynevezett követőrészvény formájában tőzsdére viszi VMware-részesedését. You korábban még a milliárdos pénzügyi zsenit, John Malone-t is meglátogatta, hogy biztos legyen benne, teljesen érti a koncepciót. A szalvétára vadul húzott vonalakkal You bemutatta Durbannek, milyen manőverekkel tudná lejjebb vinni az átvétel költségeit. Durban landolás után azonnal felhívta Dellt, hogy elmondja: áttörést ért el.
Szeptember elejére a bő hatvanmilliárdosra becsült üzlet kezdett testet ölteni. Dell és Durban New Yorkba repült, és a Skadden, Arps ügyvédi iroda folyosóján várakozott, amíg az EMC igazgatótanácsa ülésezett. Velük volt a JPMorgan Chase milliárdos vezére, Jamie Dimon is. Dellnek arról kellett meggyőznie az EMC szkeptikus vezetőit, hogy van még benne elég erő 75 milliárd dolláros éves eladásra képes egyesített cégeket vezetni, és hogy rendelkezésére áll a szükséges összeg.
Az EMC vezetőségi értekezletének összehívása után behívták Dellt – nyomában Durbannel és Dimonnal –, hogy beszéljen. Lefegyverző texasi modorával Dell ígéretet tett az EMC vállalati kultúrájának megőrzésére. Ennek ellenére az EMC vezetőségének egy része még mindig az üzlet megkötése ellen volt. Az egyik szkeptikus igazgató megkérdőjelezte Dell elhivatottságát, mondván, a sok milliárdjával miért nem megy inkább strandolni? Dell mosolyogva válaszolt. „Az ikreim egyetemre mentek, úgyhogy sokkal kevesebb tennivaló lesz a ház körül – mondatát nevetés követte. – Nagyon elkötelezett leszek.” Ezután tértek rá a pénzre, és itt jött képbe Dimon. „Megvan a pénzük ehhez. Le tudjuk ütni az egész dealt” – jelentette ki.
Jó lapot húzott a blackjacken
Egy hónappal később megegyeztek a hatalmas, 67 milliárd dolláros tranzakcióról. Ez masszív, ötvenmilliárd dolláros adósságba lökte Dellt, az EMC-t meg befektetésre ajánlott cégből a bóvli kategóriába. Kibocsátottak egy követőrészvényt a VMware 53 százalékára, ami tizenkétmilliárd dollárt takarított meg nekik.
A szalvétás üzlet nem csak pénzt spórolt meg. A VMware a legértékesebb függelék volt, aminek megszerzéséhez a JPMorgan és több mint száz bank adott hitelt. Az értéke hamarosan szárnyalni kezdett, a felvásárlás után ötvenmilliárd dollárral, vagyis megszerzésével Durban és Dell lényegében készpénz-automatára tettek szert.
2018-ban kilencmilliárd dollárt vettek ki a VMware-ből, hogy kivásárolják a kisrészvényeseket, hatvan centet adva minden dollárnyi részesedésükért. Ez felháborította az Elliot Managementet és Carl Icahnt, Dell régi ellenlábasát. Utóbbi egyenesen Machiavellihez hasonlította, és totalitáriusnak bélyegezte Dellt. Újratárgyalták az üzletet, korrektebb, 14 milliárd dolláros árat, azaz dolláronként nyolcvan centet alkudtak ki.
A manőver részeként Dell tőzsdére vitte a Dell Technologiest. Ezzel elsőre nem aratott sikereket. A részvényárak arra utaltak, hogy az adósságban úszó Dell a nullánál is kevesebbet ér a VMware megszerzése után. Dell úgy döntött, a legegyszerűbb, ha a VMware-t leválasztja a vállalatról, ez a részvényeseket elégedettséggel töltené el, őt pedig gazdagabbá tenné. Amint a piac megbarátkozott a várhatóan idén ősszel lezáruló üzlettel, a Dell részvényei kilőttek, megkétszerezték az árfolyamot, és húszmilliárdot hoztak a konyhára.
Az üzlet részeként Dell további kilencmilliárd dollárt húz ki a VMware-ből, és ebből visszafizeti a kivásárláskor felvett hiteleket, amikre eddig a cég teljes vagyona volt a biztosíték. „Figyelembe véve hatalmas hitelét, helyesen cselekedett – mondja Jesse Cohn, a Dell-részvényes Elliot Management egyik tulajdonosa. – Jó lapot húzott a blackjacken.” Michael Dell mostantól maga alakítja a sorsát. A kivásárlás előtt a Dell Technologies 15,6 százaléka volt a kezében, és a részvények értéke nem érte el a négymilliárd dollárt. Pénzügyi manővereinek köszönhetően most 52 százaléka lesz a Dellben és 42 százaléka a VMware-ben – Dell-pakettje már negyvenmilliárd dollárt ér. „Nem tudok nagyobb vállalkozói sikersztorit elképzelni” – mondja Dellről hízelgően Marc Benioff.
Marad az A terv
Dell bravúros visszatérésének alapja az volt, hogy a döntő pillanatban megfelelően mérte fel, éppen merre tart a tech ipar. A személyi számítógép felett mégsem járt el az idő: a pandémiában otthonról dolgozók miatt sokszorosan megnőtt a kereslet. A PC-eladások húsz százalékkal, 13,3 milliárd dollárra nőttek a legutóbbi negyedévben. Ráadásul az Amazon Web Services, a Microsoft Azure és a hasonló felhőszolgáltatások nem hódították meg az IT-világot. A cégek használják már az AWS-t és társait, de a régi IT-infrastruktúrát sem engedik el, ott tárolják az értékes, régi adatokat. Az EMC megvásárlása Dellt az adatközpont-szolgáltatások óriásává tette a tech szektor egyik legjobban növekedő piacán.
Dell mindig élvezte, ha cégeknek értékesíthetett, és a kapcsolatait használhatta új szolgáltatások elindításához. Jelenleg cége a világ legnagyobbja adattárolásban, szerverekben és hiperkonvergens infrastruktúrában. Észak-Amerikában a Dell adja el a legtöbb asztali számítógépet és monitort. Ezt arra szeretné felhasználni, hogy egyben szolgálja ki a cégek teljes IT-igényét.
Dell lassan visszaveszi helyét a tech ipar élén, mégpedig a texasi Austinból, ahová számtalan szilícium-völgyi milliárdos helyezte át működését az adókedvezmények és a jobb minőségű élet reményében.
„Húszból nyolc dolgot már így is tőlünk vásárolsz, amire szükséged van. Miért nem veszed mind a húszat tőlünk? Meg fogja érni” – üzeni Dell a nagy és közepes cégeknek. Egyik nemrégiben elindított termékük is csalogató lehet. Az Apex adat- és felhőalapú szolgáltatáscsomagokat kínál a felhasználók igényei szerint. A korábban kiszámíthatatlanul alakuló bevételek helyett az effajta előfizetések rendszeres és egyre több bevételt hoznak: a 2021 januárjában zárult üzleti évben az Apex 94 milliárd dollárnyi árbevételt és 13 milliárd cashflow-t eredményezett. Dell úgy becsüli, az Apex forgalma a világ átlagos GDP-növekedésének a duplájával fog nőni a következő években. Ahogy az energia, a közlekedés, az egészségügy és a kommunikációs infrastruktúra egyre digitalizáltabbá válik, ez az adatkezelési igény évi 17 százalékkal fog nőni.
„A Gartner becslése szerint az adatok 75 százaléka öt év múlva már ilyen felhasználási helyekről jön. Ezeket az adatokat nem fogják mind felhőkbe feltölteni” – mondja Dell. További lehetőségek rejlenek például az 5G infrastruktúrában és a virtuális irodákban, miután a cégek egyre jobban ráfordulnak a járvány utáni hibrid munkavégzésre. Dell idén 16 milliárd dollárnyi adósságot tervez törleszteni, amivel javítani akarja a befektetési besorolását. Ezzel a cég kimászhat a bóvli kategóriából, és ismét a befektetésre ajánlott papírok közé kerülhet. Így maga is képes lehet hitelt nyújtani vevőinek, hogy azok könnyebben megvegyék termékeit – ezzel olyan versenytársaktól happolhat el ügyfeleket, mint a Hewlett Packard.
És ott van még a VMware, a Michael Dell-birodalom koronaékszere. Az is önálló felvásárlásokat tervez, és nagy jövő áll előtte. „Várjunk-e visszafojtott lélegzettel egy újabb megadealt? Valószínűleg ne” – hűti le a kedélyeket Dell, bár nem zárja ki ennek lehetőségét.
Dell lassan visszaveszi helyét a tech ipar élén, mégpedig a texasi Austinból, ahová számtalan szilícium-völgyi milliárdos helyezte át működését az adókedvezmények és a jobb minőségű élet reményében. Austin emiatt rohamos fejlődésnek indult, amit a sziluettjét tarkító daruk szaporodása is jól mutat. Dell felesége szorgalmasan készítgeti az oda érkező cégvezéreknek a welcome csomagokat. A házaspár az 1,8 milliárd dolláros alapítványával, 19 milliárd dolláros családi befektetési cégével tanácsadója lett azoknak az új tech milliárdosoknak, akik tőzsdére vitték a cégüket, és ebből jól meggazdagodtak.
Vajon Dell gondolkozik-e a visszavonuláson, például a floridai Boca Raton-i rezidenciájára? „Unatkoznék, és valószínűleg depressziós is lennék” – mondja. Bezosszal, Gatesszel, Ellisonnal és másokkal ellentétben, akik az altruizmust, a hedonizmust vagy az űrutazás izgalmait hajhásszák, Dell marad az A tervénél. „Még nagyon, nagyon hosszú utat kell megtennem.”
