Sokféle sikeres csapat létezik, az Erste Vállalati üzletágánál mindenesetre az őszinteségben, az önállóságban és a személyes példamutatásban hisznek. És az sem baj, ha az egyébként hajtós, harapós játékosok azért tudnak magukon és egymáson is nevetni, és jól érzik magukat a bőrükben. Ide eljutni persze nem volt könnyű, ahogy a formát tartani sem az, de a biztos alapok eddig minden nehézségen átsegítették a csapatot.
Nem lenne túl nagy túlzás, ha azt mondanánk, az Erste Vállalati üzletága az elmúlt években a semmiből került oda a dobogós helyek közelébe Magyarországon. A vállalati üzletág vezetője, Szabados Richárd azonban nem nagyon akar az eredményekről beszélni. „Mindig a számokról beszélünk, de igazából a számok mögötti emberekről kéne beszélni, mert ez indokolja az eredményeinket – szögezi le rögtön. – Létrehoztunk közösen valamit, amitől az embereknek ez az összeállítása jobb, mint ami máshol van, és hiába fogható ez meg nehezen, mégis ettől tudjuk egymást húzni mindig tovább előre.”
NINCS MELLÉBESZÉLÉS
Akkor tehát milyen ember is Szabados Richárd? „Nagyon türelmetlen, makacs, önfejű valaki vagyok, aki küzd ezzel a dologgal – kezdi saját maga reklámozását, de itt még nem áll meg. – A kollégáimnak biztos nehezebb engem elviselni, mint nekem őket. Engem elviselni, háááát…” Tegyük hozzá ehhez, hogy a vállalati üzletág vezetője kívülről érkezett az Erstéhez öt és fél évvel ezelőtt, és önjellemzéséhez híven azonnal mélyreható változásokat hozott az üzletág működésébe. „Úgy jöttem ide, hogy senkinek nem voltam senkije, abban sem lehettem mindig biztos, hogy a vezetőség mögém áll-e abban, amit csinálni próbálok. Gyors változások jöttek, és ez némi sokkhatásként is érte a szervezetet, ezt fel kellett dolgozni – meséli a rázós kezdetekről. – De hiszek abban, hogy nagyon gyorsan kiderül, tudsz-e valakivel együtt dolgozni, a munka minősége is hamar felmérhető. Nem érdemes a megfelelő pillanatra várni, az úgyse jön el, viszont ha te tudod, hogy mit tudsz, az gyorsan ki fog derülni, és akkor a tapasztalat, hogy itt valóban a teljesítmény számít, jó úton haladnak a dolgok, felülírja ezeket a dilemmákat. Az is rögtön feltűnt, hogy itt az Ersténél valahogy különösen sok kiemelkedő képességű embert fújt össze a szél. Ez először frusztrált, mert nehéz feldolgozni, hogy valaki nem kicsit, hanem sokkal okosabb, mint te. De felkötöttem a gatyát, és próbáltam tanulni tőlük.” Az üzletágvezető tehát átszervezte a csapatát, és ez a csapat a mostani összetételében folyamatosan szállítja is a jó eredményeket. Mi a titkuk? „Elsősorban az, hogy haverok is vagyunk, legalább eggyel beljebb vagyunk a három lépés távolsághoz képest egymástól. Így ki tud alakulni valamilyen bajtársiasság. A szurkolókra szokták mondani, hogy ők a 12. ember, nálunk a köztünk kialakult egység, hangulat az a valami, ami megadja azt a pluszt, amivel a stresszes helyzeteket is kezelni tudjuk. A hagyományos kollegiális viszonynál, főleg egy multiban, sokszor ilyenkor az van, hogy a másik baja nem az én gondom, nem érdekel a te problémád, az én dolgom az, hogy mondjuk kihelyezzem a hitelt. Nálunk mindenki hátrafut védekezni, ha az ellenfélnél van a labda.”
A zene alkotó ereje segített Miklósi Ákoséknak megtalálni a közös hangot a gyerekekkel – a Common Vibe Egyesület azért alakult meg öt éve Hangonyban, hogy alternatívát mutasson az Ózd környéki fiataloknak. Ma már két zenekar, a Várkonyi Csibészek és a Kifia beindítása fűződik a nevükhöz, és szeptembertől szeretnének egy harmadikat is. A cél az, hogy előbb-utóbb a korábbi diákok egyengessék a tehetséges gyerekek útját.
„A közösségi zenét kezdtük el használni eszközként. Akkor még nem is tudtuk, hogy mi ez, de éreztük, hogy a gyerekek végre figyelnek. Még azok is, akiknek tényleg nehezükre esik végigülni két órát. Ez varázslat volt az elején” – emlékszik vissza Miklósi Ákos, a Common Vibe Egyesület alapítója. Ákos ezelőtt már több éve foglalkozott önkéntesen Ózd környéki hátrányos helyzetű gyerekekkel, és munkája közben gondolkodott azon, hogy a zene alkotó erejével köt szorosabb kapcsolatot velük.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Miután megismerte a helyi közösséget, és találkozott Bárdos Marcellel – aki később az egyesület mentora lett –, 2016 végén belevágott a tehetséges, de a lehetőségektől elszigetelt gyerekek felzárkóztatásába. Egy évvel később már tematikus, kiscsoportos foglalkozásokkal tartottak tábort a Várkonyi Csibészekkel, a Common Vibe első osztályával.
Itt született meg az első daluk is, a Bajdázó eredetijét átdolgozó Lekapcsolom a villanyt. „Ezzel robbantunk be, szerencsére felfigyeltek ránk – mondja Ákos. – Főként önkormányzati és a Budapest Bár zenekartól érkező támogatásból alakítottunk át egy hangonyi próbatermet stúdióvá, hogy legyen egy kis fészkünk, ahol meg tudjuk tartani a foglalkozásokat.”
Ebben a stúdióban tartanak egy-másfél évig közös próbákat azoknak a gyerekeknek, akik előtt már példaként lebeg a Várkonyi Csibészek által bejárt út. Egy „osztályban” mindig egy pár fős együttessel foglalkoznak, a Csibészek mellett jelenleg a Kifia zenekarral, szeptemberben indul a harmadik tagozat. Nem alacsony a belépési küszöb, kell a zenei tehetség, a motiváció, és különösen fontos az együttműködni akarás is. Ákost, Marcit és a csapat többi tagját bizalmas barátjukként kezelik a diákok, tudják, hogy bármikor fordulhatnak hozzájuk.
Ez nem csak arról szól, hogy elmegyünk haknizni A zene öröme mellett fontos szerepet kapnak az élmények is. Marci ezt bombának hívja. Manapság már ritka az olyan alkalom, amikor csak koncertezni mennek, előtte egy-egy programot is szerveznek közösen. Ezeket a bombákat mindig egy-egy cél kitűzése mellé dobják le, ami plusz motiváció: a Libri karácsonyi buliján való fellépésért beülhettek egy főpróbára a Radnóti Színházba, vagy a debreceni Campus Fesztivál előtt egész napos strandolás volt a jutalom. „Ez mondjuk utólag nézve nem volt túl jó döntés, az esti fellépésre zombik lettek a srácok” – mosolyog Marci.
Az élményalapú oktatást a több szempontból is kifejezetten sikeres első merítés, az egyesület működését megalapozó Várkonyi Csibészek fejlesztésével, közös foglalkozásaival csiszolták Ákosék. A csapattal 2018 áprilisában Brüsszelbe is eljutottak, a Nemzetközi Roma Napon léptek fel az Európai Parlamentben. Sokan még Pesten sem jártak ezelőtt, a koncertezés az A38 hajón hasonlóan egyedi élmény volt. „Egy évig nem győztük takarítani a kisbuszt, mert egy szerpentinnel kezdődik az út, amit nem bírtak a gyerekek… De most már szerencsére megszokták” – nevet Marci. Ruszó Dominik, a Csibészek énekese hozzáteszi: „Elég sokat utazunk, aminek nagyon örülök. De ez nem csak arról szól, hogy elmegyünk haknizni, – egy hálózatot akarunk kiépíteni, közös célokkal, közös úttal.”
Nagy az érdeklődés a Csibészek iránt, a korlátozások feloldása után nyár végén már több helyen is felléptek, zenéjükkel ugyanúgy megmozgatják az idősebb korosztályt, mint a fesztiválozó fiatalokat. Hangonyban a zenekar tagjaival egyidős, vagy még fiatalabb iskolások is szeretik őket, egyszer az egyik általános iskola udvarán átsétálva hangos sikítás, tapsolás követte őket. „Mintha a Beatles jelent volna meg” – nevetnek.
Sokat számít a Csibészek hírneve a programnak is, ma már egy új osztály toborzásánál az iskolákban nem kell bemutatni az egyesületet. Dominikék a fiatalabbak, a Beri Ádám vezette Kifia tagjainak útját is egyengetik, a programnak célja is, hogy a korábbi osztályok segítsék egymást, Ákosék azt szeretnék, ha idővel ők vennék át a stafétabotot.
Az egyesületet eleinte saját pénzből és a közvetlen környezetből érkező felajánlásokkal tartották fenn, most már magánadományok és a koncertekért kapott fellépti díj a fő forrás. Utóbbit a covidhelyzet jelentősen csökkentette. Ahogy mondják, pénz nélkül is sok mindent meg lehet oldani, de nagyon sok energiát vesz el a zsonglőrködés, arra pedig kevesebb idő marad, ami igazán fontos.
Mostani célkitűzésük egy budapesti stúdió felépítése, a IX. kerületi önkormányzattól kaptak kedvezményesen egy helyiséget, szeptembertől pedig szeretnének egy újabb osztályt. Közben persze a gyerekek egyéni terveivel is törődnek, a Csibészek közül Orsós Sanyi jövőre felvételizik a Zeneakadémiára, Boros Patrik a miskolci Bartókban klasszikus gitár, Dominik ugyanitt jazz-ének szakon tanul. A program előtt Domi nem is gondolta volna, hogy zenével fog foglalkozni: „Ha nem kerülök be, lehet, hogy nem is ezt az utat választom. Nagy szerencsém volt, hogy megtaláltak.”
Common Vibe Egyesület
Alapítás éve: 2018 (Ez az egyesületi bejegyzés dátuma, de a csapat már 2016 végén összeállt.) A csapat: 7 fő Éves költségvetés: 7 millió forint Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 forint adománnyal? 10 000: Két húrkészletet tudnának venni a hangszerekhez. 100 000: Tíz gyerek iskolakezdését támogathatnák belőle tanszerekkel. 1 000 000: Az egyesületi kisbuszt újítanák fel, és az új osztály beindítását részfinanszíroznák.
Bátran kijelenthetjük: a legnagyobb családi cégek egytől egyig 2020 nyertesei. Idei listánk összeállításakor nem az volt a fő kérdés, hogy tudtak-e növekedni a covidijedtség közepette, hanem az, hogy ki mennyivel. Szinte mindegyikük üzemi eredménye nőtt, közel felüknek az ötvenszázalékos ugrás sem jelentett gondot – a rég nem látott virágzásnak köszönhetően a top 25 családi cég összértéke több mint ezermilliárddal emelkedett egy év alatt. Volt, akinek egy régebbi beruházása érett be, másnál az új piacok adtak mentőövet, akadt, aki árat emelt, és olyan is, akinek az jött kapóra, hogy egészségtudatosabbak vagyunk, mint valaha. Az eltérő mértékű ugrásoknak, valamint egy új érkezőnek köszönhetően soha nem látott kavarodás lett az élbolyban, két év után már nem Mészáros Lőrinc családjáé a legértékesebb cég. A külföldi jelenlét továbbra is szinte alapkövetelmény, a generációváltás problémája viszont még sokáig velük marad: a járvány alatt nem volt olyan családi vállalkozás, ami újabb generációt vont volna be a cégvezetésbe.
Saját szájíze szerint mutatja be az eleve ismeretlen és izgalmas tajvani konyhát a Széll Kálmán téri 101 Bistro, több olyan fogással, amikért mostantól időnként vissza kell térni.
Apa-gyerek kalandokkal és többkönyvnyi saját élmény megosztásával szeretnék becsatornázni az apaságot a férfias értékek közé. Herczeg Zsolt, Kertész András, Nagygyörgy Miklós és Szél Dávid mesélnek, mit jelent nekik az apaság, és miért tartják fontosnak, hogy össztársadalmi szinten változtassunk poros mintáinkon.
Amikor a 90-es évek elején kirúgták a munkahelyéről, Nagy László hazafele betért egy kerékpárüzletbe, és jelentkezett az ott – egyébként nőknek – meghirdetett állásajánlatra. Nem sokkal később már üzletet alapított fiával, Andrással. Volt, hogy minden kerékpárt elloptak az óbudai Berguson pincehelyiségéből, de a Nagy családot semmi sem állította meg, és lassan háromszintes épületüket is kezdik kinőni. A pénz helyett inkább álmokat hajszolnak, de ez a hozzáállás hozza magával az üzleti sikereket is.
