Az EU-ban a koronavírus alatt rekordnövekedést ért el a biopiac. Miért fordultak az emberek egy gazdaságilag is megterhelő időszakban a drágább biotermékek felé?
A járvány sok globális problémára ráirányította a figyelmet. Elsősorban az egészségmegőrzésre, de ez nem függetleníthető attól, hogy a mezőgazdasági területek élőhelyeket vesznek el, ami összefügg a biodiverzitás és a természetes élőhelyek csökkenésével, a klímaválsággal. Sokakban fogalmazódott meg, hogy mit tud tenni ezek ellen. A legkézenfekvőbb változtatni az életünkön, például azon, hogy milyen forrásból szerezzük be az élelmiszereinket.
Erre mondják, hogy egyénileg változtathatunk, de ezzel a rendszerszintű problémákat nem lehet megoldani.

Fogyasztási szokásainkon mi tudunk leginkább változtatni, nem a nagy rendszerek. Ismerjük a problémáinkat: a fokozott húsfogyasztást és ezzel összefüggésben a takarmány előállítására használt óriási földterületeket. A felhasznált hektárok „átváltása” egy kiló húsra nagyon rossz arányt ad – ráadásul a fehérjetakarmánynak importált szója több mint kilencven százaléka génmódosított.
A másik gond, hogy harminc százalék fölött van az élelmiszer-veszteség. Van persze különbség abban, hogy valami a földeken marad, a hűtőnkből kerül a szemétbe, vagy az áruházakból, de utóbbiaknál már látjuk a pozitív törekvést.
A harmadik, hogy hogyan termeljük meg az élelmiszert. Életmódunk megváltoztatására, a fenntarthatóságra lemondásként gondolunk. Pedig az ökológiai élelmiszerek ízben, minőségben többet adnak, legtöbbször nagyobb az élvezeti értékük, és még jót is teszünk velük a környezetnek és az egészségünknek. A termelési mód tudatos megválasztása mellett az élelmiszerpazarlás és a húsfogyasztás visszafogása is kulcskérdés. Adottságainkból kifolyólag viszont a legtöbb alapélelmiszert itthon is meg tudjuk termelni, akár ökológiai minőségben.

A pénz nem segít, ha nem hiszi el, hogy gyomirtószer nélkül is tud gazdálkodni.

Akkor csak a magasabb fizetések hiányoznak az átálláshoz?
Nem szabad elhallgatni, hogy a mezőgazdasági termelés iparivá válása nagy eredményeket hozott. Nőttek a terméshozamok, és csökkent az éhínség, olcsóbb lett az élelmiszer. Ennek az árát más területeken fizetjük meg – lásd: globális problémák. Ezért van, hogy a pénztárcámon közvetlenül érzékelhetően a bió kerül többe, a valóságban viszont már közel sem.

A mostani technológiák alkalmazását üzleti érdek is hajtja a növényvédő- és gyomirtó szerektől a műtrágyákig. A szemléletváltáshoz a termelőnek sok mindent meg kell tanulnia. Mennyi tápanyag szabadul fel a szerves trágyával? Hogyan kell a megszokott módszerek nélkül távoltartani a kórokozókat és a kár­tevőket? Meg kell érteni az ökológiai rendszert, hogy rendben, nem használhatok rágcsálóirtót, de közben nem is mérgezem meg a ragadozómadarakat, amik segítenek kordában tartani a pocokpopulációt.

Az sem jó, ha lesz rengeteg biogyepünk, de sok tejet, húst és tojást importálnunk kell.

Aki ragaszkodik a megszokáshoz, azt mondja erre, hogy minek kockáztasson új módszerekkel.
A támogatási rendszernek itt nagy hatása van. A gazdáknak meg kell érniük a váltásra, de ha valaki nem hiszi el, hogy gyomirtószer nélkül is tud gazdálkodni, azon nem segít a pénz. Van azért motiváló erő. A Vidékfejlesztési Programban az ökogazdálkodás támogatási összege 74 százalékkal nőtt 2022-től. A fogyasztók is ösztönzik a termelőket: Európában 2020-ban egy év alatt 15 százalékkal, 52 milliárd euróra nőtt a biotermékek forgalma.
A gazdák motiválása mellett fontos a szakmai felkészítés, és hogy a földeken valóban minőségi ökoélelmiszer-termelés legyen. Ha ez sikerült, lehetőleg ne csak exportra küldjük a prémium termékeket, mert most nagyjából nyolcvan százalékukat nyerstermékként kivisszük.

Magyarán át kellene gondolni, mire költjük a pénzt?
Nem elég, hogy a támogatással behúzzuk a gazdát a programba, segítenünk kell, hogy sikeres legyen, különben a program végeztével könnyen visszatérhet a konvencionális termelésbe. Az sem jó irány, ha lesz sok biogyepünk, de közben egy csomó tejet, húst és tojást importálnunk kell, mert nem termeljük meg helyben. A pénzek érkezésével párhuzamosan szükség van megfelelő kontrollra, továbbképzésre és tanácsadásra.

Miben tudnánk jók lenni, hol lehet a helyünk az európai biopiacon?
Magyarországon kiemelkedő a szántóterületek aránya, Dánia után a második legnagyobb Európában. A legújabb ökoágazati statisztika érdekessége, hogy a mérsékelt övi gyümölcstermesztésben Magyarország a tizedik helyen van a világon a hétezer hektárnyi biominősítés alatt lévő gyümölcsösével. 2019-ben még a tizenkettedikek voltunk, gyors az emelkedés.

A biotermeléssel versenyképesebbek lehetünk, hiszen nem a tömegtermékekkel, hanem egy prémium piacon kell versenyeznünk. A biotermesztés kitörési pont is lehet. Ma vidéken sok helyen a legsilányabb minőséget árulják az ABC-kben, közben a magyar vidéken termelik azt a prémium árut, amit a nyugati piac tárt karokkal fogad. Ezt muszáj lenne megszüntetni, de az alapvetően nem baj, hogy a magyar termelés jelentős része exportra megy.

A biotermelésben a kistermelőké vagy a nagybirtokosoké a jövő? Elvégre attól is zöldebb lesz valami, hogy a termelési helyéhez a lehető legközelebb adják el.
Mindkettőnek megvan a létjogosultsága. Itthon egyelőre ott tartunk, hogy kevés, helyi értékesítést végző biotermelő van, és ők általában kisgazdálkodók, ami az árra is hat. A XII. kerületi biopiacon azért kapkodhatja az ember a levegőt az árak láttán. De azt kell mondanom, ha megveszik, akkor miért ne adja ennyiért a termelő?

Hogy a kicsik hatékonyabbak legyenek, ahhoz az kellene, hogy összefogjanak, termelői csoportot hozzanak létre, vagy integrátor cégek szerződjenek velük. A bizalmatlanság és a rossz történelmi emlékek miatt ez egyelőre nehezen valósul meg itthon. De ez mindig egyéni döntés kérdése. Van, aki nem akar nagyra nőni, más meg akar. Ha valaki viszont sokakhoz akar eljutni, elengedhetetlen, hogy megcélozza a nagy áruházláncok polcait.

Az ukrajnai háború éreztetheti a hatását akár a bio-, akár a konvencionális termékek piacán?
Ukrajna hatalmas mezőgazdasági termelő. Még rengeteg a kérdőjel (az interjú február 24-én készült – a szerk.), de a takarmányárakban, így például a bioszója árában valószínűleg további emelkedés lesz, ellátási zavarok is jelentkezhetnek. Ugyanez igaz az étkezési gabonákra és a kukoricára, de ez a hazai termelést kevésbé érinti, ezen a piacon inkább versenytársak vagyunk. Ukrajnának kiváló adottságai vannak a szántóföldi növénytermesztéshez, és a termést nagy mennyiségben exportálják. Meg fogjuk érezni, ha ez megváltozik.