Ismét rendkívüli esemény írta felül az idei év gazdasági folyamataira vonatkozó összes várakozást. Háború nélkül is kiélezett helyzetben, inflációs környezetben, elszálló hiány mellett próbált a magyar kormány pénzt szórva elevickélni a választásig, Ukrajna lerohanása után azonban tovább súlyosbodtak a külső körülmények. Bárki lesz is kormányon, méretes kiigazításra kényszerül, és még ott a para, hogy a covid újra bekavar valamikor.
A helyzet igazán komolyra fordulását jól mutatja például az, hogy a magyar jegybank tavaly szeptemberben 3,5 százalékos inflációt becsült az idei évre, a decemberi inflációs jelentésben 4,7–5,1 százalékos sávot adott meg, a mostani, márciusiban pedig 7,5–9,8 százalékost. Ennyire széles sávot még nem láttunk, és jól mutatja a ritkán látható nagy bizonytalanságot. Közben a növekedési előrejelzést 2,5–4,5 százalékra rontották, aminek az alsó értéke azt jelentené, hogy az év elejének gyors növekedése után az év további részében gyakorlatilag nullára esik a bővülés.
Miközben remegve figyelhetjük, hogy ne érjen támadás olyan vezetéket, amelyikben felénk tart az olaj vagy a gáz, ha csak az árak maradnak magasan, azzal is benne vagyunk a slamasztikában.
A magyar gazdaság erőn felül kiköltekezve, lényegében letolt gatyával szaladt bele az újabb viharba. Persze ahogy két éve világjárványra senki sem számított, úgy most is nagyon kevesen hitték el, hogy Putyin elnök a háború mellett dönt. Joggal lehet tehát előre jelezhetetlen külső sokkokra hivatkozni, és következményeik is szinte mindenkit megleptek – leginkább az ellátási láncok ma már helyrehozhatatlannak tűnő szakadozása ilyen. De ettől még az is tény, hogy korábban az amerikai és a magyar kormány is élen járt abban, hogy robbanásveszélyig túlfűtse a kazánt, ezerrel élénkítse az amúgy is pörgő gazdaságot.
A háború okozta újabb sokk az energia-, illetve az élelmiszerimportnak nagyon kitett országokat érinti különösen kedvezőtlenül. Utóbbiban szerencsére jól állunk, az ország alapvető élelmiszerekből gyakorlatilag önellátó, külső energiafüggőségünk azonban a legmagasabbak között van Európában. Az ukrán és orosz élelmiszerimporttól függő országokban komoly hiány, éhínség is lehet, ehhez képest az energiaellátás még stabil, legfeljebb sokkal többet fizetünk érte, mint eddig. Miközben remegve figyelhetjük, hogy ne érjen támadás olyan vezetéket, amelyikben felénk tart az olaj vagy a gáz, ha az ellátás fennmarad, és csak az árak maradnak magasan, azzal is nyakig benne vagyunk a slamasztikában.
Pár éve még csak legyintettünk, ha felment az olajár, nézzük inkább a maginflációt, jól kiszűrtük azt a tényezőt, amire nincs ráhatásunk. Többszörösére még sose nőtt az ár az elmúlt közel ötven évben, ennek a hatásai már nem kerülhetők ki. Az átgyűrűző hatások nyilvánvalók, minden, amihez olaj, gáz vagy áram kell, kénytelen drágulni. Állami beavatkozással lehet persze kedvezni a lakosságnak, de rezsicsökkentés ide vagy oda, a külföldnek az ország ugyanannyit fizet – a különbség csak annyi, hogy a lakosság közvetlenül állja a cechet, vagy más formában szedi be az adófizetőktől az állam.
Ha sokkal többet fizet az ország külföldön, azt valahogy ki kell gazdálkodni máshol. A cégek visszafogják a beruházásaikat, de az állam is. A kereslet, a fogyasztás visszaesik, a gazdaság törvényszerűen lassul. A külső egyensúly borulása, az, hogy jóval többet fizetünk az importért, mint amennyi deviza bejön az exportbevétellel, a forintot is nyomás alá helyezheti. Ez elvileg tankönyvi eset, törvényszerűség, csak egy 400-as felszúrás után nehéz elfogadni, hogy évekig az MNB az ultralaza monetáris politikájával tudatosan gyengítette a forintot, most meg tehetetlenül nézhetjük, hogy egy külső sokk nyomán ugyanebbe az irányba hat a piaci törvényszerűség. Miközben a monetáris politika most már kétségbeesetten próbál neki ellenállni, hiszen az infláció elleni harcban fontos lenne megállítani az árfolyam gyengülését.
Ez eddig még csak a magasan ragadó energiaárak hatása, emellett az is teljesen kiszámíthatatlan jelenleg, hogy az ellátási láncok zavarait mennyire és milyen gyorsan lehet orvosolni. Nem volt elég az elhúzódó csiphiány, Ukrajna egy csomó autóipari alkatrészt gyárt, köztük élőmunka-igényeseket is, és nem olyan egyszerű egyik pillanatról a másikra odébb pattintani a gyártást békésebb vidékekre. Ha meg idővel igen, akkor is sokkal drágább lesz. Ez sem jó hír az autóösszeszerelés-túlsúlyos magyar iparnak.
Annyi biztos, hogy előző negyedéves jelentésünkben még fel sem merült a stagfláció réme, ma pedig, alig három hónap múltán lényegében alapforgatókönyvnek számít az idei évre. Az infláció biztosan nagyon magas lesz, és márciustól a növekedés is a nullához konvergálhat. A reálbéremelkedésnek kampec, az április 3-án győztes beszédet mondó kormányfő másnap reggel már azon agyalhat, miként adagolja be a szavazóinak a megszorításokat.
A helyzet kezeléséhez kiemelten fontossá válik az uniós források ügye. A növekedés újraindításának kézenfekvő célján túl a felboruló külső egyensúly javításában különösen komoly segítséget jelentenének az EU által küldött eurómilliárdok, de Brüsszel pont tavaly keményített be annyira, hogy a jogállamisági problémák miatt pénzvisszatartással is büntesse az Orbán-kormányt.
A miniszterelnök mindenesetre már jelezte, hogy kér pénzt, a háború miatt többet is, mint amire korábban igényt tartott, és ehhez hajlandó bizonyos kompromisszumokra. Nagy kérdés, hogy ez mire lesz elég, ha a háború kapcsán egységet mutató EU politikáját csak ímmel-ámmal támogató mostani kormány marad hatalmon. Pár nappal a választás előtt csak annyi biztos, hogy egy új kormány könnyebben juthatna uniós forrásokhoz.
A kedvezőbb forgatókönyvek megvalósulásában rengeteget segítene, ha a háború gyorsan véget érne. Ez lefelé mozdítaná az energiaárakat, ha nem is nagy mértékben. Utána nagy kérdés, hogy a szankciókkal mennyire vérezteti ki a világ Oroszországot, sikerül-e visszaállítani a stabil energiaellátást, vagy beleállnak az országok az oroszfüggőség lehető leggyorsabb megszüntetésébe, és drágábban is alternatív forrásokra állnak át. Úgy tűnik, egy darabig a stagfláció réme globálisan is velünk marad.
