Amikor 2006 elején elindult a Chefparade, Kócsa László azt gondolta, öt vagy tíz év lehet az ötletben, a legrégebbi és legnagyobb magyarországi főzőiskola mégis már működése tizenhatodik éve vége felé jár, miközben a legtöbb versenytárs kikopott mellőle. Katalógusában legalább százötvenféle kurzus van, a kurzusok felét mindig műsoron tartják, havonta száz–százhúsz foglalkozást hirdetnek meg, több mint kétszázezren jártak már náluk, és karácsonykor háromezer fa alatt volt ott a voucherük.
„Tavaly április 4-én volt a tizenötödik születésnapunk, a lezárások legsúlyosabb időszakában. Úgy ünnepeltünk, hogy minden szakácsunk bejött főzni, és a neten tizenöt szülinapi menüsorból lehetett rendelni tőlünk, amit aztán magunk szállítottunk ki iránytaxikkal. Kétszáz megrendelőnk volt” – idézi fel Kócsa László, a Chefparade alapítója az utóbbi két nehéz év egyik emlékezetes pillanatát. A járvány alatt ugyan hatalmas kiesést okozott, hogy elmaradtak a céges csapatépítők és a turistáknak szóló kurzusok, de egyéni vendégeik nem pártoltak el tőlük.
A Chefparade Bécsi úti főzőiskolájában ülünk, itt van a cég irodája is, fent az emeleten. Reggel kilenc órakor takarítók sürögnek-forognak, a tegnap esti főzés nyomait tüntetik el. Éppen László tartott egy teljesen új, ahogy ő mondja, „nagyon mély tematikájú” kurzust, Chicken Curry Ázsia címmel, és négyféle curry volt a terítéken: indonéz, japán, thai és indiai. Bár tizenhat éve ő a főnök, havonta párszor még mindig beáll workshopot vezetni, egyszerűen mert szereti. „Az benne a legjobb, hogy hatkor kezdődik, kilenckor abbahagyom, vagyis van eleje és vége, nem úgy, mint az irodai munkának. Másrészt azért is szívesen szállok be, hogy a kollégák ne vezessenek meg – nevet. – Tudom, hogy az éttermekben sokfelé nem örülnek, ha a tulajdonos bemegy a konyhába, de a kurzusok fejlesztése is az én feladatom. És mellesleg részemről ez is egy módja a többiek munkája iránti tiszteletnek.”
Éreztem benne ennyit A közgazdász végzettségű László korábban üzleti modellezéssel foglalkozott, de mindig szeretett utazni és főzni, mindkét hobbiját a „minél egzotikusabb, annál jobb” alapelvvel űzte. Akkoriban még nem kínáltak a könyvesboltok ekkora választékot nemzetközi gasztronómiai kiadványokból, nem lepték el a Youtube-ot a főzős online workshopok, és Budapest sokkal kevésbé volt gasztronómiailag kozmopolita város. „Hidd el, abban az időben volt eredetiség a sztorimban, most elmesélve persze már nem tűnik annyira izgalmasnak, mint tizenhét éve” – mondja. (A Chefparade első éveiről a 2014. szeptemberi Forbesban írtunk.)
A Budapest Bike Maffia éves költségvetésének másfélszeresét szedte össze, amióta kitört az ukrajnai háború, de ennek egy részét továbbosztja kevésbé látható, kisebb szervezeteknek. Az évek óta épített civil kurázsi a legrosszabb időkben mutatja meg legjobb arcát. Most sem csalódtak.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Február 24-én korán reggel a szokásos teendőhegyek várták Havasi Zoltánt, a Budapest Bike Maffia vezetőjét. Arra számított, megint pörgős napja lesz. Csakhogy kora hajnalban kitört a háború a szomszédban, és a „pörgős nap” hirtelen egészen máshogy nézett ki a civil szervezet és az ő életében is. „Sokkos állapotba kerültem. Öt órán át csak híreket és elemzéseket olvastam, nem akartam elhinni, hogy megtörténik. Már dél körül volt, mikor megráztam magam, és azt mondtam, hogy oké, akkor ezzel most azonnal dolgunk van” – meséli.
Gyakorlott segítő lévén tudta, mit kell tennie: összefogás a régi bajtárs Age of Hope-pal, határ menti kapcsolatok beizzítása, Facebook-esemény. A két szervezet három nap múlva akkora gyűjtőakciót hozott össze a háború elől menekülők megsegítésére, amihez foghatót azóta sem láthattunk. Három órával a gyűjtés megkezdése után már adománystopot kellett hirdetni, a bekészített három kisbusz helyett a nap végén nyolc kisbusz, egy teherautó és nyolc személyautó indult el a Gyáli útról az ukrán–magyar határátkelőkhöz, és több adományozó is saját autóval csatlakozott a konvojhoz. Zoltán becslése szerint legalább ötezer ember fordult meg a gyűjtőponton négy óra alatt.
Három órával a gyűjtés megkezdése után már adománystopot kellett hirdetni, a bekészített három kisbusz helyett a nap végén nyolc kisbusz, egy teherautó és nyolc személyautó indult el a Gyáli útról az ukrán–magyar határátkelőkhöz.
És ez csak a kezdet volt. A háborúval együtt a segíteni akarás is erősödött. „A gyűjtés volt az első, ahol nyilvános eseménybe posztoltam a telefonszámomat, hogy bárki elérjen. Bal kézzel adományt pakoltam, jobb kézzel telefonáltam. Ilyen szintű szervezéshez rocksztár üzemmódba kell állni. Csak csinálod és csinálod, elhiszed, hogy te vagy a legügyesebb, persze közben rájössz, hogy nem, de akkor is csinálni kell” – mondja Zoltán. Bő két hét kellett, hogy megfelelő számú munkatársat vonjanak be úgy, hogy a Bike Maffia futó projektjeit se hanyagolják el. Ezekből a menekültek segítése mellett is van nyolc, nemrég például egy nőgyógyászati rendelőt adtak át a Budapesti Módszertani Szociális Központtal, ezt hajléktalan és rászoruló nők vehetik igénybe.
Vakfoltok még bőven akadnak A Budapest Bike Maffia különösen erősen mozgósít, laza és hatékony kommunikációval aktív és elkötelezett követőtábort alakított ki. Közben jó kapcsolatot ápolnak a nagyobb segítő intézményekkel és önkormányzatokkal is, ezért amikor felismerték, hogy a menekültválság kezelését is katalizálják, új út rajzolódott ki a segítségnyújtásban. A hozzájuk beérkező pénzadományokat továbbosztják olyan kisebb szervezeteknek, amelyek nem jutnak el olyan könnyen a közönségükhöz, mint ők, de fontos és jellemzően specifikus munkát végeznek. Tízmillió forintot osztottak ki így, támogattak Down-szindrómás és autista gyerekeket segítő szervezeteket is, akik hozzáértéssel tudnak segíteni a nehéz helyzetbe került családokon.
„Nekem folyton szorítja a mellkasomat, hogy jól költsük el ezt a pénzt, mert azért adják az emberek” – mondja az akcióról Zoltán. A Budapest Bike Maffiához beérkező pénzadományok átlagos évi költségvetésük másfélszeresét tennék ki. Most, hogy a határátkelőkön és a pályaudvarokon ott vannak a Vöröskereszt, a Református Szeretetszolgálat és más nagyobb szervezetek, és az állami hátterű tranzitközpont is létrejött a BOK Csarnokban, a fürge és aktív civilek könnyen kezelni tudják a vakfoltokat, és azokból még mindig bőven akad. A BBM például vett mosó- és szárítógépeket az ideiglenes szállásokra, és tucatnyi babakocsit. Hamarosan Ukrajnába is visznek segélycsomagokat, tartós élelmiszert és gyógyszereket, hogy az erőforrásait lassan felemésztő állóháborúban a hátországon is segítsenek.
Hamarosan el lehet és el is kell kezdeni a menekültek integrációját, boldogulását segítő, hosszú távú stratégiákon dolgozni, erről a BBM egy japán szervezettel egyeztet. Megoldást szeretnének találni annak a sok ezer embernek, akik egy idegen országban kényszerülnek dolgozni, tanulni, élni. Hosszú távon az adományozás mellé bejönne az oktatás is, úgy látják, szükség lesz rá.
A háború kitörése óta több százan jelentkeztek önkéntesnek hozzájuk, de csak annyit tudnak válaszolni nekik, hogy „köszi, majd jelentkezünk”, többre most nincs idő. Zoltán amúgy sem növeszteni, hanem hatékonyabbá szeretné tenné a szervezetet. Most hatvanöten vannak, nagy részük önkéntes, de vannak négy órában foglalkoztatott és fizetett kollégáik is. „Évek óta bizonyítjuk, hogy létezik a civil kurázsi. Ha egy társadalmilag érzékeny ember olyan horrort tapasztal, amilyet mi most mindannyian, minél inkább ellensúlyozni akarja. Ebben az egyensúlyban van az igazság.”
Bike Maffia Egyesület
Az alapítás éve: 2011 A csapat létszáma: Az aktív mag 80 fő. Éves költségvetés: Kb. 35 millió forint.
Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 forint adománnyal?
10 000: Húsz embernek adnának belőle teljes értékű vacsorát vagy ebédet vitaminokkal. 100 000: Magokat, eszközöket vásárolnának a hajléktalanszállókon telepített zöldséges kertjeikhez. 1 000 000: Ételt, tisztító- és tisztálkodószereket, babamama dolgokat juttatnának a menekülteknek, rászorulóknak, családok átmeneti otthonaiba, védett anyaotthonokba.
Ossza meg ismerőseivel:
T-Systems Magyarország
2022 Április Támogatói tartalom T-Systems Magyarország
Az infokommunikációs infrastruktúra-kihelyezést a vállalatok körülbelül tizede alkalmazza itthon, de lassan a többiek is belátják, hogy napjaink bivalyerős felhőszolgáltatásait érdemes használni. A változó környezetre való reagálás a vállalatok fennmaradásának kulcskérdése, melyre megoldást jelenthet a felhőtechnológia által elérhető rugalmasság.
Nyomtatott magazinos szerkesztőségben megélni a mindennapos online munkát mindig izgalmas volt. Az elmúlt hónapokban még izgalmasabbnak bizonyult. A Forbes.hu a kezedben forgatott lapokkal egyenértékű büszkeségünk. Büszkén mutogatjuk róla márciusban megírt sztorijainkat, nagy dobásainkat. És még a hibákat is.
Az inflációs nyomás drasztikusan átszabja a piaci lakáshitelek helyzetét. A tíz éve nem látott átlagkamat-drágulás miatt kiárazódhatnak, a hitelféktől pedig akár ki is záródhatnak azok a hitelfelvevők, akik nem számíthatnak állami támogatásokra. Két mai és egy leendő adós szemével nézzük meg a kamatkörnyezet utóbbi években tett ugrándozásait, a lakáshitelek piacának múltját, jelenét és volatilis jövőjét.
Öt évvel ezelőtti magazinszereplőnk alig győzte magába fojtani 2017-es cikkünkben, mekkora változásra készültek. Az időzítés bája már csak ilyen. Csányi Zoltán fehérnemű- és ruházati webshopja azóta nevet és szintet is váltott. Várost viszont nem, a tulajdonos-ügyvezető a hatodik iksz után is játszi könnyedséggel ingázik Szeged és Pest között. A hdishop.hu-ból lett Dressa történetének folytatása.
