Igenis kell Csajkovszkijt hallgatni!

A kijevi kamasz- és a moszkvai egyetemi évek után volt orosz feleséged, majd orosz dadus a kisgyerekeid mellett. Beszéled a nyelvet, felteszem, vannak orosz és ukrán barátaid is, hogy éled meg ezt a háborút?
Mindig az jut az eszembe, hogy 1985-ben olyan területen tanultam oroszul, ahol egy évvel később atomkatasztrófa történt, most pedig háború zajlik, olyan emberek ölik egymást, akik korábban egy országban, békében, barátságban éltek. Akkor még különlegesnek számítottam, hiszen az üdülőben – ahol nagyon sok gyerek volt – én voltam az egyetlen külföldi, mindenki velem akart lenni, mindenki engem akart oroszra tanítani. Fel sem merült, hogy ki honnan jött, Kijevből vagy Moszkvából. Persze, ez még a békés Szovjetunió időszaka volt.


Személy szerint mindkét országnak sokat köszönhetek, kamaszkorom nyarait Kijevben, egyetemi tanulmányaimat Moszkvában töltöttem. Beszélek oroszul, így megismerhettem a kinti emberek gondolkodását, szokásait. Sohasem tapasztaltam, hogy egy moszkvai lenézően beszélt volna a kijeviről. Mindig fontosnak tartottam, hogy a gyerekeim is megtanuljanak oroszul, volt amikor orosz, de volt amikor ukrán dadustól. (A Moszkvában meggazdagodott ismeretlen magyar milliárdos sztoriját és lenyűgöző szocialista veteránautóparkját a 2016. februári Forbesban mutattuk be.)