Hasonló folyamatok hasonló helyzetet kezdenek kialakítani most, mint 1914-ben, mondja Szalay-Berzeviczy Attila. A Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke és a március végén megjelent A nagy háború százéves nyomában című könyv szerzője szerint olyan szankció nincs, ami kizárólag az oroszoknak fáj, de nem is így kell feltenni a kérdést. Részlet e Forbes.hu-n megjelent nagy interjúból.
Új könyved fülszövegén, pedig azt évekkel az ukrajnai háború előtt írtad, az áll: az első világháború tanulságai segíthetnek a harmadik világháború megelőzésében. Rémesen aktuális lett ez a felvetés, de mennyi ebben a drámai túlzás? Soha senki sem indít azzal a céllal háborút, hogy az aztán világháborúvá eszkalálódjon. Az eddig mindkétszer úgy következett be, hogy a támadó fél elszámolja magát: túlértékeli képességeit és lehetőségeit, valamint jócskán alulbecsüli az ellenfelét. 1914-ben a Monarchia vezetése Szerbia megtámadásáról, míg a németek a Belgiumon át indított inváziójukról gondolták azt, hogy a túlerejüknek és a fejlettebb fegyverzetüknek köszönhetően az mindössze egy villámhadjárat lesz.
Tehát az első világháború első fontos tanulsága az volt, hogy egy morális fölényben a hazáját védő haderő potenciáljának sokszorosára képes, amivel aztán gyorsan elnyeri a világ többi részének szimpátiáját és támogatását. A másik fontos tanulság számomra pedig az lett, amit a második világháború is visszaigazolt, hogy egy globális konfliktust nem lehet autokratikus rendszerek hadseregeivel megnyerni.
Pálfi Patrik először kacsáknak termelt kendermagot, majd megindult a fantáziája: saját kendermagfeldolgozási módszert alkotott, aztán wakeboardot csinált, idén pedig jön a kendersör és a kenderszappan.
„Falun élek, hamar híre ment, hogy kendert fogok vetni, úgyhogy bementem a rendőségre, és előre elmondtam nekik, hogyha véletlenül feljelentenek, tudják a rendőrök, mire jönnek ki.” Pálfi Patrik kistermelő 2016-ban kopogtatott be a soltvadkerti rendőrségre. Azóta foglalkozik kendertermesztéssel és -feldolgozással a Bács-Kiskun megyei Bócsán. Sokat olvasott a növényről, hogy mennyi oxigént termel, és úgy gondolta, kompenzálhatja utazásai ökolábnyomát, és a vitamindús táplálék-kiegészítőül szolgáló kendermaggal a család többezres szárnyasállományát is el tudja látni. „Olyan ez, mintha kaviáron hizlalnék disznót.”
Három és fél hektáron termel biokendermagot, szezon előtt, február végén még a tavalyi kenderszárak maradványai meredeznek a földön. „Ezt biztos nem tudod elszakítani” – nyújtja felém az egyik szárról leszedett kenderkócot. És tényleg: ujjfehéredésig próbálkozom, sikertelenül. A – már csak babonából is – minden évben április elsején elvetett kendert Patrik az egyik évben sima kombájnnal aratta le, de mivel a növény szára feltekeredik a gépben, és akár tönkre is teheti, így minden sor után ki kellett szednie a nem odavaló növényrészeket.
„Ha ez nem marihuána, akkor miért éri meg?”
Kecskés Éva, aki egy kisebb területen maga is termel kendert Pest megyében, ugyanazt mondja a gépek fontosságáról, mint Patrik és Kálomistáék: fontos a megfelelő célgép, de sokba kerülnek, néhány hektárra nem is éri meg megvenni őket. A gépesítés hiánya és a kézi aratás nehézségei gyakran veszik el az érdeklődő gazdák kedvét a kendertől, mondja Éva.
Patrikék az utóbbi években kézzel arattak. Kivágták a növényt, majd két–három hétig fedett helyen szárították. A szárban lévő nedvesség így felvándorol a magba, ami nagyobb és édesebb lesz. Ezután jön a leginkább munka- és időigényes fázis, a cséplés. A kicsépelt magok tisztítása és UVC-fényes fertőtlenítése után következik a hántolás. Patrik kistermelőként viszi az üzletet, most jutott oda, hogy nagyjából meg tud élni a kenderből, mondja, de fontos lenne a technológiai fejlesztés.
A magból olajat és magas proteintartalmú fehérjeterméket is készít, idén pedig szappant és sört is szeretne gyártani a kenderből. A kenderszárat évek óta gyűjti, ezzel is szeretne majd valamit kezdeni, tavaly például már tesztelte a kenderrostból készített wakeboardját.
A piacokon árulva közvetlenül is visszajelzést kap a vevőktől, a 40–60-as korosztály simán kábítószernek nézi a kendermagot. „Látom a tekintetekből, néha be is szólnak.” Volt, aki azt kérdezte, hogy ha ez nem marihuána, „akkor miért éri meg”. A piacon kóstoltat is, itt is volt, hogy valaki lenmagnak nézte, majd amikor megtudta, hogy kendermag, visszaadta Patriknak a kóstolót.
Kecskés Éva, akit Patrik csak a „magyar kenderanyának” nevez, azt mondja, a drogpolitika ráült a kendertermesztésre, és sajnos az honosodott meg, hogy „ha kender, az csak rossz lehet”. A szakma szereplőinek és a kender iránt érdeklődőknek Éva és férje, Attila, ennek megváltoztatása érdekében tartja meg több éve Pátyon a Kendertánc nevű rendezvényt.
Lényegében a sütő mellől ment a kórházba második gyermeke születésekor az eleinte csak hobbiból cukrászkodó Tóth Melinda. A hétvégékre eső tortamegrendelésektől menekülve aztán átálltak férjével az előre csomagolt granolákra, magkrémekre és gyümölcsszeletekre.
Klisések leszünk, de nem bánjuk. Mostantól rendszeresen a tizedik oldalra (és néha azon túlra is) fogunk gyűjteni szerintünk fontos, ritkán megénekelt infót aktuális, érdekes témákról. Mindezt úgy megkomponálva, hogy akár falra is mehetne a végeredmény. Hívjuk egyelőre a történetet Tíz a tizedikennek (meg van engedve a 1010 átírás is, sőt), első alanyunk pedig Ukrajna.
Az ipari kendert az 1958-ban kiadott mezőgazdasági lexikon Magyarország egyik legfontosabb rostnövényének minősíti. Ez jó régen volt, sokat fordult azóta a világ, mindenesetre a közbeszédben manapság a kender inkább negatív kontextusban jelenik meg. Pedig vannak olyan úttörők, akik visszahoznák az itthoni termesztést. Megnéztük, kik ők, hol tartanak, és mi az az ipari kender.
A háború újabb sokkot okozott a magyar gazdaságban, az inflációs várakozások égbe szálltak, a növekedés drasztikusan lassul. Stagflációs helyzetben kényszerül kemény megszorításokra a következő kormány. A Forbes negyedéves makrogazdasági jelentése.
Csak paradicsomból több mint négyszáz fajta, uborka helyett fogyasztható sárgadinnyék és a legkülönfélébb lopótökök – egy fóti kisvállalkozás Magyarországon elfeledett, valamint a világ más tájain ismert, de itthon nem elterjedt élelmiszer-, gyógy- és fűszernövényeket termeszt.
